Tudat, öntudat, és tudatosság.
A pszichológia, mint a tudomány ezen irányú ágazata, még mindig nem rendelkezik olyan ismeretekkel, amelyek segítségével, egyértelművé tehetné a tudat, az öntudat, és a tudatosság fogalmait. Ezért ezekre a pszichológiai szintű alapfogalmakra, az emberi kultúra részét képező ezoterikus irodalomból merítve lehet csak valamiféle meghatározást összeállítani. Amelyhez természetesen, erősen hozzájárulnak még, a saját gondolataim is.
Már megszoktuk, hogy mindig az elménkben vagyunk tudatosak. Így éber tudati állapotban, aktív módon használjuk az elménket. Az érzékszerveink által észlelt események megértésére és a társas szintű kommunikációra. Miközben a személyes gondolataink és érzelmeink felszínre kerülnek.
A tudat, az öntudat, és a tudatosság, nem összetett elektromos anyagi minőségek bennünk. Ennél fogva kizárólag, csak mágneses adottságaink lehetnek. Gyakorlatilag arról van szó, hogy az anyagi szintű agyunkban funkcionál az elménk, amely már egyfajta sajátságos mágneses adottságunk. Ebben, a mágneses hullámokat kezelni képes elménkben vagyunk tudatosak. Mégpedig, a szellemi gondolatainkra, a lelki érzéseinkre, az ő eredőjüket képező hiteinkre, amelyeket a mentális háttértárolónkban raktározunk el, a memóriánkban, valamint az érzékszerveink érzeteire.
Az agyunk valójában, egy biológiai szintű antenna. Amelyben az elménk, mint a mi saját mágneses alapú mentális központunk, folyamatosan közvetlen viszonyban áll, az Univerzum mágneses terét képező abszolút Elmével. Ilyen módon, a tudatos teremtés lehetőségével, sajátságos módon veszünk részt, a kozmikus teremtés állandóan zajló folyamataiban. Amit az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok eseményszintű létezése valósít meg. Mégpedig, a mágneses alaphalmaz által biztosított térben.
Ilyen módon, a külső és belső anyagi körülményeink alakulásában, mi magunk is részt veszünk, az elménkben kialakított hiteink alapján. Így a tudatosan formált hiteinkben halmozódik fel, mindaz a tudatosságunk, amelyikben a szellemi gondolataink, lelki érzések mentális erőhatásait irányítják, a megtapasztalható valóságunk formálása érdekében.
Így az elménkben kialakult hiteinknek, akkor is valóságformáló képességei vannak, ha azt mi nem is akarjuk szándékosan. Mert a hiteinkbe ágyazott lelki érzéseink, olyan mentális életerő impulzusaink, amelyek mindig befolyásolni fogják a megtapasztalható valóságunkat.
Az összetett szerkezetű elektromos anyagi valóság, a mágneses valóság terében nyilvánult meg. Úgy is mondhatnám, hogy az objektív valóság, a szubjektív valóságban alakult ki. Vagyis, a mágneses alapú primer valóság, és az elektromos alapú szekunder részhalmazok valósága, együttesen képezi az abszolút létezést, az Univerzumban.
Így a mágneses alaphalmaz, oszthatatlan alaptömegei által biztosított alapközege, éppúgy kitölti az összetett elektromos anyagi szerkezetek belső struktúráit, mint ahogyan körülöleli azokat. Mozgási teret biztosítva ilyen módon számukra. Így a mágneses alaphalmaz, egyáltalán nem különül el, az elektromos anyagi részhalmazoktól. Hanem éppen ellenkezőleg, benne és általa valósul meg, minden elektromos anyagi részesemény. Így az ember, biológiai szintű anyagi eseménye is.
Ami azt jelenti, hogyha elméletben kivonnánk azt a mágneses teret az atomjainkból, amelyikben esemény szinten működnek azok akkor, csak az egy tízezred részünk maradna anyagi minőség. Vagyis körülbelül, egy evőkanálnyi részünk. Mert a többi térfogatunkban, eleve mágneses tér van. Így, van bennünk hely bőven, a lelki és a szellemi adottságainknak.
Az elménk tehát, egy biológiai szintű mágneses adó-vevő berendezés. A mi személyes relatív tudatunk, és az Univerzum kozmikus szintű abszolút Tudata között. Egy olyan mentális adó-vevő, amelyik az életünkben formált hiteink alapján működik, és a mi személyes érdekképviseletünket látja el az Univerzumban. Éppen azért, hogy mindig azt tapasztaljuk meg az anyagi valóságunkban, amire a hiteink alapján már érettek, fogékonyak vagyunk.
A tudatosságunk tehát, azt a mentális viszonyunkat jelenti, amelyben az értelmes ember egyéni tudata, és az Univerzum abszolút Tudata, állandó mágneses kapcsolatban van, a mindennapi teremtés érdekében.
