Teljes tudatosság.
Mindenki, lenullázott szellemi képességekkel születik erre az anyagi világra. Így kisgyermek korunkban, bármilyen értelem sugárzott is ki belőlünk a viselkedésünk során, az szigorúan lelki eredetű, ösztönös dolog lehetett. Mert a szellemi szintű tudásunkat tanulással, az életünk során szerezhetjük csak meg.
Az agyunk, elektromos tulajdonságú anyagi szerkezet. Amelyben minden mentális adottságunk, mágneses tulajdonság. Ezért képes az orvostudomány, EEG agyi mágneses hullámokat mérni, az elektromos szerkezetű agyunk eredményeként, a fejünkben.
Ilyen módon, az elménkben megnyilvánuló tudatunkban, mindig olyan mértékű a relatív tudatosságunk, amilyen mértékű információhalmazt sikerült tanulással, mágneses módon rögzíteni a memóriánkban. Továbbá, amilyen mértékben sikerül alkalmaznunk azokat a szellemi szintű ismereteinket, az életünk mindennapi gyakorlatában. Mert a szellemi szintű ismereteink tudássá, csak az aktív használatuk során edződhetnek.
Ahogy az elektromos tulajdonságú, anyagi minőségű testünk, folyamatosan változik az életünk során, úgy a mágneses alapon nyugvó szellemi adottságaink is, egyenletes módon formálják a mindenkori tudatosságunk színvonalát. Mert, ahogy az életünk végéig bármikor tanulhatunk, úgy az életünkben megszerzett ismereteink, folyamatosan feledésbe merülhetnek, ha nem használjuk őket napi szinten. Ilyen módon, éppen a felejtés lehetőségével védi a természet a memóriánkat, a felesleges mentális túlterheléstől.
Az életünk alkonyához közeledve pedig, egyre feledékenyebbekké válunk. Így az idősebb kori szenilitás jelensége során, egyre több olyan információ tűnik el a memóriánkból, amelyikre látszólag nincsen szükségünk. De ehhez, nem szükséges feltétlenül idősnek lenni. Mert én például, sohasem tudtam megjegyezni semmit sem, ami számomra nem volt fontos. Így a számomra kevésbé fontos dolgokat és eseményeket, rendre elfelejtettem. Ezt egyszerűen, a szórakozottságomnak tudták be.
A relatív tudatosságunk tehát, a tudatos elménkben valósul meg, és mindig az elménkben használt szellemi szintű információink lesznek a reális fokmérői. Ezekhez a szellemi szintű ismereteinkhez társulhatnak még, a teljesen új információink, amelyeket a memóriánkban tároltak alapján kilogikázunk azaz, kigondolunk magunknak.
Sajnos azonban, nagyon sok esetben, nem találunk az elménkben használható logikájú szellemi gondolatot, egy-egy adott problémánk megoldására. Vagyis, lelki szinten érezzük ugyan a megoldás szükségszerű mivoltát, de nem találunk rá megfelelő szellemi szintű lehetséget. Ezt a mentális tehetetlenségünket, elég gyakran megtapasztaljuk. Mert a relatív szellemi szintű ismereteink, olyan mentális korlátokat biztosíthatnak az elménkben amelyek, csak relatív módon racionálisak, azaz csupán, ésszerűek lehetnek.
Ahol az ésszerűség, éppen azt jelenti, hogy logikai szinten jól illeszkedik az elménkben fogant új gondolat, a memóriánkban tárolt eddigi ismereteinkhez. Azok egyenes következménye, az új gondolatunk. Így az elménk, a memóriánkban tárolt információk kezelésére, logikai szintű variálgatására alkalmas. Éppen azért, hogy ez által, egészen új mentális szintű információk birtokába juthassunk. Ez a józannak vélt paraszti ész lényege. Amikor a memóriánkban tárolt mentális információink segítségével, új szellemi szintű információk birtokába juthatunk.
De, van amikor, ez a józan paraszti eszünk sem segít rajtunk. Mert, akárhogy is kutatunk az elménkkel, a memóriánk szellemi szintű logikai útvesztőiben, nem találunk megfelelő szellemi szintű információt. Ilyenkor az emberi elme, a megfelelő relatív logikai megoldás hiányában, csak a vágyott célra marad nyitott. Vagyis, továbbra is tudatában marad annak, hogy lelki szinten mit szeretne, de szellemi szinten, nem képes azt kifejezésre juttatni értelmes módon.
Ilyenkor a relatív emberi elme, egészen új információs adatbázisban keres megoldást. Mert benne, a szellemi szintű információ hiányzik ugyan, de az értelmes vágyra irányuló lelki érzés megmaradt. Tehát, az elménken keresztül, valójában a lelkünk keres magának új információs adatbázist, a vágyott dolog vagy esemény megoldása érdekében.
