Nézőpont.
Amikor egy közlekedési eseményt rekonstruálnak, akkor minden lehetséges szemtanú vallomását figyelembe veszik. Annak ellenére, hogy minden szemtanú, csak a saját nézőpontjából emlékezhet az általa látott eseményre. Így az ellentétes nézőpontokból, egymással ellentétes értelmű állítások is megfogalmazódhatnak. Amely állításokhoz, többnyire hozzáadódik még, a tanúk szubjektív véleménye is. Ennek ellenére, a sok szubjektív állításból, mégis rekonstruálni lehet azt az objektív valóságot, ami magában az eseményben megvalósult.
Hasonló a helyzet az ember egyéniségével. Mint olyan személyes nézőponttal, amit kizárólag, csak saját magunk tapasztalhatunk meg. Ezért, mivel a világot, mindig sajátságos nézőpontból szemléljük, amelyhez hozzátársul még a személyes szubjektív véleményünk is, ezért nincsen két ember a világon, akinek ugyanaz lehetne a véleménye, valamilyen megtapasztalt dologról vagy eseményről. Ezért, ahány ember van a világon, annyiféle nézőpontot képviselünk, ebben az objektívnek megismert valóságban. Nincs kivétel.
Amikor megszületünk, teljesen lenullázott szellemiséggel rendelkezünk. Mert, semmiféle élettapasztalat információja sem terhelte a szellemi képességeinket. Csupán lelki szinten aktivizált élőlények voltunk. Akik a kommunikációs lehetőségeiket, a lélek hangzóival fejezhették ki csupán. Gyakorlatilag, a magánhangzókkal. Így minden értelmes kisbaba, csak magánhangzókkal képes kommunikálni. Azok hangerejét dinamikus módon változtatgatva, képesek kifejezni a lelki érzelmeiket.
Majd, ahogy a tudatos elméjükkel, elkezdenek tapasztalatokat gyűjteni az élet dolgairól és eseményeiről, úgy töltődik fel a szellemiségük informatív értékekkel. Amit a memóriájukban képesek tárolni. Így a beszéd képességének a kialakulása során, elkezdik használni a szellemi hangzóikat is. A mássalhangzókat. Ilyen módon, szellemi szintű informatív értéket adnak, a lelki hangzóik dinamikájához. Vagyis, az értelmes emberi beszédben már, a lélek és a szellem közös célkitűzései nyilvánulnak meg. A hitük.
A lelki érzéseink, különböző frekvenciájú rezgéseket képviselnek. Amit a magánhangzók dinamikája képvisel a beszédünkben. Míg a szellemi gondolatainknak, informatív értékei vannak. Ezek a szellemi szintű információk, a dinamizmus nélküli mássalhangzóinkkal fejezhetők ki. Ezért az értelmes emberi beszédben már, a lelki érzések rezgéseivel kifejezésre juttatott szellemi szintű információk nyernek közös hanghatást. Így, a tökéletes kommunikáció legtisztább lehetősége, a közvetlenül hallható beszélgetésben rejlik.
Mert az írott szöveg, nem képes olyan dinamikus módon közölni az értelmes mondanivalót. Az írott szövegből ugyanis, hiányzik a lelki szintű nyomaték. Mint a magánhangzók által biztosított írásjelekben, megtalálható ugyan a lelki szintű mondanivaló is, de hangzók dinamikus nyomatékai nélkül. Ezért egy élőszóval elmondott szöveg, mindig hatásosabb, mint ugyanaz a leírt szöveg. Ezért fontos az, hogyha lehetséges, mindig élőszóval kommunikáljunk egymással. Mert akkor, nem csupán a szellemi szintű mondanivalónk informatív értéke tudatosul bennünk, hanem a lelki érzéseink tökéletes dinamikája is.
Így az értelmes beszédünkkel, éppen azt tudjuk kifejezésre juttatni mások számára, amire mi magunk már érettek vagyunk. Amit megértettünk a világunk objektív valóságából. Vagyis, az objektív valóságban, szubjektív módon fejezzük ki, a saját személyes relatív nézőpontunkat. A hiteinket. Így a közvetlen kommunikációra, éppen azért van szükség az életünkben, hogy az értelmes nézőpontbéli különbözőségeinket egyeztetni, vitatni tudjuk. Hogy a nézeteltéréseinket, közös nevezőt képviselő megegyezésre tudjuk hozni. A közösen végrehajtható cselekvések érdekében.
