Apologetika.
Jelentése szerint, hitvédelem. Ami abban gyökerezik, hogy a tudomány felemelkedésével párhuzamosan, a vallás hanyatlása lett tapasztalható. Mert a felvilágosult társadalmakban élő népek, már a tudomány állításai alapján élnek, többnyire Istentelen életet. Az Istenhit először üldözve volt, majd nevetségessé téve. Így feleslegessé vált az idők során. Ezért lett szabad ma már a vallásgyakorlás.
A közoktatásnak köszönhető társadalmak fejlődése tehát, magával hozta a tudomány egyre határozottabb szerepét is. Így a tudomány részeredményeire támaszkodva, egyre támadták a vallási tanításokat. Ezért a vallások tanításaiban járatos emberek, elkezdték komolyan megvédeni a hitüket. Ez az apologetikus küzdelem, nagyon sok tudós embert is a hitvédők soraiba állított. Akik a tudomány művelése mellett, megtartották az Istenbe vetett hitüket is. Így a vita ma már, egyre komolyabb, egyre filozofikusabb szintet képvisel.
A vitát fokozza még az a tényszerűség, hogy a tudomány részeredményeit használjuk, a technikai fejlődésünk során. Ezért a tudomány állításait, sokkal biztosabb vitaalapnak tekintik. Függetlenül attól, hogy igazak, vagy sem. Mivel a jó része, csupán feltételezés.
A vita alapvető tárgya tulajdonképpen az, hogy Isten által történt teremtés volt-e a kezdet, vagy a kvantumelmélet ősrobbanási elmélete szerint alakult ki-e a világegyetem. A teremtésre, nyilvánvalóan nincsen bizonyíték. Így Isten létezése is megkérdőjelezhető. De az ősrobbanás elmélete is igen sánta. Mert szintén semmiféle bizonyíték sem utal rá. Csupán a kvantumelmélet valószínűségi elméletei állítják.
Azt azonban, tudni kell, hogy a modern fizika, igen bonyolult matematikai összefüggéseket használ. Amelyekkel, a valószínűségekre tudnak csak utalni. Tehát, nem a bizonyosságra, hanem a valószínűségre. Mert a matematikai képletek, a végtelen mennyiségeket, nem képesek kezelni. Csak a véges mennyiségek között fennálló viszonyok leírására alkalmasak. Ezért a fizika végtelen mennyiségeit, egyszerűen kihagyják, vagy megsaccolva végessé alakítják. Ezért, biztos alapot képező konkrét eredményt produkálni képtelenek. Csupán valószínűségi értékeket fejezhetnek ki a részeredményeik.
Ahhoz azonban, hogy ennek a hitvédelmi vitának, jogos támadó alapja legyen a tudomány, arra lenne szükség, hogy a megdönthetetlen igazságot képviseljék. De az ősrobbanásról szóló „gyermekmese”, már a kezdetében meghiúsul. Amikor, szerintük az energia, a tér pont nagyságú részébe zsugorodott. A gigantikus erejű gravitáció miatt. Amikor a tér, a saját állításuk szerint, csak az ősrobbanás után alakult ki. Ehhez képest, még a teremtéstörténet is, tudományos állításnak tűnik. Istennel együtt.
A vallásos hit, tudománytalan. Ezért most, nézzük meg azt, hogy mi is az a tudomány. Mert az ember elméje, sohasem találkozik közvetlen módon a valósággal. Csupán az erősen korlátozott képességű érzékszerveink által begyűjtött információkra támaszkodva fogadhatjuk el a valóságot. Vagyis, hinnünk kell azok igazságértékében. Még akkor is, ha egyre precíziósabb műszerek által terjesztjük ki, az érzékelési képességeinket. Akkor ugyanis, legfeljebb precízebb módon hihetünk azok igazságértékében. Így a tudósok személyes szubjektív érzése és ismeretei képviselik a tudomány alapját.
