Anyagtulajdonságok.
Az Univerzum mágneses alapú abszolút létezésében az objektív valóság, olyan összetett szerkezetű elektromos anyagi megnyilvánulásokból áll, amelyeknek a viszonyítható részhalmazai, sajátságos tulajdonságokkal különböztethetők meg egymástól. Ezek lehetnek fizikai, kémiai, és biológiai tulajdonságok. Továbbá, lehetnek külső, azaz objektív, és belső vagyis, az adott anyagi halmazra nézve, szubjektív tulajdonságok.
Ilyen megkülönböztető anyagi tulajdonság lehet az anyagi testek színe, szaga, súlya, alakja, keménysége, szakítószilárdsága, rugalmassága, ridegsége, mozgásállapota, sebessége, gyorsulása, elektromos és mágneses adottsága, vonzó vagy taszító jellege, Stb.
Ezek, az anyagra jellemző tulajdonságok, külön-külön jellemzik az anyagi testeket. Önálló hatásokat nem képviselnek. Éppen ellenkezőleg, valamilyen erő felületi, objektívnek mondható kölcsönhatásának, vagy az energia térfogati, azaz szubjektív hatásának engedelmeskedve válnak a tulajdonságok viszonyíthatóvá számunkra.
Mivel az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok, a nyomás és a hőmérséklet változására fázisátalakulásokon mehetnek keresztül, ezért alapvetően három halmaztípusuk ismeretes. A szilárd, a folyékony, és a gáznemű. De a fix anyagi testekre, a szilárd halmazállapot a jellemző.
Ezek a tulajdonságok, mint alapvető sajátosságok, külön-külön jellemzik az anyagi testek részhalmazait. Így összevonni őket, egy közösített fogalommá nem lehet, mert értelmetlen, abszurd kifejezést fognak alkotni.
Ilyen alapvető fizikai tulajdonság például, a tömeg is. Az anyagi halmaz kvantitatív módon kiterjedt mennyiségét határozza meg. Mint az anyagi testek részhalmazainak, az objektív erőhatásokkal szemben tanúsított tehetetlenségét kifejezni képes tulajdonságát. Matematikai szinten kifejezhető reálértékét, Newton határozta meg. Kétféle képlettel fejezte ki az anyagi testek tömegtulajdonságának az értékét.
A testekre ható erő viszonylatában, az „m = F/a” képlet a mérvadó. Ahol a tömeg reálértéke kiszámolható, a testre ható erő, és az erő által előidézett gyorsulás hányadosaként. De a tömeg reálértékét, az „m = ρ * V” képlet is képes kifejezésre juttatni. Amelyben a tömeg reálértéke egyenlő, a test anyagi sűrűségének és a test térfogatának a szorzatával.
Newton az által, hogy a test térfogatában stabilizált sűrűségét, a test tömegével azonosította, akaratlanul is meghatározta matematikai szinten, a test közegértékét is. Mert a fix anyagi testekben valójában, a test közege stabilizálódott. Csak ilyen módon képes a test fix közege, az adott test anyagi halmazának a stabil tömegértékét biztosítani.
Anyagi részhalmaz
Tömeg = m = F / a = Anyagi test = ρ * V = k = Közeg
Objektív tömeg = Szubjektív közeg
Így az anyagi részhalmazok kvantitatív kiterjedése, eleve kétféle módon fejezhető ki. Objektív módon, mint az anyagi test külsőségének számító tömegeként, és belső szubjektív módon közegként. Attól függően, hogy az adott test külső vagy belső halmaztulajdonságáról beszélünk-e.
