Miért éppen Lázár?
Harminc éves korától korai haláláig, járt-kelt Jézus hazájában, és tanította az embereket. Mert a városi polgároknak, volt ugyan valamilyen szintű Istenismerete, de az elmaradottabb kultúrájú vidéki pórnépnek nemigen. Ráadásul hazája, a több-istenhitű görög nép elnyomása alatt állt éppen. Így az egyetlen Istenről szóló tanítás, nem csupán újszerű volt az Ő korában, hanem egy elég merész vállalkozás is.
Míg a városi polgárok nagy része, farizeus vallású ember volt, akik a szentírás utasításait szóról-szóra, betűről-betűre próbálták értelmezni és betartani, addig Jézus azt tanította, hogy az Istenről szóló írások, csupán szimbolikus jelentéstartalommal bírnak. E miatt, aki a mai Biblia szövegét szóról-szóra veszi, ma is éppúgy eltéved benne, mint a korabeli zsidóság farizeus vallású hívő emberei.
Főképpen, ezért beszélt és tanított Jézus példázatokban. Amelyeken keresztül, megpróbálta ésszerűen értelmezve elmagyarázni, az egyre nagyobb lélekszámú hallgatóságának, az Istenről szóló írás történeteinek a szimbolikus jelentéseit. Majd a tanításai közben, nagyon sok embert meggyógyított a testi, lelki, és szellemi szintű betegségeikből is.
Ezért a hallgatóságát képező nép, hamar rájött arra, hogy a tanítójuk nem csupán egy csodálatos Isteni kinyilatkoztatást ismerő tájékozott ember, hanem természetfeletti képességekkel is bír. Mert a sok spontán gyógyulás, ami az Ő személyes jelenlétében és közvetítésével megtörtént, éppen erre engedett következtetni.
Majd egy alkalommal, egy távoli rokona és barátja halálos betegségéről kapott hírt. Gyakorlatilag a saját rokonsága üzent neki, mert úgy vélték, ha valóban természetfelettinek mondható Isteni hatáskörrel bír Jézus, akkor Lázár betegségén is képes lesz úrrá lenni. Csakhogy Jézus, egyáltalán nem sietett a rokonaihoz, hogy csodás módon megmentse Lázárt a haláltól. Mert nem akarta magára hagyni a tanítványait és a tőle tanulni vágyó köznépet. Mondván azt, hogy Lázár még várhat, hiszen az ő sorsa, Isten kezében van. Annak az egy Istennek a kezében, akit fiúként, éppen Jézus képviselt itt a Földön.
Így Lázár halálhírétől sem rendült meg igazán. Csupán kijelentette a tanítványainak azt, hogy ”Örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek.” Majd elindult, hogy meglátogassa régi barátját, akinek az élettelen testét egy barlangban ravatalozták fel. Amit egy hatalmas kőlappal fedtek be. Mire Jézus odaért, már egy négynapos hulla várta. Akinek a földi szabályok szerint, esélye sem volt már az életre.
Jézus elé igyekvő Márta pedig, aki Lázár testvére volt, azt monda neki, : ”Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten. Jézus ekkor ezt válaszolta: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él;”
Jézus pedig, az érkezésére összegyűlt gyászoló rokonságával együtt, Lázár sírját képező barlanghoz vonult, hogy lerója tiszteletét az elhunyt barátja előtt. Majd elvetette a barlang bejáratát eltorlaszoló kőlapot. A helyett azonban, hogy Ő maga is gyászolta volna a négy napja elhunyt Lázárt, egyszerűen kiparancsolta őt a barlang rejtekéből. Mert az Isteni eredetű természetfeletti hatalmánál fogva, képes volt arra, hogy felülbírálja az emberi létezés pillanatnyi állapotait. Még a halált is. Annak a végtelen szeretetnek köszönhetően, akinek az Istenét képviselte itt a Földön.
Lázár tehát, visszatért az élők sorába. De felmerült bennem a kérdés, hogy miért éppen Lázár lett az a személy, akit Jézus feltámasztott a biztos halálból? Hiszen hazájában jártában-keltében, miközben tanította az embereket, biztosan voltak mások is, akik meghaltak a környezetében. Épp úgy, ahogyan születtek is új gyermekek. Ha mindenkit egyformán szeretett, akkor miért éppen, a már négy napja halott Lázárt választotta erre az Isteni csodára?
