Szellemi élet.
Az élőlények, lelki tudatosságú ösztönlények. Ezzel szemben az értelmes ember életét, szellemi képességek is meghatározzák. Gyakorlatilag, lenullázott szellemi képességekkel születünk, és az életünk során, folyamatosan változik a szellemi szintű adatbázisunk a memóriánkban. Így minden tanult vagy elfelejtett emlék, megváltoztatja a memóriánk mentális adatbázisának a tartalmát. Egészen a halálunk pillanatáig képes változni a szellemiségünk.
Ezért a szellemi élet, mentális lehetőség számunkra. Mert az elménkben tudatos szellemi gondolatainkról és a memóriánkban tárolt emlékeink hasznosításáról szól. Ezért a mentálhigiénia, olyan mentális tisztulási folyamatnak minősül, amelyikben a szellemiségünk és a memóriánk adatbankjának a közös jellege, az új ismeretek függvényében módosítható. Illetve azok használata sokkal céltudatosabbá válik az életünk során.
A szellemiségünk, a mentális adatbázisunkat képviselő memóriánk belső „raktárkezelője”. Nagyon jó raktárosként, állandóan a már meglévő adatbázisát szemléli. Amint talál egy logikai hibát vagy hiányosságot, máris átküldi az elmébe tudatosodás céljából. Ezek lesznek, a mi naponta felmerülő szellemi gondolataink. Ami akár, több ezer is lehet napi szinten. Mégsem emlékszünk estére az összes szellemi gondolatunkra, ami aznap tudatosodott az elménkben.
Mert a memóriánkba már, csak olyan szellemi gondolat épülhet be újra megtapasztalt emlékként, amelyikhez lelki érzést is társított az elménk. Lelki érzések nélkül, hamar feledésbe merülnek, az ilyen módon felmerült szellemi gondolataink. Mert az elménk, ilyen módon kíméli a memóriánkat. Utalva arra, hogy ami nem fontos a lelkünk számára, és ilyen módon nem generál lelki érzéseket bennünk, az ne is kerülhessen a memóriánkba. Mert arra az információra, még nem vagyunk elég értettek. Akármilyen hiányosnak értékelte is azokat a szellemiségünk.
Így a szellemi szinten irányított mindenkori tudatosságunk, éppen azt jelenti, hogy az életünk felmerülő eseményeivel szemben, milyen minőségű szellemi gondolatokkal reagálunk. Vagyis a tudatosságunk, azt a mentális szellemi hátteret képviseli bennünk, amelyre az elménk folyamatosan tudatos lehet. Az, az általános tudatossági szintünk határozza meg ugyanis azt, hogy egy elménkben tudatosodott akcióra, milyen minőségű válaszreakcióval reagáljunk. Ahhoz tehát, hogy a számunkra felmerülő akciókra, mindig kellemes szellemi gondolatokkal tudjunk reagálni, mentális szinten érettnek kell lennünk. Megoldás-centrikus formában gondolkodva.
Amikor a szellemi gondolatainkkal irányított kommunikációt hajtunk végre, akkor általában, a lelki érzéseinket fejezzük ki értelmes módon. Így a mentális képességeinknek, éppen az a természetes feladata, hogy a lelki adottságainkat szolgálják. Úgy is mondhatnám, hogy a lélek használja a szellemi képességeinket ahhoz, hogy szubjektív módon kifejezésre jusson általa. Éppen úgy, mint ahogy a lélek használja az anyagi testünket ahhoz, hogy objektív módon kifejezhesse magát.
Így a lélek számára, a test és a szellem, folyton változni képes relatív minőségeknek számítanak. Amelyekben a változás lehetősége, élethosszig tart. Ezt a folyamatos változékonysági képességet, a tanulásnak és a felejtésnek a lehetősége képviseli a mentális életünkben.
