Fundamentum.
Jelentése alapján alapzatot, talapzatot, megalapozottságot, primer oldalt, fenékrészt, erkölcsi magaslatot, kiérdemelt tekintélyt, stabil abszolút vagy abszolutizált értéket jelent. Amire bármelyik építmény vagy művelet támaszkodhat. Vagyis az, az abszolútként értelmezhető tényező, amire valamilyen relatív felépítmények kerülhetnek.
Ilyen értelemben véve, szerintem a létezés, eleve kétféle valóságra épül, az Univerzum szempontjából tekintve. Van az oszthatatlan alaptömegekből álló szubjektív valóság, amit a mágneses alaphalmaz teljes közege biztosít. Mint alapvető fundamentális tényező. Alapvetően ebből alakul ki, és ebben történik rezgési szinten vagyis, erre épül, minden lehetséges módon összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmaz. Ami az objektív valóságot felépíti számunkra.
Az objektív valóságot alkotó anyagi megnyilvánulások tehát, a fundamentumot képező mágneses alaphalmazból alakultak ki, tevődtek össze. Így abban különültek el, mint relatív módon viszonylagos tényezők. Eseményszintű létezésük, éppen arra épül. Kapcsolatukban a mágneses alaphalmaz az alapvető, azaz abszolút, míg az elektromos anyagi részhalmazok, relatív tényezőjű eseményekként szerepelnek.
Elektromos nyelven azt is mondhatnám, hogy a mágneses alaphalmaz, egy olyan abszolút értékű primer halmaz, amelyben a relatívként értelmezhető szekunder anyagi részhalmazok megvalósultak és működnek, induktív hatásra.
Ahol az induktív viszony azt jelenti, hogy az abszolút halmazban uralkodó hatások, elektromos változásokat kényszerítenek ki az összetett szerkezetű anyagi részhalmazokban. Míg az anyagi részhalmazok között létrejöhető elektromos változások, kényszerű módon visszahatnak a fundamentumot képviselő mágneses alaphalmazra. Így az indukció jelensége, kétirányú hatásközvetítési módot biztosít.
Írásom célja az, hogy a létezés objektív valóságát megismerni szándékozó tudomány, ugyanazokkal a már megismert törvényszerűségekkel kívánja értelmezni a teljes létezést. Vagyis, a relatívként megismert valóság szabályszerűségeivel próbálják értelmezni, az abszolút valóságából érkező információkat is.
Mert Maxwell óta egységesként, „elektromágnesesnek” értelmezik a létezés minden aspektusát. Annak ellenére, hogy az indukció jelensége, egyértelműen utal arra, hogy itt teljesen különböző halmaztípusokról van szó. Az elektromos részhalmazokról és a mágneses alaphalmazról. Amely viszonyban a mágneses alaphalmaz, mint abszolút tényező szerepel. Míg az elektromos anyagi részhalmazok, relatív események csupán.
Az elektromos anyagi részhalmazok pedig, azért relatívak, mert olyan összetett szerkezetek, amelyek olyan egységes közegértékkel rendelkeznek, amelyek saját stabilizálódott tömegértékkel képviseltetik magukat, az Univerzum mágneses terében.
Ilyen értelemben véve, a mágneses alaphalmaz, az egységnyinek nevezhető oszthatatlan alaptömegek teljes közegét képviseli. Vagyis, abszolút értékű a tömegtulajdonsága és a közegtulajdonsága is. Ezzel szemben, a relatív anyagi részhalmazok, olyan összetett anyagi szerkezetek, amelyek minden lehetséges alkotóeleme viszonylagos. Vagyis, az anyagi testek sajátságos tömegtulajdonságai, az ő belső közegtulajdonságaiktól függnek. Mert az anyagi testek aktuális tömegtulajdonságát, az ő elektromos módon stabilizálódott közegtulajdonsága biztosítja.
Így az induktív viszony, a mágneses alaphalmaz felől, az elektromos anyagi részhalmazok felé, azok elektronjainak a közvetett befolyásolásával fejti ki a hatását. Mégpedig, a mágneses hullámok által. Amelyekben az oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű erőhatásai, erőimpulzus sorozatok formájában, folytonossá vált energiaként érvényesülnek. Az objektív valóság testtömegeinek a kölcsönhatásai között megszokott, egyszeri erőátadási lehetőségekkel szemben. Amit a közvetlen objektív felületi kölcsönhatásuk eredményez. Amelyről, Newton axiómái szólnak.
Ezzel szemben, a szubjektív kölcsönhatásokat, a hullámokban terjedő energia hozza létre és valósítja meg. Amely az anyagi testek belső szerkezetét biztosító közegének az elektronjainak az elektromos erőtereire fejti ki a hatását. Így a mágneses hullámokban terjedő energia, olyan változásokat generál az elektromos anyagi részhalmazokban, amelyek már objektív eszközökkel viszonyíthatóak és mérhetőek.
A mágneses hullámokban terjedő energia mértékét, nem tapasztalhatjuk meg közvetlen módon. Csak az objektív anyagi halmazokra kifejtett hatásukat tapasztalhatjuk meg közvetett módon. Amelyek már fény, hő, nyomás, vagy egyéb anyagi jelenségeket produkálnak.
