Kozmikus felelőtlenség.
Az Univerzum mágneses alapú öntudata, minden összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazt, önmaga oszthatatlan alaptömegeinek az egységes közegéből teremtett meg. Ennél fogva, minden összetett szerkezetű elektromos anyagi megnyilvánulás, a mágneses alapú szubjektív alaphalmazból nyilvánult meg, és alkotja az objektívnek megismert valóságot. Ezért, minden anyagi megnyilvánulás, továbbra is az Univerzum szerves részét képezi.
A mágneses alaphalmaz alakította ki és működteti esemény szinten, az összes összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazt. Méghozzá, induktív módon. Ezért az Univerzumban zajló teremtés, az induktív viszonynak köszönhetően, még ma is fennáll. Mert az Univerzum mágneses alaphalmaza, folyamatosan fenntartja, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok rezgéseken alapuló eseményszerűségeit.
Így az Univerzum szubjektívnek minősülő mágneses alaphalmaza mozgási, létezési teret biztosít, a benne kialakult objektív, elektromos anyagi valóság számára. Mert az elektromos anyagi részhalmazok összetett atomos, és rács vagy kristályrács alapú szerkezeteit, éppúgy kitölti az oszthatatlan alaptömegek által fennálló alapközegével, mint ahogyan körülöleli azokat. Így a mi anyagi valóságunk, csak egy tízezred részét képezi, az összetett szerkezetű elektromos anyagi testek térfogatában rögzített teljes valóságnak. Mert a többi, mágneses tényező bennük.
Ezt úgy értem, hogy az atomok magja és elektronjai által felépült atomi szerkezetet, belül ugyanaz a mágneses alaphalmaz tölti ki, mint amelyik kívülről körülveszi azt. De az atommagok és az elektronjaik térfogata, csak egy tízezred részét képezik a teljes atomtérfogatnak. Ezért az atomokban, éppen az objektív alkotóelemek térfogata a legkevesebb. Amit a protonok, a neutronok, és az elektronok képviselnek.
Az ilyen tágas arányú, elektromos szerkezettel rendelkező atomok építik fel, az anyagi testek rács és kristályrács alapú szerkezeteit. Tovább növelve azt az arányt, ami a mágneses és az elektromos halmazok között fellelhető. Ezért úgy is mondhatjuk, hogy az anyagi valóság nem más, mint a mágneses alaphalmaz erősen homeopátiás, azaz elhígított része. Mert az anyagok megvalósulásai által, csupán a mágneses információ realizálódik.
Mivel az anyagi valóság, induktív alapon alakult ki és működik a mágneses valóságban, ezért a mágneses alaphalmaz, primer halmaznak számít az Univerzumban. Míg az összetett szerkezetű elektromos agyagi részhalmazok, szekunder részhalmazokként jutnak érvényre benne. Mint alárendelt szekunder részhalmazok, az Univerzum primer alaphalmazában.
Mivel pedig, a mágneses alaphalmazban alakulnak ki, tárolódnak el, és közlődnek a mágneses hullámok, hatást gyakorolva az elektromos anyagi részhalmazok felé, ezért a mágneses alaphalmaz, az Univerzum abszolút Elméjét valósítja meg. Mert a hullámhosszukban kódolt információk, arra engednek következtetni, hogy az elektromos anyagi valóság, csupán virtualitása a mágneses alaphalmaznak. Vagyis, az objektív valóság, olyan megvalósult „gondolata” a mágneses alaphalmaznak, amelyben a mágneses hullámok által induktív módon közölt információk, elektromos anyagi formát öltöttek.
Ezért az anyagi minőségek viszonyításai során, éppen azokat a kozmikus információkat szerezhetjük meg, amelyek a mágneses hullámok által, fenntartják a vizsgált anyagok létezési jogosultságait. Így a folyamatosan fennálló induktív viszony, éppen azért hozza viszonyítható állapotba az elektromos anyagi minőségeket, hogy általuk, a mágneses alapú kozmikus információ birtokába juthassunk. Vagyis, a viszonyításuk során, megértsük a kozmikus eredetű mágneses információk, viszonyítható adatokban kódolt üzeneteit.
Mivel az Univerzum mágneses alaphalmazának az abszolút Öntudata, minden elektromos anyagi megnyilvánulást, önmagából és önmagának teremtett, ezért ebben az öncélú teremtési folyamatban, kizárólagosan a saját érdekei húzódnak meg. Amit úgy is mondhatnék, hogy az Univerzum abszolút Öntudata, minden teremtett dolog felé, abszolút szeretettel van.