De a testek anyagi halmazának a tömeg és közegértéke, teljesen azonos matematikai értéket képvisel. Csupán, logikai különbség van közöttük. Így a testre ható erők, az egész testtömeget képesek állapotváltozásra kényszeríteni. Míg az energia, az adott test teljes közegére tud hatást gyakorolni. Ami azt jelenti, hogy az erő, objektív állapotváltoztató képesség, míg az energia, szubjektív állapotváltoztató hatás. Az állapotváltozás ténye pedig, azt a munkaértéket jelenti, amit a hatások elvégeztek az anyagi test halmazán, amikor hatást gyakoroltak rá.
Az anyagi halmazok közegállapotának megváltoztatására, csak az energia képes. Térfogati módon, a teljes anyagi halmaz elektronjait befolyásolva. Az energia pedig, a mágneses hullámok által terjed az Univerzumban. A mágneses térben kialakult mágneses hullámhossz mentén. Vagyis, a mágneses hullámokban, mindig a hullámhossz informatív értéke határozza meg azt, hogy a frekvencia által közölhető energia, milyen mértékű induktív munkát végezzen, az elektromos tulajdonságú anyagi részhalmazokon.
A kozmikus szintű abszolút Intelligencia, ilyen induktív módon konvertálja át az akaratát, az elektromos anyagi minőségek részhalmazaira. Ennél fogva, minden anyagi megnyilvánulás, olyan szekunder másodrezgésnek minősül, amit a mágneses hullámok hoztak létre és tartanak fenn, mint kozmikus szintű primer alaprezgések az Univerzumban.
Így a mágneses energia hatására az anyagi részhalmaz, a mágneses hullámhosszban kódolt informatív érték alapján nyeri el, az őt megkülönböztetni képes szubjektív, azaz belső anyagi tulajdonságokat. Amikor egy elektromos alaptulajdonságú anyagi részhalmaz megszilárdul, akkor a kozmikus szintű mágneses hullámok hatására, olyan rács vagy kristályrács szerkezetet vesz fel, amelyben a közege stabilizálódik. Ezért, nincsen szüksége sem nyílt, sem zárt tárolóedényre. Éppen olyan módon, mint ahogyan a víz megdermed és megfagy.
Mert az anyagi részhalmaz elektronjaira, egészen más hullámhosszúságú és frekvenciájú mágneses hullám fog aktívan hatást gyakorolni. Amit mi, hőmérséklet változásnak értékelünk.
Ahogy a szilárd anyagi halmazok közegértékét, logikai módon lehet csak értelmezni, úgy a folyékony halmazoknál, éppen a tömegérték válik rejtetté számunkra. Mert minden folyadék, alapvetően közeg. Amelyben valamilyen anyagi forma feloldódik, vegyül, vagy él. Viszont, ha nyílt tárolóedénybe helyezzük és cipeljük, akkor a folyadék anyagi halmazának a tömegértéke érvényesül rajtunk.
Ezzel szemben, a gáz állapotú anyagi halmaz tömege, csak zárt tárolóedényben érvényesülhet. Mivel a közege, mindig kitölti a rendelkezésére álló teret. Így a tárolóedény zárt jellege, térfogatban stabilizálja a gáz közegét. Amelynek alapján, az ismert térfogatú tárolóedényben mérhető gáz sűrűségének a tudatában, meghatározható az adott gáz tömegértéke.
Alaptulajdonságként a tömeg, a vonzódás többlettulajdonságával nem rendelkezhet. Mert a tömeg és a vonzódás, két teljesen különböző tulajdonsága lehet csak a testnek. Összevonva „tömegvonzásként”, egy abszurd fogalmat jelent. Mert a tömeg, passzív tulajdonság, míg a vonzás, egy aktív tulajdonság. Összevonva pedig, passzív-aktivitást jelent. Ami nyilvánvalóan, egy képtelen állítás.
Ha tehát, az anyagi testek tehetetlen kiterjedését kifejezni képes tömeg, a vonzódás többlettulajdonságát produkálni képtelen, akkor felmerül a jogos kérdés, amely szerint, akkor hogyan működik a gravitáció? Ha a feltételezett tömegvonzással nyilván nem?
