Hiszem, ha látom.
A kételkedésnek, ezt az egyszerű kifejezési módját, gyakran hallani az emberi beszélgetések közben. Amikor valaki, olyan dolgot állít, amit a másik ember nem képes elhinni. Ez a kételkedő mentális állapot, azért áll fenn, mert a kétkedő ember számára, nem elegendő az a szavakkal kifejezett információ, amellyel el tudná képzelni valóságosnak azt, amit hallott.
Ennek a kijelentésnek az alapját tehát, a hit képezi. Ami, eleve korlátot szab annak, hogy valamit gondolatban lássunk, amiről túl kevés az információnk. Vagyis, megfelelő mennyiségű információ szükséges ahhoz, hogy legalább az elménkben, reálisan elképzelve lássuk azt, amiről éppen szó van. Mivel ez nem jöhet létre, ezért szoktuk azt mondani ilyen esetben, hogy elhiszem akkor, ha már a valóságban is látom.
Csakhogy, eleve kétféle gondolkodású embertípus van. Az egyik a materialista, míg a másik idealista. A materialista azt vallja, hogy „nem hinni kell, hanem mérni”, és az által bizonyosságot szerezni. Ezért, a materialista embertípus, eleve tagadja a hit mibenlétét. Nyíltan kifejezve azt, hogy „hinni, a templomban kell”. Míg az idealista embertípus azt vallja, hogy „ha valamit elhiszek, azt láthatom is az elmémben”. Így aztán, jogos kérdés marad az, hogy mi a hit?
A hit tulajdonképpen, nem más, mint az objektív módon nem látható dolgok és események képzeletbeli valósága. Amikor valamit képzeletben már látunk, akkor tulajdonképpen, már bizonyosságunk lehet a felől, hogy a látott dolog vagy esemény megvalósítható. Vagyis, a reális képzeletünk, képes arra, hogy realizálja számunkra, azaz bizonyossággá alakítsa számunkra, a képzeletünk tárgyát vagy eseményét. Teljesen mindegy az, hogy idealista vagy materialista gondolkodóról van szó.
Tulajdonképpen, így működik minden értelmes tervezés. Amelynek során, a szellemi gondolataink segítségével, előre elképzeljük annak a valóságát, amit meg szeretnénk tapasztalni. Ezt teszi az idealista hívő, és materialista hitetlen ember egyaránt. Annyi csak a különbség, hogy a materialista beállítottságú emberben, nem tudatosodik az, hogy a képzeletével valójában, a hitet gyakorolja. Mert hinni annyit tesz, mint valóságosnak látni mindazt, ami még nem is létezik a valóságban.
Mert, a materialista beállítottságú ember is kénytelen hinni. Hiszen az elméje, neki nincsen közvetlen viszonyban az objektív valósággal. Csak az öt érzékszerve felől érkezik, korlátozott mennyiségű információ arról a valóságról, amelyben a méréseit végzi. Ezért, a tudatos elméjével, hinnie kell az általa mért valóság igazságértékében. Mert a mérési eredményei, mint mért információk összeadódnak az elméjében, és így képzeletben, már valóságosnak látja a mért dolgot vagy eseményt. Ezért hisz abban, hogy neki bizony mérnie kell.
Az idealista beállítottságú ember azonban, nagyon jól tudja azt, hogyha megfelelő mennyiségű szellemi szintű információ áll a rendelkezésére, akkor az elméjében, már valóságosnak láthatja azt a dolgot vagy eseményt, amiben hinni kíván. Ezért virtuális, képzeletbeli valóságot képes alkotni bármiről, ami még nem is létezik az objektív valóságban.
Ezt úgy is lehet másképpen fogalmazni, hogy amiben nem hiszünk, az eleve elképzelhetetlen számunkra. Ezt az egyszerű logikát kifordítva azonban, amiben hiszünk, azt el is kell tudnunk képzelni valóságosnak ahhoz, hogy mentális szintű bizonyosságunk legyen felőle. Amikor, kialakul ez a mentális szintű bizonyosság az elménkben, ami elfogadtatja velünk valóság eshetőségének az elképzelésünket, akkor van lehetőségünk arra, hogy a megvalósításról gondolkodjunk.
