Apologetika II.
A fogalom jelentése, hitvédelem és hitajánlás. Ami azt jelenti, hogy egy hit személyes képviselője, igaznak tekinti a saját hitét, és ezért, olyan logikai érveket keres, amelyek megerősítik őt a hitében. Miközben a saját maga által megerősített hitét, mint az egyetlen elfogadható igazságot, mások felé is közvetíti.
Hát, ha csak arra gondolok, hogy a világunkban, több mint négyezerféle vallás van bejegyezve felekezetként, és azokkal szemben, szinte csak az ateizmus áll egymaga, akkor ez, önmagáért beszél. Persze, ez merőben részigazság, mert a vallási felekezetek, egymás ellen is küzdenek a saját hitigazságuk védelmében. Mert, több mint négyezerféle vallás, nyilván nem lehet egyformán, a teljes igazság képviselője. Még ha, az igazságot, Istennek is tekintjük. Mert, ahogy a sok bába között, elvész a gyermek, úgy a sok vallás között, elvész Isten.
De hát, ez legyen továbbra is a vallások hitbéli harca. Itt alapvetően, az Istentagadó ateistákról szeretnék beszélni. Mert az ateista alapállás szerint, a tudományos ember nem hisz, hanem mindent megmér. Majd, csak az után von le logikus következtetéseket. Ezért az ateisták számára Isten megmérhetetlen, ezért következésképpen, semmiféle bizonyíték sincsen a létezésére. Ennek alapján, az ateisták számára, nincs Isten.
Mellettük áll az a logikus érv is, hogy Isten valóságos létezését, még a teisták sem tudták megfelelő módon bizonyítani eddig. Csupán a körkörös érvelés szól mellette. Amely szerint, a Biblia Isten kinyilatkozott igéje ezért, ami abban meg van írva, az feltétlenül igaz. Ezért Isten létezését, legtöbbször az Istennek minősített kinyilatkozással igazolják. Így a körkörös érvelés lényege az, hogy Isten valósága, csak az Ő kinyilatkoztatásai által igazolható. Ami ennél fogva, mindig Istenhez fog vezetni. Még akkor is, ha nincs egyéb logikus alapja.
Ezért a Biblia történelmi szintű igazságértékét, a vallási felekezetek képviselői, éppúgy kutatják, mint maguk, az Istent tagadó ateisták. Mert közös apologetikus érdekük fűződik hozzá. Mivel most, a huszonegyedik században, bár szinte mindenki elfogadja a tudomány közoktatásban meggyökeresedett állításait, de az így szerzett alapműveltség mellett, mégis nagyon jól megfér az Istenbe vetett hit is. Még a tudományos szakemberek körében is. Így az igazság, még mindig rejtve van.
A kutatások azt igazolják, hogy a Biblia, egy történelmi szinten elég jól megalapozott egységes mű. Mert semmiféle olyan állítást nem találtak benne, ami hamis lenne. Vagyis, minden lejegyzett szereplője, helyszíne, és eseménye, megfelel a valóságnak. Akármilyen precíz műszerekkel mérték is. Ezért a Biblia szövege, egy olyan cáfolhatatlan igazsághalmazt fejez ki, amely a történelmi hűséget igazolni látszik. De, az Isten által megvalósult kinyilatkoztatására, még sincsen semmiféle közvetlen bizonyíték.
A Biblia, annak ellenére, hogy egy ókorból eredeztetett történelmi mű, mégis a világ legcsodálatosabb szimbólumkönyve. Ami azt jelenti, hogy benne minden szereplő, helyszín, és esemény, szimbolizál valamit. Aki tehát, a Bibliát csak, mint történelemkönyvet olvassa, teljesen megelégedetten fogja fogadni a benne lejegyzett eseményeket. De aki az Isteni kinyilatkozást keresi benne, nagyon eltévedhet. Mert az, a szimbólumokban rejlik. Így szerintem a Biblia, az emberi elméről és annak működéséről szól. Mégpedig arról, hogy milyen módon vehetünk részt, értelmes emberekként tudatosan, a teremtésben.