A kozmikus teremtés aktusa tehát, a mi emberi fogalmaink szerint, szeretetben zajlik. Ami azt jelenti, hogy a mágneses hullámok hullámhosszaiban kódolt kozmikus információk, mindig szeretettel irányítják a mágneses frekvencia energiaértékeit, az elektromos anyagi valóság induktív formálása érdekében. A mágneses energia tehát, amit a mágneses hullámok frekvenciái közvetítenek, mindig a mágneses hullámhossz szeretetüzeneteit valósítják meg.
Úgy is mondhatjuk egyszerűbben, hogy az Univerzum mágneses energiája, mindig a szeretet jegyében alakítja induktív jelleggel, az összetett szerkezetű elektromos anyagi valóságot. Amelynek elválaszthatatlan részét képezi, a szellemi szintű értelemmel felruházott ember is. Ez a teremtés lényege.
Az intelligens relatív értelemnek köszönhetően, mi magunk is részt vehetünk, a kozmikus eredetű teremtés folyamataiban. Mert a mi relatív tudatosságaink, az Univerzum abszolút Tudatosságában valósultak meg. Ami abban nyilvánul meg, hogy a külső és belső anyagi körülményeink, mindig az elménkben kialakult hiteink alapján fog alakulni. Ezért, kimondottan felelősek vagyunk a hiteink miatt. Mert az általuk megtapasztalható anyagi valóságunkat nekünk, magunknak kell átélni.
Így a kozmikus eredetű szeretet-teremtést, akkor követjük igazán, ha mindig olyan kellemes szellemi gondolatokkal töltjük fel az elméinket amelyek, csak pozitív lelki érzéseket aktivizálhatnak, a személyes teremtéseink érdekében. Mert a pozitív lelki érzéseink, mindig szinkronban vannak, a kozmikus teremtés természetes energiaáramlásaival.
Míg a kellemetlen szellemi gondolataik hatására aktivizálódó negatív lelki érzéseink, éppen ellentétes módon működnek. A kozmikus energiaáramlás ellen fejtik ki a mentális erőhatásaikat. Ami persze, ennél fogva, csak bennünk valósulhat meg. Mert kivetíteni azokat, azaz projektálni, képtelenek vagyunk, a kozmikus energiaáramlással szemben. Ezért az ártó hatásuk, csak bennünk jöhetnek létre.
A kozmikus felelőtlenséggel kapcsolatos mondanivaló lényegét tehát, éppen ez a logikus következtetés alkotja. Amely szerint, minden olyan hitünk, amelyik kellemetlen szellemi gondolatok hatására, negatív lelki érzéseket aktivizál az elménkben, destruktív módon, csak nekünk képes ártani. Vagyis, leépíti mind, azokat a külső és belső anyagi körülményeinket, amelyeket a szeretet pozitív lelki érzéseivel, konstruktív módon felépítettünk az életünkben.
Ezért, ezt úgy is mondhatnám, hogy a mi személyes kozmikus felelőtlenségünk jut érvényre az életünkben, ha nem a szeretet jegyében veszünk részt a teremtés folyamatában. Mert akarva vagy akaratlanul, mindig részei vagyunk a kozmikus teremtésnek. Mégpedig, az elménkben formált hiteinkkel.
Az elménkben, állandóan kavarognak a szellemi gondolataink. Ezek aztán, rendre feledésbe is merülnek, ha nem társít az elménk hozzájuk lelki érzéseket. Mert, csak azok a szellemi gondolataink fontosak igazán számunkra, amelyikhez lelki érzéseket is társít az elménk.
Így a lelki érzéseinkkel támogatott szellemi gondolatainkból alakulnak ki a hiteink. Amelyek a memóriánkba, az elménk mentális háttértárolójába kerülhetnek. Ahonnan, bármikor újra előhívhatjuk őket az elménk pillanatnyi tudatosságába.
Az elménk mentális háttér-tárolójában azonban, tovább dolgoznak az oda került hiteink. Akkor is, ha nem vagyunk azokra éppen tudatosak. Így a hiteink erdője biztosítja számunkra azt az alapvető mentalitásunkat, jellemünket, amelyikkel viszonyulunk az életünk megtapasztalható eseményeihez. Így a hiteink eredője, a jellemünk, a memóriánkból visszacsatolt módon, formál bennünket. Akkor is, ha nem akarjuk azt szándékosan.
Ezért a memóriánkban, csak pozitív lelki érzésekkel támogatott hiteket érdemes elraktároznunk. De ezt, a mindenkor tudatos elménkben határozhatjuk el. Ahol szabadon eldönthetjük azt, hogy milyen minőségű szellemi gondolatokkal foglalkozzunk. Mert a szellemi gondolataink, alkalmasak arra, hogy a minőségeik alapján, polarizálják a lelki érzéseinket. Így a kellemes szellemi gondolataink, pozitív lelki érzéseket aktivizálnak az elménkben. Míg a kellemetlenek, negatív polaritást biztosíthatnak csak azoknak.
