Megengedem.
A lélek által biztosított mindenkori tudatosságunkat, olyan természetes alaptulajdonságokkal ruházzuk fel az életünk során, amelyeket az elménkben formált hiteink alapján határozunk meg magunknak. Így a tudatosságunk, azért mindenkori, mert bármikor megváltoztathatjuk a szerint, hogy mikor, mit írunk bele új tulajdonságként, a tudatos elménkben formált új hiteinkkel. Ez a tudatosságunk, a mi személyes identitású jellemünkként, a tudatalattinkban működik, és a hatodik érzékünket biztosító mentális visszacsatolásként, folyamatosan befolyásolja az elménkben kialakuló tudatos döntéseinket.
Így a tudatos elménkben alakulnak ki a hiteink. Amelyek a szellemi gondolataink által formált reális elképzeléseink szerint, lelki érzéseiket váltanak ki belőlünk. Ilyen módon, a tudatos elménkben kialakított hiteink fogják alakítani a sorsunkat. Mert a tudatalattinkba kerülve, olyan szellemi szinten elgondolt mentális feltételeket határoznak meg számunkra, amelyek a hozzá csatolt lelki érzéseink miatt, a megvalósulás felé fognak törekedni.
Amikor tehát, olyan mentális előfeltételeket képzelünk el magunknak, amelyeket a lelki vágyaink szerint szeretnénk megtapasztalni, akkor tulajdonképpen, a tudatos teremtés lehetőségével élve, megengedjük magunknak azt, hogy megtapasztaljuk a vágyunk tárgyát vagy eseményét. Így a megengedés, éppen abban rejlik, hogy milyen mértékben vagyunk képesek használni, a tudatos teremtés mentális technikáját. Ezért, a tudatos teremtés, egyáltalán nem bonyolult.
Amikor probléma elé állít bennünket az élet, akkor mindig ébred bennünk egy lelki vágy, ami a számunkra helyes megoldást célozza meg. Tulajdonképpen, nincsen más dolgunk, mint a vágyunkat értelmes módon kifejezni, a szellemi gondolataink segítségével. Ami azt jelenti, hogy a vágyunk tárgyát vagy eseményét, valóságosnak kell elképzelnünk a tudatos elménkben. A szellemi gondolataink informatív értékeinek a segítségével. Minél részletesebb módon alakul a vágyunkról alkotott valósághű elképzelésünk, annál több pozitív lelki érzést csatol hozzá az elménk. Ilyen módon, hitté alakítva az elképzelésünket.
A vágyunkról alkotott elképzelésünk tehát, mentális szintű szellemi feltételeket tartalmaz, és lelki érzéseken alapuló mentális erőhatásokat. Az elménkben formált hitünkként pedig, a tudatalattinkba kerülhet, végrehajtás céljából. A szellemi gondolataink mentális feltételei, vektoriális módon fogják irányítani, a pozitív lelki érzéseink mentális erőhatásait. Amelyek erőhatásokként, mindig elvégzik azt a mentális munkát, amire a szellemi szintű feltételeink irányítják. Ezért a hiteink, mindig a megvalósulás felé fognak törekedni.
Általában, az szokott a tudatos teremtéssel kapcsolatos probléma lenni, hogy az emberek, nem ismerik a hit mentális mechanizmusát. Továbbá, hogy a materialista neveltetésük miatt, eleve nem is hisznek abban, hogy lehet megvalósulásra alkalmas hitük. Mert a hitet, csupán egy egyszerű, szellemi szintű elgondolásnak értékelik. Ráadásul, a lélek mibenléte is ismeretlen előttük. Ezért, az érzelmesebb lelki érzéseiket, egyszerűen szégyellik. Érdekes módon, a negatív lelki érzéseiket, bátrabban kimutatják a materialista emberek is. Amelyikben harag, düh, és gyűlölet van.
Tulajdonképpen, arról van szó, hogy mindig azt engedjük meg magunknak, amit tudatosan az elménkbe engedünk, szellemi gondolatként. Az ilyen módon tudatosodó szellemi gondolataink, lelki érzéseket válthatnak ki belőlünk. Ha ez megtörténik, máris hitté alakult a gondolatunk. De azonban, a valóságunk formálására, alakítására, teremtésére alkalmas lelki érzéseinket, alacsony rezgési tartományban, negatív polaritással, míg magas rezgési tartományban, pozitív polaritással tudjuk aktivizálni az elménkben. Attól függően, hogy az elménkben kellemetlen, vagy kellemes szellemi gondolatokat dédelgetünk.
Ilyen módon a tudatos elménkben, a kellemes szellemi gondolataink, magas frekvenciájú, pozitív lelki érzéseket hoznak működésbe. Míg a kellemetlen szellemi gondolataink, alacsony frekvencián aktivizálhatják csak, a teremtésre alkalmas lelki érzéseinket. Ezért, kizárólag a mi saját felelősségünk az, hogy milyen minőségű szellemi gondolatokat dédelgetünk az elménkben. Mert a pozitív lelki érzéseink konstruktívak, építő jellegűek, a sorsunkra és az életkörülményeinkre nézve. Míg a negatív lelki érzéseink mindig destruktívak, romboló hatásúak reánk nézve. Úgy az anyagi minőségünkre, mint az egyéb életkörülményeinkre vetítve.
