Szeretetben járni.
Lehetsz te többdiplomás agyonművelt, szellemi szinten túlfejlett ember, ha nem vagy képes szeretetben járni az életed, lelki szinten nagyon szegény, szinte még teljesen fejletlen vagy.
A reinkarnáció jelensége során, igazságtalannak tűnik az a jelenség, hogy minden értelmes ember, teljesen lenullázott szellemiséggel születik. Így minden hitünk, olyan szellemi gondolatokon nyugvó lelki érzésünk, amit másoktól tanultunk. Mennyivel praktikusabbnak látszana az, ha az előző életeink szellemi tudását, mindig magunkkal hordozhatnánk. De ilyen értelemben véve, az előző életünkben megszerzett anyagi javaira is jogot formálhatnánk.
Ezzel szemben, csupán az előző életeinkből származó lelkünk tudatosságának a rezgési szintjét tudjuk magunkkal hozni. Egyfajta személyes hajlamot, készséget, adottságot hozunk magunkkal, a túlvilágról hozott lelki rezgésszintünknek megfelelően. Valamilyen, szellemi szintű ismeret könnyebb megszerzésére irányuló, lelki adottságot, képességet.
Mert az életünk során, nem pusztán a szellemi szintű ismereteinket kell halmoznunk, hanem éppen ellenkezőleg, szeretetben kell fejlődnünk. Mégpedig, a szellemi szinten megszerezhető ismereteink segítségével. Mert a mindenkori rezgési szintünket, nem a szellemi tudásunk, hanem a lelki eredetű szeretetünk szintemelkedése képes fokozni. Hiszen a mindenkori rezgési szintünket, a lelki aktivitásunk határozza meg. De a lelki aktivitásunk, csak a szeretet aktív gyakorlásával fokozható.
Éppen azért kell szeretetben fejlődnünk, hogy a halálunk után, az Univerzum feltételek nélküli abszolút szeretetével egybeolvadva, kikerüljünk a reinkarnáció kényszerű körforgásából. Mert, csak az abszolút szeretet szintjének az elérése után kerülhetünk a kozmikus szintű örökkévalóságba. Az abszolút létezés olyan mentális szintjére, ahol már nem kell tovább változnunk. Ahol már, minden lehetséges szellemi ismeret, a lelkünk birtokában lehet.
Ameddig ugyanis, alacsonyabb a lelkünk rezgési szintje, addig nem vagyunk képesek azonosulni a kozmikus eredetű tökéletességgel. A kozmikus teremtésre alkalmas abszolút szeretettel. Addig, mindig újra kell születnünk, hogy itt a földi életünk valóságában, tovább fejlődhessünk szeretetben.
Mert minden szellemi szintű tanításnak, sajátságos hullámhossza van. Ami a tanító öntudatának a sajátságos hullámhosszát képviseli. Hiszen a többféle tanításból szerzett tudás is már, egy sajátságos hullámhosszal bír mindenkinél. Attól függően, hogy a megszerzett szellemi ismeretek, milyen lelki érzéseket képesek aktivizálni az elménkben. Vagyis az elménkben, milyen hiteket formálunk, a megszerzett szellemi szintű ismeretekből.
Mivel a tanításokból, minden értelmes embernél, más és más információ marad meg. Attól függően, hogy lelki szinten, mire fogékony éppen az ember. A szerint maradhat meg az elménkben, a megszerzett információ. Mert a tanulás során, mindig új szellemi szinten kezelhető információkat kap az ember. Az „információ” egy összetett szerkezetű, de angol eredetű szó, amely ennél fogva, egy ragozott fogalmat jelent számunkra.
Az „in” előtagja, egy olyan rag, amely a „ba, be, ban, ben, bele, belül,” helyhatározói jelleggel bír, és az „idején, alatt, mialatt, folyamán” időhatározói jellegekre is utal egyben. Szükség szerint.
A „formáció” utótagja pedig, „alakzatot, képződményt, képletet” jelent. Így a formáció fogalma a kialakulásra, a kifejlődésre, az alakzatra, a képződésre, a képződményre, a rétegek kialakulására, az alakulatokra, az egységre, a megnyilvánulásokra utal.
Ennél fogva az „információ” egybe írva, már olyan felvilágosítást, értesülést, hírt, közleményt, jelentést, tájékoztatást jelent, amely az éppen viszonyított formáció, alakzat, képződmény, vagy megnyilvánulás külső és belső adottságairól ad hírt számunkra. Úgy térben, mint időben vizsgálva. A viszonyított részadatok formájában.
