Örökkévalóság.
A stabilnak mondható mozdulatlanságban az örökkévalóság, nem képes megmutatkozni. Ezért az örökkévalóságot, éppen a változékonyság sokszínűsége jellemzi. Az abszolút létezés, csak a cselekvésekben és a történésekben tapasztalhatja meg önmaga örökkévalóságát.
Szerintem a létezés valósága elméletileg, eleve két részre bontható. Van a mágneses alapú szubjektív valóság, és a belőle kialakult, elektromos tulajdonságokkal rendelkező objektív valóság.
Az Univerzum mágneses valóságát, az oszthatatlan alaptömegek közegének teljes alaphalmaza képviseli. Amelyben az oszthatatlan alaptömegek, a fix rögzítés hiányában, folyamatosan keresik a nyugalmi helyzetüket. Ezért, egy állandóan rezgésben lévő mágneses alaphalmazt biztosítanak. Amelyben az oszthatatlan alaptömegek egymást félretolni vagy félrelökni önerőből képtelenek. Ezért egy folyton rezgő mátrix rendszert alkotnak. Amelyben a mágneses hullámok, bármikor kialakulhatnak.
A mágneses alaphalmazban kialakult mágneses hullámok segítségével pedig, állandó induktív viszonyban áll a szubjektív valóság, az objektív valóság elektromos anyagi megnyilvánulásaival. Gyakorlatilag, induktív módon befolyásolják a mágneses hullámok kozmikus alaprezgései, az elektromos anyagi valóság másodrezgéseit. Amelyekben az állandó cselekvések és történések valósulnak meg. Éppen a mágneses alapú létezésben.
Az anyagok atomjait, és az általuk kialakult rács és kristályrács szerkezeteiket, a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei töltik ki. Épp úgy, mint ahogy körülölelik azokat. Mozgási, létezési teret biztosítva ez által, az összetett szerkezetű elektromos anyagi megnyilvánulások számára. Így az induktivitás jelensége arról szól, hogy a mágneses tér, és az elektronok elektromos terei, közvetlen fizikai kényszerkapcsolatban vannak egymással. Mert mindkét erőtér, ugyanannak a mágneses alaphalmaznak az elidegeníthetetlen része.
Míg a mágneses alaphalmaz mágneses terében lineáris az energiaterjedés módja, azaz egyenes irányú, addig az elektronok elektromos terei centrálisak, azaz keringő mozgást végeznek az elektronjaik körül. Ezért fizikai szempontból véve, mindenképpen ellentétes irányú erőtereket képviselnek. Ami azt jelenti, hogy a közöttük fennálló induktív viszony nem más, mint az erőterek között létrejött fizikai szintű hatáskiegyenlítő folyamat. Mert a mágneses és az elektromos erőterek, egymásnak feszülve, megpróbálják egymás mozgásállapotait egymásra kényszeríteni.
Így az Univerzumban primernek számító mágneses alaprezgés, amit a mágneses hullámok képviselnek, meghatározzák a szekundernek minősülő elektromos anyagi másodrezgések minőségeit. Ami azt is jelenti egyben, hogy a mágneses alapú állandóság idézi elő, az elektromos alapú változékonyságot. Annak minden lehetséges formáját. Így a létezés mágneses alapú örökkévalósága, az elektromos anyagi cselekvésekben és történésekben mutathatja csak meg önmagát.
A mágneses hullámoknak, két összetevője van. A mágneses hullámhossz, ami kizárólag informatív értéket képvisel, és a frekvencia, amelyben az energia terjed. Mégpedig, diszkrétnek mondott erőimpulzus adagok formájában. Amit szerintem ma, kvantumokként tisztel a tudomány. A frekvencia diszkrét jellegét, mindig a hullámhossz alakítja ki. Így a kozmikus szintű mágneses hullámokban, a hullámhossz informatív értéke határozza meg azt, hogy a mágneses frekvencia energiaértéke, milyen mértékű induktív munkát végezzen, az elektromos anyagi részhalmazokon.
Túl azon, hogy a mágneses alaphalmaz állandó létezésében alakultak ki és működnek rezgési szinten az elektromos anyagi megnyilvánulások, az induktív viszonyuknak köszönhetően, a mágneses alaphalmaz képviseli az Univerzum abszolút Elméjét. Mert a benne kialakuló mágneses hullámoknak, az ő kozmikus jellegű hullámhosszaik miatt, informatív értéke van. Az a halmaz pedig, amelyikben információ képes kialakulni, tárolódni, és közlődni az elektromos anyagi megnyilvánulások felé, elmének minősül. Az Univerzum abszolút Elméjének.
