Kozmikus háttérsugárzás.
„A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás az az elektromágneses sugárzás, ami az egész világegyetemet kitölti. Energiaeloszlása 2,725 kelvin hőmérsékletű feketetest-sugárzásnak felel meg, melynek maximuma a mikrohullámú frekvenciatartományba esik. 160,4 GHz-nél (1,9 mm-es hullámhossznál ) található.
Az ősrobbanás után nagyjából 380 000 évvel az atommagok és elektronok összeálltak atomokká, és a fotonok (fény) számára a világegyetem átlátszóvá vált. A mikrohullámú háttérsugárzás ebből az időből származik, de a Világegyetem tágulása miatt, amelyet a vöröseltolódás jelensége igazol, a hőmérséklete lecsökkent.
Ez a sugárzás az ősrobbanás komoly bizonyítékának tekinthető.”
Kezdetnek ennyit erről a tudományos témáról, az internet Wikipédia nevű szabad enciklopédiájából másolva.
A kozmikus háttérsugárzás fogalma, azért furcsa számomra, mert az én véleményem szerint, a sugárzás természetes jelenségét, nem lehet hullámként kifejezni. Amikor a tudományos magyarázatok, hullámhosszal fejezik ki a sugárzást, akkor az én véleményem szerint, önkényesen összemossák a sugárzás és a hullámzás fizikai jelenségeit. Pedig, azok két teljesen ellentétes erőimpulzus átadási módot fejeznek ki valójában.
A sugárzás lényege az, hogy a részecskék, mint tömegek, valamilyen lendület sebességével haladnak egy közegben, és maguk szállítják tehetetlenül, a kölcsönhatási pontba azt az erőhatást, amely a lendületüket idézte elő. Ezért, egy esetleges kölcsönhatás pillanatában, egyetlen közvetlen felületi érintkezésen alapuló erőimpulzussal, megtörténik az ütközés, és vele az erőhatás közvetítése. Ennél fogva a sugárzás, közvetlen felületi érintkezésen alapuló erőátadási módot jelent.
Ezzel szemben, a hullámmozgás lényege az, hogy egy közeget alkotó résztömegek szervezett együttrezgése folytán, a közölhető erőimpulzus sorozatokat, egymásnak adják át, a rezgést végző apró tömegértékek. Így a tömegértékek nem száguldoznak, hanem csak egy helyben rezegnek. Ezért a térben elfoglalt egyensúlyi helyzetük, számottevően nem változik. Hullámként könnyedén behatolnak az anyagi minőségek belsejébe, és az ő objektív anyagi részecskéik mozgását, azok elektromos erőterein keresztül, térfogati módon megváltoztatják. Mindegyiket egy időben.
Ezt a kétféle jelenséget úgy is lehet értelmezni, mint amikor egy égő tüzet oltanak, és az oltáshoz való vizet, egy közeli patakból merítik vödrökkel. Amikor a tűz oltásában résztvevő emberek, maguk merítik meg a vödreiket, és szaladnak vele a tüzet oltani, akkor az, sugárzásnak minősül. Mert a tüzet oltó emberek, ide-oda szaladgálnak a tűz és a víz között.
Amikor pedig, sorba állnak a tűzig, és egymásnak adják át két irányban a teli és az üres vödröket, az már hullámzásnak minősül. Mert a tüzet oltó emberek egy helyben állnak, és csak a vödrök haladnak a tűz és a víz között. Így a tüzet oltó emberek képezik azt a nyugodt „közeget”, amelyik szervezett módon végzi el a tűzoltás feladatát. A vödrökben pedig, az a „hatás” terjed, amelyik elolthatja a keletkezett tüzet.
Na, már most, ha ennek ellenére, egyként értelmezi a tudomány a két ellentétes jelenséget, akkor az arra utal számomra, hogy nem értették meg őket kellőképpen, és így, akaratlanul is összekeverik a kétféle jelenséget. Mert a sugárzást, hullámjelenségként értelmezni annyi, mint a tűz és a víz között sugárzásként rohangáló tűzoltóktól elvárni azt, hogy közben, egymásnak adják át kétirányú hullámzásban, az üres és a teli vödröket.