Ami éppen azt jelenti, hogy a vizsgált formáció, képződmény, vagy megnyilvánulás, valamilyen kozmikus jellegű mágneses információ által irányított energia hatása alatt áll. Ezért, ebből az intelligenciát sugárzó információs adathalmazból, amit a képződmény formációja jelent, viszonyított adatokat nyerhetünk a vizsgálódásaink során.
Számunkra tehát, az információ hírt ad arról, ami a viszonyított formációban van. Ami a viszonyított alakzatot, megnyilvánulást jellemzi. Akár térben, akár időben. Így lesz a megismert információ, szellemi szinten kezelhető adathalmaz számunkra. Az új viszonyított adat pedig, mindig valamilyen informatív értéket képvisel számunkra.
A kozmikus jellegű információ tehát, mint a mágneses hullámok hullámhossza, a mágneses frekvencia energiaértékét céltudatosan irányítva, megnyilvánult formációt alakít ki számunkra, itt a materiális valóságban. Így a megnyilvánult formát vizsgálva, viszonyítva kaphatunk információt, a róla szerzett adatok alapján. Ezek az adatok informálnak, világosítanak fel bennünket, szellemi szinten.
Ezért, minél több tanult szellemi szintű adat kavarog az elménkben, annál kevésbé vagyunk fogékonyak az új információkra. Mert az elménk tudatosságának a figyelmét, a már megszerzett szellemi ismereteink adatai kötik le természetesen. Így az új tanításokból nyerhető adatok, nehezebben férkőzhetnek, a régi mentális adatbázisunkba. Csak azokat az új információkat tudjuk elfogadni, amelyek tökéletesen beleilleszkednek, a már megszerzett személyes mentális adatbázisunkba.
Mert az elménk, mind a kettőre, egy időben tudatos. Ilyen módon, kénytelen választani a számára fontosabbnak látszó adatok közül. Mert többféle igazság, nehezen fér meg az elménkben. Hiszen az elménk, zsigerből érzi azt, hogy az igazság, csak egyféle lehet. Vagyis, lelki szinten érezzük a teljes igazság egyneműségét.
Ennél fogva, minden tanuló ember, saját maga választja ki azokat az információkat, amelyeket az elméje be tud fogadni. A lehetséges befogadás pedig, mindig az előző tanulmányainkra épül majd. Ettől vagyunk relatív módon intelligensek.
Többször elolvasva vagy meghallgatva egy előadást, mindig új ismeretet képes megragadni belőle az elménk. Mert a szellemi tudásunk, mindig fejlődik, és ez által, új alapot képez, az újnak tekinthető ismeretek számára. Még akkor is, ha azokat már előzőleg hallottuk vagy olvastuk, csak még nem voltunk fogékonyak rá. Így, amikor a szellemi tudásunk fejlődik, akkor gyakorlatilag, a lelki szintű fogékonyságunk fokozódik. Mert úgy érezzük, hogy már megértjük az új ismeretet, és ilyen módon, beépíthető a szellemi gondolataink mentális adatbázisába. A memóriánkba.
Mert nekünk, az intelligencia nem más, mint a számunkra jó dolgok és ismeretek tudatos választása. Amikor a lehetséges szellemi szintű információk közül választunk, akkor mindig a lelkünk választ. A közben tapasztalható érzéseink alapján. Mert a megérzéseinkre hagyatkozva tudunk csak választani. Az pedig, a mi lelki adottságunk. Éppen azért, hogy szeretetben járhassunk. Ezért, minden tanult szellemi szintű ismeretünknek, azt a célt kell szolgálnia, hogy a lelki szintű szeretetünk, minél jobban kidomborodhasson az életünk során.
Mert nem elég, a szeretet útjára lépni néha, az ünnepnapjainkon. Nem elég a szeretetben, térdig járni olykor, relatív érdekszeretetet gyakorolva. Hanem a szeretet teljességét kell megtapasztalnunk az életünkben. A feltételek nélküli abszolút szeretetet. Amelynek során, már mindent szeretünk a létezésben.
Alapvetően, kétféle embertípust határozhatunk meg. Vannak a személyiségek, és vannak az egyéniségek. A személyiségek elfogadó, beilleszkedő típusú irányítható emberek. Akik, mint sajátságos tulajdonságokkal rendelkező „fogaskerekek”, nagyon jól beilleszkednek a társadalom „gépezetébe”. Ezzel szemben az egyéniségek, olyan szervező típusú emberek, akik a társadalom „gépezetét” irányítják, előre viszik, annak fejlődését szolgálják.