Így az egyéni tudatos nézőpontunkat a fejünkben, az a személyes mindenkori tudatosságunk szabályozza, ami a tudatalattinkban honos, és az életünk kezdete óta folyamatosan változhat. A saját magunkra vetített tulajdonságok tudatos döntései alapján. Vagyis röviden, amilyen tulajdonságot tudatosan önmagunkra nézve igaznak érzünk a tudatos elménkben, az a tudatalattinkban lévő mindenkori tudatosságunk adatbázisát fogja növelni. Ezért, ez a mindenkori tudatosságunk, az életünk végéig tudatosan változtatható. Mert, amit a tudatos elménkben meghatározunk önmagunkról, és a „VAGYOK” szóhoz rendelünk, az a mindenkori tudatosságunkba épülve, a mi jellemünket, a mi identitásukat, a mi egyéniségünket fogja meghatározni. Ami, mint mentális visszacsatolás, minden tudatos döntésünkbe beleszól, a tudatalattinkból irányulva. Ezért az elménkben formált tudatos döntéseink, mindig szubjektívek maradnak.
A lélek által, Isten éltet bennünket. Így Isten számunkra, a „VAGYOK” kifejezésben nyilvánul meg. Mert, miközben a lélek által éltet bennünket, addig azzá az egyéniséggé válik bennünk, amit a „VAGYOK” szóhoz rendelünk. A mindenkori tudatosságunkat alkotva. Amit a tudatos elménkben bármikor módosíthatunk. Ha új tulajdonságot határozunk meg a „VAGYOK” kifejezéssel önmagunkról, a tudatos elménkben.
Az abszolút Létezés, kétféle valóságra épül. A mágneses alapú szubjektív valóságra, és az elektromos tulajdonságú objektív anyagi valóságra. Így az összetett szerkezetű objektív elektromos anyagi valóság minden lehetséges objektuma, az oszthatatlan alaptömegek által fennálló mágneses alaphalmazban nyilvánult meg, és működik rezgési szinten. Az anyagi szintű objektumok belső tereit is, a mágneses alaphalmaz tölti ki. Mozgási, létezési teret és térfogatot biztosítva ez által, az objektív elektromos anyagi megnyilvánulásoknak.
A mágneses alaphalmazban, mágneses hullámok alakulnak ki. Az oszthatatlan alaptömegek, mátrix alapú kényszerű együtt-rezgései miatt. Ezeknek a mágneses hullámoknak, két összetevője ismert. A hullámhossz és a frekvencia. A hullámhossz képviseli a mágneses szintű információt. Míg a frekvencia által, az energia terjed a fény sebességével, egymást követő erőimpulzus sorozatok formájában. Így minden kozmikus szintű mágneses hullám, informatív értéket, és általa irányított, és folyamatossá vált erőhatást képvisel energiaként.
Az a mágneses alaphalmaz, amelyikben a mágneses hullámokban kódolva, információ alakulhat ki, terjedhet az elektromos anyagi megnyilvánulások felé induktív módon, és tárolódhat el, az elmének és memóriának minősül. Mégpedig, abszolút Elmének, és szintén abszolút értékű Memóriának. Ennek az abszolút értékű Elmének és Memóriának, szintén abszolút értékű Öntudata van. Kozmikus szintű Öntudata. Amit Istennek nevez a vallásfilozófia. Isten tehát, az Univerzum kozmikus szintű Öntudata, aki a saját mágneses akaratát, induktív módon közvetíti az anyagi világ elektromos részhalmazaira.