Az a tény, hogy az elménkben tudatos szellemi gondolatainkkal, lelki érzéseket aktivizálhatunk, alkalmat adott arra, hogy a pszichológia, a lelki és a szellemi adottságainkat, egy síkon kezelve, az elme sajátságos funkcióinak tekintse. De a meditáció lehetősége, amikor az elménk egyáltalán nem tudatos a szellemi gondolatainkra, éppen arra utal, hogy a szellemiségünk, az elménk aktivitásától teljesen függetleníthető. Vagyis az elménk, csupán tudatos lehet a szellemi gondolatainkra. Épp úgy, mint a benne aktivizálható lelki érzéseinkre.
Az elménk feladata tehát, éppen az, hogy a benne tudatosodó szellemi gondolatok minőségei szerint aktivizálja, a sorsunk formálására alkalmas lelki érzéseinket. Mert minden lelki érzésünk az életenergiánkat képviselő lelkünkből származtatható, mentális erőhatásoknak minősülnek. Míg a szellemi gondolatainknak csupán, mentális szintű informatív értékei vannak.
Ezért az elménkben kapcsolódnak össze, a szellemi gondolataink mentális informatív értékei, a lelki érzéseink mentális erőhatásaival. Egy közös egységgé. Mégpedig mágneses hullámmá. Ezek lesznek, a mi sajátságos módon formált hiteink. EEG agyi mágneses hullámaink, az elektromos módon működő agyunkban. Így a hit, nem más, mint olyan cselekedetvezérlő szellemi gondolat az elménkben, amelyekhez lelki érzéseinket is társítottunk. Így agyi mágneses hullámként, már alkalmas arra, hogy beépüljön a memóriánk mentális adatbázisába.
Sohasem vagyunk állandóan tudatosak a memóriánkban tárolt mentális adatbázisunk teljes tartalmára. Csupán előhívhatjuk azokat az emlékeinket képviselő információkat belőle, amelyekre éppen szükségünk van. Olyankor, a hozzájuk csatolt lelki érzések is megjelennek az elménkben. Ezért a memóriánk, nem képezi a tudatosságunk közvetlen részét. Vagyis, a tudatalatti agyrészünket határozza meg. Amelyben már, nem a tervek alakulnak ki, hanem a testvezérlést generáló végrehajtás valósul meg. A mentális terveinket, az elménk tudatos állapotában alakítjuk ki.
A szellemi gondolataink tehát, lelki érzéseket aktivizálnak az elménkben. Így az elménkben aktivizálható lelki érzéseinknek, nincsen önálló polaritásuk. Hanem a szellemi gondolataink minősége határozza meg azt, hogy milyen polaritással aktivizálja az elménk, az éppen sorra kerülő lelki érzésünket. Ilyen értelemben véve, a kellemetlen szellemi gondolatainkkal, csak alacsony frekvenciájú, negatív polaritással aktivizálhatjuk az elménkben lelki érzéseinket. Míg a kellemes szellemi gondolataink mentális hatására, jóval magasabb frekvenciatartománnyal, pozitív polaritást nyerve lépnek működésbe a lelki érzéseink.
Mivel, csak a pozitív polaritással aktivizált lelki érzések hasznosak számunkra, ezért a mi személyes felelősségünk az, hogy milyen minőségű szellemi gondolatokkal irányítjuk azokat a mentális erőhatásainkat, amelyek lelki érzésekként alakítják az életünk sorsszerű menetét. Ezért van szükségünk a mentális higiéniára. Mert a tudatosan szervezett mentálhigiénia, éppen azt biztosítja, hogy az elménkbe, ne is engedjünk olyan szellemi gondolatokat, amelyikeknek a minősége kellemetlen. Mert azok, csak negatív polaritással képesek aktivizálni a lelki érzéseinket.
Ezért, az általánosan használt probléma-centrikus gondolkodásmód helyett, a megoldás-centrikus gondolkodásmódot ajánlja, szinte minden vallásos és ezoterikus tanítás. Mert minden elvileg lehetséges megoldás, már olyan elképzelés az elménkben, amelyik kellemes szellemi gondolatokkal alakult ki. E miatt, csak pozitív lelki érzések aktivizálására alkalmas az elménkben.
