Ihletünk.
Az ihlet, olyan mentális tudatállapota az emberi elménknek, amely valamilyen külső sugalmazásra, meghozza az ember alkotási kedvét. Így ezt a Múzsa csókjának nevezett elmeállapotot, egyfajta sajátságos lelkiállapotra való tudatosodásnak értékelik. Amit nem nélkülözhet, egyetlen tervezésre vagy alkotásra vágyakozó emberi elme sem.
A lélek által, minden embert Isteni eredetű energia éltet. Mert a lélek tulajdonképpen, az életünk energiája. Ami nem anyagi természetű. Így az energia megmaradási tétele alapján, amely szerint, „energia nem vész el”, bennünket is ugyanaz az energia éltet, mint amelyik a világmindenség egyéb elektromos anyagi részhalmazait működteti. Csak egészen más mágneses hullámhosszon és frekvencián éltet bennünket.
Mivel minden embert Isteni eredetű lélek éltet, ezért minden értelmes ember tudatos elméje gyakorlatilag, egy kettős, azaz skizofrén alkatot képvisel. Ami azt jelenti, hogy értelmes szellemiségünk és szintén értelmes lelkiségünk tudatosodik benne. Az elménknek pedig, éppen az a feladata, hogy ezt a két ellentétes értelmű tényezőnket, összehozza egy mentális egységgé, vagyis hitté. Míg az elektromos tulajdonságú szellemiségünk, relatív racionális értelemmel ruházza fel az elménket, addig a mágneses hullámok által biztosított lelkünk, az abszolút értelem irracionálisnak tűnő lehetősége bennünk.
Jó példa, ennek az állításnak a megértésére, a meditáció élménye. Amelynek kezdetén, tudatosan kiiktatjuk a szellemi gondolataink aktivitását. Így az elménk tudatossága, kizárólag a lelki aktivitásunkra lehet csak figyelmes. Ez a lelki aktivitás azonban, nagyon tág lehetőségekkel rendelkezik. Az egyszerű meditáció alkalmával ugyan, céltalannak látszik a dolog. Ezért, csak az elme pihentetését szolgálja. Ami közben, a test ellazulásával és felfrissülésével jár.
A meditatív állapotban lévő emberi elme tehát, a lélek aktivitására tudatos. Szellemi irányítás hiányában azonban, a lélek kifelé tekint, az elektromos anyagi szintű elménkből, az Univerzum kozmikus szintű mágneses valóságába. Ahol mágneses hullámok formájában, minden lehetséges kozmikus szintű információ megtalálható. De a céltudat nélküli emberi elme, csak kalandozik a mágneses alapú lelki valóságban.
Egészen más eredményre jutunk akkor, amikor céltudatos meditációt gyakorolunk. Amikor egy problémánkra szeretnénk olyan megoldást találni, ami tökéletesnek mondható. Olyankor a meditatív elmeállapotunkat, a problémánk megoldásának a lehetőségére irányítjuk tudatosan, a szellemi gondolatainkkal. Azzal a biztos tudattal, hogy meg is kapjuk azt. Vagyis, nem a megoldás technikai lehetőségén agyalunk rendíthetetlenül, hanem éppen ellenkezőleg, hagyjuk azt, hogy a lelkünk, rátaláljon a kozmikus szintű mágneses információk között, a számunkra helyes megoldásra.
Ezt az igazságot, általában nem ismerik az emberek. Ezért, amikor nagyon erősen gondolkozunk valamin, és megkérdezik azt, hogy „min is agyalunk annyira”, akkor azt szoktuk mondani egyszerűen, hogy „azon meditálok, hogy…”. Ebben az állításban, nagyon sok igazság van. Mert egy konkrét probléma megoldásán agyalva, a lelki érzéseinket, a jelen pillanatában tartjuk. Így a lelki aktivitásunk, a szellemi gondolataikat fogják szolgálni. Vagyis az elménk, valóban egyfajta sajátságos meditatív állapotban van.
Szellemi szinten, hozhatunk ugyan olyan döntést is, ami még távol van a tökéletestől, és lelki szinten képesek vagyunk örülni is annak. Mert megoldást jelent a problémánkra. Ha azonban, a szellemi aktivitásunkat megzabolázzuk, csupán biztosak vagyunk abban, hogy a lelkünk megadja számunkra a helyes választ, akkor a tökéletes megoldás, a birtokunkba kerülhet. Mert, amikor szellemi szinten már tudjuk azt, hogy mit akarunk, de hagyjuk a lelkünket szabadon szárnyalni, meghozza számunkra a helyes megoldást. Bármi legyen is a szellemi szinten előre meghatározott téma.
