Összetart a szeretet.
Amit, vagy akit nem szeretünk azt, amikor csak lehetséges, messze elkerüljük. Inkább azokhoz a dolgokhoz, eseményekhez és személyekhez ragaszkodunk, akiket szeretünk. Ilyen módon a szeretet, mindig összetart bennünket.
Isten, a végtelen szeretet, annyira szereti a világot, hogy egységben tartja azt számunkra. Mert minden összetett szerkezetű elektromos anyagi megnyilvánulást, önmaga mágneses valóságából teremtett. Ezért, amikor az anyagi minőségeket szereti, akkor is önmagát szereti. Még akkor is, ha benne az emberek néha, a szeretet ellen élnek. Mert, minden embert, Isteni eredetű lélek éltet. Ezért az emberek, Isten különálló „sejtjei”, ebben az objektívnek megismert, összetett szerkezetű elektromos anyagi valóságban.
Olyan ez, mint amikor például, valaki megbetegszik. Betegen sem haragszik egyetlen sejtjére sem a testében. Így Isten sem haragszik egyikünkre sem. Csupán beteges sejtjének tekinti azokat, akik még nem képesek szeretettel élni. Ezért az Isteni szeretet, összetart bennünket. Isten abszolútként értékelhető mágneses létezésében megvalósult, összetett szerkezetű objektív elektromos anyagi valóságában.
Az ember által gyakorolt relatív szeretet pedig, sokszor nagyon távol tart bennünket egymástól. Mert az érdekeink szerint, feltételeket szabunk a szeretetünknek. Még az úgynevezett szeretteinkkel szemben is. Ha pedig, az általunk meghatározott feltételek nem teljesülnek, akármilyen okból, máris nem szerethetünk. Haragosakká válhatunk. Így a teremtésre szánt pozitív lelki erőinket, negatív módon használjuk fel.
A nem szeretésünk pedig, idegi feszültséget okoz. Olyankor nyugtalanok, indulatosak, ingerültek, idegesek, bosszúsak, zaklatottak, mérgesek, feldúltak, dühösek, haragosak, gyűlölködők leszünk. Nagyon sok negatív érzést aktivizálva az elménkben. Mert ezeket a negatív lelki érzéseinket, a róluk szóló kellemetlen szellemi gondolataink váltják ki belőlünk.
Így a különböző érdekeinkben megnyilvánuló személyes ellentéteink, szeretet ellen munkálkodó negatív lelki érzéseknek biztosítanak teremtési lehetőséget az életünkben. Ami a megtapasztalható sorsunk alakulását, torzulását jelenti. Mert csak, a saját életkörülményeinket befolyásolják. Destruktív módon.
Ahhoz, hogy a szeretet összetartó erejét megtapasztaljuk, feltételek nélkül kell szeretnünk. Még akkor is, ha az néha csalódásokkal jár. Mert, sohasem az emberek viselkedését kell megváltoztatnunk, hanem a tetteikről alkotható véleményünket. Mert amit megítélünk, azt éppen mi magunk, nem tudjuk feltételek nélkül elfogadva szeretni. Ha pedig, csak relatív módon szeretünk valamit, akkor az, a mi saját hibánk. Amelyben bármilyen ítéletünk, egyszerű önkritikának minősül. Ezért dühít bennünket annyira.
Ahogy a relatív szeretet, tele van a mi saját szellemi feltételeinkkel, amit mások nem mindig képesek betartani, mert lehet, hogy nem is gondolnak rá, úgy a mások által diktált szeretetfeltételekre, éppen mi magunk vagyunk immunisak. Mert egyszerű befolyásolásnak vesszük azokat. Olyan szellemi szintű korlátozásoknak, amelyek a lelki szabadságunkat teszik próbára. A mi relatív szeretetfeltételeink tehát, olyan szellemi szintű korlátozások, amelyek mások szabad lelki életét teszik próbára.
A lelki szabadságra való törekvéseinknek, nincsen szüksége szellemi szintű korlátokra. Mert a lelki érzéseink, nem az irányításról szólnak, hanem az elfogadásról. Mert szellemi szinten vagyunk irányítók. Míg lelki szinten elfogadók. Lehetnek ugyan néha ellenérzéseink, de azokat, mindig szellemi szinten határozzuk meg. Ezek lesznek a szellemi szintű szeretetfeltételeink.
Ha ellenérzések nélkül, elfogadó módon szemléljük az életünk eseményeit, akkor nem születnek velük szemben, kellemetlen szellemi gondolataink sem. Így azok hiányában, csak pozitív lelki érzések aktivizálódhatnak az elménkben. Amelyekkel, mi magunk is részt vállalhatunk az életeseményeinkben, elfogadó módon. Konstruktív jelleggel.
