Isten igéje.
A keresztény tanítások alapján, Isten igéje nem más, mint a Szent Biblia teljes szövege. Amely Isteni kinyilatkoztatás révén került az emberek tudatosságába. Ami valamikor régen, még az írástudatlanság korában, szájhagyomány útján terjedt. Majd Bibliaként megszerkesztve vált a keresztény vallások vezető szövegkészletévé. Jézus kereszthalála után.
Ennek ellenére, mégis éppen a történelmi hűsége teszi a Bibliát olyan rejtélyessé. Mert a megtörtént emlékek lejegyzései, annak ellenére, hogy valós helyszínek, események, és emberek szerepelnek benne, mégis egyfajta szimbolikus jelentéstartalommal bírnak. Ami azt jelenti, hogy a Bibliában leírt minden esemény, színhely, és szereplő, önálló szimbolikus jelentéssel bír. Ezért, aki nem ismeri fel, egy-egy lejegyzett részlet történelmi értéke mellett, annak szimbolikus jelentéstartalmát, úgy eltéved a Bibliában, mint kicsi medvebocs a málnásban. Mert a Biblia valójában, az emberi tudatosságról szól.
Nézzük csak meg, hogy mennyire igaz ez az állítás. Erre az egy Bibliára alapozott keresztény tanításoknak jelenleg, több mint négyszázféle vallási felekezete van bejegyezve ma a világunkban. Ami számomra azt jelenti, hogy az Isteni írást jól ismerő papok, mint tanult „szakemberek”, ennyire nem értenek egyet a Bibliában lejegyzett Isten igéjével. Mivel, több mint négyszázféle módon oktatják azt a híveiknek. Ebből adódóan, a hívő emberek Istenismerete, erősen meghatványozott módon változékony. Ami röviden azt jelenti, hogy ahány ember él a Földön, annyiféle Istenhit létezik. Vagyis, kicsi a valószínűsége annak, hogy két ember, ugyanolyan módon higgyen Istenben.
Így a vallási felekezetek, mint idealista politikát folytató szervezetek, olykor szembeállítják egymással a hívő embereket. Mert a Bibliából kiragadott különböző részigazságokat dogmatizálva, más és más megdönthetetlennek vélt alapigazságokon nyugszik a vallásukat biztosítani képes hitük. Amely vallásos hitek, olykor még ellenkeznek is egymással. Hiszen, több mint négyszázféle vallás különböző alapokon nyugvó hitrendszere, akkor sem lehet egymással kompatibilis, ha egy közös Biblián alapszik a tanítási alapelvük.
Arról nem is beszélve, hogy a vallás, nagyon jó üzletnek is bizonyul. Hiszen a keresztény vallások központját képviselő Vatikán, már-már megfullad az aranytól, amit a szegény hívőkből kisajtolt egyházi adók és adományok képviselnek, már évszázadok óta. Annak ellenére, hogy Vatikánnak nincsen mezőgazdasága és ipara, mégis a legjobban élő „államnak” lehet értelmezni. Amit látszólag, csak az egész évben aktív túrizmus tart életben.
Belátom azt, hogy Isten igéje ettől, nem lesz semmivel sem érthetőbb. Csupán a hit és a vallások közötti különbözőséget próbáltam ez által kifejteni. Mert maga a hit, nem képvisel semmiféle vallást. Csupán a közel azonos módon gondolkodó emberek kollektív hite alkothat vallási irányzatot. Mivel azonban a hit, egyfajta lelki megnyilvánulásnak minősül Istennel szemben, a vallás már nem mondható annak. Hiszen a vallást, az azonosnak mondható gondolkodásmódú emberek szellemi szintű egysége tartja életben. Ebből adódik, hogy amíg a hit egyéni szintű lelki adottság, addig a vallás, csupán kollektív szellemi termék.