Amikor tehát, a kellemetlen szellemi gondolataim hatására, negatív lelki érzéseknek biztosítok lehetőséget a sorsom formálására, akkor gyakorlatilag azt engedem meg magamnak, hogy a romboló hatása tönkretegye mindazt, amit szeretettel felépítettem magamnak. Mivel, a negatív lelki érzéseink, a pillanat hevében, feszültté teszik az embert, idegessé. Míg a hitünkbe ágyazódva, a tudatalattinkban honos memóriánkban, mint mentális háttérprogram tovább dolgozik, az elménk tudatossága nélkül is. Tönkretéve az egészségünket és az egyéb életkörülményeinket.
Egy rendes, valamire való gyűlölet például, akár egy fél év alatt is képes, teljesen leépíteni, egy egészséges embert. A benne folyamatosan aktív negatív lelki érzések miatt. Mert a negatív lelki érzéseink, pszichoszomatikus eredetű betegségeket okoznak számunkra. Ami azt jelenti, hogy a pszichénket képviselő elménket rosszul használtuk, és az szomatikus azaz, testi elváltozásokat idéz elő a szervezetünkben. Ami maga a betegség.
Ezért egy értelmes ember, csak kellemes szellemi gondolatokat enged az elméjébe. Mert tudja azt, hogy azok, pozitív polaritással hozzák működésbe a lelki érzéseit. Amelyek a saját lényét és az egyéb életkörülményeit fogják, konstruktív módon építgetni tovább szeretettel. Ráadásul, a pozitív lelki érzések, magasabb rezgési szinten tartják a szervezetünket is. Így az esetleges betegségeink is hamarabb múlnak el. Ezért, aki szeretettel él, sokkal egészségesebb életet él.
Aki a szeretet kellemes szellemi gondolataival tölti fel állandóan az elméjét, az minden esetben azt engedi meg magának, hogy vele jó és szép dolgok és események történjenek. Mert az elméjében, a szép és jó dolgok és események szellemi gondolataival határozza meg, azokat a mentális előfeltételeket, amelyeket szeretne megtapasztalni az elkövetkezendő életvitelében. A hitébe ágyazott pozitív lelki érzések pedig, megteremtik számára a vágyott valóságot.
Ha materialista szempontból nézzük a hitet, akkor azt mondhatjuk, hogy amiben az ember nem hisz, arról fogalma sem lehet. Mert, amiben nem hiszünk, azzal szemben, nem alakul ki az elménkben szellemi gondolat. Ilyen módon, semmiféle információ nem áll a rendelkezésünkre, amivel képzeletet alkothatnánk.
Ezzel szemben, amiben hiszünk, arról egyre több szellemi szintű információt tudunk az elménkben tudatosítani. Ilyen módon, ideális mentális formációt, elképzelést tudunk róla kialakítani magunknak, a tudatos elménkben. Amely elképzelés során, egyre több lelki érzés képes aktivizálódni az elménkben. Ahogy tehát, teljesen elképzelhetetlen számunkra az, amiben nem hiszünk, úgy csak az fejezi ki igazán a mi személyes hitünket, amit az elképzelés szintjére emeltünk az elménkben. Ami azt jelenti, hogy csak azt nevezhetjük a mi hitünknek, amit már tudatosan elképzeltünk valóságosnak.
Amikor az emberek beszélgetnek, és azt fejezik ki magukról, hogy „azt hiszem”, vagy „nem hiszem”, akkor azt az állításukat, nem is képzelték el valóságosnak, csak a tanult vagy már megtapasztalt ismereteikhez igazítják a pillanatnyi véleményüket. A régebben elfogadott hiteikre támaszkodva fejezik ki a jelenben formálható véleményüket. Hitként kifejezve azt, amire pusztán csak gondolnak szellemi szinten. De, ha egy szellemi gondolatokkal kifejezett állítás, nem tartalmaz lelki érzéseket, akkor nem is nevezhető hitnek.
Mert a hit, a remélt dolgok és események valósága, és a nem látható dolgokról és eseményekről való tökéletes meggyőződés. Ennél fogva, amikor hitet formálunk a tudatos elménkben, akkor a szellemi gondolataink informatív értékeivel, olyan ideális mentális formát alakítunk ki magunknak, amit csupán remélhetünk, hogy jól fog majd illeszkedni, a már megtapasztalt valóságunkhoz. Bár nem képezi a megtapasztalt valóságunk részét, de az elménkben már valóságosnak láttuk a hitünk tárgyát vagy eseményét. Ezért, már szilárd meggyőződésünk lehet a felől, hogy a valóságunk része lehet.