Szerintem, lényegét tekintve, a hit kérdése alapvető dolog. Mert, mi a hit? A hit, a remélt dolgoknak és eseményeknek a valósága, és a nem látott dolgokról és eseményekről való szilárd meggyőződés. Ez a megfogalmazás, a Bibliából ered. De felmerül bennem a jogos kérdés, hogy hogyan lehet, a még nem is látott dolgokról és eseményekről valakinek olyan valóságérzete, amelyik szilárd meggyőződéssé fajulhat az elméjében? Nos, hát, szerintem erre való a reális képzelet.
Azt azonnal leszögezhetjük, hogy semmi sem alakult ki a Földön megvalósult emberi világunkban, amit először, valaki nem képzelt el valóságosnak. Ilyen értelemben véve, a hit nem más, mint a reális képzeletünkben kialakított események vagy dolgok mentális képe vagy filmje. Amelynek a valóságos jellege olyan mértékű, hogy szilárd meggyőződésünkké válik az, hogy megvalósítható akkor is, ha most még, nem is látjuk a valóságunkban. Vagyis a hit, egy olyan mentális terv, ami még megvalósításra vár, és teljesen biztosak vagyunk abban, hogy megvalósítható.
Így a naturális azaz, reális képzeletalkotásunk következtében, olyan mentális feltételeket határozunk meg előre, amelyek objektív lehetőségekként fognak jelentkezni, a megtapasztalható életünk során. Másképpen fogalmazva, a tudatosan racionális elképzeléseink feltételei, racionalizálják számunkra azokat a lehetőségeket, amelyek alapján megvalósulhat az elképzelésünk. Ennél fogva, már előre hiszünk, a racionális elképzelésünk megvalósulási lehetőségében.
Így a hitről alkotott irracionális jelleg, amit a tudomány képviselői állítanak, teljesen feloldható. Mivel a tervezők például, mind így munkálkodnak. Előre megterveznek olyan dolgokat és eseményeket, amelyek nincsenek még meg a valóságunkban. Majd a megvalósulás tervszerű munkafolyamatait, folyamatosan ellenőrzik az elkészülés pillanatáig. Végül pedig, átadják azokat használatra. Így alakulnak ki városok, épületek, gépek, és minden egyéb, ami még nincsen meg a valóságunkban. Csupán a valóságos elképzelés szintjén létezik. Valakinek a fejében.
Most pedig, nézzük csak meg azt, hogy mi is a tudomány? Az a tudomány, amelyik a hitet ellenfélként kezeli. Mivel azt állítja, hogy nem hinni kell, hanem mérni. A tudós szakemberek elméje sem találkozik közvetlen módon a valósággal. Ezért, a valóságról alkotott elképzelésük, éppúgy irracionálisnak minősül, mint bárki más elméjében. Mert, csupán, az öt érzékszervükre támaszkodhatnak a tudósok is. Ez az agnosztikus, megismerhetetlenség elve.
Az persze igaz, hogy állandóan csak mérnek. De a mérést, mindig olyan eszközökkel végzik amelyek, csak az öt érzékszervüket képes valamilyen mértékben kiterjeszteni. Ennél fogva, bármilyen precíz a mérésük eredménye, az ő elméjüktől továbbra is független az. Mert azokat a mért eredményeiket is, csak az öt érzékszervükkel képesek bejuttatni az elméjükbe, mint információt. Majd az elméjükben összegzik a mért eredményeket, és kifejezik a szubjektív véleményüket, a mérés által viszonyított dologról vagy eseményről. Ez lesz az ő egyedi véleményük. Amit, akármilyen objektívnak látszó módon fejeznek is ki, mindig szubjektív marad. Mert, hinniük kell annak valóságértékében.
A tudomány mentális felépítménye pedig, konzultatív módon úgy készül, hogy az azonos kutatási irányokat képviselő tudósok, konferenciákat tartva összegyűlnek, elmondják a tapasztalataikat, és közösen megegyeznek egy végső mentális igazságban. Vagyis, a tudomány nem más, mit a tudós szakemberek kollektív hite. Ilyen formában, egy esetleges hitvitában, éppúgy apologetikus módon védik joggal, a saját kollektív hitük igazságértékét.
Mivel egy reális hitvita alapja, éppen Isten létezésének a kérdése, ezért előbb, Isten fogalmi jelentését kell ahhoz konkrét módon meghatározni, hogy a vita eleve értelmet nyerjen. Isten, a mindenről tudó és mindenre ható személyes teremtőképesség. Egy olyan nem anyagi entitás, amelynek saját öntudata van, és szeretettel szervezi az Univerzum kozmikus részeseményeit. A benne megnyilvánult értelmes emberek személyes életét is beleértve. Van ilyen?