Az szellemi szintű irányítók, mindig készen állnak az ítéletalkotásra. Ők olyanok, akik nem képesek a lelki szintű elfogadásra, szellemi szinten meghatározott feltételek nélkül. Ezért a szeretetben, korlátozott módon vesznek részt. Kizárólag a saját érdekeik szerint. Pedig, az abszolút létezésben, mások érdekeinek is éppúgy kell teljesülniük, mint a mi saját érdekeinknek. Azt pedig, csak egoista feltételek nélkül valósíthatjuk meg.
Minden értelmes embert, Isteni eredetű lélek éltet. Korlátozásoktól mentes, tökéletes szabadságra vágyó lélek. Ennél fogva, a szellemi szintű korlátaink, mint a mi sajátságos módon meghatározott értelmes szeretetfeltételeink, mások szabad lelki életét korlátozzák. Ami bennünket kevésbé zavar, mert korlátozásokként, csak ők maguk élik meg azokat.
De amikor, valamilyen korlátozással szembesül egy lélek, akkor benne automatikus módon ellenérzések indukálódnak. Mert a lélek személyes szabadságvágya erre készteti. Mivel, nem elég számára az, hogy bennünket éltető intelligens energiaként, be van zárva a testünkbe, még a szellemi szintű korlátokkal is szembe kell néznie. A korlátozás miatt pedig, ellenérzések ébrednek benne. Az ellenérzéseinket pedig, csak kellemetlen szellemi gondolatokkal lehet kifejezésre juttatni. Amelyek minden esetben, további negatív lelki érzések aktivitását teszik csak lehetővé az elménkben.
Az emberi szellemnek és a léleknek, nincsen közvetlen rálátása a valóságra, amelyben élünk. Csak a testi érzeteink által jutnak információkhoz, az azokra tudatos elménken keresztül. Így, a korlátozott módon tanult, relatív ismeretekkel rendelkező szellemiségünk, logikusnak látszó észérveket sorakoztat fel, a biztonságosnak vélt életvitelünk érdekében. Ezek lesznek a mi sajátságos szeretetfeltételeink.
Viszont a testünket, a lelkünk élteti. A mi, abszolút intelligenciával rendelkező életenergiánk. Amelyik kozmikus eredetű. De mindig, a mi saját szellemi irányításunk alá tartozik. Éppen azért, mert a mi tudatos elménket, főképpen a szellemiségünk uralja. Így a lelki érzéseinket, a szellemi gondolataink irányítják a tudatos elménkben.
Ezért, a legideálisabb módon úgy jut cselekedetvezérlő információhoz a lelkünk, ha a szellemi gondolataink informatív értékeivel, elképzeljük az elménkben azt az eseményt, amit szeretnénk megélni. A lelkünk pedig, az elképzeléseinkben kódolt terveinket szemléli az elménkben. Ettől vagyunk tudatosak. Majd lelki érzéseket, mentális erőhatásokat biztosít számunkra a végrehajtáshoz.
Valószínű az, hogy mindenki járt már úgy, hogy szellemi szinten tudta azt, hogy valamit meg kellene cselekednie, de nem volt hozzá lelki ereje. Mert lelki érzések mentális erőhatásai nélkül, nem jöhet létre a cselekedet. Addig, csak szellemi gondolatokkal kialakított terv marad.
Ahogy a pozitív kritika lelkesíti az embert, úgy a negatív kritika, elvonja a lelki erőinket a cselekedetektől. Ezért mindig, csak a pozitív kritika lehetőségeivel éljünk. Tudatosan kerülve, a negatív kritika által formált ítéleteket. Mert, ahogy a lélek élteti az embert, a pozitív érzések mentális erőhatásaival, úgy a bennünk élő léleknek az is alapfeladata, hogy a mások lelki életét is támogassák. Mégpedig, a pozitív ítéleteink által formált dicséreteinkkel.
Ezért, bármit teszel, szeretettel tedd. Akkor sokkal kevesebb negatív kritikán alapuló szellemi szintű ítéletnek leszel kitéve. Vedd tudomásul azt, hogy az ítéleted is mentális cselekedet, ezért azt is szertetettel tedd. Vagyis, pozitív értelmű dicséretekkel. Amelyek, továbbra is a szeretetedet képviselik. Azt az abszolút értékű szeretetet, amelyiknek összetartó szerepe van a világunkban.
Matécz Zoltán
2018.06.10.