A mai, Istentelennek nevezhető világunkban, teljesen összekeverednek ezek a mentális adottságaink. Mert az emberek, nem tudják azt, hogy mikor célszerű személyiségekként viselkedniük, és mikor legyenek egyéniségek. Illetve, az önjelölt egyéniségek, rákényszerítik az igénytelenné tett személyességi jegyeket a többiekre. Félremagyarázva a társadalom felépítését és működését. Ezért néhányan jól élnek, sokan jól megélnek, de a többség, mint jól szervezett bérrabszolga, vegetál az életében. Mert a kizsákmányolók és kizsákmányoltak aránya, a törvényes módon megvalósult élősködést szolgálja, ebben a hamisnak mondható demokráciánkban.
Aki szeretetben jár, annak számára természetes az, hogy mikor legyen személyiség, és mikor lehet egyéniség. Mert az élete, nem az élősködésről szól. Hanem arról, hogy a lelki életét, a tanult szellemi ismeretei alapján, mások szolgálatában éli le. Ezért az ilyen ember, éppúgy elfogadó, mint irányító, ha kell. Mert az emberiség társadalmi élete, olyan csapatmunka, amelyben minden csapattag, éppúgy irányító, mint elfogadó személy. Mint például, a fociban.
Ahol a jó kapus vagy hátvéd, megfelelő módon tudja irányítani a csatárok aktivitását, a tökéletes előreadásokkal. Illetve, a jó csatár, aki képes aktív hátvédi tevékenységet folytatni akkor, amikor a kapuja veszélyben van. Vagyis, a jó futball lényege az egységes csapatmunka. Amelyben az irányító jellegű egyéniségi, és az elfogadó jellegű személyiségi szerepeket, értelem szerűen váltogatják a játékosok. Szükség szerint. Folyamatosan élve, a játéklehetőségek által felkínált helyzetekkel. Az ilyen játékot, éppúgy jó művelni, mint nézni. Mert, csodálatos sportélményt nyújt mindenki számára.
Az emberi élet, éppen ilyen módon csapatmunka. Meg kell tanulnunk, a személyiségi és egyéniségi jegyeinket, értelem szerint használni. Mégpedig, a szeretet megnyilvánulása érdekében. Hogy a játékélményben, azaz a szeretetben, senki se szenvedjen hiányokat. Mert az eredmény, közös élményt jelent. Ahogy a kudarcainkat is, közösen kell elszenvednünk ma még.
Mert az erőszakkal megszerzett jólét, csak erőszakkal tartható fenn. Amit erőszakkal rombol le az elnyomott köznép. Ha már nem bírja elviselni a mértéktelen elnyomást. A világtörténelem során, jócskán volt már erre példa. Tanulnunk kellene végre, a társadalmi szintű hibáinkból.
A társadalmi törvényeinknek, a közösségünk érdekeit úgy kell szolgálnia, hogy abban, a személyes érdekek is teljesülhessenek. De egyetlen társadalmi törvény sem képviselheti olyan módon a közösségi érdekeinket, hogy közben, az egyéni érdekek legyenek elnyomva. A kétféle érdeknek, egyensúlyban kell maradnia. Mégpedig, a közös felemelkedésünk érdekében. Ezt a jól képzett szociológusok tudják, míg a politikusok félremagyarázzák. Ezért országot vezető politikus, csak jól képzett szociológus lehetne.
Mert, csak a tudatos szeretettel fejlődhetünk ki az állatvilágból. Szeretet nélkül, az emberiség nagy része, állati sorba van kényszerítve. Vagy esetenként, az állati sor alá. Amelyben a relatív emberi intelligencia, már nem a szeretetet szolgálja.
Az abszolút létezés, Isten létezését jelenti. Mi emberek, Isteni lélek által éltetett értelmes lények vagyunk. Akik az Isteni szeretet árnyékában létezhetünk. Amint megértjük az Isteni eredetünk lényegét, azonnal lehetőségünk nyílik, a teljes szeretetben való életre. Amelyben jó csapatjátékosokként, Istent tisztelhetjük egymásban. Mert az abszolút létezés jó csapatjátékosai, csak szeretetben élhetnek. Akik az életük minden pillanatában, szeretetben járnak. Akár személyiségekként, akár egyéniségekként éljenek is, az életesemények által kínált lehetőségeikkel. Mindig szeretetben járva.
Matécz Zoltán
2017.12.23.