Ebben a tudatosságban valósul meg, a személyes szintű öntudat. Amelyben tudatosak vagyunk önmagunk anyagi és mentális azaz, a szellemi és lelki adottságainkra egyaránt. Ezzel szemben, a kollektív öntudatunkban, az emberiség kultúráját képező anyagi és mentális viszonyai tartoznak bele.
Analógiás értelemben véve, van az Univerzumnak, egy abszolút értékű Öntudata. Ezt az abszolút jellegű kozmikus Öntudatot, Istennek nevezi az idealista filozófia. Amely az akaratát, a mágneses hullámok által kényszeríti az elektromos anyagi részhalmazokra. Istenbe tehát, minden lehetséges elektromos anyagi, és mágneses tulajdonság beletartozik.
Mivel az elménk személyes tudata, mágneses hullámokon nyugvó alaptényező, ezért szigorúan hullámhossz és frekvenciafüggő a dolog. Ezért a tudomány ma már, több jól elhatárolható tudatossági szintet határozott meg. Amit a görög abc betűivel jelöltek meg. Így az éber tudatos állapotunkat, bétával jelölték. De létezik alfa, gamma, és delta tudatossági szintű rezgése is az agyunknak.
Dr. David R. Hawkins pedig például, az emberi elme tudatossági szintjeit, egy sajátságos módon kialakított, lineáris skálán határozta meg. Amely 1-1000 beosztásig terjed. A skála fokbeosztásai, tíznek a hatványait jelölik. Ilyen módon például, a 200-as beosztás, tíz a kétszázadikon értéknek felel meg.
Egyfajta kineziológiai teszt alapján, több évtizedes aktív orvosi munka során alakult ki ez a skálarendszer. Ez a kineziológiai teszt pedig, éppen azért alkalmas az ilyen irányú vizsgálódásokra, mert az értelmes ember, a nyilvánvaló objektív igazságokra, pozitív izomválaszokkal reagál. Míg a hamis állításokra, negatív izomválasz a reakciója. Mivel az akaratunktól elkülönült izomválaszunk, teljesen független attól, hogy nekünk, mi a személyes véleményünk az adott kérdésről. A kérdések bármikor megismételhetőek, így alkalmasan használhatók, a tudományos szintű vizsgálatokra.
A dolog lényege röviden az, hogy minden mentális módon irányított akciónk mögött, megbújik egy számunkra láthatatlan energiamintázat. Mi magunk azt hisszük, hogy olyan erőhatások alapján élünk, amelyeket mi magunk irányítunk. De valójában, a tudomány előtt ismeretlen forrásból származó kozmikus Erő határozza meg az életünk eseményeit. Mégpedig, a mindenkori tudatossági szintünknek megfelelően. Erről tanúskodnak a kineziológiai izomtesztek. Mert ez, a személyes véleményünktől független izomválasz reakció, az akaratunktól független, kozmikus Erőhatásról tanúskodik. Ezért lett a könyvének a címe, „Erő kontra erő.”. Ahol a nagybetűvel írt „Erő”, a kozmikus erőhatást jelenti, míg a kisbetűs „erő”, az általunk irányított erőhatásainkra utal.
Ez egy igen érdekes munka, ami durván arról szól, hogy a kétszázas tudatossági szint alatt valósul meg minden szenvedésünk. A szégyen(20), a bűntudat(30), a fásultság(50), a bánat(75), a félelem(100), a vágyakozás(125), a harag(150), míg a bátorság, a (200) tudatossági szinten foglal helyet. Ebből az, az egyszerű következtetetés adódik, hogy az emberiség igen nagy százaléka, még az alapnak tekinthető 200-as tudatossági szintet sem éri el.
Így egy stabil, szilárd önbecsüléssel rendelkező személy, már 3-400-as mértékű tudatszintet képviselhet. Dr. Hawkins szerint, „Létezik egy végtelen potenciájú, határtalan birodalom: amelyen belül hihetetlenül nagy EREJŰ mező szervezi az emberi viselkedést az „emberlétre” jellemző formákká. … Az agy pedig, egyfajta vevőkészülékként fogja az elme energiamintázatait, a tudat gondolat formájában való kifejeződéseit. Csupán az ego hiúsága miatt tarjuk gondolatainkat sajátunknak.”
Szerintem Dr. Hawkins ezzel azt állítja, hogy az értelmes emberi élet gyakorlatilag, egy rajtunk kívül álló kozmikus hatalom kezében van, akinek mi magunk, csupán a mentális „marionett” figurái vagyunk. Amely az aktuális tudatszintünknek megfelelően biztosít számunkra, az életünk eseményeihez szükséges kozmikus Erőt. Ennél fogva, minél magasabb tudatossági szintet érünk el, annál több életerőt nyerünk a kozmikus hatalomtól. Akit akár, Istennek is nevezhetünk.