Az persze igaz, hogy amikor egy önálló testtömeg lendületbe jön, és valamilyen közegben maga szállítja tehetetlen módon, a kölcsönhatásra alkalmas erőértéket, amit egy következő kölcsönhatás impulzusában továbbadhat, közben hullámjelenséget alakít ki abban a közegben, amelyikben éppen halad. De az, a másodlagos módon okozott hullámjelenség, nem jelenti azt, hogy a közegben haladó testtömeg, nem a sugárzás jelensége alapján törekszik a kölcsönhatási pontja felé.
A közegellenállás pedig, éppen abban nyilvánul meg, hogy abban a közegben, amelyikben a testtömeg halad, másodlagos hullámok alakulnak ki. Ami azt jelenti, hogy maga a test, fékeződik a közegben, így maga is veszít a megszerzett erőértékéből. Vagyis, erőimpulzust ad le annak a közegnek, amelyben halad, ahogy közben lassul. Így a közegellenállás ténye, nem változtat a közegben haladó testtömeg sugárzási jellegén akkor sem, ha közben az, a közegben másodlagos hullámokat okoz is. Attól ugyanis, a testtömeg sugárzási jellege megmarad. Ezt igazolják, az általa előidézett másodlagos hullámok.
Amikor egy tömeg, olyan közegbe száguld bele, amelyiknek az alkotóelemei, éppolyan fizikai adottságokkal rendelkező résztömegek, akkor a közegellenállás teljesen fel tudja emészteni a sugárzását biztosító lendületét, és ilyen módon, teljesen megszelídül a közegben. Vagyis a berepülő tömeg, közeghonossá válik benne. Majd automatikus módon, felveszi a közegben uralkodó hullámmozgások ütemét. Ilyen módon, teljesen elvegyül a közegben.
Így működik például, az annihiláció jelensége. Amikor valamilyen összetett szerkezetű részecske elbomlik, és a még apróbb alkotóelemei, nagy erővel szétsugárzódnak abba a közegbe, amelyből valaha származtak. Így a sok apró alkotóelem tömege, lelassul és közeghonossá válik abban a közegben, amelybe annihilálódott. Vagyis, szétsugárzódott.
Ezért, ez azt is jelenti egyben, hogy a tömeg nem vész el, csak különböző szintű méretet vált. Így alakul ki az oszthatatlan alaptömegekből, valamilyen összetett szerkezetű elektromos anyagi test. Valamint, ilyen formán bomlanak le az összetett szerkezetű elektromos anyagi testek, egészen az oszthatatlan alaptömegek szintjéig. Amely oszthatatlan tömegeknek a teljes közege alkotja az Univerzum mágneses alapú szubjektív alaphalmazát.
Így az energia megmaradási törvénye, csak addig működhet, amíg azt, a tömegmegmaradás törvényszerűsége garantálja. Mert a tömeg, kiterjedéssel rendelkező kvalitás. Akármilyen összetett szintű anyagi szerkezetet alkosson is. Míg az energia kvalitatív, kiterjedés nélküli tényező. Azaz, a tömegértékek állapotát befolyásolni képes hatás csupán. Így a tömegértékekből, sohasem lehet energia, és az energia sem alakulhat át tömegértékekké. Ez egyszerűen, fizikai képtelenség lenne.
Mert a kiterjedéssel rendelkező tömegek, tehetetlenséget kifejezésre juttatni képes tulajdonsága, éppen a kiterjedés nélküli hatásokkal szemben jut érvényre. Amit az erő, és az hullámimpulzus sorozatokban terjedő, „erőhalmazt” jelentő energia képvisel. Mint kiterjedés nélküli kvalitások.
Ezért, a kvalitatív tulajdonságokat biztosítani képes energiából, nem lehet kvantitatív kiterjedésű tömegeket készíteni. Mert a tömegek mozgásállapotainak a változása, csupán arányos azzal a kvalitással, amelyik előidézte azt. Ezért lett a kvantum, mint az energia diszkrét módon számolható adagja, abszolút értékű helyett, relatív tényező. Mert a kvantumelmélet matematikai praktikái ellenére, frekvenciafüggő tényező maradt.