Ezt a lelki lehetőséget használják ki a tervezők, a művészek, vagy például, az írók és a költők is. De minden más problémamegoldó értelmes ember is. Még akkor is, ha nem tudják megmagyarázni azt, hogy mit jelent számukra az ihlet. Hogyan működik? Mert, amikor a lélek vezet, akkor a szellemi gondolatainkkal, csak kifejezésre kell juttatnunk a lelki érzéseinket. Ezért az ihlet röviden, lelki vezetést jelent. Lelki irányítást. Amikor a szellemi gondolatainkkal, csak értelmezzük a lelki érzéseinket, és ennél fogva természetesen, értelmes módon kifejezésre is juttatjuk azokat.
Ilyen ihletett elmeállapotba kerülhet bárki, aki az élete folyamatában, a lelki érzéseire hagyatkozik. Mert az Univerzum mágneses alaphalmazában, a mágneses hullámok hullámhosszainak az együttes informatív értékei képviselik a Szentszellemet. Vagyis, a kozmikus szintű mágneses hullámok hullámhosszaiban kódolva. Azt az abszolút értékű kozmikus adatbázist képviselik, amelyik az anyagi valóságot megalkotta és működteti. Ezt szokták még, akasa krónikának is nevezni.
Úgy is mondhatnám, hogy a mágneses alaphalmaz, az ideák világa. A meditatív állapotba került értelmes emberi elme pedig, mentális hidat vet, az anyagi szintű agyunk és az ideák világa közé. Amelyen keresztül a lélek, utat talál magának, a kozmikus szintű adatbázis felé. Az elménkben működő emberi értelem pedig, kénytelen elvonatkoztatni a lelki érzések által felfogott információktól és szavakban, hangokban, mozdulatokban, vagy egyéb anyagi formákban fejezi ki azokat. Ennél fogva, amit nem tudunk kifejezésre juttatni az ihletett elmeállapotunkban, az bizony, örökre elvész számunkra.
Így az ihletett elmeállapotunk, egy olyan extatikus mentális kapcsolatot biztosít számunkra, amely lehetővé teszi azt, hogy belelássunk egy számunkra irracionálisnak tűnő mágneses valóságba. Amelyben az elektromos anyagi világ működik. Ahol a lelki vágyunk tökéletes megoldásait felfedezhetjük. Így az ihlet legfőbb hajtóereje, az alkotási vágy. Az a biztos tudat, hogy a vágyunkban manifesztálódó pozitív lelki érzéseink, meghozzák számunkra az alkotás értelmét. Így olyan mentális információkkal ajándékoznak meg a pozitív lelki érzéseink, amelyek jelenleg, hiányoznak a szellemi gondolataink közül. Egyfajta külsőnek számító sugalmazásként értelmezve.
A lélek által tehát, Isten éltet bennünket. Ezért, nagyon valószínű az, hogy ugyanaz az ihlet motiválta Istent, az elektromos tulajdonságú anyagi valóság megteremtésére, mint amelyik az értelmes módon meditáló embert, valamilyen vágyott mű megalkotására készteti. Ezért olyan Isteni minden mű, amelyet ihletett elmeállapotban készített valamilyen értelmes ember. Mert az alkotása közben, a mágneses alaphalmaz kozmikus szintű adatbázisán keresztül, közvetlenül a Szentszellem irányította a tudatos elméjét. Vagyis, Isten.
Természetesen, a mai modern lélektan, transzcendens tényező nélküli magyarázatot próbál adni az ihlet mibenlétére. Ami, talán elfogadható is lehetne valamilyen szinten, ha lélek, nem lenne maga is transzcendens tényező. Mert nem anyagi tényező, ez nyilvánvaló dolog, az életünk értelmes energiája. Mert különben, nem lehetne lelkiismeret furdalásunk sohasem. Amelyben a lelkünk és a szellemiségünk, értelmes konfliktusba kerülhet.
Tulajdonképpen, minél jobban hagyatkozunk a racionális gondolataink szellemi szintű információira, azaz a józan paraszti eszünkre, annál távolabb kerülünk a számunkra irracionálisnak tűnő ihlettől. Így ihlet nélkül, csupán másolni tudjuk azt, amit már mások valamikor megalkottak. Értelem nélkül, szinte gépies módon utánozva mások munkáit. Lehet tehát valaki, nagyot jó ismerője a foglakozásának, de az ihletet jelentő motiváció nélkül, nem képes megfelelő művészi alkotást készíteni.
Ezért, kizárólag rajtunk múlik az, hogy az elménk mentális kapuját, kitárjuk-e az irracionálisnak értékelt ihlet előtt. De sokkal könnyebben nyílik meg ez a mentális kapunk, ha Istentudattal élve tudjuk azt, hogy a vágyunk megoldására irányuló lelkünk pozitív érzéseivel, beleláthatunk az abszolút értékű kozmikus adatbázisba. Ahonnan, tökéletes megoldást találhatunk, minden lehetséges problémánkra.