Szerintem, Bibliai jelentése szerint, a „Lázár” név jelentése, „Isten a segítőm”. Ezért, az Isten felé irányuló szeretetben rejlő feltétel nélküli reménységére utal. Így Lázár feltámasztása által Jézus, az Istenbe vetett hit jogos reménységét ébresztette fel az emberekben. Vagyis, Lázár feltámasztásának a története, szintén egy szimbolikus értelemmel bíró esemény a Bibliában. Nézzük most, ennek a szimbolikus jelentésnek az értelmét, a mai kor emberének a szemével. Akiknek a Biblia szimbolikus történeteit, ma kell értelmezniük.
Szerintem a lélek által, Isten éltet minden embert. Amikor probléma elé állít bennünket az élet, akkor minden esetben tudatosodik az elménkben egy lelki vágy, ami a problémánk számunkra kellemes megoldására irányul. Így a vágy, mint az Isteni minőségünk akarata és küldötte az elménkben, Jézus megváltó személyét szimbolizálja. Ahhoz tehát, hogy megváltottak legyünk, azaz megszabaduljunk a vágyainkban rejlő problémáinktól, éppen a vágyainkat kell szellemi szinten az elménk oltárára emelnünk. Vagy más néven, tudatosan elképzelnünk valóságosnak.
Amikor a vágy által sugallt megoldás reális elképzelésével, már látjuk az Isteni minőségű lelkünk által javasolt számunkra helyes utat, akkor az elménkben tudatosodó pozitív lelki érzéseinket és a vágy valóságáról alkotható kellemes szellemi gondolatainkat, egy közösnek értékelhető mentális egységgé, hitté alakítjuk az elménkben. Ezt a valóságos elképzelésünket, az Isteni minőségű lelkünk látja az elménkben, és a közben érezhető pozitív lelki érzéseinkkel üzeni nekünk azt, hogy tökéletesen egyetért a látottakkal. Mert az általa küldött vágy teljesülését észlelte benne.
Ezért, a közben jelentkező pozitív lelki érzéseink, az Isteni minőségű lelkünk teremtésre alkalmas mentális erőhatásait képviselik az elménkben. Így, az Isteni minőségű lelkünk mondatja velünk azt, hogy „Ámen”. Azaz, „Úgy legyen”. Vagyis, a lelkünk által bennünk élő Isteni minőségünk, a teremtés hatáskörébe rendeli azt, amit a reális elképzelésünkben látott, és helyesnek tartott. Mert az Ő személyes akaratát, a vágyat látta benne valóságosnak.
Ezért az „Ámen” kifejezés, éppen azt fejezi ki, hogy a lelkünk által bennünk élő Isteni minőségünk, éppen azt kívánja megtapasztalni általunk, a mi személyes életünkben, amit az elménkben látott, a vágyunk reális elképzelése által. Ezért az örömérzéseinkben kódolt, teremtésre alkalmas pozitív lelki érzésekkel, mentális erőhatásokat biztosít számunkra azért, hogy a vágyott elképzelésünk, a megtapasztalható valóságunk szerves részét képezhesse. Így az életünk sorsszerű eseményei, mindig az elménkben formált hiteink szerint fognak alakulni.
Mivel a mi megtapasztalható sorsunk, más emberek hitei által formált részesemények befolyásával is alakul, ezért az elménkben kialakítható hiteinkben, éppen azt határozzuk meg, hogy ezekben az életeseményeinkben, milyen formában kívánunk részt vállalni. Így a tudatos teremtés képességével, mi magunk írhatjuk a sorsunkat. De ahhoz, ismernünk kell a mások által formált sorsszerű eseményeinket is. Amelyek néha, problémákat jelenthetnek számunkra.
De a vágy érzése, mint a problémáinktól megváltani képes Isteni akarat kifejeződése, mindig utal arra, hogy milyen irányban használhatjuk konstruktív módon az elménket. Ezért a vágy által a megváltó érzés, mindig ott van a szívünkben, ahányszor csak probléma elé állít bennünket az élet. Vagyis a megváltó, mindig újra és újra feltámad bennünk, a lelki vágyainkban. Mint az Isteni minőségű lelkünk akarata, küldötte.
Csupán arra van szükségünk, hogy a vágyaink mentális üzeneteit követve a szellemi gondolataink által, mindig az elménk centrumába rendeljük az Isteni minőségünk személyes akaratát. Így a vágyainkban kódolt megváltónk, minden problémánktól képes megszabadítani, megváltani bennünket. Ezért, aki a vágyai szerint képes élni, mindig boldog ember marad. Csupán arra van szükségünk, hogy a bennünket megváltani képes lelki vágyainkat, mindig kövessük a kellemes szellemi gondolataink segítségével az elménkben. Akkor olyan valóságot tapasztalhatunk meg, amelyet Isten szán nekünk, az adott élethelyzeteinkben.