Mivel, a hitünk olyan szellemi gondolatunk, amelyik lelki érzésekkel is társult az elménkben, ezért nem objektív anyagi tényező, hanem már, agyi mágneses hullámmá alakult. Amelynek a hullámhosszát, a szellemi gondolat határozza meg, míg a frekvenciáját, a hozzá társult lelki érzés. Mágneses jellegénél fogva pedig, nem szorítkozik az objektív törvények hatálya alá. Hanem a szubjektív, mágneses törvényszerűségek szerint működhet.
A mágneses hullámhossz, egyszerűen csak felépül a mágneses térben. Egyenes vonalvezetéssel. Egy gondolat folyamata alatt. Lehetőséget biztosítva ez által annak, hogy a felépülése mentén, a lelki érzéseink frekvenciájának az energiaértéke tudjon terjedni, a fény szubjektív sebességével. De magának a szellemi gondolatnak, nincsen szüksége terjedési időre. Mert a kialakulása, mindig a jelen pillanatában történik, és azt is tartja fenn. Mert az információ létezésének a mágneses térben, nincsen szüksége terjedési időre. Mivel a mágneses tér, maga az abszolút Elme és Memória.
Az ilyen módon formált hiteink tehát, mint sajátságos agyi mágneses hullámaink, alkalmasak arra, hogy térben és időben, az objektív események elé menjenek. Ilyen módon kialakítva számunkra mindazt, amit a hitünkbe ágyazott szellemi gondolatainkkal, előre feltételeztünk magunknak. Így az értelmes előfeltételezéseink fognak megtapasztalható lehetőségekként jelentkezni számunkra, az objektív eseményszerűségek térben és időben zajló folyamatában.
Sajnos, arra nincsen lehetőségünk, hogy a múlt már megtörtént eseményeit, utólag megváltoztassuk. De a hit segítségével, befolyásolni tudjuk, az objektív események további megtapasztalásának az esélyeit. Ha a vágyainkat, előre valóságosnak elképzelve, pozitív lelki érzésekkel telítve átérezzük. Vagyis, ha tulajdonképpen, előre beleéljük magunkat, a vágyunk szerint formált reális elképzelésünkbe. Ahhoz, hogy valóságként megtapasztalhassuk a vágyaink tárgyát vagy eseményét, ezt a mentális munkát, mindenképpen el kell, hogy végezzük.
Amikor az objektív módon meghatározott jelenünkből, elképzeljük a vágyaink szerint elvárható jövőnk eseményszerűségeit, akkor gyakorlatilag, a mi saját elektromos anyagi valóságunkból gyakorolunk induktív hatást, a mágneses valóságra. A mágneses valóságban pedig, az elménkben formált hitünk elénk megy az objektív eseményszerűségeink folyamatos történéseiben, és a saját előfeltételezéseink szerint alakítják számunkra, a megtapasztalható objektív valóságunkat.
Ha tehát, a mágneses jelenségek, amelyek nem konkrét elektromos objektív dolgok és események kvantálhatóak, akkor a hit mibenléte, nem más, mint a kvantumelmélet megtapasztalható megnyilvánulása. Aki tehát, a hitét reális elképzelésekkel gyakorolja, és pozitív lelki érzéseket biztosít hozzá az elméjében, gyakorlatilag befolyásolja, energetikai szinten kvantálja a várható események folyamatát. Ennél fogva, a mágneses alapú kvantumtérben, olyan induktív hatások alakulnak ki, amelyek megvalósítják számunkra, a hiteinkben kódolt dolgokat és eseményeket.
Ilyen módon, a reálisan elképzelt hiteink, realizálják számunkra a vágyott valóságot. Ezért, a tudatosan formált hiteinken keresztül, tulajdonképpen megengedjük magunknak azokat a reális elképzeléseinket, amelyek a vágyainkat valósíthatják meg. Mert, mint lehetőségek fognak jelentkezni az életünk anyagi szintű eseményei között. Olyan lehetőségek, amelyeket mi magunk hívtunk életre, ezért számítunk reájuk, és nyilván élni is tudunk velük.
Tulajdonképpen, eddig is a kínálkozó lehetőségek szerint éltünk. Olyan lehetőségek szerint, amelyek mások előfeltételezései alapján alakultak ki, és mi csupán észleltük olykor azokat. De ezek, elég ritka lehetőségek számunkra. Ráadásul, sok esetben, bennünket kényszerítő lehetőségek, amelyek a problémáinkat okozzák. Ha azonban, a problémák ismeretében, a vágyunk mentális előfeltételeit, mi magunk határozzuk meg a hiteinkben kódolva, akkor azok, szép tervezett rendben fognak jelentkezni az életünk eseményei között. A személyünkre szabott módon. Mert, mi magunk engedtük meg magunknak. Ilyen módon, gyakrabban élhetünk azokkal az objektív lehetőségekkel, amit voltaképpen, éppen mi engedtünk meg magunknak, szubjektív módon.
Matécz Zoltán
2020.11.10.