Tulajdonképpen, nem is szükséges az, hogy valaki Istenhívő legyen. Mivel, akkor is Isteni eredetű lélek élteti. Mert az elméje, ihletett állapotba kerül akkor is, ha lelki szinten hisz abban, hogy a szellemi szinten értelmezett vágyaira, létezik kozmikus szintű abszolút megoldás. Így az elménk, mentális szintű szellemi tehetetlensége során a lelkünk, automatikus módon kapcsol át, a kozmikusnak értékelhető abszolút adatbázisra. Ezt már, szinte minden értelmes ember átélte, megtapasztalta valahogy. Teljesen függetlenül, az aktuális ideológiai hozzáállásától. Csak nem volt képes megfelelő módon értelmezni, a megtapasztalt ihlet jelenségét.
Így szerintem, a tudatos elmeállapotunk éppen azt jelenti, hogy a lelkünk, az elménken keresztül, keresi azokat az értelmes megoldásokat, amelyek szellemi szintű irányítással foglalkoznak a problémáinkkal. Így a gondolkodás célja éppen az, hogy szellemi szintű megoldást találjunk, a lelki vágyainkban rejlő problémáinkra.
A szellemi gondolkodásunk tehetetlensége vagy elmaradása során azonban, a lelkünk más információs adatbázist keres megának ahhoz, hogy megtalálja a számára megfelelő megoldást. Relatív emberi adatbázis hiányában azonban, mielőbb az Univerzum mágneses szintű abszolút adatbázisra csatlakozik. Ezt könnyen megteheti, mivel a lélek, a mi kozmikus szintű mágneses hullámunk, sajátságos hullámhosszán biztosított frekvenciánkat jelenti.
Így a lelkünket, nem tudjuk sohasem elhasználni. Mert az, a kozmikus szintű mágneses energia bennünk. Ami nem vész el. De a belőle származtatható lelki érzéseink már, olyan induktív módon generált bioelektromos hatásaink, amelyek a mi mentális életerő hatásainkat képviselik. Vagyis, a biológiai szintű munkavégzés lehetőségét biztosítja bennünk.
Ezért a motivációs tréningek például, olyan racionálisnak mondható szellemi szintű érveket sorakoztatnak fel számunkra, amelyeket értelmezve, értelmes célt biztosíthatnak a lelki érzéseinknek. Vagyis, a mentális módon értelmezhető, biológiai szintű munkavégző képességeinknek. Hiszen a lelki érzéseink már, a mi személyes szintű mentális erőimpulzusaink. Amelyek közvetlenül az izmainkat hozzák működésbe.
Biztosan járt már mindenki úgy, hogy valamit meg kellett volna tennie, de nem volt hozzá lelki ereje. Vagyis, hiányzott a megfelelő motiváció, az adott cselekmény végrehajtásához. Így megfelelő motiváció nélkül, nem jöhetett létre az esemény. A motiváció tehát, olyan szellemi szintű irányítást jelent a lélek számára, amely aktív tettekre ösztönzi az embert. Az ihletett elmeállapotban lévő embert pedig, éppen a kozmikus szintű szellemi irányítás motiválja. Vagyis, olyan tettekre készteti, amelyek során, abszolút értékű megoldások készülhetnek, mint alkotások.
Így az ihlet röviden, lelki vezetést jelent. Amelyben az emberi elme, a saját szellemi szintű irányítása helyett, a kozmikus szintű szellemi vezetésére hagyatkozik. Egyfajta külső sugalmazásra. Mert a lelki érzéseinket, nem a saját szellemi aktivitásunk irányítja. Hiszen a saját szellemiségünk, teljesen passzív a folyamatban. Ezt az ihletett elmeállapotot, a Múzsa csókjaként értelmezik néha. Ami nem pusztán alkotási kedv, hanem inkább, egyfajta alkotási kényszer. Külső szellemi forrásból származó késztetés az alkotásra. Amely, mindig valamilyen tökéletes kifejeződése, a lelki aktivitásból származó cselekedetnek. Mert a lelket motiváló szellem, abszolút értékű.
Így, bárki kerülhet ihletett elmeállapotban. Sokszor bőven elég az, hogyha szellemi és lelki szinten, egészen mással foglakozunk. De az adott alapprobléma tudtában. Valamilyen, kevesebb szellemi irányítást igénylő, rutinszerű cselekedetekkel foglaljuk le magunkat. Olyankor a szellemi aktivitásunk hirtelen lecsökkenése folytán, a lélek éppúgy képes meghozni számunkra a helyes megoldást külső szellemi forrásból, mint meditatív elmeállapotban. Ezt hívják Heurisztikus élménynek.
