Mindenkori tudatosság.
A tudatosság nem más, mit az önmagunkról tudatosan alkotott összképünk, a tudatalattinkba ágyazódva. Tulajdonképpen a hiteink eredője. Ebből adódik, hogy a mindenkori tudatosság pedig, éppen azt jelenti, hogy a tudatalattinkba ágyazott tudatosságunkat, napi szinten képesek vagyunk megváltoztatni, azokkal a reális elképzeléseinkkel, amit naponta a „VAGYOK” szóhoz illesztünk, a tudatos elméinkkel.
Mivel, teljesen lenullázott szellemi képességekkel jövünk a világra, ezért az újszülött gyermekeknek, még nincsen semmiféle önazonosságát garantálni képes tudatossága. Az értelem bontakozásával arányosan, egyre határozottabb formában, ráébred a gyermek önmaga valóságára. Először csak, önmaga anyagi valóságát fedezi fel. Majd a szellemi képességeit ismeri meg. Végül pedig, a lelki adottságaira lesz fogékony. Ez az önmegismerési folyamat, egy egész életen át zajlik. Folyamatosan változó, alakuló jelleggel.
Ennél fogva, amit megtudunk önmagunkról, azt a tudatos „VAGYOK” kifejezés segítségével, konkrét módon meghatározzuk, relatív feltételként a tudatos elménkben. Ilyen módon, ezek a tulajdonságaink lesznek azok a relatív feltételeink, amelyeket a tudatalattink tudatosságába ágyazhatunk. Vagyis, amit az önmagunkról alkotott személyes mentális összképünkbe helyezhetünk.
Mivel a tudatosságunk, már a tudatalattinkban kifejezett öntudatunkat jelenti, ezért ott, már nem történik változás, hanem a feltételek nélküli végrehajtás valósul meg. Mégpedig, a mindenkori tudatosságunk alapján. A tudatosságunk mindenkori jellege pedig, éppen azt jelenti, hogy akár napi szinten megváltoztatható. Ami arra utal, hogy akinek nem tetszik az a valóság, amit önmagáról megtapasztalt az élete során, ami az eddigi önazonosságát képviselte ez idáig, egyszerűen változtassa meg, az önmagáról tudatosan alkotott relatív előfeltételeit. Amelyeket tudatosan, a tudatalattijában honos tudatosságába illeszthet. Mert, mindig a tudatosságunk formálja a valóságunkat. Az viszont, már egyéb feltételek nélkül.
A tudatos elménkben tehát, olyan konkrét relatív feltételeket határozunk meg önmagunkról, amelyek szigorúan, abszolút jelleggel fogják képviselni, az önértékelésünkről alkotott véleményünket a tudatosságunkban. Ezért a tudatosságunkban már, csak a feltétlen végrehajtás valósul meg. Akár kíméletlen módon is. Ezért, egyáltalán nem mindegy az, hogy a tudatos elméinkben, milyen tulajdonságokat csatolunk a „VAGYOK” szóhoz. Mert, amit a „VAGYOK” szóhoz rendelünk tudatos elmeállapotunkban, azzá formál bennünket, a tudatalattinkban honos tudatosságunk.
Ilyen módon kerülhet, a tudatosságunk tudatának a felszínére minden olyan személyes tulajdonságunk, amit a relatív tudatos elménkben meghatározunk önmagunkról. De a tudatosságunk szerint megvalósulni, csak akkor képes egy új tulajdonságunk, ha közben már, tudatosan hátat fordítunk a régi, elavult tulajdonságuknak, amelyiknek a helyébe, az új tulajdonságot helyeztük. Mert egyszerre, aligha valósulhat meg mindkettő. Nézzünk egy általános példát.
Ha valakinek, az önmagáról alkotott tudatosságában, a szegénység tudati tartalma bele van már kódolva, akkor törvényszerű módon, a hiányokkal teljes szegénységet fogja megtapasztalni. Ha valakinek, az önmagáról formált tudatosságában, a betegség valamilyen formája van kódolva, akkor nyilván a betegséget fogja megtapasztalni. Mert az ellentétes tulajdonságok, egymással teljesen szemben álló módon, nem valósulhatnak meg egy időben.