Ahol a vallás, szerintem nem más, mint őszinte beszélgetés az egyénileg értelmezett hitünkről. Ezért a vallást képviselő papok, nem Istennek, hanem a vallásuknak esküdtek fel. Elkötelezve önmagukat arra, hogy a templomba járó híveiket, a vallási dogmáik tanítása alapján fogják vezetni, tanítani. Mint lelki pásztorok. Vagyis, a hívők egyéni szintű lelki életét, szellemi szinten irányítják, befolyásolják, a vallásuk közösnek értelmezett szellemi ügye érdekében.
Ezzel szemben a hit, olyan cselekedetvezérlő szellemi gondolat a tudatos elménkben, amelyikhez a lelki érzéseinket biztosítjuk. Ezt úgy is felfoghatjuk, hogy a hit szellemi gondolatokkal való kifejezése során, a lelki érzéseinknek adunk hangot. Tulajdonképpen, a lelki érzéseinkről beszélünk, a szellemi szinten kifejtett gondolatainkkal. Bármi legyen is a hitünk tárgya.
Már, több mint kétezer éve, a Jézusi tanítások képviselik a kereszténység hitének az alapelveit. De Jézus, nem alapított vallást. Ő megalapította, a vallási felekezetektől teljesen független Anyaszent-egyházát. Ilyen módon Jézus, nem egy vallási felekezetet szentesített meg, hanem az emberek egyéni lelkeit. Vagyis, megváltotta őket a vallási dogmák kötöttségeiktől. A vallások szellemi szinten irányított terheitől. Lelki szabadságot biztosítva a megváltás által. Mert az óta is, egyetlen vallás-független Anyaszent-egyházhoz tartozik minden hívő ember, aki a Jézusi tanítások alapján éli a hitbéli életét.
A Bibliát, nevezik elvont módon Isten kinyilatkoztatott igéjének, mert papi tanítások alapján, az határozza meg azt, hogy egy vallásos alapokon hívő ember, milyen módon viselkedjen. Hogy Istennek tetsző életvitele legyen. De a Szent Biblia is ír Isten konkrét igéjéről. Mégpedig a János 1/1-ben. „Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala Istennél, és Isten vala az Íge.” Amit úgy értelmezhetünk, hogy kezdetben volt a teremtőképesség, amit a teremtő Istennel azonosíthatunk, így aztán Isten, saját maga volt a teremtőképesség. Ezért, amit a teremtés könyvében meghatározott, az ÁMEN kifejezéssel kódolt LEGYEN határozatával, az úgy is lett. Mert megnyilvánult az anyagi világ valóságában. Istent tehát, mint teremtőt, a kozmikus szintű abszolút Tudatosság jellemzi.
Most pedig, nézzük konkrét módon Isten igéjét. Ahhoz azonban, Isten személyét, és az ige mibenlétét kell előbb konkretizálnunk. Ki is az Isten? Mi is az ige? Isten a teremtő. Az ige pedig, cselekvést, történést, és létezést kifejező szó. Ennél fogva Isten igéje, egyetlen szó lehet csupán. Az pedig, nem más, mit az ÁMEN. Ami azt jelenti, hogy LEGYEN. Mivel a teremtő, ezzel az egy szóval képes tudatosan hozzájárulni ahhoz, hogy akármi, valami, vagy bármi, a megtapasztalható objektív valóságunk részévé váljon.
Ez persze, azt is jelenti egyben, hogy a teremtés folyamata, a meg nem nyilvánult ideák, mágneses alapú szubjektív valóságából történik. Azok oszthatatlan alaptömegeiből tevődik össze induktív módon. Majd az objektív valóság részeként jelenik meg, mint összetett szerkezetű elektromos anyagi megnyilvánulás. Így a „megnyilvánulás” szavunk fogalmi jelentése az, hogy az objektív formában megnyilvánult anyagi testek, a meg nem nyilvánult szubjektív valóságból alakultak ki. Amikor pedig, a megnyilvánulásukat biztosító kozmikus szintű mágneses hullámuk energiája és információs értéke megszűnik, akkor a meg nem nyilvánult szubjektív valóságba bomlanak le ismét. Így a lebomlás, a halál, mint a teremtés ellenfázisa, fenntartja a fizikai szintű egyensúlyt, az abszolút Létezés objektív és a szubjektív valósága között.