Aki a kellemetlen szellemi gondolatai hatására, negatív lelki érzésekkel él, annak a sorsa beteges és szerencsétlen lesz. Mert a teremtésre alkalmas lelki érzéseit, önmaga ellen használja. Mert tudomásul kell vennünk azt, hogy a szervezetünk, csak akkor működik megfelelően, ha a lelki egyensúlyunk ideális. Ha idegesen, feszültségekkel terhelten, negatív lelki érzésekkel élünk, akkor nagyon alacsony frekvenciájú lesz a lelki egyensúlytalanságunk, és ez, torzítja a szervezetünk természetes rezgési szintjét. Ebben a feszültségektől torzult testi állapotban, a vegetatív tevékenységeink, nem képesek harmonikus módon működni. Ezért tartós esetben, betegségek alakulhatnak ki bennünk.
Ha azonban, a tudatos mentálhigiéniának köszönhetően, mellőzzük a kellemetlen szellemi gondolatokat, és kellemes gondolatokra cseréljük azokat, akkor a lelki érzéseink, csak pozitív polaritással aktivizálhatók az elménkben. A pozitív lelki érzéseink pedig, fokozzák a szervezetünk alaprezgéseit. Amely felfokozott rezgésben, a vegetatív testfunkcióink, még ideálisabb módon fognak működni. Meglévő betegségeket szüntethetnek meg.
Bár a tanulással járó ismerethalmozás, erősen bővíti a memóriánk információs adatbázisát, de azt egyáltalán nem garantálja, hogy a megszerzett tudásunkat, megfelelő módon fogjuk hasznosítjuk. Mert a szellemi tudásnak, akármilyen mentális intelligenciát tükrözzön is, az a természetes feladata, hogy a lelki érzéseinket fejezzük ki általuk. Ettől lesz minden vélemény szubjektív. Mert az életünk szubjektuma, a lélek jut kifejeződésre, a szellemi gondolataink segítségével.
Olykor próbálunk objektívek lenni, a véleményalkotásunkat illetően. Azaz, a lelki érzéseinktől mentes módon gondolkodni az elménkben. De ez, szinte sohasem valósulhat meg. Mert az elménkben tudatosodó minden szellemi gondolatunk, lelki érzéseket ébreszt bennünk. Ha akarjuk, ha nem. Ennél fogva, hinnünk kell azoknak a szellemi gondolatainknak a valószínűségében, amit kifejezésre juttatunk az állításainkkal. Vagyis ilyen módon, lelki támogatásra van szükségük akkor is, ha a lényegi mondanivalónkat tisztán, szellemi síkon szeretnénk kifejezni.
Mert tulajdonképpen, a tudomány is hit. Mégpedig a tudományos szakemberek kollektív hite. Mivel az azonos témakőrrel foglalkozó tudományos szakemberek összejönnek, és konzultatív módon, közösen megvitatják a részeredményeiket. Vagyis, kollektív egyezségre jutnak ez által. Mert, az ő elméjük sem találkozik közvetlen módon a valósággal. Csupán az érzékszerveikre hagyatkozhatnak. Illetve, az érzékelő képességüket kiterjeszteni képes műszereikre. Ezért, nem lehet közvetlen bizonyosságuk. Ennél fogva, közvetett módon ugyan, de hinniük kell a méréseik eredményeiben.
Az olyan ember, aki ezt nem látja be, közvetlen bizonyosságként kezeli az elméjében közvetett módon tudatosodott eseményeket. Ilyen módon, megkérdőjelezhetetlen igazságokra, dogmákra alapozza az állításait. Vagyis, diktatórikus módon próbálja irányítani a többi értelmes embert. Eleve kizárva annak a lehetőségét, hogy bárki is felülbírálhassa az állításait. Ezért, sohasem egy ember véleménye a mérvadó, hanem az emberiség közös kultúráját képező kollektív tudatossága.