Mert a reális elképzelés során, olyan relatív mentális feltételeket határozunk meg előre, amelyek elvi lehetőségekké alakulnak a memóriánkba. Mert a hit, már olyan szellemi gondolat az elménkben, amelyikhez lelki érzéseket is biztosít az elménk. Hiszen, éppen azért képezünk a szellemi gondolataink informatív értékeinek a segítségével, mentális formát valamilyen dologról vagy eseményről, mert lelki szinten érezzük azt, hogy ki tudjuk alakítani azt a vágyott elképzelésünket az elménkben.
Így a lelki érzéseink, sikerélménnyé alakulva és pozitív jelleget öltve, megtöltik tartalommal az elképzelésünket. Ilyen módon hitté formálódva, a memóriánkba kerülhetnek. Az elménk mentális háttér-tárolójába. Amely a tudatalattinkban honos. Ahol a vegetatív, feltétel nélküli testvezérlésünk is funkcionál. Így az elvi feltételeink, a lelki érzéseink arányában, megvalósulásra alkalmas lehetőségekké alakulnak számunkra. Mert a lelki érzéseink, az életünk energiájából származtatható mentális erőhatásaink.
Mentális erőhatásokként pedig, éppen az a feladatuk, hogy a képzeletünkben meghatározott feltételeknek engedelmeskedve, elvégezzék azt a mentális munkát, amire a hitünk szerint irányulnak. Ennél fogva, objektív lehetőségekké alakítják számunkra, a szellemi szinten meghatározott mentális feltételeinket. Mert az objektív anyagi világ, minden lehetséges megnyilvánulása rezgésnek minősülő esemény. Beleértve saját magunk anyagi mivoltát is.
Így a megtapasztalható események folytonosságát, a hiteinkbe ágyazott mentális feltételeink fogják befolyásolni. Mégpedig olyan módon, hogy az események állandó folytonosságába, lehetőségeket alakítanak ki számunkra a megtapasztalás érdekében.
Mert, a lélek által, Isten éltet bennünket. A teremtő. Aki az objektív anyagi világot megteremtette. Benne az értelmes embert is. Ezért a világunk valóságát, már nem szükséges megteremtenünk. Az eddig élt emberek pedig, már átalakították az általunk élt valóságot, a hiteik szerint. Mert minden, ami az anyagi világunkban létezik, és nem természetes módon, azt valaki elképzelte, mielőtt megvalósulhatott volna. Vagyis, így már, a valóságunk részét képezi.
A ma élő emberek pedig, az éppen most zajló események és tárgyak megvalósulásait képzelték el előre. Amelyben a mi személyes elképzeléseink is részt vehetnek. Mint a megvalósulás, általunk megfogalmazott feltételei. Ezért, a valóságnak ebben az aktuális folyamatában, olyan lehetőségeket kínálnak számunkra a hiteink, amelyeket megtapasztalhatunk.
Tulajdonképpen, minden olyan személyes tulajdonságunk, amit a „vagyok” szóhoz csatoltunk tudatosan az életünk során, a tudatalattinkba került, mert lelki érzésekkel támogatva, hitté alakult. Ilyen módon alakult ki a személyiségünket biztosító identitásunk. Mint a tudatalattinkat irányító tudati tartalmaink. Vagyis, azok a tudatosan beírt mentális háttérprogramjaink, amelyek alapján a tudatalattink, előkészíti számunkra azokat a lehetőségeket, amelyeket megtapasztalhatunk.
Ezért minden értelmes ember, csak azt tapasztalhatja meg igazán, amire a tudatalattijában már előre fel van készülve. Amire a tudatalattijában működő identitása lehetőséget formált. Vagyis a személyiségünk, gyakorlatilag bekorlátoz bennünket, a megtapasztalás során. Ráadásul, a mi pillanatnyi személyes mentalitásunk, mentális visszacsatolásként, az identitásunkat képviselve, mindig visszahat a tudatos döntéseinkre. Ilyen módon, eleve elítéljük azokat a dolgokat és eseményeket, amelyek ellenkeznek az identitásunkban meghatározott alaptulajdonságainkkal.
