Szavaink teremtő ereje.
A beszéd, mint a kommunikáció alapja, verbális cselekvésnek minősül. Így a kimondott szavaink, már az elménkben kialakult hiteinket fejezik ki. Azokat a hiteinket, amelyek valamilyen értelmes szellemi gondolataink hatására, lelki érzéseket aktivizáltak az elménkben. Vagyis, az értelmes szellemi információ irányításával, lelki erőhatásokat aktivizáltunk a tudatos elménkben, a megtapasztalható körülményeink megváltoztatása érdekében.
Ennél fogva, azzá válunk, amiről állandóan beszélünk. Mert a beszéd verbális cselekedetében már, nem csupán az értelmes szellemi gondolataink informatív értékei jutnak érvényre, hanem a lelki érzéseink mentális erőhatásai is. Amelyek mentális erőhatásokként, alkalmasak arra, hogy folyamatosan megváltoztassák, a megtapasztalható anyagi körülményeinket. Vagyis, nyugodtan állítható az, hogy a kimondott szavaink már, teremtői képességekkel rendelkeznek.
A relatív elménk, az anyagi szintű agyunk, elektromos aktivitásán alapuló, belső mágneses viszonyunk, amelyben a mindenkori tudatosságunk, éppen a lelkünk induktív képességét tükrözi.
Az agyi EEG hullámaink arra utalnak, hogy az elektromos szerkezetű agyunk, sajátságos mágneses aktivitást produkál. Amíg az érzékszerveink felől ható elektromos jelfeldolgozást, párhuzamba állítjuk a memóriánkban tárolt múltbéli emlékeinkkel, és új hitet formálunk a jelen pillanatában.
Az agyunk elmefunkciója, eleve több részre osztható, elméleti síkon. Alapvetően, ott van a tudati agyrészünk és a tudatalatti agyi aktivitásunk mellett, a memóriánk. A memóriánkban, mint az elménkben formált hiteink háttértárolójában, a szellemiségünk látja el a „raktárosi” szerepet. Jó raktárosként, mindig egy teljesebb adatbázisra törekszik. Így folyamatosan ellenőrzi az időrendben tárolt emlékeink raktárkészletét. Ezért, mindig a múltunkban vagy a jövőnkben kalandozik.
Amint talál egy logikai hibát vagy hiányosságot, máris felküldi az elménkbe, mint új szellemi gondolatot. Több ezer ilyen szellemi gondolatunk ébred naponta. De amelyik szellemi gondolatunkhoz nem társítunk lelki érzéseket a tudatos elménkben, azokat nem vagyunk képesek mentális módon megkötni, így hamar feledésbe is merülnek.
Amelyik szellemi gondolatunkhoz lelki érzéseket társít az elménk, azok lettek fontosak számunkra, és mentális kötöttséget élvezve, hitté fejlődnek az elménkben. Aktív hitekként pedig, a memóriánkba kerülnek, az elménk mentális háttértárolójába. Ahol a hiteink eredőjeként, a mindenkori jellemünket formálják. Azt a személyes egyéniségünket, amelyikkel a megtapasztalható életeseményeinkhez igazodunk mentális módon.
Így általában, mindig arról beszélünk, amiben már hiszünk. Mert minden filozófiai szintű okoskodásunk, az alapvető hiteinket próbálja erősíteni bennünk. Amelyek a mindenkori tudatosságunkat irányítva, komolyan befolyásolják azt a mentális hozzáállásunkat, amellyel az új információkat kezeli az elménk.
Ennél fogva, mivel többnyire a hiteinkről beszélünk, ezért a kimondott szavaink által, megvalósulnak az életünkben a hiteink. Mert a hiteinkben kódolt mentális életerő impulzusaink, megvalósítják azokat számunkra. Vagyis, a lelki érzéseink. Ezért, megismerve ezt a szabályt, tudatosan választhatunk, a megtapasztalható áldás és átok között.
Amennyiben ugyanis, tiszta lett bárki előtt az, hogy a kimondott szavainak teremtőképessége van, akkor azzal is tisztában lehet azonnal, hogy csak olyan dolgokról érdemes szót ejtenie, amelyek megtapasztalása kellemes lehet számára. Így a dolgokat és eseményeket tudomásul véve, mindig csak a számunkra kellemes dolgokról és eseményekről érdemes beszélnünk.
Probléma esetén pedig, csak a számunkra helyesnek tartott megoldásokról beszéljünk. Mert a problémán rágódva, újabb problémákat teremtünk magunknak. Ezért a problémáink fokozódását, átokként éljük meg. Míg azok megoldásait áldásokként.
Aki a szegénységről, a betegségről, a rossz politikai helyzetről, vagy egyéb negatívumról beszélget, átkos jövőképet formál magának a jelenben. Mert a negatív hiteit erősítve, a bennük rejlő negatív lelki érzéseit, éppen az átkos valóság kialakítására irányítja. Öntudatlanul is.
Ezzel szemben, a számunkra jó és helyes megoldásokról diskurálva, áldott jövőképet formálunk magunknak. Mert a pozitív lelki erőhatásainkat, amelyek a pozitív hiteinkben kódoltak, egy sikeres és áldott valóság kialakítása felé irányítjuk.
Minden problémánk olyan, mint egy hegy. Amit megmászni vagy megkerülni, elég nehéz. Ezért, ne a megmászás vagy a megkerülés nehézségein rágódjunk, hanem azon, hogy már túl is vagyunk rajta. Már sikeresen megoldottuk. Képzeljük el magunknak azt az ideális megoldást, amely boldoggá tehetne bennünket, az aktuális módon megtapasztalt problémás esetben. Így a problémáink ismeretében, megoldás-centrikus módon gondolkodva, áldássá tehetjük a megtapasztalható jövőnket most, a jelenben. Amikor tudatosak vagyunk az elménkben.