Mint minden elme, az abszolút Elme is öntudattal rendelkezik. Mégpedig, kozmikus szintű öntudattal. Amit a keresztény filozófia Istennek hív. Vagy más néven, Örökkévalónak. Isten tehát, mint az Univerzum mágneses alaphalmazának a kozmikus öntudata, tökéletesen uralja a mágneses alaphalmazt, mint az abszolút Elmét. A mágneses alaphalmazban kialakult mágneses hullámok hullámhosszai, Isten személyes gondolatainak az informatív értékét képviselik. A kozmikus szintű mágneses hullámokban, Isten akarata jut érvényre. Mert a frekvencia révén, hatóképességet is közvetít. Mégpedig, a frekvencia révén terjedő energia által.
Az abszolút Elmében megnyilvánult értelmes ember relatív elméje, EEG agyi mágneses hullámokkal hiteket formál, majd a memóriájába irányítja azokat végrehajtás céljából. Úgy az Univerzum mágneses hullámai, az örökkévaló „hitei”, az abszolút Elmében. Amelyek induktív módon kerülnek át az Univerzum abszolút Memóriáját képviselő objektív anyagi világ valóságába.
Ezért, a mágneses hullámok által megnyilvánult objektív anyagi valóság, nem más, mint az örökkévaló Isten abszolút Memóriája. Amelyben minden anyagi megnyilvánulás, mint az Univerzum mentális háttérprogramja működik. Örökkévalóságként igazolva, az örökkévaló abszolút Létezését.
A Biblia azt állítja, hogy először volt az Ige, az Ige Istennél volt, és az Ige, maga volt az Isten. Nyelvtanban az ige cselekvést, történést, és létezést jelentő szó. Vagyis, a létezés változékonyságára utal. Így Isten, a változékonyságban megnyilvánult változásokkal igazolja önmaga létezését. Mégpedig, az anyagi szinten létrejött cselekvések és történések során. Ami a memóriájában aktív, anyagi szintű háttérprogramjai között valósul meg.
Mert az anyag minden lehetséges megnyilvánulása, rezgésnek minősül. Ezt állítja a tudomány. Mivel az anyagi szintű atomokban az objektivitás csak annyi, amennyit az atommag és az elektronjai képviselnek. Azok együttes mennyisége pedig, csupán egy tízezred részét képezik, a teljes atomtérfogatnak. Ha pedig, arra gondolok, hogy a szilárd anyagi halmazok atomjai, rács és kristályrács alapú szerkezetekkel vannak rögzítve egymáshoz, akkor a szilárd anyagi halmazokban az objektivitás mértéke, még kisebb arányt fog képviselni. Több százezred vagy akár milliomod résznyi lehet csupán.
Ami megint, csak arra utal, hogy az anyagi megnyilvánulások, az örökkévaló Isten gondolatainak az eredményei csupán. Amelyeknek az egymáshoz fűződő fizikai viszonya, az abszolút Memóriát képviselő objektív valóságban nyilvánul meg. Az örökkévalóságban. Ahol az elektromos anyagi cselekvések és történések alakulhatnak ki. Állandó jelleggel.
Örökkévalóság, el sem képzelhető az örökkévaló nélkül. Így az örökkévaló mágneses alapú szubjektív valóságában, az örökkévalóság elemei nem mások, mint az elektromos tulajdonságú objektív anyagi megnyilvánulások. Beleértve természetesen, a relatív öntudattal rendelkező értelmes embert is.
Mivel az objektív elektromos anyagi valóság, csak a szubjektív mágneses valóságban képzelhető el, ezért az emberben is, benne van az örökkévaló. Vagyis a lélek által, Isten éltet bennünket. Ahogy azt, a mi ősi magyar nyelvünk, olyan szépen ki is fejezi. De az Isteni eredetű lélek mellett, szellemi lények is vagyunk. Akik saját szabad akarat szerint cselekedhetnek. Ilyen módon, reánk van bízva az, hogy szellemi szinten eldöntsük azt, hogy a lelki erőhatásainkat, milyen módon használjuk. Így a kellemes szellemi gondolatainkkal, pozitív lelki érzésekkel alakítjuk a sorsunkat. Míg a kellemetlen szellemi gondolatainkkal, negatív lelki érzések befolyásolják az életünk menetét.
Ahhoz, hogy az örökkévalóság mibenlétét tisztán lássuk, meg kell értenünk az idő lényegét is. Szerintem az idő, kizárólag szellemi „termék”. Mert az életünk valóságának eseményszerűségei, a lelki jelenlét pillanatában zajlanak. Itt és most. Amikor az események éppen megtörténnek. Ezért, amíg az elménkkel, kizárólag az éppen zajló eseményekre tudunk figyelmet fordítani, addig a jelenben élünk. A lelki jelenlétben. Mert az elménkkel, csupán „szemtanúk” vagyunk a lelki jelenétünk aktív pillanataira.
