Féregjárat.
A kvantumelmélet trükkös matematikai levezetései alapján, féregjárat alakul ki, az Univerzum fekete és fehér lyukai között. Amelyben a fekete lyuk gigantikus mértékű gravitációs ereje, minden összetett szerkezetű elektromos anyagi testtömeget magába szippant. Még az információ sem menekülhet előle. A féregjáraton áthaladó testtömegek pedig, egy fehér lyukon át távoznak, egy velünk párhuzamos, másik Univerzumba. Mintha a mi Univerzumunkban megnyilvánult testtömegekre és a róluk szóló információkra, a többi Univerzumnak szüksége lenne.
Mély tisztelettel meghajolok a tudomány értelmes állításai előtt. De szerintem, ez megint egy olyan eltorzult elmélet, ami egyszerűen megemészthetetlen számomra. Mert fogalmi jelentése alapján, az Univerzum szó annyit tesz, mint a létezés összessége. Vagyis, egy abszolút fogalom, amely minden létezőt magában foglal. Csakhogy, a párhuzamos Univerzumok gondolata azt sugallja számomra, hogy ez az abszolút értékű mindenség, egyszerűen meg lett osztva. Méghozzá, több szintén abszolút értékűnek tekinthető mindenségre. Ez pedig, egy abszurd helyzet.
A matematika, amely nem képes a végtelen értékeket kezelni, a fizika segítségére siet, és az erősen leegyszerűsített trükkös képleteivel, több részre tagolja a megoszthatatlant. Vagyis, végest kreál a végtelenből. Mert az Univerzum, éppen attól végtelen, hogy abszolút módon magában foglal minden lehetséges létezést.
Az én véleményem szerint, az Univerzumot eleve kétféle valóság alkotja. Az oszthatatlan alaptömegekből felépült mágneses alaphalmaz primer közege, és a belőle és benne megnyilvánult, összetett elektromos anyagi részhalmazok szekunder közegei. Amit mi, objektív valóságként ismertünk meg. Közöttük pedig, állandó jellegű induktív viszony áll fenn.
Ilyen módon, azt teljességgel elismerem, hogy az Univerzum mágneses terében, ahol egy égitest működéséhez szükséges induktív előfeltételek megszűnnek, ott az érintett égitest, oszthatatlan alaptömegekre esik szét újra, és annihilálódik, azaz szétsugárzódik a mágneses térbe. Ez a kozmikus folyamat, az összetett anyagi minőség halálához, megsemmisüléséhez vezet. Amelyben az anyagi minőség éppúgy elvész, mint a róla híreket biztosítani képes információ. Így az égitestek annihilációs szétsugárzódása, fekete lyukként érvényesülhet a tudósaink előtt.
De az ilyen kozmikus folyamatban, a tömeg sem vész el. Csak újra felveszi a mágneses alaphalmazban, az eredeti közeghonos állapotát, mint újra oszthatatlanokká vált alaptömegek részhalmaza. Amelyből valaha kifejlődött. Ehhez a kozmikus szintű anyaglebomlási folyamathoz azonban, semmi szükség sincsen az óriási tömegvonzási erőn alapuló gravitációra. A folyamat csupán, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmaz eseményének, az induktív működését biztosítani képes, kozmikus eredetű mágneses előfeltételek hiányát igényli.
Továbbá, nincsen szükség az Univerzum megosztásán fáradozó fehér lyukakra sem. A hozzájuk rendelt féregjáratokkal együtt. Mert a felbomló anyagi részhalmaz, oszthatatlan alaptömegekre esik szét, és szétterül a mágneses alaphalmazban. Ott pedig, felveszi újra a mágneses alaphalmazban uralkodó, alapvető rezgési feltételeket.
Az energia megmaradási törvénye arra utal, hogy az Univerzum egy teljesen zárt rendszer. Mert, csak a zárt rendszerek energiája állandó. Benne a mágneses valóság, végtelennek minősül. Mint az Univerzum szemszögéből tekintve belső, azaz szubjektív alapadottság. Míg az összetett elektromos anyagi részhalmazok által felépített objektív valóság minden alkotóeleme, nyílt rendszernek minősül. Mert a mágneses alaphalmaz, éppúgy körülöleli, és mozgási teret biztosít számukra, mint ahogyan kitölti azok atomos és rács alapú szerkezeteik belső részeit.
Az összetett szerkezetű elektromos anyagi valóság minden alkotóeleme, ebben a mágneses alaphalmazban alakult ki, a mágneses hullámok által. Majd ezek a mágneses hullámok tartják fenn, azt a kozmikus eredetű induktív hatást, amely szerint, esemény szinten működni képesek. Ha pedig, ezek a domináns induktív előfeltételek megszűnnek az, az adott égitest pusztulását jelenti. De, mint tömeg, nem tűnik el az Univerzumból. Csak átalakul és szétterül benne. Az Univerzum tágulásának a látszatát keltve, a világűr megfigyelését végző tudós emberekben.
Pedig, az összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségek eseményei, csupán periodikus módon felépülnek, majd lebomolva szétterülnek az Univerzum mágneses trében. Amíg azonban, esemény szinten léteznek, addig viszonyíthatóak stabilan számunkra, és az idő alatt, a mágneses alaphalmaz induktív előfeltételeinek engedelmeskednek. Az Univerzum tórusz alakú, végtelen mágneses terében.
Ezért anyagi létezésekként, számunkra a valóság, objektív és szubjektív egy időben. Az objektív testi megnyilvánulásunk kozmikus működési feltételeit, a szubjektív lelki és szellemi adottságaink segítségével egészítjük ki. Így akaratlagosan működtetjük a testi mivoltunkat.
A szellemi gondolataink informatív értékei, az elménkben alakítanak ki, intelligens módon megtervezett mentális formákat a vágyainkról, míg a lelki érzéseink motiválnak bennünket, életerős érzéseket biztosítva, a szükségszerű cselekedetek végrehajtására.
Majd amikor elmúlunk, és eltemetnek bennünket, valóban féregjáratok alakulhatnak ki a porladó testünkben. De azokat, nem fogja jellemezni, egyetlen egy fehér lyuk sem. Csak gyászosnak mondható fekete lyukak.
Matécz Zoltán
2017.09.18.