Az azonos témakörben kutató tudós szakemberek, rendszeresen összedugják a fejüket, és konzultatív módon megvitatják a tapasztalataikat, miközben az egyéni véleményeiket, közös nevezőre hozzák. Ez a tudomány. Vagyis, nem más, mint a tudós szakemberek kollektív hite.
Ennél fogva, a vallásos emberek által képviselt hitvédelem, gyakorlatilag szintén egyfajta hit ellen alakult ki. Vagyis, nem is beszélhetünk egyoldalú apologetikus szintű hitvédelemről, csupán egyszerű hitvitáról eshet szó. Ahol a vallásos emberek Istenhite áll szemben, a tudomány Istentelenné formált hitével. Mert a tudománynak sincsen igazságértékben felsőbbrendűsége. Csak másfajta, racionálisnak mondható hite létezik.
Az tény, hogy a keresztény vallásformák képviselői, miközben Istenről tanítanak, nagyon sokféle visszaélést követnek el a híveik ellen. Az is tény, hogy a tanításaik során, jó néhány állításukba bele lehet kötni. De ez még, egyáltalán nem csorbítja Isten jelentőségét. Most pedig, nézzük meg azt, hogy mit jelent Isten fogalma.
Szerintem, az Univerzum két alapvető valóságra osztható, elméleti szinten. Az oszthatatlan alaptömegek közegéből álló mágneses alaphalmazra, és a belőle és benne megnyilvánult, összetett elektromos anyagi részhalmazokra. Az anyagi részhalmazok belső szerkezeti struktúráit, amit az atomos szerkezetek és az atomok által biztosított rács és kristályrács alapú szerkezetek jelentenek, éppúgy a mágneses alaphalmaz tölti ki, mint ahogyan körülöleli azokat kívülről.
Primer halmazként, a mágneses alaphalmaz mozgási, létezési teret biztosít, a benne megnyilvánult elektromos anyagi, szekunder részhalmazok eseményei számára. Azokkal induktív viszonyt tart fenn. Mert a mágneses alaphalmazban kialakult mágneses hullámok frekvenciái által, energia terjed az anyagi részhalmazok felé. Mégpedig, a mágneses hullámok hullámhosszainak az informatív értékei alapján.
Ezért a mágneses hullámok, intelligens módon irányítják az indukció közvetítésével, az elektromos anyagi minőségek létezési állapotait, és a szükségszerű állapotváltozásait. Csupán az a kérdés, hogy honnan van ez a kozmikus szintű abszolút Intelligencia?
A mágneses alaphalmazban kialakuló mágneses hullámok hullámhosszai informatív értékeket képviselnek. Az a halmaz, amelyik információ kialakítására, tárolására, és közvetítésére alkalmas, elmeként jut érvényre. Ezért, a mágneses alaphalmaz, az Univerzum abszolút értékű Elméjét valósítja meg. Ennek a kozmikus Elmének az öntudatát nevezhetjük Istennek. Mindentudónak és mindenhatónak. Mert a kétirányú állandó induktív viszonynak köszönhetően, minden elektromos anyagi minőségre képes hatást gyakorolni, és minden elektromos anyagi változásról azonnal tudomással bír. Méghozzá, tévedhetetlenül.
Isten tehát, az Univerzum Elméjének abszolút Intelligenciája. Amely intelligens módon irányítja az elektromos anyagi minőségek eseményszerűségeit. Ezt a végtelen intelligenciát fedezték fel a kvantumpszichológia tanát ismertető tudósok is. Amikor intelligens Univerzumról beszélnek. Mert bárhová is tekintsenek az űrtávcsöveikkel az Univerzumban, mindenhol az intelligencia megnyilvánulását fedezik fel.
Mert a mágneses alaphatásokra, induktív módon reagáló elektromos anyagi részhalmazok, éppen a mágneses információk által közölt intelligenciát alakítják át, viszonyítható intelligens mozgásállapotokká. Hiszen az állandó és megbonthatatlan induktív viszony, éppen az intelligenciát közvetíti, a kétféle halmaztípus között.