Ha a most megtapasztalható objektív anyagi valóság alkotóelemeit, elméletben szétszedjük, a tovább már oszthatatlan alaptömegek szintjéig, akkor egy olyan alaphalmazt kapunk, amelyiknek csak mágneses jellemzősége lehet. Mert elektromos megosztás jelenségét, csak összetett részecskék képesek produkálni. Így a létezés alapját, a mágneses alaphalmaz képviseli. Amit régen, éternek neveztek.
Amelyben az oszthatatlan alaptömegek, sem stabilan felfüggesztve, sem pedig, fix módon alátámasztva nincsenek. Ezért a nyugalmi helyzetüket állandóan keresve, folyamatosan csak rezegnek. A szervezett együtt-rezgésük pedig, mágneses hullámok kialakítását teszi lehetővé. Amely hullámok longitudinális jellegűek, és a hullámhosszuk mentén, saját frekvencián kialakult együtt-rezgésük valósul meg. Amely frekvenciában, az egymás után ciklikus módon terjedő erőimpulzus sorozatok haladnak. Mégpedig, a fény sebességével. Vagyis, nem az oszthatatlan alaptömegek száguldoznak hanem, csak az általuk közvetített rezgési részerőik terjednek.
Szerintem, a hullámhossz képviseli a mágneses hullám informatív értékét, míg a frekvenciában, az energia terjed. Erőimpulzus sorozatok, egymás után következő rezgéseiben. Egyetlen ilyen erőimpulzus sorozat rezgése pedig, azt a kvantumot jelenti, amelyiknek ennél fogva, nincsen saját tömege, csak egy frekvencia által jól meghatározható hatásadagja létezik.
Ebben a mágneses alaphalmazban alakult ki, minden összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmaz. A mágneses hullámok interferenciális konfrontálódásainak a következtében. Így a mágneses alaphalmaz mágneses hullámaiban terjedő energia, induktív hatást gyakorol az anyagi szinten megnyilvánult, elektromos anyagi részhalmazokra. Mégpedig, a mágneses hullámok hullámhosszainak az informatív értéke szerint meghatározott és irányított, induktív módon.
Ha a mágneses alaphalmazban, mágneses hullámok alakulhatnak ki, amelyeknek a hullámhossza információs értéket képvisel, míg a frekvenciája az energia hatását közvetíti, akkor a mágneses alaphalmazt, másképpen is lehet értelmezni. Hiszen, az a közeg, amelyikben információ alakulhat ki, tárolódhat el, és közlődhet az elektromos anyagi részhalmazok felé, memóriának és elmének értékelhető.
Ebből kifolyólag, létével a mágneses alaphalmaz, az Univerzum abszolút Memóriáját, és szintén abszolút Elméjét valósítja meg. Ennek az abszolút Elmének és Memóriának, sajátságos kozmikus öntudata van. Amit Istennek neveznek. Egy olyan kozmikus szintű entitásnak, amelyik induktív módon, minden elektromos anyagi megnyilvánulásra hatással van, és minden elektromos anyagi megnyilvánulás változásáról tudomása van. Így a mindenható és mindentudó szerepét tölti be. Mert, az indukció jelensége, kétirányú folyamat, a mágneses alaphalmaz és az elektromos anyagi részhalmazok között.
A mágneses alaphalmaz végtelen zárt terében tehát, önmagában lévő szükségszerű ok miatt alakult ki Isten öntudata. Nem volt semmiféle kontingens, önmagán kívül álló tényező, ami megteremthette volna. Ezért Isten, maga az abszolút létezés. Mágneses szinten. Az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok pedig, Isten relatív megnyilvánulásai. Amelyek, korlátolt és véges tulajdonságokkal képviselik Isten létezését.
Ennél fogva, a kozmikus szintű tudatosság, Istenként értelmezve, saját maga szervezi és irányítja induktív módon, az összetett szerkezetű elektromos anyagi megnyilvánulások rezgési szintű részeseményeit. Beleértve az értelmes emberi életet is. Mert az anyagi megnyilvánulások, olyan összetett elektromos szerkezetek, amelyek igen szellősek, a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei számára. Így az anyagi megnyilvánulások atomos, rács, és kristályrács szerkezeteit, éppúgy a mágneses alaphalmaz tölti ki, mint ahogyan hermetikus módon körülöleli azokat.