Ennél fogva, elég könyörtelen számunkra az élet. Mert, ha egy kellemetlen tulajdonsággal azonosítottuk be magunkat valaha a vagyok kifejezéssel, akkor azt, elég nehéz tudatosan átírni. Hiszen, hiába mondogatjuk magunknak például azt, hogy „gazdag vagyok”, ha már a szegénység alaptulajdonságát előtte valamikor, már bevéstük a tudatalattinkban. Mert a mentalitásunkban, a tudatalattinkba bevésett szegénység alaptulajdonságának a hiányszemlélete uralja a tudatos döntéseinket, mentális visszacsatolásként.
Ahhoz, hogy a tudatalattinkba vésődött szegénység alaptulajdonsága megváltozhasson, eleve arra van szükségünk, hogy előbb, a mentalitásunkat változtassuk meg. Vagyis, a szegénység tudatosságából származó hiányszemléletünket kell, a bőség szemléletére cserélni tudatosan. Amikor már, a tudatos elménkben, a bőség szemlélete uralkodik, a mentalitásunk megváltoztatott részeként, akkor a közben kifejezett „gazdag vagyok” kijelentés, alkalmassá válik arra, hogy kicserélje a tudatalattinkban rögzített szegénység alaptulajdonságát.
A hiányszemlélet, alapjában véve azzal jár, hogy minden lehetséges bevételt kevésnek értékelünk, és minden szükségszerű kiadást, tékozlásnak minősítünk. Vagyis röviden, a bevételeinkkel kapcsolatos szellemi gondolatainkhoz, éppúgy negatív lelki érzéseket társítunk, mint a kiadásaink gondolataihoz. Mert a szellemi gondolataink minősége határozza meg azt, hogy a hozzá csatolható lelki érzéseinknek, milyen lesz a polaritása. De a negatív lelki érzéseink, csak a megszokott hiányszemlélettel támogatott szegénység alaptulajdonságát erősíthetik az elménkben.
Ha megszokjuk azt, hogy a bevételeinkért és a kiadásainkért, egyaránt hálásak vagyunk, akkor a gazdasági helyzetünket befolyásolni képes mentalitásunk megváltozik. Mert a hálát kifejezésre juttatni képes kellemes szellemi gondolatainkhoz, csak pozitív lelki rezgéseket társíthat az elménk. Ilyen módon, a tudatalattinkba vésett szegénység alaptulajdonsága, szép lassan elévül, és a helyét, a gazdagság mentális alaptulajdonsága veheti át. Amelynek hatására, szép lassan, a bőséget tapasztalhatjuk meg.
Sajnos, ez nem megy egyik percről a másikra. Mert, egy több tízéves rossz mentális szokásról, nem olyan könnyű hirtelen átállni. Hiszen a hiányszemlélet, már természetessé vált számunkra. Ezért a bőség szemléletét, addig kell tudatosan gyakorolni, amíg a hiányszemlélet már teljesen feleslegessé válik számunkra. Minden bevételünkért legyünk hálásak. Akár milyen csekély is az. Mert amiért hálásak vagyunk, azt a sors, mindig újra és újra megadja számunkra. Mindig egyre nagyobb mennyiségben.
Mert a hálánkkal, olyan mentális előfeltételeket írunk be a memóriánkba, amelyek lehetőségekké alakulva az életünk megtapasztalható eseményeiben, megteremtik számunkra a kívánt bőséget.
Továbbá, minden kiadásunkért, külön legyünk hálásak. A csekkbefizetésekért éppen úgy, mint az egyéb szükségszerű kiadásainkért. Hiszen amikor a csekkjeinket fizetjük be, akkor a legtöbb esetben, már olyan szolgáltatásért fizetünk, amit igénybe is vettünk. Így a hálánkkal, éppen azt fejezzük ki, hogy örülünk annak, hogy van miből kifizetni azokat. Így a sors, mindig újra és újra megadja nekünk mind azt, amiért hálásak voltunk. Történetesen, azt a biztos havi fizetésünket, amiből kényelmesen ki tudjuk fizetni a számláinkat.