Amint eltérünk szellemi szinten a lelki vágyainktól, mentális szintű aszinkron helyzet alakul ki az elménkben. Vagyis, a kellemes szellemi gondolataink és a teremtésre méltó pozitív lelki érzéseink, nem lesznek közös nevezőn. Ennél fogva, nem alakulhat ki számunkra tartósan üdvös megoldás a problémáinkra. Vagyis, mehetünk ugyan a saját fejünk után, de akkor olyan élethelyzeteket alakíthatunk ki magunknak és másoknak is, amelyek tovább bonyolíthatják a sorsunkat. Újabb problémákat idézve elő ez által.
A mai kor embere, akinek az Istent mellőző materialista neveltetés hatja át a szellemiségét, nem tud mit kezdeni a lélekkel. Így a Mentális erőhatásokkal sem, amit a lelki érzéseink biztosítanak. Ezért az önbizalma, olykor nagyon labilis. Mert a nyilvánvaló módon jelentkező lelki érzéseivel, amit a vágyai képviselnek, nem képes mit kezdeni. Mert nincsen tisztában azzal, hogy a lelki érzéseinkben, teremtésre alkalmas mentális erőhatások rejtőznek. Míg a szellemi gondolatainknak, csupán mentális szintű informatív értékei vannak.
Ezért alkalmasak arra a szellemi gondolataink, hogy az elképzeléseink által, mentális formákat képezzenek számunkra a valóságról. De a lelki érzések nélküli tervezgetéseink és ábrándozgatásainkhoz, nem társulnak az elménkben mentális erőhatások. Így a lelki érzelmeink, tudatos szellemi irányítás nélkül végeznek mentális munkát az életünkben.
Ezekben a sorsszerűen alakuló életeseményeinkben valósul meg az a mondás, amely szerint, „Isten, nem ver bottal.”. Mivel, az általunk formált életeseményeink jelentenek számunkra problémákat. Olyan megtapasztalt problémákat, amelyekkel szemben, újabb vágyak ébrednek a lelkünkben. Lelki vágyak arra, hogy túl legyünk végre a személyes problémáinkon.
Jézus tehát, a problémáinktól megszabadítani képes megváltónk. Mint az Isteni minőségünk személyes küldötte, a lelki vágyaink révén, mindig újra él bennünk, és alakítani kívánja a sorsunkat. Csak arra van szükségünk, hogy beengedjük őt az elménkbe. Vagyis, reális elképzelések segítségével, szellemi szintű formát alakítsunk ki tudatosan, azokról a számunkra ideális megoldásokról, amelyeket a vágyaink sugallnak számunkra.
Így a lelkünkben kódolt Istentudattal, sokkal nagyobb önbizalommal élhetünk. Mert minden lehetséges életeseményünk megvalósítására, Isteni eredetű segítségre számíthatunk. Mivel, már a probléma észlelésénél, lelki vágy ébred bennünk. Egyfajta Isteni vezetésre alkalmas akarat tudatosodik az elménkben. Amely irányt képes mutatni számunkra arra nézve, hogy a szellemi gondolatainkat, milyen aspektusban érdemes használnunk.
Tudomásul kell vennünk végre azt, hogy az élet minden formája, még ma is, tudományos szinten egy csodának minősül. Ami a lélek nélkül, még csak nem is magyarázható. De, ha a lélek, az életünk energiája, akkor az, a mi Isteni minőségünk. Mert az energia egy és oszthatatlan az Univerzumban. Mivel sem teremteni, sem pedig, elpusztítani nem lehetséges. Így mindig új, és megint újabb megnyilvánulási formát ölt, a hatásával szemben teljesen tehetetlen tömegek aktivizálásával.
Isten tehát, nem idegen az embertől, csak addig, amíg nem azonosítjuk be saját magunkkal. Önmagunk lelki minőségével. De ahhoz, hogy amíg bennünket éltet, csak arra van szüksége, hogy a lelki vágyainkat követve éljünk, önálló szellemi szintű életet. Mert ez a mentális szimbiózis képes csak arra, hogy határozottan jónak értékelhető, konstruktív életminőséget éljünk. Még akkor is, ha ezt nem tudatosan végezzük.
Lázár szimbóluma tehát, éppen arra utal, hogy „Isten a segítőnk”. A lelkünk által bennünket éltető Isteni minőségünk. Mert energiaként a lelkünk, egy és oszthatatlan az Univerzumban. Így Ő maga az abszolút Intelligencia képviselője bennünk. A tévedhetetlen mindent tudás birtokosa. Ezért, a vágyainkban, mindig méltó arra, hogy kövessük őt. Mert Így Isten, mindig a segítőnk marad.
Matécz Zoltán
2018.12.20.
