Extrópia.
Az entrópia, a természettudomány egyik alapfogalma. Egy zárt rendszer rendezetlenségi fokát jellemzi. Ami elsősorban a hőtanban és az informatikában használatos. Ahol a zárt rendszer kifejezés arra utal, hogy az említett rendszer, külső forrásból nem vesz fel hőt. Oda, csak leadhatja a hőt. Ilyen módon valószínűsíthető az, hogy valamennyi idő múlva, milyen rendezetlenebb állapotba kerül az adott rendszer.
A hőtanban, azon belül is a termodinamikában, az anyagi rendszerek molekuláris szintű rendezetlenségének a pillanatnyi mértékét, és a rendezetlenség mértékének az idővel arányos kiszámíthatóságát jelenti. Amelyből következtetni lehet a természetben végbemenő folyamatok irányára, és az egyre gyengébb minőségű rendezettségi állapotok bekövetkezésére.
Ami abból az alapvető megfigyelésből ered, hogy a természetben a hő, mindig a melegebb testek közegeiről áramlik, a hidegebb testek közegei felé. A folyamat visszafordíthatatlan. Valamint, a teljes hőegyensúly eléréséig tart. Így például, minden munkavégzés közben, a felhasználásra kerülő energia egy része, hővé alakul. Nem hasznosul. Kárba vész. Ezért a munka, és az általa hasznosított bármilyen energiafajta, hővé alakítható. Míg maga a hő, csak részben alakítható át valamilyen szintű energiává. Ezt állítja a tudomány.
Ez az entrópia tehát, jelen van a tudomány minden ágában. A fizikában, a kémiában, az informatikában, és a biológiában is. Hiszen az élet, a születésünktől kezdve, a halálunk felé terjed. Egyfajta biológiai szinten rendezetlen testi állapot felé.
Ezzel szemben a negentrópia, az entrópia ellentéteként, éppen egy zárt rendszer információs szintű telítettségi fokát jellemzi. Egyfajta természetes törekvést képvisel, a zárt anyagi rendszerek rendezettségi állapotának elérése felé.
Valamikor, Shannonnak az információs képletére javasolta Neumann János azt, hogy „entrópia képletnek” nevezzék. Mivel azonban, negatív előjel szerepelt a képlet előtt, ezért lett negentrópia a neve. Eleinte ugyan, antientrópiának is hívták. Így a negentrópia, a zárt rendszerek rendezettségi fokának a mértékét kifejező informatikai mennyiség lett.
Ha jól értelmezem, ha a negentrópia, az információ által végbemenő telítettséget jelenti, akkor az entrópia jelentése, éppen az információvesztés lehetőségét fejezi ki. Amelynek értelmében, minél kevesebb informatív értékkel rendelkezik egy zárt rendszer, annál rendezetlenebb energetikai állapotban van éppen. Vagyis, az információ és az energia, egyenes arányban biztosítja, egy zárt rendszer rendezettségi szintjét. Mert az információveszteség, az energiaveszteséggel párosulva tudja csak a rendezetlenséget kifejezésre juttatni. Amit az entrópia jelent.
Felmerül bennem a jogosnak látszó kérdés, ami arra utal, hogy ha egy zárt anyagi rendszer azt jelenti, hogy külső forrásból nem vesz fel hőt, akkor miért beszélhetünk entrópikus folyamatokról, ami a hő leadásával párosul? Vagyis, az adott anyagi rendszer zárt jellege, csak a hő felvételekor számít, míg a hő leadásakor lehet nyitott is? Miféle zárt anyagi rendszer lehet az, amelyik a hő áramlását tekintve kizárólag egyirányú?
Az extrópia jelentése pedig, éppen az, hogy egy anyagi rendszer, a rendezettségének a növelése érdekében, információt és energiát vesz fel a környezetétől. Ennél fogva, ha egy anyagi rendszer egyensúlyban van a környezetével, az extrópiája éppen zéró. Ennél fogva, minél nagyobb az eltérés az adott rendszer és a környezete között, annál nagyobb az extrópia lehetősége. Az extrópia által biztosított információ és energiaáramot, mindig egy külső rendszer biztosítja. Egy zárt rendszer magától, nem képes extrópikus folyamatot képezni.
Szerintem, ilyen módon, a külső forrásból származó extrópia lényegében, a rendszer negentrópiaként jut érvényre. Vagyis az által, hogy a rendszer külső forrásból extrópiát vesz fel, annak arányában távolodik a rendezettségi szintje, a környezetével szemben viszonyítható egyensúlyi állapotától. Ennél fogva, a negentrópiája fokozódik, a felvett extrópia mértékében. Ha jól értelmezem.