Az objektív valóságot, az elektromos tulajdonságú, összetett szerkezetű anyagi testek alkotják. Míg a szubjektív valóság, elektromos tulajdonságokkal nem jellemezhető. Ezért az, csak mágneses adottságú lehet. Amit az oszthatatlan alaptömegek teljes halmaza biztosít. Így az Univerzumot, egy egységes mágneses alapközegként értelmezhetjük, amelyben az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok megnyilvánultak. Mint az objektív valóság alkotóelemei. Így az objektív valóság mozgási, változási terét, a szubjektív valóság biztosítja.
De az objektív valóság összetett szerkezeteit és atomjait, ugyanaz a mágneses valóság tölti ki belül, mint amelyik körülöleli őket. Ezért a valóságot kutató tudósok előtt, a mágneses és elektromos fizikai adottságok, együtt mutatkoznak meg, mint „elektromágnesesnek” értelmezett tényezők. De a jól definiálható indukció jelensége, éppen arra utal, hogy a kétféle különböző adottság, csupán állandó fizikai szintű kényszer-kapcsolatban áll egymással.
Ezért közösnek értelmezett elektromágneses tulajdonságokkal felruházva a Létezés, csak felületes módon érthető meg. Hiszen az abszolút Létezés, eleve kétféle valóságra épül. A mágneses alapú szubjektív valóságban megnyilvánult objektív valóságra. Így a szubjektív valóság, az abszolút Létezésben a domináns. Mivel annak a mágneses valóságából alakul ki, az objektív valóság minden lehetséges, összetett szerkezetű elektromos anyagi alkotóeleme. Mint anyagi minőségű objektív megnyilvánulások.
Így Isten, a mágneses alapú szubjektív valóság dominenciája. Vagyis, saját abszolút Öntudattal rendelkező szabad akarata van. Úgy is értelmezhetjük, hogy ura. Mivel minden, ami a mágneses valóságból megnyilvánulhat, mint az elektromos anyagi valóság megtapasztalható része, a teremtő által jöhet csak létre. Mégpedig, az Ő személyes jóváhagyásával és hozzájárulásával. Ezért, minden objektív megnyilvánulás, az Ő személyes részét, tulajdonát képviseli. Még az emberi élet is.
Ezért az embert test, lélek, és szellem hármas egysége jellemzi. A test, nyilvánvaló bárki előtt. Míg a lélek, az életünk energiája. Egy kozmikus szintű mágneses hatás, amely elektromos hatásokat biztosít számunkra, a lelki érzéseinken keresztül. A szellemiségünk pedig, az emlékeinket tárolni képes memóriánk mentális raktár-kezelője. Szintén mágneses adottság a fejünkben. A mi saját EEG mágneses hatásunk. A szellemiségünk, gondolatokkal látja el a tudatos elménket. Így a mágneses alapú relatív elméinkben, a mindenkori tudatosságunk képviseli azt az egyéni szintű személyiséget, akit megtestesítünk a cselekedeteink révén.
Ahogy az elektromos tulajdonságú anyagi testünk, a mágneses alaphalmazban nyilvánult meg, úgy a tudatos elménk is, mint mágneses alaptulajdonságunk, a mágneses alaphalmaz elválaszthatatlan mentális részét képezi. Ami röviden azt jelenti, hogy ha Isten teremtette az embert, akkor az emberi lényekben is, Isten él rajtunk keresztül. Hiszen személyes szintű relatív tudatosságot biztosít számunkra az élethez, a saját abszolút Tudatosságán belül.