A ma ismert kvantum ugyanis, éppen a frekvenciától való függő viszonya miatt, csupán diszkrét, azaz körülbelüli adagja lehet az energiának. Mert a mágneses hullámokban terjedő erőimpulzus sorozatok, mint kvantumok, az adott hullám frekvenciájától függnek. Amit az aktuális mágneses hullám hullámhossza képes befolyásolni. Mert a mágneses hullámokban, mindig a hullámhossz informatív értéke határozza meg azt, hogy a frekvencia energiaértéke, milyen mértékű induktív munkát végezhet, a hatásával szemben teljesen tehetetlen, összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazokon. Folyamatos rezgésben tartva azokat.
Mert az elektromos anyagi megnyilvánulások, minden lehetséges formája, rezgésnek minősül. A mágneses hullámok által, induktív módon előidézett másodrezgéseknek minősülnek. Így az összetett elektromos anyagi megnyilvánulások, már a mágneses alaphalmaz közvetett okozatai. Az Univerzum abszolút Intelligenciájának, a relatív megnyilvánulásai, kifejeződései. Minket, magunkat is beleértve.
Ennek ellenére, a kozmikus háttérsugárzással próbálják igazolni, a feltételezett „Nagy-Bumm” elméletet. Amely szerint, a végtelen pici méretű, így tömegértékű energiából, egy nagy robbanás által, anyagi tömegértékek lettek. Számomra persze, az a végtelen picike, pontszerű méretűre zsugorodott energia is, nagyon soknak mutatkozik. Mert, ha az energia kiterjedés nélküli kvalitás, akkor nem lehet kiterjedést biztosító kvantitatív kiterjedése. Még egy nagyon picike pontnyi kiterjedése sem.
Pedig, a kozmikus háttérsugárzás, az ősrobbanás eredménye és bizonyítéka a tudomány szerint. Ezért számomra, nem is olyan nagy csoda az, hogy olyan sok értelmes átlagember nem érti, ezt a valóságtól elrugaszkodott modern kvantumfizikát.
A kozmikus jellegű „háttérsugárzásnak” a viszonyított értéke, 2,7 Kelvin fok. Ami csupán arra utal, hogy az anyagi szintű csillagok magas üzemi hőmérsékletével szemben, a csillagközi vákuum alaphőmérséklete, 2,7 Kelvin fok. Ami arra elég, hogy az Univerzum mágneses alaphalmazt biztosító oszthatatlan alaptömegeinek a teljes közege, rezegni tudjon. Sohase legyen teljesen nyugalomban. Szervezett együttrezgésük során pedig, mágneses hullámokat alakítsanak ki.
Ha ez a rejtélyesnek tűnő kozmikus „háttérsugárzás” nem lenne, akkor 0 Kelvin fok lenne a hőmérséklete a mágneses alaphalmaznak, amelyben a szükségszerű alaprezgés nem valósulhatna meg. Mert az abszolút nulla fok, az oszthatatlan alaptömegek mozgásképtelenségére utalna. Amelyben még mágneses hullámok sem alakulhatnának ki.
Ha, ez a feltételezett „háttérsugárzás”, tényleg az ősrobbanásra utalna, akkor egy meghatározott pontra irányulna az Univerzumban. Ahol az ősrobbanás esetleg megtörtént valaha. Mivel azonban, minden lehetséges irányból, ilyen értéket lehet mérni, ezért ez a tény, csak arra utalhat, hogy az Univerzum mozgási terét képező mágneses alaphalmaz, ezen a minimális hőfokon rezeg. Mégpedig, mindenhol a világmindenségben. Így ez a 2,7 Kelvin fokos kozmikus érték, az Univerzum mágneses aktivitásának a mértéke. Mindenféle sugárzási jellegű tulajdonság nélkül.
Matécz Zoltán
2018.01.16.