Szellemi szinten azonban, el tudunk vonatkoztatni a jelen pillanatától. Mert megélt emlékként, el tudjuk tárolni a memóriánkban, az előző pillanataink eseményszerűségeinek az informatív értékeit. Ilyen módon, múltat képezve a szellemi képességeinkkel. A jövő pedig, szintén nincsen meg a jelen pillanatában. Mert egyfajta sajátságos jövőképünk van csupán, amit a múltban képzeltünk el magunknak. Ennél fogva szellemi szinten, csak a múlt létezik. Mivel a jövő, csak a múltban kialakított elvárásaink miatt létezik számunkra. Valójában a jövő, nincsen meg a jelen pillanatában, épp úgy, mint a múltunk sem.
Ahogy a múltunk, úgy alakul ki az emlékeink segítségével, hogy szellemi szinten elvonatkoztatunk a lelki jelenlétünk aktuális pillanatától, éppen olyan módon vonatkoztat el az elménk a múlttól is, amikor reálisnak látszó jövőképet alkot, a logikusnak mondható szellemi gondolataink elvárásai alapján. Így az idő illúziója, a szellemi szintű emlékeink miatt alakult ki az elménkben. Mert a megtapasztalt lelki jelenlétünk részpillanatait, szellemi szinten tároljuk el időrendi sorban, a memóriánkban.
Na, már most, ha az értelmes ember a szellemi gondolatai alapján él, a memóriájában tárolt emlékei alapján, akkor a sorsát alakítani képes lelki erőhatásait, a múltjába vetíti. Ahol azok, teljesen hatástalanok. Mert mentális erőhatásokként, csak a jelen pillanatában lehetnek aktívak az életünkben. Amikor az események éppen zajlanak. Amikor a lelki jelenlét lehetősége fennáll.
A szellemi szinten irányított élet arról szól, hogy mit tettünk, vagy mit fogunk tenni. Ennél fogva, vagy a múltba, vagy a múltunkban elképzelt jövőnkbe vetítjük a lelki érzéseinket. Ezért azok, rendre célt tévesztenek. Mert aktív hatást, csak a jelen pillanatában képesek kifejteni. Ezért, szerencsés ember az, aki a lelki jelenlétében képes aktivizálni, a pozitív lelki érzéseit. Itt és most, amikor az események éppen történnek.
Ennek a lelki jelenlétnek a pillanata, ha meg tudjuk élni, nem más, mint az örökkévalóság megtapasztalása. Ezért például, az elménk meditatív állapotában, amikor a szellemi aktivitásunkat tudatosan lecsendesítjük, a lelki jelenlét örökkévalóságára fogékony az agyunk. Az éppen zajló anyagi eseményekre, illetve azok irányítását végző mágneses hullámok aktivitására. Ennek a meditatív elmeállapotnak a gyakorlása közben, megtapasztalhatjuk az örökkévalóságot. Annak az abszolút Szeretetnek az érzését, amit Isten, az örökkévaló irányít rajtunk keresztül az anyagi világunkba.
Minél többet tartózkodik egy értelmes ember a lelki jelenlét meditatív elmeállapotában, annál kevésbé hat rá a szellemi szintű idő. Vagyis, annál fiatalabb és egészségesebb maradhat. Mert minden egészségügyi problémánk, és öregedéssel járó gondunk abból fakad, hogy szellemi szinten élünk, a tudatos lelki jelenlétünk hiányában. Mivel a múltunk emlékei és a jövőnk szellemi szintű elvárásai, hiányosnak mondható relatív ismereteken alapszik.
Így a szellemi szinten irányított szeretetünk is, relatív marad. Gyakorlatilag, érdekekhez kötődő szeretet, amely a bűn maga. Mert, amíg a szellemi szinten meghatározott relatív szeretetet követi az elménk, addig mindig lesz olyan tényező vagy ember a világunkban, amit nem szeretünk. Vagyis, az abszolút létezés bizonyos részeit, kirekesztjük a szeretetünk bűvköréből. Oly annyira, hogy ebben a nem szeretésünkben a közönyön túl, a haragunk és a gyűlöletünk is létjogosultságot nyer.
Ezzel szemben, a lelki jelenlétünk, abszolút Szeretetet biztosít számunkra, mert olyankor az elménk, az örökkévaló szeretetét közvetíti mások felé. Ebben a meditatív elmeállapotban, nem létezik közöny, vagy a haragból és gyűlöletből származó negatív lelki érzések. Csak az Isteni szeretet munkálkodik az elménkben. Teljesen zavartalanul. Az elektromos anyagi megnyilvánulások által felépült objektív világ örökkévalóságban.
Mert maga az objektív valóság, az örök. Benne az anyagi minőségek megnyilvánulnak a teremtés által, majd lebomlanak, ha megszűnik az őket eseményszintű létezés szintjén tartó induktív hatás. De maga az objektív valóság, mint az Univerzum öntudatának a memóriája, örökké létezni fog. Az örökkévaló abszolút Memóriáját alkotva.
Matécz Zoltán
2019.07.06.
