Egzakt.
Ez a latin szó azt jelenti, hogy „pontos, megmért, befejezett”. Ezért ezt a szót, a tudományok előtagjaként szokták használni. Mert a tudományok, pontos méréseken alapuló, konkrét meghatározások alapján fejezik ki, a logikus módon befejezett mondanivalójukat. Tudatosan eltávolodva, az általános módon használatos kijelentésektől. Hiszen az általános kijelentések, távol állnak a pontos méréseken alapuló, konkrét módon való meghatározottság tévedhetetlen állításaitól.
Így például, a matematika, és a matematikai szinten értelmezett fizika, egzakt tudományoknak minősülnek. Mivel, a matematika konkrét szabályszerűségeivel meghatározott, és precíz mérések állításaival kifejezett fizika, olyan megdönthetetlen igazságokat fejez ki, amelyek ennél fogva a fizikát, a tudományok legmagasabb fokozatának tekinti. Ezzel szemben, a társadalomtudományok például, nem egzakt tudományok, mert a kifejezett igazságtartalmuk, nem nélkülözi az önkényességet. Vagyis, konkrét módon meghatározott alapfogalmak hiányában, általános módon használják a kifejezéseiket. Ezért a mondanivalójuk közérthetőbb ugyan, de sok esetben, hiányzik belőle a tudományos szintű precizitás. Amit a matematika révén kifejezett fizika, nem nélkülözhet.
Nézzük akkor a fizikát. Ami akkor egzakt, ha pontos, megmért, és befejezett. Na, már most, a fizika tudománya folyamatosan változik. Ennél fogva, egyáltalán nem nevezhető befejezettnek. Bár a fizikusok nem hisznek, hanem mindig mérnek, de az elméjük, még sincsen közvetlen viszonyban azzal a valósággal, amit éppen mérnek. Így az objektív módon mért eredményeiket, szubjektív módon értékelik. Ezért, nekik is hinniük kell a méréseik eredményeiben. Mivel közvetett módon, az erősen korlátozott képességű érzékszerveik közvetítése révén juthatnak csak, a méréseik valószínűsíthető eredményeihez. Amit a konferenciának nevezett konzultációik során egyeztetnek. Ezért a fizika, az egyre precízebb mérések ellenére is, csak a fizikus tudósok kollektív hitének nevezhető.
Ráadásul, olyan alapvető fizikai fogalmakat használnak általános módon, amelyeknek már, régen konkrét értelmezést kellett volna adniuk. Ilyenek például, az energia, a tér, az idő, a téridő, vagy az információ. Mert ezeket a fogalmakat ma még, szintén elvont módon használják, a konkrét meghatározottságuk hiányában, a fizikusok is. Vagyis, önkényesen.
Az persze, nem vitatható, hogy pontosságra törekednek, de ezt teszi minden egyéb tudomány is. Még azok is, amelyek nyilván nem nevezhetőek egzaktnak. Mert a pontosság ez esetben, éppen a precíz kifejezőképességre utal. Ami tudományos értéket biztosíthat, egy olyan logikus módon kifejezett mondanivalónak is, ami nem egzakt módon jött létre. Csupán, sokkal konkrétabb módon van megfogalmazva, mintha általános fogalmakkal lenne kifejezésre juttatva. Mint például, a társadalomtudományok.
Most pedig, nézzük a matematikát. Mint egzakt tudományt. Amely a meghatározottságának köszönhetően, alkalmas arra, hogy amelyik egyéb tudományt matematikai szinten lehet kifejezni, azt egzakttá alakítsa. Meghatározottá. Mint például, a fizikát.
A matematika, szintén nem befejezett tudomány. Mert a folyamatos változás lehetőségével él. Ha pedig, a számrendszere alapját nézzük, a nullát, akkor valójában, még elkezdettnek sem nevezhető. Mivel a nulla, egy olyan neutrális szám, amelyik nem sorolható se a pozitív, sem pedig a negatív egész számok halmazába sem. Gyakorlatilag, a matematikai szinten kezelhető számok hiányát fejezi ki. A nulla létezése tehát, már a matematikai alapoknál megfosztja az egzakt jellegétől, ezt a tudományt. Mert, ha a nullának, nem lehet számszerű konkrét meghatározása, akkor nem is lehet olyan számértéke, amely szerint a matematika használhatja napi szinten.