Az ember szellemisége, nem tévesztendő össze a vele rokon értelmű szellemével, ami már az okkultizmus hatáskörébe tartozik. Mert a szellem szerintem, a halál után alakul ki, mint önálló mágneses hullám. Mivel, energiaként a lélek halhatatlan. Ezért a halál pillanatában, a testtől eltávozó lélek, mint a mágneses hullámunk frekvenciája, magával viszi az addig kialakult szellemiségünket, mint sajátságos hullámhosszt. Ezért az egyéni emberi szellem, szerintem már azt a mágneses hullámhosszt képviseli, amelynek mentén az életünk energiáját biztosított lelkünk, tovább képes terjedni a kozmikus szintű mágneses térben. De az életünkön túli működése, már okkult jelenség, ami nem képezi ennek az írásnak a témáját.
Ezért az élő ember, mindig maga határozza meg azt, hogy a szellemi gondolatai segítségével, milyen témakőrrel kíván foglalkozni. Ezért a gondolataink által formált reális elképzeléseink, segítségével, szinte mindig a lelki érzéseink fejeződnek ki. Ez a tudatos elménk természetes működési lehetősége. Sajnos azonban, az ember azt is megtanulta, hogy hogyan lehet úgy gondolkodni szellemi szinten, hogy az a mentális aktivitás, ellenkezzen a lelki érzésekkel. Ilyenkor csapjuk be önmagunkat.
Mert minden esetben, amikor a szellemi gondolatainkkal, a lelki érzéseink ellen munkálkodunk, önmagunkat vezetjük félre. Mert a kellemetlen szellemi gondolatokra is, pozitív lelki érzéseket generál az elménk, amikor kárörvendőek vagyunk, vagy éppen fordítva. A kellemes szellemi gondolataink mentális hatására is, negatív lelki érzéseket hozunk működésbe az elménkkel. Amikor például, rosszindulattal vagyunk mások iránt. Az önámítás pedig, éppen abban nyilvánul meg, hogy amíg a szellemi gondolataink és a lelki érzéseink, nincsenek tökéletes módon szinkronban egymással, addig a közben aktivizált mentális erőhatásaink, vagy ellenünk dolgoznak, vagy pedig, teljesen hatástalanok azok.
Olyankor alakul ki a normális emberekben a lelkiismeret furdalás kellemetlen érzése. Amikor a lélek visszajelzi a tudatos elme számára azt, hogy a szellemi gondolat és a lelki érzés, egyáltalán nem volt szinkronban egymással. Ilyenkor a lélek, tulajdonképpen a nemtetszését fejezi ki. Mert, egyáltalán nincsen megelégedve azzal, amit cselekedtünk, az ő előzetes jóváhagyása nélkül.
Tulajdonképpen, úgy érdemes elképzelnünk a dolgot, mintha az elménk egy vetítővászon lenne. Amelyen a lelkünk, folyamatosan szemléli a szellemi gondolataink révén formált reális elképzeléseinket. Amikor a szellemi gondolataink által formált elképzeléseink, a lelki vágyainkat fejezik ki, akkor a lélek, a saját akaratát látja megtervezett formában megnyilvánulni. Ilyenkor mondjuk azt, hogy ÁMEN. Vagyis, LEGYEN.
Mert az ámen kifejezéssel, a lélek tudatosan hozzájárul ahhoz, hogy az elménkben látott mentális tervünk, a látottak alapján valósuljon meg. Mint olyan reális megoldás, aminek az elvi lehetőségét, éppen a lélek sugalmazta a vágy tudatosodásával. Ennél fogva, a lélek akarata, a vágy jelenik meg az elképzeléseinkben, szellemi szinten nyert reális formát öltve. Mivel ilyen módon, a lelki érzéseink és a szellemi gondolataink, egy közös akaratot fejeznek ki. Ezért a megvalósulás szintjére kerülhetnek az életünk során.