Amikor az emberi elme, olyan abszolút értékű szellemi szintű információhoz jut, amelyik nyilván nem volt meg a saját relatív szellemi gondolatai között. Egyszerűen csak beugrik. Látszólag, teljesen érthetetlen módon. Mert a szellemi aktivitás hirtelen csökkenése, lehetővé tette azt, hogy a megoldásra vágyó emberi elme, mentális kaput nyisson, a tudatosodásra törekvő lélek számára.
Ezért, a heuréka-élmény, éppen olyan ihletett elmeállapotnak minősül, mint maga a meditáció. Mert az elme fogékonyságát teszi lehetővé, a lelki aktivitás fokozódásával. Éppen a lecsökkent szellemi aktivitásnak köszönhetően. Amit az elménk pihentetésének szántunk. Mivel a sok agyalást jelentő szellemi aktivitás, mentális kimerülést eredményez.
Ezzel szemben, az ihletett elmeállapotban, nincsenek relatív feltételeket latolgatni kénytelen mentális feladatunk. Csupán olyan abszolút szellemi irányításnak engedelmeskedünk, amelyik nem meríti ki a mentális lehetőségeinket. Ezért, az ihletett elmeállapotban végzett alkotói munka, nem terheli meg az emberi elmét. Hanem éppen ellenkezőleg, teljesen feüdíti akkor is, ha fizikai szinten belefáradunk is. Mert az alkotás örömét, nem árnyékolja be, semmiféle relatív szellemi szintű ellenérv. Így az elmét, nem terheli az ihletett mentális folyamat.
Az ihlet, nagyon fontos az életünkben. Mert attól lehetünk egyediek. Mivel az elménk, éppen úgy működik, mint egy mágneses adó-vevő berendezés. Amelyik az elektromos tulajdonságú agyunkban, sajátságos mágneses adottságunkként funkcionál. Agyi mágneses hullámokként. Vagyis, relatív értékű. De meditatív ihletett elmeállapotban, képes fogadni az abszolút Elme információit is. Amit a kozmikus szintű mágneses adatbázis képvisel.
Az információ mennyisége, exponenciális növekedést mutat. Ezt állítja a fizika tudománya. Ami, éppen azt jelenti számomra, hogy a szellemi gondolataink informatív értékei, mint sajátságos mágneses hullámhosszok, egyre jobban megosszák azt az egységesnek mondható kozmikus energiát, amely az elektromos anyagi világot működteti. Hiszen a mágneses hullámok, mindig egy adott hullámhossz mentén terjedő frekvenciaértékkel határozhatók meg. Ezért, ha a mágneses frekvencia által, az energia terjed a fény sebességével, akkor az, valamilyen mágneses hullámhossz informatív értéke mentén jön létre. Még akkor is, ha az a mágneses hullám, a mi agyi tevékenységünk révén alakult ki.
Ennél fogva, ezt úgy lehet értelmezni, hogy a szellemi gondolatokat képviselő informatív értékek mindegyike, egy-egy hullámhosszt határoz meg a kozmikus szintű mágneses térben. Az Univerzum abszolút Elméjében. Ahol az elektromos szintű anyagi események is működnek. Ezért a gondolat informatív értékének, nem kell terjednie a térben. Hanem, csak kialakítja benne azt a mentális irányvonalat, amit a mágneses hullámhossz képvisel. Amely mentén, a mágneses frekvencia energiaértéke terjedhet. A fény sebességével.
Így minden szellemi gondolat, legyen az relatív emberi gondolat vagy kozmikus szintű abszolút gondolat, egy-egy mágneses hullámhosszként, azonnal jelen van a mágneses térben, és uralja azt. Vagyis, az abszolút Elmében. Ezért a gondolat informatív értékének, nincsen szüksége arra, hogy terjedjen. Hanem éppen ellenkezőleg, a szellemi gondolatok informatív értékei azok, amelyek mágneses hullámhosszokként, meghatározzák az energia terjedési irányát. Méghozzá, a mágneses frekvenciákban kódolva.
Így az ihlet alkalmával a lelkünk, olyan abszolút értékű információval lát el bennünket, ami közvetlen módon tudatosodik az elménkben. Ilyen módon, mint egy megszállott, rendületlenül azon dolgozunk, hogy az ihlet tárgya megvalósuljon. Hogy a szubjektívnek értékelhető ideák világából, az objektív valóságunk részévé váljon. Mert tudatosak lettünk a dologara. Vagyis, a lelkünk által bennünk élő Isteni minőségünk, Isten irányításával alkot általunk.
Matécz Zoltán
2019.01.19.