Másképpen fogalmazva, a lélek által, Isten éltet minden értelmes embert. Tulajdonképpen minden élőlényt Isten éltet lelki, azaz ösztönös jelleggel, de az értelmes ember szellemi szintű tudatossága, szinkronba hozható az Univerzum abszolút Tudatosságával. Ami meditatív elmeállapotban valósulhat meg. Vagyis, amikor az emberi relatív elme, nem fordít figyelmet a szellemi gondolatok aktivitására. Hanem kizárólag a lélek üzeneteire fókuszálva tudatos. De az már, nem Isten igéjéről szól, hanem Isten mindenkor és mindenhol jelenlévő tudatosságáról.
Isten igéjével azért fontos tisztában lennünk, mert a lélek által, Isten éltet bennünket. A teremtő. Ennél fogva, a teremtés képessége is belénk van kódolva. Ezért, Isteni eredetű lélekként éltetve, bármikor tudatosan használhatjuk a teremtés lehetőségét. Csupán szinkronba kell hoznunk a saját tudatos relatív elménket, Isten abszolút Elméjének a tudatosságával. Amelyben a megnyilvánulások létrejöhetnek. De hogyan?
A hatásos ima titka, a reális képzeletünkben rejlik. Ha megjelenik az elménkben egy lelki vágy, akkor azt el kell tudni képzelni valóságosnak. Amikor az elménkben már valóságosnak látjuk a vágyunk tárgyát vagy eseményét, akkor pozitív lelki érzések töltik fel ezt a csodálatos mentális képünket. Mert a lelkünk által bennünk élő Isteni minőségünk, a tudatos elménken keresztül szemléli az elképzeléseinket. Amelyek, az általa küldött vágyainkról szólnak. Ezért, éppen Ő mondatja velünk azt, hogy ÁMEN. Azaz LEGYEN.
Tulajdonképpen az történik, hogy az Isten mentális üzenetét képviselő vágyunk reális elképzelése során, a teremtő megvalósultnak látja a vágyunk tárgyát vagy eseményét az elménkben. Ezért hozzájárul a megnyilvánulást jelentő teremtés induktív folyamatához. Mert a szellemi szinten formált reális elképzelésünk, szinkronba került a teremtésre méltó pozitív lelki érzésekkel. Isten tehát, elfogadta a teremtésre felszólító képzeletbeli kérésünket.
De a hatásos teremtés előfeltétele az, hogy ne hiányszemlélettel gondoljunk ezután a vágyunk elképzelt tárgyára vagy eseményére, hanem azzal a biztos tudattal, hogy Isten már munkálkodik a megvalósításában. Mert az elképzelésünkbe ágyazott és kifejezésre juttatott hitünk, csak a teremtőképességünk és a teremtő felé irányuló feltétlen bizalmunk által jöhet létre. Ezért, ne sóvárogjunk negatív lelki érzésekkel a megvalósulásig, hanem azzal a biztos tudattal éljünk, a pozitív lelki érzéseinket előre is fenntartva, hogy Isten a kifejezésre juttatott hitünk alapján, máris munkálkodik a mi érdekünkben.
Amikor Isten teremt, valójában önmagának teremt. Mivel a lélek által, éppen Ő maga éltet bennünket. Vagyis, Isten egységében élünk. Ennek az Istennel való egységnek köszönhetően van jogunk azt mondani, hogy ÁMEN. Azaz LEGYEN. Ezért Isten igéje, az ÁMEN, mindig a teremtésre felszólító közvetlen utasítás. Mivel az ÁMEN szó hatására, az ideák mágneses valóságában, olyan mágneses hullámok aktivizálódnak, amelyek megvalósítják számunkra a vágyott dolog vagy esemény anyagi szintű megnyilvánulását.