Vagyis, a számunkra természetes pozitív lelki érzéseinket, amelyek konstruktív módon képesek formálni a valóságunkat, át tudják alakítani, a kellemetlen szellemi gondolataink negatív, destruktív lelki érzésekké. Így, az a mi személyes felelősségünk, hogy milyen szellemi gondolatok irányítsák az elménkben, a megtapasztalható valóságunkat formálni képes lelki érzéseinket.
Természetesen, teljesen mindegy az, hogy ezt a kozmikus eredetű mentális szabályt, ismeri-e valaki vagy sem. A dolog, minden esetben így működik. Mert a lelki érzéseink, a lelkünkből származnak, az életünk energiájából. Ezért, azok a mi mentális módon irányítható intelligens életerő impulzusaink. Amelyek a valóságunk formálására alkalmasak.
Ezért, kozmikus felelőtlenségnek minősül az, ha valaki a szeretet ellenében, a feszültség, az indulat, a neheztelés, a harag, a düh, vagy a gyűlölet szellemi gondolataival programozza be a lelki érzéseit. Mert azok programjai, csak destruktívak, azaz ártalmasak lehetnek. Ezért, minden szenvedésünk alapját, az elménkben aktív negatív hiteink képezik. Mint azok, a kozmikus eredetű felelőtlenségünk megtapasztalható részeredményeit okozzák.
Na, már most, ha megtudtad azt, hogy mi az oka a szenvedésednek vagy a silány emberi sorsodnak, akkor azt is tudnod kell, hogy hogyan közömbösítheted a memóriádban eltárolt negatív hiteidet. Amelyek még mindig dolgoznak az elméd tudatosságának a hátterében. Rongálva, tönkretéve, ellehetetlenítve a sorsodat.
A memóriánkban tárolt negatív hiteink közömbösítésére, kétféle mentális megoldás létezik. A nevetés, mentális „radírnak” minősül. Amikor felismered a mentális hibádat, azt a régi szellemi gondolatot, amelyikhez negatív lelki érzés társult az elmédben, akkor nevesd ki magadból. Amelyik felismert hibádon, képes vagy egy jóízűt nevetni, annak a szellemi értéke, feleslegessé válik számodra. Ilyen módon, a negatív hitedtől, megvonod a kellemetlen gondolatokkal terhelt szellemi szintű információ támogatását. Így a hozzá csatolt negatív lelki érzés, automatikus módon felszabadul.
A másik módszer, a feltétel nélküli megbocsátás. Amikor megbocsátasz valakinek, akkor gyakorlatilag, nem a haragosodnak teszel szívességet, hanem önmagadnak. Mert nem kell a negatív lelki terheidet tovább cipelned. A megbocsátás alkalmával tehát, éppen a negatív lelki érzéseket vonod el a negatív hitedből. Amelynek hatására, megszűnik annak aktivitása a memóriádban. A személyre vagy eseményre, továbbra is emlékezni fogsz, de már nem érzel kellemetlen negatív lelki érzéseket, ha az elmédben felbukkannak.
A memóriádban, az elméd mentális háttértárolójában, neked kell rendet tenni. Hogy, csak pozitív lelki érzésekkel támogatott hiteid formálják ott a jellemedet. Mert ez, kizárólag a Te érdeked. A Te felelősséged. Mert az életed minősége függ ettől. Ha pedig, a megbocsátás által, már rendet tettél a memóriádban, akkor arra kell figyelmet fordítanod, hogy csak olyan kellemes szellemi gondolatokat tudatosíts az elmédben, amelyekhez kizárólag, pozitív lelki érzések társulhatnak.
Ennek elemi előfeltétele az, hogy a megszokott probléma-centrikus gondolkodásmódunkat, tudatosan fel kell cserélni, a megoldás-centrikus gondolkodásmódra. Amelynek keretében, az életünk során felismert problémák ismeretében, mielőbb a számunkra legideálisabb megoldásokra kell gondolnunk. Mert amíg, a problémáinkon rágódunk addig, csak negatív lelki érzésekkel foglalkoztatjuk az elménket. Ezzel szemben, a lehető leggyámoltalanabbnak látszó megoldásokhoz is, pozitív lelki érzéseket társít az elménk.
A kozmikus felelősségünk tehát, éppen abban mutatkozik meg, hogy milyen lelki érzésekkel éljük az életünket. Mert a negatív lelki érzéseinkkel, a kozmikus felelőtlenségünk jut érvényre. Amit a kozmikus szeretet természetes energiaáramlása ellen vétünk.
Matécz Zoltán
2017.10.23.