Szerintem, mivel Isten, mindent önmaga mágneses valóságából teremtett meg, ezért az általunk objektívnek értékelt, összetett elektromos anyagi valóságban is, önmagát szereti. Mégpedig, abszolút módon. Éppen úgy, mint ahogyan az ember sem haragszik egyetlen sejtjére sem, a több milliárd közül, amikor megbetegszik. Hanem éppen ellenkezőleg, abszolút módon szereti és ápolja a testében lévő sejtjeit, hogy újra egészséges lehessen.
Így a tudatos elménk, annál magasabb frekvencián rezeg, minél közelebb van hullámhosszban azaz, a szellemi megértés tudatosságában, az Univerzum kozmikus Tudatának, az abszolút értékű szeretetrezgéséhez.
Mert a mágneses hullámok, két alapvető összetevőt tartalmaznak. A hullámhossz képviseli szerintem, a mágneses információt, míg a frekvencia által, a mágneses energia terjed. Ilyen módon, mindig a mágneses hullámhossz informatív értéke határozza meg azt, hogy a mágneses frekvencia energiaértéke, milyen mértékű induktív munkát végezzen, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazokon.
Így az Univerzum abszolút Intelligenciája, ilyen induktív módon konvertálódik azaz, alakul át, az elektromos anyagi minőségeket jellemezni képes tulajdonságok sajátságos, azaz relatív intelligencia értékeivé. Amelyek, az ember által viszonyítható anyagi szintű információ adatértékeit tartalmazzák.
Így az emberi tudatban tudatosság vagyis, intelligens megértés alakul ki. Ezért az emberi értelem, mindig az aktuális tudatossági szintünket tükrözi. Azt a mentális módon elért szintet, amelyiken az aktuális hiteinket formáljuk éppen az elménkben. A személyes adottságainkat befolyásolni képes hiteinket.
Ahogy a tudat, az ok-okozati viszonyokra épülő megismerő képességét jelenti az elménknek, úgy a tudatosság már, azt a relatív személyes intelligenciánkat tükrözi, amit már megértettünk a jelenségekből, az eddigi életünk során. Amely szerint, a hiteinket formáljuk a tudatos elménkben.
Így a „tudatában vagyok” kifejezésünk, éppen arra utal, hogy egy kérdéses ok-okozati viszonyban rejlő problémát felismertem, megértettem, és tisztán látom azt az ideális megoldást, amely a hozzá fűződő mentális viszonyomban rejlik.
Az ok-okozati viszonyok felismerése és a tanulás során, olyan ismeretekre teszünk szert, amelyek alkalmassá, képessé tesznek bennünket arra, hogy a felismert problémákat, mielőbb megoldjuk. A mi ősi magyar nyelvünk, csodálatosan fejezi ki ezt a mentális összefüggést. Mégpedig, a „képesítés” fogalmával. A szakmát tanult ember ugyanis, képesítést nyert a hivatása szakszerű gyakorlására. Így a sok résztudás már a memóriánkba, az elménk mentális háttértárolójába ágyazott ismereteinket jelenti. Onnan pedig, mint tudatosság csatolódik vissza az elménkbe, és szabályozza a tudatos cselekedeteinket.
A tudat, csak itt és most, a jelen pillanatában lehet aktív. Mert a múltba vagy a jövőbe nem vetíthető. Ezért, csak lelki minőség lehet bennünk. Mert a szellemi gondolataink, állandóan a múltban vagy a jövőben kalandoznak. Nagyon nehéz őket a jelenre koncentrálni. Ezzel szemben, a lelki érzéseink, olyan mentális erőhatásaink amelyek, csak a jelenben aktivizálódhatnak. A lelki jelenlétünkben. Mert erőhatásokat, csak a jelenben lehet aktivizálni. Itt és most. Még akkor is, ha azok mentális eredetű lelki erőhatások.
Az agyi mágneses hullámaink, amit az EEG orvosi műszerek mérnek, szintén két összetevővel rendelkeznek. A szellemi gondolataink biztosítják hozzá a hullámhossz szerinti informatív értékeket. Míg a lelki érzéseink, a frekvenciájukat határozzák meg.
Ezek persze, nagyon kicsi frekvenciájú mágneses agyi hullámok. De arra alkalmasak, hogy a tudatos elméinkből kivetítve azokat, a mi személyes hiteinkként, megkeressék az Univerzum mágneses terében, a hullámhosszuknak megfelelő, de jóval nagyobb frekvenciájú kozmikus mágneses hullámokat. Majd azokat, a vágyaink szerint kifejezett anyagi megvalósulás érdekében vezéreljék. Hogy a hiteinkben meghatározott, a vágyaink elképzeléseiben kódolt agyi mágneses hullámaink szerint alakítsák az anyagi körülményeinket.