Ezért, a folyamatos munkavégzés során, amikor a természetet a saját igényeink szerint átalakítjuk vagy táplálkozunk, addig az önnön anyagi rendszerünk rendezettségi foka extópikus módon fokozódik, ami a belső negentrópiánkat növeli. Amikor melegünk van, vagy munkát végzünk, akkor hőt adunk le a környezetünknek, azaz extrópikus módon hatunk a környezetünkre. Olyankor, entrópikus jelleggel, veszítünk a negentrópikus telítettségi állapotunkból.
De ha például, a táplálkozásunkat tekintjük, mint fizikai szinten végrehajtott munkavégzést, akkor eleve kétféle ellentétes munkát határozhatunk meg. Negatív értelemben véve, azt a kényszerű tevékenységet, amíg elkészítjük és elfogyasztjuk a táplálékunkat. Pozitív értelemben pedig, amikor a szervezetünkbe jutott táplálékainkat hasznosítja a szervezetünk az emésztéssel. Vagyis, entrópiaként jut érvényre a munkánk addig, amíg a szervezetünkbe nem jut a táplálék. Míg az emésztés már, az extrópiát juttatja érvényre bennünk. Ilyen módon a negentrópikus rendezettségi szintünket biztosítani képes testi állapotunk, folyamatosan változik. Attól függően, hogy éhesek vagyunk vagy éppen falatozunk.
Ahogy az entrópiának, úgy a negentrópiának sincsen konkrét tudományos magyarázata. Mindenféle elvont elmélettel próbálják tudományos szinten jogerőre emelni őket. Természetesen, az extrópiát is beleértve. Oly annyira, hogy ezek a konkrét módon meg nem határozott részelméletek képezik például, a fekete lyukakról alkotott további tudományos elméleteket.
A fizika állítása szerint, a fekete lyukak olyan szingularitások az Univerzumban, amelyek elnyelik az anyag minden lehetséges formáját úgy, hogy abból, még a fény sem képes kiszabadulni. Stephen Hawking szerint, a fekete lyukból kilépő sugárzás pozitív energiáját, a fekete lyukba áramló negatív energiájú anyagi részecskék áramlása egyenlíti ki. A beáramló negatív energia tehát, csökkenti a fekete lyuk tömegét. A fekete lyuk tömegének csökkenése következtében, csökken az eseményhorizontjának a területe. A fekete lyuk entrópia csökkenését, bőven meghaladja a kibocsátott sugárzás által okozott entrópia növekedés. Így a fekete lyuk, folyamatosan csökken. Minél kisebb a fekete lyuk tömege, annál magasabb a hőmérséklete. Ahogy tehát, fogy a fekete lyuk tömege, egyre nő a hőmérséklete és a részecske kibocsátása. Vagyis, egyre gyorsabban veszíti el a tömegét.
Arról nincsen elképzelés, hogy mi történik akkor, amikor egy fekete lyuk végtelenül kicsivé válik, és megszűnik létezni. Feltételezések szerint azonban, egy hatalmas végső részecske kibocsátás mellett, teljesen megsemmisül. Ez a végső megsemmisülés azonban, több millió hidrogénbomba egyidejű felrobbantásának az erejével egyenértékű. Így szól a fizika.
Ha jól értem, a fekete lyuk tehát, nem alakul ki, csak van. Majd, minél több anyagi részecskét nyel el, annál kisebb lesz a tömege. Mert az anyagi tömegeket, negatív energiájúnak tekintik. Bár, a fényt sem ereszti el, mégis olyan nagy a pozitív energia kisugárzása, hogy az, magasan túlszárnyalja a negatív energiájú anyagi részecskék elnyelésének a mértékét. Így állandó entrópikus állapotban van. Vagyis, a tömege folyamatosan csak csökken. Miközben, folyamatosan nő a hőmérséklete és azzal együtt a részecske kibocsátása. Majd végül, amikor megszűnik létezni, akkor robban fel. Szerintem kár, hogy már nem él Stephen Hawking, mert még csiszolhatott volna ezen a torz elméleten is.
Ráadásul, a fekete lyuk elméleténél, Albert Einstein energiaképletét használták, E = m * c2, amelynek értelmében, az energia és a tömeg arányosságának köszönhetően, az energia és a tömeg azonosságáról beszélnek. De könyörgöm én, ha az energia és a tömeg teljesen azonos lehetne egymással, akkor a képlet így nézne ki. (E = m). Vagyis, a fénysebességgel való négyzetes viszonyára, nem is lenne szükség. A fénysebesség négyzetével azonban, a képlet éppen azt jelenti, hogy a munkavégzésre alkalmas E energia, egyenlő azzal a munkaértékkel, amit az m tömeg fénysebességre való gyorsítása jelent. Nézzük ezt képletben.