Relatív számegyenes - „-„…54321012345…”+”
Abszolút számegyenes - …1111111111111…
Amíg az abszolút számegyenesen, minden egyes létezőt, egy darab egyes szám jelképez, addig a relatív számegyenes nullája, éppen elfedi egy valós egyesnek a helyét. Ez által a nulla, a relatív nemlétezést valósítja meg, a relatív számegyenesre vetítve. Míg az abszolút számegyenesen, nem létezhet nemlétezést biztosító nulla érték, mert csak a létezés van rá felvetítve. Így a relatív számegyenesen a számok, azt fejezik ki, hogy a nullához viszonyítva, hányadik egyesről van szó. Ezért a relatív számegyenesen a nulla, a viszonyítási pontot, a tükrözhetőség szerepét valósítja meg, a negatív és a pozitív számok között. Ettől relatív a számegyenes.
Ezért a nulla, éppen olyan kiindulópontnak minősül, mint az origó a koordináta rendszerek esetében. Számérték nélküli viszonyítási alapnak minősül csupán. Mivel az ember, szinte mindent önmagához viszonyít. Ezért a nulla, a viszonyítási pontunkat határozza meg. Vagyis, önmagunkat. Ezért, az éppen viszonyító önmagunkat, nem sorolhatjuk a számok közé. Akkor sem, ha a hozzánk viszonyítható számokat használjuk matematikai szinten.
Ha rajtunk kívül határozunk meg egy viszonyítási pontot, akkor az is nulla értéket vesz fel számunkra, a viszonyításunk idejére. Ahová, éppen magunkat képzeljük bele. Teljesen elvonatkoztatva önmagunkat, a gyakorlati módon megtapasztalható valóságunktól. A viszonyítást végző tudatunkkal. Ezért, ha bárhová feljelölünk egy kezdőpontot, akkor oda, éppen önmagunkat képzeljük el, amíg abból a pontból viszonyítunk. Ez a pont pedig, bármelyik lehet a létezésben. Csupán a viszonyítás érdekében, ki kell jelölnünk azt. A tudományos értéket biztosító mérés minden lehetséges formája pedig, mindig valamilyen viszonyításnak, mérésnek minősül.
Ahogy a fizikát, a matematika teszi meghatározott módon egzakttá, úgy a matematika, önmagát is meghatározza. Csakhogy, ha a tudományos értékű meghatározottságot, éppen a matematika biztosíthatja, akkor a matematika, önmagát nem határozhatja meg. Mert, ha a meghatározó tudomány, önmagát határozza meg, akkor a meghatározott állítások és az ellenőrzés is, egy kézbe kerül. Ilyen módon pedig, önkényessé válik. Épp úgy, mint ahogyan a társadalomtudományok esetén, amikor a jogalkotás és a törvényeket ellenőrző jogkör, egy kézbe kerülve, diktatúrához vezet. Önkényes társadalmi rendszerhez. Így a matematika, mint meghatározó tudomány, ha önmagát is egzaktként határozza meg, akkor az, tudományos szintű diktatúrát eredményez. Ami ahhoz vezet, hogy semmit sem lehet cáfolni logikus észérvekkel, amit a matematika bizonyítani képes.
Csakhogy a matematika, a nem is létező virtuális valóságot is, éppen olyan könnyedén kezeli, mint a valóságosat. A fantázia világában éppúgy otthon van, mint a tudományok által kifejtett valóságban. Ebből kifolyólag, bármit meg tud határozni. De az alapfeladata mégis az, hogy a tudományos állításokat határozza meg, a matematika sajátságos nyelvezetén.
Ha tehát a matematika, a tudományos állítások kifejezésére szorítkozik, akkor a matematika alapfeladatát, éppen a többi tudomány verbális állításai határozzák meg. Mert egzakt jelleget a matematikának is, éppen a többi tudomány verbális kifejezéseinek, a matematikai igényekkel kifejezett számszerűsége biztosít. Amely tudományoknak az egzakt jellege, éppen a matematika visszaigazolt számszerű állításaival határozható meg. Vagyis, ez az egzakt jelleg, éppen olyan a tudományok világában, mint a saját farkába harapó kígyó esete. Amelyik szép lassan megeszi magát a nélkül, hogy észrevenné azt. Teljesen önkényes módon.
Matécz Zoltán
2020.11.25.