Most éleződött ki, a céltudat kérdése. Amely éppen arról szól, hogy egy probléma ismeretében, mielőbb elképzeljük magunknak a lehető legideálisabb megoldást, majd azt, pozitív lelki érzésekkel támogatjuk az elménkben. Így a teremtésre képes pozitív lelki érzéseinknek, értelmes célt határozunk meg tudatosan. Röviden, céltudatosak vagyunk.
Viszont, tudathasadásosnak nevezzük az olyan embert, akinek nincsen konkrét céltudata. Mert mentális módon olyan sérült, aki az ok-okozati viszonyokban rejlő problémákat nem képes felismerni és megérteni. Így a céltudatosságát igazolni képes, megoldásra való törekvése is elmarad. Ezért a szellemi gondolatai, és a lelki érzései, nem kerülnek szinkronba egymással. Széthasadt a két mentális tényező közös lehetősége. Vagyis, nem képes, értelmes cselekedetvezérlő hiteket formálni az elméjében.
A tudat tehát, olyan adottsága az elménknek, amely az anyagi eseményekben észlelhető kauzális viszonyokat felismeri, megérti, és hiteket formálva, céltudatosan igazodni is képes hozzájuk. Továbbá, értelmes módon képessé tesz bennünket kifejezni, a hitünkben meghatározott véleményünket. A kommunikáció lehetőségeivel.
Az öntudat pedig, végső soron, ugyanezt fejezi ki, csupán önmagunkra vetítve. Önmagunk anyagi, szellemi, és lelki teljességét figyelembe véve. Itt és most, a jelen pillanatában.
A tudatosság pedig, az életünkben megszerzett ismereteink teljes hitrendszerét alkotja, amelynek jellemet biztosító befolyásolásával, egyéni módon lehetünk tudatosak és ön tudatosak az elméinkben.
„A tiszta ész kritikája” című művében Immanuel Kant, éppen a tudatos teremtés, egyfajta materialista alapú meghatározásán fáradozott. Mert határozottan kijelentette azt, hogy „a tudat határozza meg a létet”. Vagyis, az emberi tudatosság alkalmas arra, hogy az emberi sorsszerűség létezését, az életet, tudatosan élje. Hogy bármikor, szabad akarattal döntse el azt, hogy milyen módon vesz részt, a természet amúgy is folyton változó részeseményeiben.
A kommunikáció során alakul, formálódok a tudatosság, a különböző szintű relatív emberi tudatok között. Amelynek eredményeképpen, az egyéni tudatok intelligenciái, a kollektív egyezségen alapuló közös intelligenciát azaz, az emberi kultúrát alakítják ki.
A kollektív tudat, a mindennapi aktuális hírközlésben nyilvánul meg, míg a kollektív tudatosságot már, a teljes emberi kultúra képezi. Minden valós vagy téves részletével együtt. Amely a kozmikus eredetű abszolút Igazságtól, még nagyon távol áll. Így csak, mint relatív emberi igazságokként érvényesülhetnek az életünkben.
Meditáció alkalmával, amikor lecsendesítjük a szellemi gondolataink áramlását az elménkben, akkor a lelki jelenlétünkre lehetünk tudatosak. Ilyenkor az ember, nem kifelé néz az elektromos anyagi világra, hanem befelé tekint az elméjével. Önmaga belső mágneses valóságába. Amely mágneses valóság, végső soron ugyanaz, mint az Univerzum kozmikus szintű mágneses valósága. A mágneses valóságba tekintő relatív emberi tudat ráeszmél arra, hogy bár elektromos anyagi szinten különbözőek vagyunk, de mágneses szempontból tekintve, egyek vagyunk az Univerzummal. A kozmikus egység részei.
Ilyen módon, meditáció alkalmával, a kozmikus eredetű mágneses hullámokban található információk birtokába juthatunk. Amelyek az Univerzum abszolút Elméjében alakultak ki. Vagyis, tévedhetetlen igazságokat tartalmaznak. Bármivel kapcsolatban. Nincs kivétel. Csak a mi személyes fantáziánkra van bízva az, hogy milyen témakörben kívánunk kozmikus értékű információkhoz jutni.
Aki pedig, az agyi rezgésének a szintjét, az Isteni eredetű abszolút szeretet frekvenciájára képes fokozni, együtt láthatja az összetett elektromos anyagi valóságot, az azokat induktív módon működtetni képes mágneses valósággal. Ahogy Isten látja a létezés valóságait együttesen. A teljes létezés kétféle valóságát. Az objektív és a szubjektív valóságot, amely együtt biztosítja a létezést. Amelyben a tudat, az öntudat, és a tudatosság kialakult.
Matécz Zoltán
2017.10.08.