Az elektromos anyagi valóság, az Univerzum mágneses valóságában nyilvánult meg, abban működik rezgési szinten. Így az emberi agy is. A lélek tehát, alkalmas arra, hogy a saját elménk szellemi szintű relatív korlátait átlépve, nyitottá váljon az Univerzum mágneses alapú teljes adatbázisára. Ahol minden lehetséges információ megtalálható, mágneses hullámokban kódolva. Méghozzá, tévedésektől mentesen. Mert az Univerzum mágneses alaphalmaza, amelyben az elektromos anyagi részhalmazok működnek induktív vezérléssel, az abszolút Elmét, és az abszolút Memóriát valósítja meg.
Mert benne a mágneses hullámhosszok révén, információk alakultak ki és tárolódtak el. Majd induktív módon, ezek a mágneses hullámokban kódolt kozmikus információk, közlődnek az elektromos anyagi valóság részhalmazai felé. Azok rezgési, létezési feltételeit meghatározva. Oly annyira, hogy a kozmikus szintű mágneses hullámokban, éppen a mágneses hullámhossz informatív értékei határozzák meg azt, hogy a mágneses frekvencia által közölt energia, milyen mértékű induktív munkát végezhet, az elektromos tulajdonságú anyagi részhalmazokon.
Az anyagi testünket éltető lélek tehát, ha nem talál megfelelő minőségű információt, a saját mágneses alapú szellemi adottságaink között, amelyekkel a vágyait értelmes módon kifejezhetné, akkor az Univerzum mágneses alaphalmazában fogja azt megkeresni magának. Vagyis, mint egy rádió adó-vevő berendezés, ráhangolja a vágyunk mágneses alapú EEG hullámhosszát, az Univerzum kozmikus szintű mágneses hullámai között, a hasonló hullámhosszúságú információt tároló mágneses hullámokra. Amint az tudatosodik az elménkben, egyfajta „heuréka” élményt élhetünk meg. Amelynek keretében, az elménk relatív adatbázisának a korlátozottsága miatt, az abszolút adatbázisból nyer megfelelő információt az elménk.
Nincsen ebben semmi új. Az alkotó típusú emberek, gyakran kerülnek ilyen teljes vagy részleges szintű meditatív elmeállapotba. Amelyben a szellemi gondolataik passzivitása miatt, megnő a lelki aktivitásuk lehetősége. Ez a felfokozódott lelki aktivitásunk teszi lehetővé azt, hogy az elméjükön keresztül nyitottak lehessenek, a kozmikus szintű adatbázis hasonló hullámhosszúságú információs értékeire. Amelyek a kozmikus szintű mágneses hullámokban vannak kódolva.
Ezekben a mentális folyamatokban tehát, a tudat nem más, mint a lélek. Míg a tudatosság, éppen az a mentális folyamat, amelyben a lélek, megfelelő minőségű szellemi szintű információkat keres magának, az elménkben tudatosodott érzései értelmes kifejezésére.
Ezért hazánkban, a népesség kifejezésére, nem azt mondják, hogy ennyi vagy annyi lakója van egy helyiségnek, vagy mennyi tudatos állampolgár lakik az adott helyen, hanem az aktív lelkek számával határozzák meg azt. A helyi lélekszám tehát, éppen arra utal, hogy hány aktív módon tudatos ember él az adott településen. Akiket a lélek életenergiája éltet. Vagyis, Isten.
Mert a lélek által, minden embert Isten éltet. Isten, aki relatív módon tudatos az elménkben. Mert, csak korlátozott mennyiségű és minőségű információt vagyunk képesek eltárolni számára a memóriánkban. Az elménk mentális háttértárolójában. De a lélek, csupán éltet bennünket. Nem korlátozódik hozzánk feltétlen módon. Oly annyira, hogyha nem vagyunk éppen tudatosak az elménkben, mert álmodunk vagy álmodozunk éppen, akkor vegetatív módon éltet ugyan bennünket, de a tudatossága rajtunk kívülre irányul. Vagyis, az Univerzum mágneses adatbázisára.
Meditatív elmeállapotban pedig, mi magunk iktatjuk ki a szellemi gondolataink aktivitását az elménkben azért, hogy tudatosan is megfigyelhessük a lelki aktivitásunk nagyszerűségét. Mert, amíg a lelki aktivitásunk, nincsen a mi szellemi szintünkre korlátozva, addig szabadon „szárnyalhat” az Univerzum abszolút értékű mágneses adatbázisában.
Így a tudatos irányításunk nélkül, ez a meditatív „szárnyalásunk”, véletlenszerű információkhoz juttathat bennünket. Amelyek a kozmikus szintű mágneses hullámokban vannak tárolva. Vagyis, valamilyen szintű kozmikus mágneses hullámra leszünk éppen fogékonyak. Amelynek a frekvenciája, a kozmikus hullámhoz tartozó energiát hordozza.