Mert a teremtésre alkalmas pozitív lelki érzéseinknek, ilyen módon határoztuk meg a legideálisabb céljait. Tulajdonképpen, így működik minden hatásos ima. Mert a lelki érzéseink nélkül elmormolt imáink, teljesen hatástalanok. Legfeljebb megnyugtatják az emberi elmét az által, hogy tudjuk azt, hogy imádkoztunk. De a lelki érzéseink mentális erőhatásai nélkül, csak szellemi szintű agytornának minősül. Mint a keresztrejtvény.
Mert az igazi ima, mindig a teremtésre, a valóság tudatos formálására irányul. Amikor a tudatos elménkben, a lelki vágyainkat kifejezésre juttatva, szinkronba, közös nevezőre hozzuk, a szellemi gondolatainkat a lelki érzéseinkkel. Mégpedig úgy, hogy egy vágyat kifejezni képes problémánk elvileg lehetséges megoldását, egy reális képzeletben fejezzük ki, a szellemi gondolataink segítségével. Ahogy az elménkben alakul ez a vágyainkat kifejezni képes mentális képünk, úgy erősödnek bennünk a pozitív lelki érzéseink is.
Amikor ennek a felfokozott lelki aktivitásnak az örömélményét érezzük, akkor kell a tudatos teremtés közvetlen hatáskörébe rendelnünk, a vágyunkról alkotott elképzelésünket. Mert akkor már biztosak lehetünk abban, hogy az örömben megnyilvánult pozitív lelki érzéseink, meg fogják valósítani számunkra azt a dolgot vagy eseményt, amiről a vágyunk szólt. Ez a tudatos teremtés lényege. Mert, mindannyian teremtők vagyunk. A valóságunkat formálni, alakítani képes emberek.
A szellemi életünket biztosító gondolatainknak, nincsen önálló erőhatása. Csak informatív értéket képviselnek a gondolataink. De lelki érzéseket aktivizálnak az elménkben. Ezért nem mindegy az, hogy milyen szellemi gondolatokra tudatos az elménk. Mert, amilyen mértékben meg tudjuk változtatni a sorsunk alakítására alkalmas lelki érzéseink polaritásait, olyan mértékben vagyunk felelősek a szellemi aktivitásunkért. Ezért egy felelősen gondolkodó ember, mindig kellemes szellemi gondolatokkal tölti fel a tudatos elméjét. Szándékosan kerülve, minden kellemetlen szellemi gondolatot.
Ilyen módon tiszta, azaz mentálhigiénés állapotban tartva a tudatos elmét. Mert ebben gyökerezik a jó sorsunk. Mivel a megtapasztalható valóságunkat, mindig a lelki érzéseink valósítják meg számunkra. Akármilyen szellemi aktivitással irányítjuk is azokat. Ezért a szellemi életünknek, mindig a szeretetet kell szolgálnia. A kellemes szellemi gondolatokkal kifejezésre juttatható szeretetet.
De nem igazán az önös érdekeket képviselő relatív szeretetre kell hangolnunk az elménket, hanem az abszolút értékű általános szeretetre. Ezt úgy érhetjük el, hogy reggel és este, az első és utolsó imánkban, küldjünk áldást minden embertársunk felé. Ezzel a tudattal pihenjünk éjszaka. Akkor napközben, az aktív életünk során, tisztességesen fogunk viselkedni azokkal szemben, akiket megáldottunk. Vagyis, áldások leszünk az ő életükben. Így a kölcsönhatások törvényszerűsége értelmében, ők is egyre tisztességesebbek lesznek velünk szemben.
Ilyen módon, olyan emberi társadalom alakítható ki tudatosan, amelyiknek a kollektív szellemisége, szeretetbe van ágyazódva. Ezért a társadalmi életben, mindenki hasznosul. Mert a közös életvitelnek, nincsen vesztese. Mert ilyen módon, a tudatlanság, a betegségek, és a nyomor, teljesen felszámolhatók. Ezt garantálja számunkra, a kollektív módon helyesen használt szellemi élet.
Matécz Zoltán
matecz.zoltan@gmail.com
2020.04.09.