Egyébként a hiányszemléletünk, bármelyik alaptulajdonságunkat uralhatja a memóriánkban. Úgy, ahogy a szegénységet, úgy a tudásunkat, a sikereinket, az ügyességünket, az egészségünket, a társas életünket, és még sok más tulajdonságunkat. Ettől függ például, a testi állapotunk is. Hogy kövérek vagy soványak vagyunk-e. Hiszen a tudatos döntéseinket képviselő mentalitásunkkal, olyan szándékos kijelentéseket teszünk, amelyek az adott tulajdonságunkkal szemben tanúsított hiányszemléletünket fejezik ki.
Így például, „a nem tudom, a nem vagyok rá képes, a nekem nem megy, a nem akarom, a szerintem lehetetlen”, olyan tudatos kijelentéseink, amelyeket a hiányszemléletünk diktál. Így bármilyen kijelentésünk, amelyik negatív lelki érzéseknek ad szellemi szintű értelmet az elménkben, a hiányszemléletünket szolgálja. Bármilyen, a tudatalattinkban már rögzített alaptulajdonságunkkal szemben. Éppen úgy, mint ahogyan a gazdasági szintű hiányszemléletünk, a szegénység alaptulajdonságát erősíti bennünk. Mert a mentalitásunkban, akaratlanul is, az általa érintett alaptulajdonságunkat gyengítjük.
Ezért, a hittel értelmes módon élő ember számára, a „hiszem, ha látom” kifejezést, egyszerűen meg kell fordítania. Tudatosan kijelentve azt, hogy „látom, ha hiszem”. Mert a hittel, bármilyen dolognak vagy eseménynek a valóságos képét előre láthatja az, aki képes hinni. Aki képes arra, hogy egy vágya szerint elvárható esemény vagy tárgy képzeletbeli formáját az elméjében, a szellemi gondolatainak az informatív értékeivel tudatosan kialakítsa magának.
Ilyen módon, mintha ezek a tudatos módon formált feltételek, az ember előtt járnának, és gyakorlatilag megtapasztalható lehetőségeket alakítanak ki, az életünk megtapasztalható eseményeiben. Mivel, mindig az valósul meg az életünkben, amiben hiszünk, ezért a szellemi gondolatainkra érdemes jobban odafigyelnünk. Mert teremtésre méltó pozitív lelki érzéseket, csak a kellemes szellemi gondolataink ébreszthetnek az elménkben.
A kellemetlen szellemi gondolataink hatására, negatív polaritást kapnak a lelki érzéseink. Így a kellemetlen szellemi gondolataink által biztosított feltételeink is előttünk fognak járni, és olyan lehetőségeket alakítanak ki számunkra a megtapasztalható valóságunkban, aminek nem fogunk örülni. Ezért, meg kell tanulnunk, a régóta megszokott pesszimista jellegű negatív hitrendszerünket, optimista módon, mindig pozitív jelleggel használni.
Ami azt jelenti, hogy az elménket kizárólag, mindig olyan kellemes szellemi gondolatokkal érdemes csak feltölteni, amelyeknek a megtapasztalása, örömöt okozna számunkra. Ezzel szemben, tudatosan kerülni kell, azokat a kellemetlen szellemi gondolatokat, amelyek megtapasztalása nem kívánatos számunkra. Másképpen fogalmazva, tanuljunk meg szeretettel gondolkodni. Mert a szeretet kellemes szellemi gondolatai, kialakult lehetőségekként, olyan dolgok és események megvalósulását teszik számunkra lehetővé, a pozitív lelki érzéseinknek köszönhetően, amelyeket amúgy is nagyon szeretnénk már megtapasztalni.
Nagyon fontos dolog még az, hogyha már elképzeltük reálisnak egy dolog vagy esemény valóságát, amelyben egy vágyunk nyert mentális formát, akkor soha többé ne gondoljunk rá ellentétes módon. Tulajdonképpen úgy képzeljük el, hogy azt mi, megrendeltük az Univerzumtól, és már úton van felénk. Mert Isten a szállító, aki megteremti azt nekünk. Ezért éltet bennünket a lélek által. Hogy a Genezis óta befejezett teremtését, rajtunk keresztül folytathassa.