Ezért az elménk, éppúgy fogadja a kozmikus mágneses hullámhossz informatív értékét, mint a frekvenciaértékét is. Ennek az a nyilvánvaló eredménye, hogy a meditáció során, amíg a lélek a kozmikus szintű mágneses adatbázisba tekintve, az abszolút értékű információkban gyönyörködik, addig a hozzájuk tartozó energiát is hasznosítja valamilyen mértékben. Ezért van az, hogy a meditatív elmeállapot, teljesen felüdíti, felfrissíti, felélénkíti az embert. Mert energetikai szempontból véve vagyis, lelki szinten feltöltődik.
Irányított meditációt hajthat végre az olyan értelmes ember, aki a tudatosan megtervezett meditációja előtt, szellemi szinten meghatározza azt, hogy milyen információt szeretne észlelni a kozmikus adatbázisból. Így az egyéb szellemi gondolatait szándékosan kiiktatva, céltudatosan kerül a viszonylagosan relatív elméje kapcsolatba, az abszolút Elmével. Vagyis, nem véletlenszerűen, ahogy a teljes szellemi aktivitás megszüntetése esetén történik. Amit ma még, a meditáció fogalma jelent számunkra.
A lélek tehát, mint tudat az elménkben, a szellemi gondolataink alapján képes kifejezni a lelki érzéseinken alapuló vágyait. Amelyeket mi, öntudatos módon, a sajátunkként értelmezünk. Ami persze, igaz is. Mert a mi lelkünk, bennünket éltet. Így a mi érzéseink, a mi gondolataink alapján fejezhetők ki értelmes módon. Így a mentális képességeink, éppen arról szólnak, hogy a lelkünk által bennünk élő Isten, milyen módon képes kifejezésre jutatni a vágyainkat, az értelmes szellemi gondolataink révén. Éppen azért, hogy a gondolataink által irányított szükségszerű életeseményeink, éppúgy értelmesek lehessenek.
Minden élőlényt Isten éltet, a lélek által. De a nővények és az állatok, csupán ösztönlények. Ami azt jelenti, hogy a természetes életvitelükhöz szükséges kozmikus információkra alapvetően fogékonyak. Ezzel szemben az ember, nem csupán ösztönlény, hanem szellemi képességekkel rendelkező értelmes lény is. Aki a kauzális szintű ok-okozati viszonyok szellemi szintű megértésével, ráeszmélhet önmaga Isteni mivoltára is. Mert, ez az emberi fejlődés lényege.
Lélekben Istenek vagyunk. Isten által éltetett élőlények. Ezért, mindenki arra született, hogy szellemi síkon addig fejlődjön, amíg tudatossági szinten rá nem eszmél, önmaga Isteni mivoltára. Vagyis, amíg szellemi szinten ki nem tudja fejezni, önmaga lelki szintű lényegiségét.
Amint ez megtörténik, elkezdődik egyfajta metamorfózisszerű belső mentális átalakulás. Amelyben a relatív emberi jellem, teljesen inverz formát öltve megfordul, és öntudatos módon, Isteni jellemmé alakul. Mert a szellemi szinten meghatározható anyagi részletekben is, önmaga lelki teljességét fogja látni. Ilyen módon, az értékrendje kiteljesedik, és a megszokott egója, teljesen feleslegessé válik. Mert az abszolút igazságot jelentő Isten közvetlen megnyilvánulásává válva, együtt fogja látni a teljes igazságot. A mágneses alapú rezgési okokat, az elektromos anyagi okozataikkal együtt.
Így a teljes tudatosság, éppen azt jelenti, hogy a bennünket éltető Isten, olyan mértékben válik tudatossá bennünk, amilyen Ő maga. Természetesen, nem tudjuk belátni az elménkkel, az Univerzum összes információjában kódolt teljes igazságot, csak az általunk észlelhető részét annak. Azokat viszont, éppúgy érzékelhetjük majd, mint Isten. Aki, saját maga, a mágneses alaprezgéseken nyugvó ok, és a benne megvalósult és elektromossá vált anyagi szintű okozat.
Ahogy Isten, az okokat és az okozatotokat együtt észleli, a maguk teljességében, úgy az Istenné vált ember is, részleges módon, alkalmassá válik az ok-okozati viszonyok teljes meglátására, lokális szinten. Vagyis, a saját természetes életterén belül. Ilyen módon a személyes tudat, a tudatosságában önmagára talál.
Így számunkra az abszolút jellegű teljes tudatosság, az Istennel való önazonosságunk megvalósulását jelenti. Amely éppúgy a tudatos elménkben jöhet létre, mint a jelenleg megszokott emberi léptékű, erősen korlátozott relatív tudatosságunk. Így minden szellemi szintű emberi fejlődés, ezt a nemes célt szolgálja, Még a tudomány is.
Matécz Zoltán
2020.01.09.