Energia = E = m * c2 = m * v2 = m * v * v = L * v = W = Munka
Ha a fénysebesség négyzete, maximált sebességértéket fejez ki, akkor éppúgy sebesség, mint a „v” sebességérték. Következésképpen, nyugodtan számolhatunk a klasszikus képletek „v” sebesség szerinti tagjaival. Így az Einstein által alkotott képlet, akármilyen praktikusnak látszik is, csupán munkaértéket képvisel. Ilyen módon, nem képes kifejezésre juttatni az energiának, mint munkavégző képességnek a reális számértékét. Ezért kénytelen osztozni a fizikában az energia, a munka mértékegységével.
Valós energiaérték, úgy számolható ki szerintem, hogyha az elvégzett munkát, megszorozzuk a munkavégzésre használ idővel. Jelen esetben, az energia úgy számolható ki, hogy a tömeg és a sebesség négyzetének a szorzatát, megszorozzuk a tömeg felgyorsítására szánt munka idejével.
E = W * t = L * v * t = m * v * v * t = m * v2 * t = m * c2 * t = E
Így az energiának, mint munkavégző képességnek a mértékegysége, különbözni fog a munka mértékegységétől. Mert a munka mértékegysége a „J” Joule, míg az energiáé a „Js” Joule secundum lesz. Wattban kifejezve pedig, a munka mértékegysége a „Ws”, azaz a Wattsecundum, míg az energiáé a „Ws2”, vagyis, a Wattsecundum négyzet lehet. De mi az, az energia, és hogyan terjed? Mert a tudomány, még nem adott rá konkrét választ.
Az én véleményem szerint, a létezés, eleve kétféle valóságra épül. Az oszthatatlan alaptömegekből álló mágneses alapú szubjektív valóságra, és az abból kifejlődött, összetett szerkezetű, és elektromos tulajdonságú objektív anyagi valóságra. Az anyagi valóság tehát, a mágneses valóságban létezik. Oly annyira, hogy az elektromos anyagi valóság atomjainak a belsejét is, éppen a mágneses alapú szubjektív valóság tölti ki. Ennél fogva, anyagi szempontból véve, nem létezik zárt rendszer. Mert a mágneses alaphalmaz számára az anyagi minőségek, könnyen átjárható nyílt rendszerek.
Az anyagi szintű atomok objektív alkotóelemei, amit a protonok, a neutronok, és az elektronok együttes térfogatai képviselnek, csupán a teljes atomtérfogat egy tízezred részét töltik ki. Az atomok többi része szubjektív. Azaz a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegeinek a közege tölti ki. Így az anyagot vizsgáló ember számára, az elektromos és mágneses jelleg, együtt mutatkozik meg. Amit hibásan „elektromágnesesként” értelmeznek. De az induktivitás jelensége, mégis határozottan arra utal, hogy az elektromos és a mágneses tulajdonságok, nem tekinthetők egységesnek. Mert két teljesen különböző közeg tulajdonságáról van szó. Amelyek az induktivitásnak köszönhetően, állandó közvetlen fizikai viszonyban állnak egymással.
Zárt rendszernek minősül, a mágneses alaphalmaz, mint az Univerzum szubjektív valósága. Benne pedig, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok, nyílt rendszerek a mágneses alaphalmaz számára. A mágneses alaphalmaz közegében, mágneses hullámok alakultak ki. Amelyeket longitudinális jelleggel, sajátságos hullámhossz és frekvencia képvisel. Az én véleményem szerint, a mágneses hullámhossz képviseli a kozmikus szintű informatív értéket. Míg a frekvencia által, a mágneses alapú energia terjed.
Így a mágneses alapú hullámhossz informatív értéke határozza meg azt, hogy a mágneses frekvencia energiaértéke, milyen mértékű induktív munkát végezzen, az elektromos tulajdonságú összetett anyagi részhalmazokon. Az induktivitás eleve kétirányú. Így az elektromos változások, hatást gyakorolhatnak a mágneses alaphalmazra, mágneses hullámokat alakítva ki benne, míg a mágneses hullámok, szubjektív rezgésekként, fenntartják és megváltoztathatják, az elektromos anyagi részhalmazok általunk viszonyítható objektív rezgési állapotait.
Mert a tudomány állítása szerint, az anyagi létezés minden lehetséges megnyilvánulása, rezgésnek minősül. Ami az atomi szerkezetek alaprezgéseire vezethető vissza. Ahol az atommag forgása, éppúgy rezgésnek minősül, mint az elektronok keringése. De rezgésnek minősülnek az égitestek megismert mozgásformái is. Továbbá, rezgésnek minősülnek a műholdjaink Föld körüli keringő mozgásformái is. Mert a keringésük közben, az egyensúlyi helyzetük, számottevően nem változik.