Amíg nem fordulunk el tudatosan, a szegénység megtapasztalásából táplálkozó hiányszemléletünktől, addig nem tapasztalhatjuk meg a bőséggel járó gazdagságot. Vagy például, amíg nem fordulunk el tudatosan a betegségek elvi lehetőségeitől, addig nem tapasztalhatjuk meg az egészséget. Ez azt jelenti, hogy ha meghatározzuk magunkat gazdagnak, akkor a szegénység hiányszemléletének, még a legcsekélyebb gondolatával sem szabad lekötnünk az elménk figyelmét. Vagy éppen, a tudatosságunkba átültetett egészségtudat mellett, nem foglalkozhatunk a betegségek elvi lehetőségeivel sem a tudatos elménkben.
Mert, nem születhetünk ujjá, a tudatosságunkban kódolt új akaratunk szerint, amíg a tudatos elménkből, a régi énünkről szerzett tapasztalatok, folyamatosan újra átírják, a lelki vágyaink szerint meghatározott új elvárásainkat. Vagyis, amíg a hiányra vagy a betegségre gondolunk továbbra is, addig a pillanatnyilag tudatos hiányszemléletünk, mindig felülírja a gazdagságról formált elképzeléseinket. Amíg a betegségről gondolkozunk, addig azok a gondolataink, mindig újra és újra felül fogják írni, az egészségről alkotott elképzeléseinket.
Vagyis, az újjászületésünk lényege az, hogy tudatosan „haljunk” meg, azaz ne foglalkozzunk szellemi szinten a régi dologgal, amit meg szeretnénk változtatni az életünkben. Mintha, már nem is létezne. Így a szegénységnek vagy a betegségnek, még a szellemi gondolatát is kerüljük. Különben, a megvalósulás csapdájába kerülve, csak sóvárogva vágyakozhatunk arról, amit meg szeretnénk tapasztalni. Akár az életünk végéig.
Ide illik a „kárhozat” kifejezésünk. Amely arra utal, hogy „kár”, hogy a sorsunk azt a valóságot „hozta” számunkra, amit megtapasztaltunk. Vagyis, ha a tudatos elménkben, folyamatosan elítéljük azt a valóságot, amit megtapasztaltunk. Ennél fogva, mindig éppen azzal azonosítjuk önmagunkat tudati szinten. Ami a jelen esetben éppen azt jelenti, hogy amit elítéltünk, azt újra a tudatosságunkba ültetjük. Így a mindenkori tudatosságunk, nem fog megváltozni. Hanem éppen azt a valóságot alakítja ki számunkra, amit elítéltünk. A saját tudatlanságunk kárhozatára ítélve önmagunkat.
Ezért, nagyon fontos az egészséges önbizalom számunkra. Mert, aki nem ismeri, vagy egyáltalán nem is tudja azt, hogy a mindenkori tudatosságunk formálja a megtapasztalható valóságunkat, annak számára az önbizalom fogalma, nem sokat jelent. Mert az egészséges önbizalom, éppen azt jelenti, hogy lelki szinten érezzük, vagy szellemi szinten tökéletesen tudjuk is, hogy a tudatos feltételeink a tudatalattinkba kerülve, minden nap formálják a megtapasztalható valóságunk kialakulását. Így akár, napi szinten megváltozhatunk. Ezen alapszik az optimizmus. Amelynek keretében, éppen önmagunk lelki képességeiben bízunk. Amit szellemi szinten tudunk irányítani. Vagyis, mindig az járjon a fejünkben, amit meg szeretnénk tapasztalni.
Körülbelül, erről szólnak, Neville Goddard hangos-könyvei, a You-Tube videó megosztóján. Amelyek, Szabó Petra szakszerű fordításában jelentek meg. Előadójuk pedig, a csodálatos hangú Bob Ramóna. Csak sok szeretettel, ajánlani tudom bárkinek, az összes ilyen Goddard könyvet. Épp úgy, ahogyan a szerző, a műfordító, és a felolvasó is ajánlja nekünk.
Neville Goddard művei azok, amelyek a lehető legközelebb kerültek eddig, az én írásaimhoz. Mert az ezoterikus értékeket őrző tanításai, szinte tökéletesen ki tudják fejezni azt a spirituális lényegiséget, amit az én írásaim is képviselnek. Ezen a módon megköszönöm tehát, Neville Goddárd ezen irányú munkásságát, Szabó Petra műfordítói munkáját, és persze, Bob Ramóna kellemes hangján megjelenő felolvasását.
Matécz Zoltán
2020.08.19.