A valóságot fürkésző tudósok előtt pedig, együttesen mutatkozik meg a jelenség, mint „elektromágnesesnek” értékelt tényező. De az induktivitás jelensége, mégis egyértelműen utal arra, hogy csupán, a kétféle halmaztípus folyamatosan fennálló kényszerkapcsolatáról van szó. Amely megbonthatatlan viszonyban, a kozmikus szintű mágneses hullámok dominálnak. Primer alaprezgést biztosítanak, az elektromos tulajdonságú szekunder anyagi másodrezgések számára.
Ha tehát, az Univerzum kozmikus szintű öntudatát, Istennek nevezzük, aki a kozmológiai állandók segítségével, beállította az égitestek működési mechanizmusát, akkor az is nyilvánvaló lehet bárki számára, hogy a belőle kialakult anyagi minőségeket, a saját kiterjesztéseinek tekinti. Ebből kifolyólag, minden anyagi megnyilvánulását, egyformán szereti. Abszolút jelleggel. Még az embert is.
A lélek által pedig, Isten éltet minden élőlényt. Ösztönös jelleggel. Míg az értelmes embernek, szellemi képességeket is biztosított. Ezért bennünket, éppúgy irányít a természetes lelki ösztön, mint a szellemi szintű tudatosság. Így az értelmes ember alkalmas lett arra, hogy a racionális szellemi gondolatai segítségével, reális módon kifejezésre juttassa a lelki rézelmeit. Így pedig, máris eljutottunk oda, hogy a tudatos elménkben formált reális hitünkben, miért vagyunk képesek bizonyosságként értelmezni azokat a dolgokat és eseményeket, amelyeket még nem is tapasztaltunk meg az anyagi valóságunkban.
Mert a hiteink reális elképzeléseit, a lelki vágyaink szerint formáljuk. A lélek pedig, az Isteni minőségünk. Így a vágyaink, az Isten reánk testált akaratát képviselik. Ha a reális elképzelés szerint követjük a vágyainkat, igaz hittel, akkor megnyilvánulnak azok számunkra, az anyagi valóságunkban. Vagyis, a teremtés végtelen folyamatát, már rajtunk keresztül végzi Isten.
Amelynek bármelyik részfolyamata, olyan anyagi megnyilvánulás vagy esemény, amit a tudomány meg szeretne ismerni. Ha tehát, az Istent tagadó tudós szakemberek, csak annyit foglalkoznának meditációval, mint Isten létének tagadásával, akkor számukra Isten nyilvánvalóvá válna. A nélkül is, hogy Isten az anyagi világ valóságában, teljes mivoltában megmutatná magát. Mert az anyagi megnyilvánulásokban, mindenhol jelen van Isten. A hozzájuk tartozó mágneses tulajdonságaik miatt.
Mert az élettelen anyagi minőségek, az őket állandóan irányító mágneses hullámok alaprezgései miatt rezegnek elektromos jelleggel. Így az anyagok elektromos tulajdonságai, a mágneses hullámok által irányított információk alapján viszonyíthatóak. Ha ezeket a természetes módon viszonyítható tulajdonságaikat meg szeretnénk változtatni, munkát kell végeznünk rajtuk. Erről szól a fizika tudománya.
Ezért, egy tudományos állítás, akkor lesz triviális azaz, magától érthető, hogy ha a tudós szakember elméjében, szellemi szinten érthetővé válik az, az intuitív lelki érzet, amit az érzékszervei által közvetített magának, a megfigyelése által. Így a megfigyelése pillanatnyi érzetei, a régebbi tapasztalatainak az emlékeivel kombinálva, olyan logikai következtetéseket eredményeznek számára, amelyek alapján, tökéletesen beillesztheti a látottakat, az eddig megszerzett tudásába. Vagyis a megfigyeléséből származtatott hite, bizonyossággá vált számára, és ilyen formában, az elméjében formált új hitként, beépülhet a memóriájába. Mint új emlék. Ez biztosítja a tudósok apoligetikus viselkedését.
Matécz Zoltán
2020.08.19.