Vagyis, a teremtés nem varázslat. Ezért, ritkán valósul meg azonnal. Az egy induktív folyamat, ami némi időt vehet igénybe. De a teremtővel szemben biztosított feltétel nélküli bizalom, mindenképpen meghozza számunkra a megtapasztalható gyümölcsét. Mert a szubjektív valóság számára, Isten és ember, egyazon tényezőnek minősül. Csak itt, az objektív viszonylatban érezzük úgy, hogy Isten egy egészen más, tőlünk független entitás. Mert így lettünk kondicionálva, nevelve, tanítva. Mégpedig, a vallásoktól függő papok által.
A Biblia teljes szövegszerkezete tehát, amelyiket a papság felolvasás után értelmezget számunkra, nagyon elvonatkoztat bennünket Isten igéjétől, ami kizárólag az egyetlen egy ÁMEN szóban van kódolva. Mert, ha az ige, cselekvést, történést és létezést jelentő szó, akkor a teremtő igéje nem lehet más, mint a LEGYEN kifejezés. Mivel ez a szó, a reális módon elképzelt hitünk, induktív módon való megnyilvánulási lehetőségét biztosítja számunkra. Ezért, Isteni eredetű tudatos élőlényekként, az Isteni tudatosság relatív részeként, spirituális lehetőségünk van a tudatos teremtésre.
Hiszen minden ember, egy spirituális lény. Ezt tanítják az ezoterikus tanítások is. Ami röviden azt jelenti, hogy a „spiritként” értelmezhető lélek által, lelki erőhatásokkal formálhatjuk a valóságunkat. De, csak a kellemes szellemi gondolatainkra aktivizált, pozitív lelki érzéseink lehetnek konstruktívak, építő jellegű módon hasznosak számunkra. A kellemetlen szellemi gondolatainkra aktív negatív lelki érzéseink destruktívak, azaz romboló hatást gyakorolnak az életünkre és az életkörülményeinkre. Ezzel a felelősséggel együtt kell élnünk.
Ez a mentális felelősség azonban, teljesen letudható, ha az értelmes ember, a krisztusi tanítások alapján, mindig abszolút Szeretettel él. Mert a kellemes szellemi gondolataink révén formált szeretettel, nem lehet negatív érzéseket aktivizálni az elméinkben. Ezért az abszolút Szeretethez, nem kell törvény. Csak teremtésre méltó, pozitív lelki érzések jöhetnek működésbe, a szeretettel teljes kellemes szellemi gondolataink révén. Ennyi.
Isten igéje tehát, a „LEGYEN” fogalmát kifejezni képes ÁMEN szó. Mint a teremtő, közvetlen teremtési utasítása. Amit bármelyik értelmes ember használhat. Megfelelő hitbéli feltételekkel pedig, hasznos is számunkra. Akár saját maguknak, akár másoknak képzelünk el, valamilyen vágyunk szerint kívánatos valóságot. Mert bárki számára elképzelhetünk egészséget, sikert, szerencsét, anyagi jólétet, vagy intelligens tudást, ha szeretettel tesszük. Éppúgy a teremtés részeként, a megvalósulás felé fog törekedni az elképzelésünk.
Minél többet gyakorolja valaki a tudatos teremtés mentális lehetőségét, akár mások életvitelét is jobbá és szebbé képzelve, annál több bizonyosságot szerezhet a saját teremtői képességéről. Vagy másképpen fogalmazva, annál biztosabb Istentudattal élhet. Hiszen a teremtői képesség, a teremtő Istennel való azonosság ékes bizonyítéka. Amihez, egyáltalán nem kell vallásosnak lenni. Csak rendíthetetlen hitre van szükség. Tulajdonképpen, önmagunkba és az Isteni mivoltunkba vetett hitre. Ezért kívánom azt, hogy minden értelmes hívő ember, ilyen adottságokkal rendelkező személy LEGYEN. Jézus Anyaszent-egyházát szaporítva. ÁMEN.
Matécz Zoltán
2020.07.23.