Közvetett módon, precíz mérőműszerekkel azonban, már viszonyíthatjuk a mágneses hullámokat. A tudomány, már sok jó eredményre jutott, a mágneses alaphalmaz megismerése terén. Hiszen, minden matematikai és fizikai állandó, abszolút értékű adatként, éppen arra utal, hogy a relatív elektromos anyagi viszonyok, mint szekunder másodrezgések, a mágneses alaphalmaz állandóitól függnek.
A tudomány által megismert és elfogadott állandók, olyan abszolút értékű tényezők, amelyek a relatív anyagi világ valóságának a viszonyítható eseményszerűségeit szabályozzák. De akkor azonban, csak fundamentális tényezők lehetnek. Vagyis, a mágneses alaphalmaz állandó tulajdonságai.
Bár a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei, állandóan rezegnek, mert a nyugalmi helyzetüket keresik, de mint egységes alapközeg, állandó nyugalomra van kényszerülve. Mert minden, ami létezik, benne valósul meg eseményszinten. Belőle és benne alakulnak ki az összetett szerkezetű anyagi részhalmazok, és amikor elbomlanak azok, szintén oszthatatlan alaptömegekké alakulnak. Mert mindent magában foglal. Ennél fogva, tömeg nem vész el. Éppen olyan módon, mint ahogyan a tehetetlenségüket kifejezésre juttatni képes rezgés sem, amelyben az energia lett megmaradó tényező.
A zárt rendszer energiája állandó. Ezt állítja a tudomány. Na, már most, az Univerzum mágneses alaphalmaza, mágneses szempontból véve, zárt rendszernek minősül. Mert a létezés minden lehetséges alkotóelemét, magában foglalja. A benne kialakult és elkülönült elektromos anyagi részhalmazok azonban, a mágneses hullámok számára, nyílt rendszereknek minősülnek. Mert a mágneses hullámokban terjedő energia, könnyedén áthalad, a számára erősen szivacsos szerkezetűnek értékelhető anyagi részhalmazokon. Mert az összetett szerkezetű anyagi részhalmazok belső tereit, éppen az a mágneses alaphalmaz tölti ki, mint amelyik körülöleli őket.
Az elektromos anyagi megnyilvánulások elektronjai körül, elektrosztatikus erőterek alakulnak ki, a mágneses alaphalmaz közegéből. Abban különböznek csupán a mágneses alaphalmaz mágneses terének a közegétől, hogy bennük az oszthatatlan alaptömegek, nem lineáris, hanem az elektronokat követő centrális mozgást végeznek. Így az induktív viszony végül is, a kétféle erőtér között fennálló állandó kényszerkapcsolatnak köszönhető.
Így az induktivitás során, a lineáris tulajdonságú mágneses erőtér, közvetlen módon befolyásolja az elektronok centrális mozgású elektromos erőtereinek a mozgásformáit. Éppen olyan módon, mint ahogyan a lineárisnak mondható dugattyúmozgások, forgómozgássá alakítják a főtengelyt, a gépjárművek robbanómotorjaiban. Vagyis, a mágneses hullámokban terjedő energia folytonos erőimpulzus sorozatai, az elektronok centrális erőtereinek a mozgásformáit befolyásolják. Ilyen módon, közvetett szinten befolyásolva, az elektronok forgó és keringő mozgásait.
Szerintem, a mágneses hullámok frekvenciáinak, energiaértékei vannak. Amelyek, folytonossá vált erőimpulzus sorozatok formájában terjednek. Míg a mágneses hullámhossz által, a kozmikus szintű információ közlődik. Amit én egyszerűen úgy értelmezek, hogy „Mindig a mágneses hullámok hullámhosszainak az informatív értékei határozzák meg azt, hogy a frekvenciájuk által közvetített energia, milyen mértékű induktív munkát végezzen, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazokon.”.
Amíg tehát, a tudomány nem válassza szét elméleti szinten a kétféle halmaztípust, amelyek együtt mutatkoznak meg számunkra, addig nem tudják határozottan értelmezni a mágneses alaphalmaz állandóságát. Annak állandó tulajdonságait, továbbra is változókként kezelhetik. Ilyen módon, paradoxikus jellegűvé téve az Univerzumról szóló ismereteket.
Nézzünk egy elemi példát. Ott van például, a Nagy Bumm esete. Egyfajta ősrobbanást feltételezve, kezdeti tulajdonsággal ruházták fel az Univerzumot. De, aminek kezdete van, annak vége is van, vagyis relatív. Így az abszolút értékű Univerzum, relatív kezdőponttal és egy lehetséges relatív végponttal van ma még értelmezve. Ilyen módon abszurd dolog.
Pedig, maga az Univerzum állandó. Létezését matematikai és fizikai állandók bizonyítják. Csak az Univerzum részeként kialakult elektromos anyagi megnyilvánulásokat szemlélve, ugyanazokkal a relatív szabályszerűségekkel próbálják értelmezni a teljes létezést. A létezés valóságának a mágneses tulajdonságú abszolút részét éppúgy, mint a relatív elektromos anyagi vonatkozásait. Ilyen értelemben, ma még nincsen semmiféle reális alapja, fundamentuma annak, amit hivatalosan állítanak az Univerzumról.
Matécz Zoltán
2019.12.17.