Meditáció során pedig, amikor lecsendesítjük a szellemi aktivitásunk ütemét, akkor egyfajta lelki jelenlétet élhetünk meg. A lelkünk ugyanis, a mi életenergiánk. Energiaként pedig, az Univerzum egységes energiájának, a bennünk elkülönült része. Amikor a lelkünk, meditatív módon aktív, mert a szellemi gondolataink nem befolyásolják, akkor gyakorlatilag, az Univerzum mágneses valóságába „tekinthetünk” bele. Ahol a többi mágneses információ és energia van. A mágneses hullámokban kódolva. A kódot pedig, a mágneses hullámok hullámhosszainak informatív értékei képviselik.
Így az Univerzum mágneses hullámaira való meditatív fogékonyságunk során, a mágneses hullámhosszakban rejlő információkra lehetünk fogékonyak. Ha a meditáció előtt előre meghatározzuk azt, hogy milyen kozmikus információra van szükségünk, akkor a meditáció során, tévedhetetlen választ kaphatunk arról. Aki aktív módon szokott meditálni, annak számára ez a jelenség, egyáltalán nem idegen. Csupán nem volt képes magyarázatot adni a mentális jelenségre.
A mi elméink, állandó mentális viszonyban vannak a kozmikus Elmével. Így a mi relatív elméinkben kialakuló hiteink szerint alakul, a megtapasztalható valóságunk. Mégpedig az szerint, hogy az elménkben, milyen lelki érzéseket társítunk a szellemi gondolatainkhoz. Mert a kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, csak destruktív jellegű negatív lelki érzéseket csatol az elménk. Míg a kellemes szellemi gondolatainkhoz, konstruktív jellegű pozitív lelki érzéseket. Így a megtapasztalható sorsunk alakulásáért, mi magunk vagyunk a felelősek.
Mert a hit, olyan sors és cselekedetvezérlő szellemi gondolat az elménkben, amelyikhez lelki érzések társultak. Így a hiteink, a legfontosabb dolgok az életünkben. Mert az életünk minőségét hatásozzák meg. Ahogy a szavainkat, a cselekedeteinket, úgy a sorsunkat és az egészségi állapotainkat is befolyásolják a hiteink. Ezért, mindig pozitív hiteket érdemes formálni az elménkben. Azt pedig, a kellemes szellemi gondolatainkhoz csatlakozó, pozitív lelki érzéseinkkel alakíthatjuk ki tudatosan. Aki szándékosan így tesz, a tudatos teremtést gyakorolja.
Ahogy a negatív lelki érzéseink ellenünk dolgoznak, úgy a negatív hiteink is ellenünk fejtik ki a mentális hatásukat. Pszichoszomatikus eredetű betegségeket alakítva ki a szervezetünkben. Mert a pszichoszomatikus jelző éppen arra utal, hogy az pszichénket képviselő elménket rosszul használjuk, és ezért szomatikus, azaz testi elváltozásokat idéz elő a szervezetünkben. De az elménket, csak akkor használjuk rosszul, ha negatív lelki érzéseknek biztosítunk benne valóságformáló lehetőséget, a kellemetlen szellemi gondolataink hatására.
Így a hit, mint sors és cselekedetvezérlő gondolat, a hozzá csatolt lelki érzésekkel, kialakítja számunkra azokat az állapotokat és körülményeket, amelyeket meg kell tapasztalnunk. Mert az elménkben kialakított hiteink, a mi agyi mágneses hullámaink. Amelyeknek a hullámhosszaiban, a szellemi gondolataink kódolódnak el, míg a frekvenciájában, a hozzá csatolt lelki érzéseink vannak. Ezek ugyan, gyengécske mágneses hullámok, de a megvalósulás érdekében, vezérelni képesek, az ugyanolyan hullámhosszúságú, de jóval nagyobb energiájú kozmikus mágneses hullámokat.