Mert Istennek, a teremtőnek, a mi személyes hiteinkre van szüksége ahhoz, hogy a teremtés számára folyamatos maradjon. A mi hiteink nélkül, gyakorlatilag „munkanélkülivé” válna. Ezért, bármiben hihetünk. Mert a képzeletünknek, nincsenek korlátai. Ami azt jelenti, hogy a „toronyóra lánccal”, számára csupán egy porszemnek minősül. Ezért, csak a mi személyes elménk korlátozottsága szabhat határt annak, hogy milyen vágyunkat tárjuk elé, a tudatos elménkben formált hiteink által.
Isten számára ez nem szívesség, hanem elemi szükségszerűség. Ennél fogva, kezdd el már most, a teremtésre méltó hiteid kialakítását az elmédben. Bármi legyen is a vágyad tárgya vagy eseménye. Ne félj tőle. Mert a vágy, tulajdonképpen egy lelki érzés. Vagyis, a lelked által benned élő Isteni minőséged akarata. Nincsen más dolgod, mint értelmes módon kifejezni azt, a szellemi gondolataid segítségével. Vagyis, szinkronba hozni a kellemes szellemi gondolataidat, a vágyban rejlő pozitív lelki érzéseiddel. Ha így teszel, mindig Isten akarata szerint fogsz élni. Teljesen függetlenül attól, hogy magában Istenben, hiszel-e vagy sem.
Aki a tudatos teremtés lehetőségét már aktívan használja, az a Biblia tanítása alapján él. Mert a Biblia, minden egyes útmutatása megtalálható, a tudatos teremtés folyamatában. Ezért, aki a tudatos teremtést, napi szinten képes alkalmazni, a megtapasztalható sorsa formálására, mindent szebbé és jobbá képzelhet. Vagyis, egyáltalán nem szükséges bármit is megítélnie, kellemetlen szellemi gondolatokkal, ha a tudatos teremtés kellemes szellemi gondolataival, bárminek a valóságát meg tudja változtatni.
Így a szeretet alapelvei, sohasem sérülnek meg. Hanem, még szórakoztató dolog is számunkra az, hogy mások tudta nélkül, úgy befolyásolhatjuk a dolgok és események folyamatait, ahogy az nekünk a legjobban megfelel. Miközben a szeretetet gyakorolva, gyakorlatilag nem ártunk senkinek sem.
Ha a személyes mentalitásunkban, a szemléletünket megváltoztatjuk, a hiányról a bőségre, akkor az, minden alaptulajdonságunkat javítani fogja az életünk során. Mert teljesen mindegy az, hogy miben vagyunk rosszak, azt a hiányszemléletünknek köszönhetjük. Amit tudatosan a bőség szemléletére váltva, gyökeresen megváltoztathatjuk az életünket. Kondicionálva ez által, minden egyes tulajdonságunkat. Vagyis, legyünk hálásak, minden egyes sikerünkért, szerencsénkért.
Mert, aki a kudarcai miatt átkozódik, a kudarcainak él. Hiszen az átkaiban, olyan mentális feltételeket halmoz fel, amelyek lehetőségekké alakulnak az élete folyamatos eseményeiben. De a megtapasztalásoknak, újra nem fog örülni. Aki pedig, a szerencsétlensége miatt átkozódik, hasonló módon, negatív feltételeket határoz meg a jelenben, és így a jövője lehetőségeit teszi önmaga számára, újra szerencsétlenné. Egy ördögi körforgást alakítva ki.
Amikor a tudatos teremtés lehetőségét, valaki már szándékosan használja, minden vágya kifejezésére, akkor már Isten él rajta keresztül, a teremtő. Mert Istennel együtt, az önbizalma is természetesen megnő. Azzal együtt, az önbecsülése is. Így minden emberi tulajdonsága, a teremtő tökéletességéhez fog igazodni. Mert minden egyes tulajdonságát, a bőség szemléletével tudja kifejezésre juttatni. Szeretettel teljes, hálás szívvel. Amire Isten, teremtette az embert.
Matécz Zoltán
2020.09.15.