A extrópia tehát, éppen arra utal, hogy lennie kell egy olyan teljesen zárt alapközegnek, amely energiát és információt közvetít, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok nyílt rendszereinek a közegei felé. Ez az alapközeg képviseli az Univerzum mágneses alaphalmazát. Amelyben az összetett szerkezetű elektromos anyagi megnyilvánulások kialakulhattak és létezhetnek, az objektív anyagi világ valóságát képezve. Mert megnyilvánulni az anyagi minőségek, csak a meg nem nyilvánult mágneses alaphalmazból tudtak.
Amikor pedig, a mágneses alapú energia és információ hatása megszűnik számukra, akkor az annihiláció jelenségével széthullik az anyag oszthatatlan alaptömegekre, és szétsugárzódik a tömegét alkotó közege. A mágneses alaphalmazba sugárzódik, ahol végül megszelídülve, beleolvad annak az alapközegébe. Gyakorlatilag, éppen azzá lesz, amiből megnyilvánult. Az oszthatatlanok által felépült alaphalmazban közeghonossá válik.
A mágneses alaphalmaz közege, állandóan rezeg. Mert az oszthatatlan alaptömegeinek sem fix alátámasztása, sem pedig, stabil felfüggesztése nincsen. Ezért, a nyugalmi helyzetüket keresve, állandó rezgőmozgásra vannak ítélve. Miközben teljesen kitöltik az Univerzum terét. Közegként tehát, mozgásképtelen. Ezért, egy folyton rezgő zárt mátrix rendszert alkot. Az oszthatatlan alaptömegek egyedi rezgési részerői, a mágneses hullám együttrezgésének a kialakítása során, egy irányba fognak terjedni. Méghozzá diszkrét impulzussorozatok formájában. Ezt a mágneses hullámokban létrejövő, folytonos erőimpulzus átadási módot nevezhetjük energiának.
Az energia tehát, a mágneses hullám frekvenciája által terjed. Longitudinális jelleggel, egymás után haladó erőimpulzus sorozatok formájában. Egy-egy ilyen erőimpulzus sorozatot nevezhetünk az energia kvantumának. Ezért frekvenciafüggő a kvantum. A kvantum tehát, nem részecske, hanem a részecskék által közvetített egyetlen erőimpulzus sorozat. Amely a mágneses hullámhossz informatív értéke által meghatározott egyenes mentén terjed fénysebességgel.
Ezért, minden anyagi megnyilvánulást, más és más mágneses hullámhossz és frekvencia tart, az objektív rezgések létezési állapotában. Mert minden objektív anyagi rezgés, valamilyen mágneses alapú szubjektív rezgésre vezethető vissza. Mint kozmikus szintű rezonátorra. Így az indukció lehetősége, teljesen átkonvertálja, a mágneses hullám által biztosított kozmikus információt és energiát, az objektív létezés elektromos anyagi részrezgéseivé.
Így az entrópia és a negentrópia számára, nem szükséges az, hogy az anyagi rendszer „zárt” legyen. Mert mágneses hullámként a hőhatás, a mágneses alaphalmaz közegében terjed. Extrópikus módon. Vagyis, megfelelő mágneses információval és energiával látva el, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazokat. Mert a mágneses alaphalmaz, nemcsak kitölti az atomok belsejét, de teljesen körül is veszi azokat. Mivel az oszthatatlan alaptömegek számára az elektron akkora, mint számunkra egy kisebb égitest. Vagyis, több tízezerezerszerese az elektron az oszthatatlan alaptömegeknek. Ezért hívják mikrovilágnak.
A mágneses hullámok, extrópikus módon, mindig jelen vannak az objektív anyagi világunkban. Fenntartva azok létezési jogosultságát. Így a mágneses hullámokban terjedő kozmikus energia és információ is jelen van az anyagban. Ezért, az energiáról szóló takarékosság, csak addig mérvadó, amíg rá nem jön az emberiség arra, hogy hogyan kell megcsapolni a mágneses energiát. Amely sohasem vész el. De teremteni sem kell. Mert az Univerzum mágneses energiája állandó. Erre utal, az energia megmaradási tétele.
Ez az energia és információ, a mágneses hullámok által működteti, élteti az objektív anyagi valóság elektromos részhalmazait. Így bennünket is. Folyamatosan ható extrópikus módon. Amit a mágneses alaphalmaz és az elektromos anyagi részhalmazok között fennálló folyamatos induktív viszony jelent.
Matécz Zoltán
2019.03.20.