A lélek, az életünk energiája. Ennél fogva, Isteni minőség él bennünk. Ezért vagyunk képesek tudatosan részt venni, az Univerzumban zajló teremtés folyamatában. De csak akkor, ha hiszünk abban, hogy a lélek által, a teremtőképesség bennünk van. Amit a hiteinkbe ágyazott szellemi gondolataink irányítanak.
Ezért a hitvitát most, tisztelettel kibővítem. A tudományos hit mellett, valamint az Istenbe vetett vallásos hit mellett, az ember tudatos teremtőképességébe vetette hitet is ide sorolhatjuk. Csak ezt a harmadik hitet bárki, bármikor kipróbálhatja. Mint a tudatos teremtés mentális folyamatát. Amit, itt és most, röviden is leírok a kedves olvasóimnak.
Amikor bármilyen probléma elé állít bennünket az élet, akkor tudatosul az elménkben egy vágy, ami a probléma sikeres megoldását célozza meg. Ilyenkor, minden esetben a vágyainkat kell kifejezésre juttatnunk, a szellemi gondolataink segítségével. Nem egy megoldásra irányuló folyamatot, hanem magát a megoldást jelentő végeredményt kell elképzelnünk az elménkben. Ha a vágyunk tárgyát vagy eseményét reális kép vagy film formájában látjuk az elménkben, akkor ahhoz pozitív lelki érzéseket csatol az elménk. Így hitet formálva, a kellemes szellemi gondolatok és a pozitív lelki érzések párosításából. Amikor a reális képet vagy filmet látva az elménkben, örömérzések kerítenek hatalmukba, akkor kell azt mondani, hogy ÁMEN. Azaz LEGYEN.
Az ÁMEN kifejezésű mentális paranccsal ugyanis, éppen ahhoz járulunk hozzá, hogy ugyanazt az örömöt tapasztaljuk meg a valóságunk eseményeiben, mint amit az elképzelésünk szemlélése közben éreztünk.
Tulajdonképpen arról van szó, hogy a lélek által, Isteni minőség éltet bennünket. A vágy pedig, a lelkünk által bennünk élő Isten akarata az elménkben. Amikor pedig, a kellemes szellemi gondolataink segítségével realizáljuk, vagyis elképzeljük a vágyunk tárgyát vagy eseményét, akkor azt az Isteni minőségű lelkünk szemléli az elménkben.
Azért biztosít számunkra örömérzéseket, mert a vágyban kódolt akaratának a reális képét vagy filmjét nézi az elménkben. Vagyis, tökéletesen egyetért a látottakkal. Így Ő maga mondatja ki velünk, az ÁMEN kifejezésű mentális parancsot. Mert egyetért a látottakkal, és hozzájárul a vágyott valóság megteremtéséhez.
Mert Isten a teremtő. Még a lélek által bennünk is. Csak meg kell tanulnunk a tudatos teremtés mentális technikáját. Amelyre bármelyik értelmes ember képes. Amikor a tudatos teremtés technikáját már aktívan gyakorolja valaki, akkor nem kérdés többé számára az, hogy van-e Isten. Mert gyakorlati tapasztalatot szerez a tudatos teremtés által az Isteni minősége aktivitásáról.
Természetesen, ez ma még, irracionális dolog a tudományos szakemberek előtt. Mert az Univerzum „homokozójában” fekete és fehér lyukakat kötnek össze féregjáratokkal, hogy különböző Univerzumokból álló multiverzumot alkothassanak. Amelyben, igazolódni látszik az eltorzított matematika minden részeredménye. Így a valószínűség számításai mellett, valószínűleg jól érzik magukat. Egyre távolabb kerülve, a megtapasztalható anyagi eseményekben kódolt abszolút Igazságtól. Vagyis, Istentől.
Matécz Zoltán
2017.09.17.