Jézus, a mindennapi problémáinkat, egy nagy hegyhez hasonlította. Majd azt állította, hogyha azt mondod a hegynek igaz hittel, hogy távozz innen, vagy ugorj a tengerbe, a hegy eltávozik tőled, vagy a tengerbe ugrik. Mert Jézus szerint, a hívőnek minden lehetséges. Mert a tudatos hívő ember, a pozitív lelki érzéseivel, mindig szinkronban van, a kozmikus teremtés Isteni folyamataival.
A magyar nyelv ősisége, határozottan kijelent dolgokat, és azonnal utal is az igazságra. „Én vagyok”. Ezt kicsit szétboncolva, „én vagy-ok”. Ami egyből arra utal, hogy a sorsom alakulásáért ki a felelős. Én magam. Hiszen az „ok”, rejtett módon ugyan, de énbennem van. Mégpedig abban, hogy hogyan érzek, hogyan gondolkodok. Ezek által pedig, hogyan beszélek, és hogyan cselekszek. Amíg én magam vagyok az ok, addig a megtapasztalható életeseményeim az okozatok. Így az ok és okozat között, én magam vagyok a felelős.
A lélek által, intelligens Isteni minőség éltet bennünket. Ezért a hitünk, a teremtőképességünkbe vetett rendíthetetlen bizalmunkat jelenti. Amely az abszolút jellegénél fogva, nem igényel relatív feltételeket. Ezért, soha ne válogass a problémás hegyed legyőzését képviselő utak lehetőségei között. Hanem egyből a megoldásra koncentrálj. Vagyis, távolítsd el a hegyet, és a megoldás hamarabb realizálódik az életedben.
A szegénység, a betegség, és a problémáktól gazdag élet, átokként érvényesül az életünkben. Nincsen benne semmiféle dicsőség. Mert megtapasztalt negatív élményekként, negatív lelki érzéseket generálhatnak bennünk csupán. A szellemi gondolataik által rajtuk rágódva pedig, egyre több negatívum megtapasztalásának a lehetőségét teremtjük meg magunknak. Mert a hozzájuk csatlakozó lelki érzéseink mentális erőhatásai, csak destruktívak lehetnek számunkra. Azaz, romboló hatásúak.
Konstruktív, azaz építő jelleget, csak a pozitív lelki érzéseinken alapuló, kellemes szellemi gondolataink által formált hiteink képezhetnek számunkra. Ezért minden szavakba öntött szellemi gondolatunk, olyan kellemes legyen, hogy csak pozitív lelki érzéseket tudjanak aktivizálni az elménkben. Ez a mi saját érdekünk.
A szellemi gondolatok, mentális „magok”, amelyek a hozzájuk társuló lelki érzéseink polaritásai alapján, valóságot formálnak számunkra. A megtapasztalható életeseményeinkből. Ilyen módon ezek a mentális magvak, a lelkünk életútját egyengetik. Mert a minőségeik alapján hoznak termést számunkra. Rögössé vagy simává varázsolva számunkra, a természetes életvitelünket.
Az utódaink számára pedig, mindig a szüleik lesznek a példaképek. Ezért, az elménkben formált, hiteinkben rögzített szellemi gondolataink és lelki érzéseink lesznek, az elkövetkező generáció kulturáltságának az alapjai. Ezért a hitünk olyan, mint egy staféta. Amit az utódaiknak adunk tovább. E miatt, ha hibás alapokon nyugvó negatív hiteket örökölnek tőlünk, akkor éppúgy szenvedni fognak az életükben, mint ahogy a szüleik szenvednek. Nagyon sok esetben, éppen ugyanazokat a hibákat követik majd el. Míg a pozitív hiteket örökölve, sikeres és egészséges emberekké válhatnak.
Mivel az Univerzum abszolút Elméjét képező alaphalmaz, amely a mágneses jellegénél fogva immateriális, azaz anyagtalan, minden materiális, azaz összetett elektromos anyagi tényezőt, önmaga szubjektív valóságából teremtett. Ezért, minden anyagi szintű megnyilvánulását, abszolút módon szereti. Mert továbbra is, a saját szerves részének tekinti. Ezért az élet minden lehetséges formája, ezt a szeretettel teljes gondoskodást képviseli, az objektív anyagi világban.
Mivel mi értelmes emberek is, lélek által éltetett ösztönlények vagyunk, ezért alapvetően, mi is szeretetre vagyunk hangolva. Mégpedig, kozmikus szinten. A szellemiségünkkel azonban, intelligens módon, képesek vagyunk megérteni és kifejezésre juttatni, az ok-okozati viszonyokon alapuló kauzális lehetőségeket. Amelyeket a kommunikáció segítségével, meg is oszthatunk egymással. Így a szellemi szintű relatív intelligenciánk, közel azonos módon fejlődhet. Mégpedig, az emberi kultúrában rögzített kollektív hiteink alapján. Amit az oktatási rendszereinknek köszönhetően, aktívan terjeszthetünk is.
De akármilyen fejlett legyen is a kialakult és terjeszthető emberi kultúra, a szellemi gondolataik segítségével, mégis mindig a lelki érzéseinket fogjuk aktivizálni az elméinkben. Mert a szellemi gondolataink alapvetően, mindig a lelki érzéseink értelmes kifejezését szolgálják. Ilyen módon pozitív, teremtésre méltó hiteket alkotva az elméinkben, boldogan és egészségesen élhetünk. Csupán le kell ráznunk magunkról, a materialista neveltetésünkben megszokott, negatív hitrendszerünk átkát.
Matécz Zoltán
2017.11.12.