Az én véleményem szerint, éppen olyan módon működik, mint ahogyan a mi földi viszonylatunkban, a levegőbe elhajított bumeráng is mindig visszatér a kezdőpontba. Mégpedig, a centripetális mozgását leíró kőrív mentén. A bumeráng tömege, egyáltalán nem vonzódik. Mégis visszatér a kezdőpontjába. Mert az egyenes vonalú mozgását, pörögve hajtja végre. Így a levegő közegét hasítva, minden fordulatnál egyenletesen változik a haladási iránya. Majd visszatér a kezdőpontba. Ha nem kapják el, elkezd még egy kőrt. Mindaddig, amíg az elhajítás erejét, a légellenállás fel nem emészti.
A kozmikus szintű elektromos anyagi égitestek, szabadon esnek az Univerzum mágneses terében. Vagyis, egyenes vonalú egyenletes mozgást végeznek. Miközben, saját perdületük van. Így a mágneses tér közegében, számunkra óriási pályaívű centripetális kőrmozgást végeznek. Szabadon esve pedig, relatív súlytalan állapottal rendelkeznek. Ami azt jelenti, hogy az elektromos térrel rendelkező súlytalan égitesteket, az Univerzum mágneses tere rendezi, a többi égitesthez képest stabilizálódott pályára. Amit a forgómozgással szabadon eső égitestek, centripetális módon hajtanak végre.
Mivel a kőríven, a kezdő és a végpont ugyanaz a pont lehet, és ezt bármelyik pont képezheti a keringés pályaívén, így az égitestek keringőmozgása végtelenítetté vált. Vagyis, amíg nem képes határozott módon befejezni egy kőrt, addig egyszerűen továbbhalad. Folytatva a centripetális keringését a végtelenségig. Mert a szabadon esésének az erejét, nem képes a mágneses alaphalmaz közege felemészteni. Viszont a megszerzett sebességét és perdületét, nem tudja elveszíteni a mágneses alaphalmaz közegében.
Az Univerzum mágneses tere pedig, bolygó, csillag, és galaxis rendszereket működtet, a kozmikus szintű mágneses hullámok irányításával. Induktív módon befolyásolva és összehangolva, az égitestek sebessége és perdülete által kialakult centripetális mozgásformákat. Egy gigantikus méretű, tórusz alakú mágneses teret alkotva. Amelynek a horizontális peremszerkezetén helyezkednek el a galaxisok. A kozmikus szintű tórusz mágneses aktivitásától eltávolodva. Amely centrális mágneses aktivitás, az Univerzum közepét jelenti számunkra.
Ilyen módon, nem szükséges az ókorban felmerült, akkor még misztikusnak tűnő tömegvonzás elképzelésével foglalkozni most, a XXI. században. Amit a klasszikus fizikában, Newton határozott meg matematikai szinten. De a gravitáció jelenségét, már Einstein is tömegvonzás nélkül magyarázta. Igaz, Ő a téridő görbületére alapozta a feltevését, a modern fizikában. Ma pedig, a gravitációról szóló dokumentumfilmekben, a modern fizika téridő görbületével kezdik, és a klasszikus fizika tömegvonzásával mutatják be a jelenséget. Teljesen összekeverve a jelenség logikai értelmezhetőségét.
Tudomásul kell vennünk végre azt, hogy a tömeg is egy anyagi tulajdonság. Az anyagi testek kiterjedésére utaló kvantitatív halmaztulajdonság. Így Newton szerint, a testek tehetetlen tulajdonsága. Amit a modern fizika sem cáfolt eddig. Csupán tovább bonyolította a gravitáció jelenségét. Mégpedig úgy, hogy a tömegvonzás elavult elmélete nélkül, a modern téridő görbületén keresztül jutnak el újra, a misztikusnak mondható tömegvonzásig. Fárasztó.
Matécz Zoltán
2019.04.28.