Így a kozmikus szintű mágneses hullámok induktív hatására működik minden objektív elektromos anyagi megnyilvánulás. Ezért, a mágneses hullámok frekvenciái által közölt energia, a hullámhosszban kódolt Isteni akaratot, elektromos anyagi eseménnyé alakítja. Vagyis, Isten akarata szerint meghatározott anyagi változássá. Még az embert is. Mert a vegetatív szintű testműködésünket, a reánk irányuló kozmikus hullámunkban kódolt Isten akarat vezérli. A mi személyes akaratunktól függetlenül. Viszont az által, hogy az elektromos tulajdonságú agyunkban, EEG agyi mágneses hullámok alakulhatnak ki, folyamatos mentális kapcsolatot tartunk fenn a kozmikus szintű mágneses Öntudattal.
Úgy is mondhatnám, hogy Isten, mint a kozmikus szintű Öntudat, az Ő tiszta fényét vetíti reánk, a bennünket működtető mágneses hulláma révén. Ami a lelkünket képviseli. Ebben a szubjektív viszonyban, a mi mindenkori tudatosságunk olyan mentális „objektumnak” minősül, amelyen keresztül, Isten tökéletes fénye, nem képes maradéktalanul áthatolni a valóságunkra. Vagyis, a mi jellemünket képviselő mindenkori tudatosságunk, sajátságos árnyékot vet arra a valóságra, amit az életünk során megtapasztalhatunk.
Ezért nevezik az objektív anyagi valóságot „árnyékvilágnak”. Mert, csak szubjektív árnyéka lehet annak az Isteni ragyogásnak, ami felénk érkezik, és lélekként fenntartja az életünket. Így Istenként a lélek, azt a megtapasztalható valóságot teremti meg számunkra, amit a mindenkori tudatosságunkon keresztül, a valóságunkra vetítünk. A reális elképzeléseink révén. Mert minden, ami az objektív valóságunk részeként, megnyilvánult a természetben, előbb valaki képzeletében született meg. Így a reális képzeletnek, teremtő ereje van.
Amikor ébred bennünk egy lelki vágy, egy értelmezhető lelki rezgés, akkor éppen az a mentális feladatunk, hogy annak, a szellemi gondolataink informatív értékeinek a segítségével, értelmes formát biztosítsunk. Így születik meg a képzeletünk által a hitünk. Mint olyan szellemi gondolatunk, amihez a lelki érzéseinket biztosítottuk. Mert amiben nem hiszünk, az elképzelhetetlen számunkra. Viszont, amiben igazán hiszünk, azt el is kell tudnunk képzelni valóságosnak ahhoz, hogy kifejeződésre juttatott hitté alakuljon az elménkben.
A képzelet által valóságosnak kifejezett hitünk, olyan agyi mágneses hullámként jelentkezik az életünkben, amit EEG hullámmérővel tudnak mérni. De ezek az elképzeléseink, csak olyan mértékben illeszkedhetnek a valóságunkhoz, amennyire a mindenkori tudatosságunk éppen engedi azt. Mert a mindenkori tudatosságunk, a teremtésre alkalmas lelki érzéseinket szabályozza. Az Isteni eredetű teremtő erőinket. Ennél fogva, ha a szellemi gondolataink informatív értékeivel, bármilyen dolog vagy esemény mentális képét vagy filmjét határozzuk is meg képzeletben, csak olyan mértékben fog az megvalósulni az életünkben, amennyi lelki érzést invesztálunk a képzeletünkbe. Amit kizárólag, csak a mindenkori tudatosságunk árnyékolhat be.
A képzelet tehát, közvetlen Isteni hatáskört jelent az életünkben. Ezért a képzeletünket, nem korlátozhatja semmi. Vagyis, bármit elképzelhetünk valóságosnak. Abszolút mértékben. Mivel pedig, bármi csak a reális képzeletünk után valósulhat meg az életünkben, ezért a valóságunkhoz igazodó reális képzeletünkkel, éppen Isten teremtői munkáját aktivizáljuk. Vagyis, mi magunk határozzuk meg azt, hogy Isten milyen mértékben teremthet számunkra megtapasztalható valóságot. Ezért, egyáltalán nem mindegy az, hogy milyen dolgokat és eseményeket képzelünk el a valóságunk lehetséges részének. Mert ilyen módon, a teremtés közvetlen haszonélvezői vagy elszenvedői lehetünk.
Úgy is fogalmazhatnám a dolgot, hogy a lélek által Isten él rajtunk keresztül, a teremtő. Majd a képzeletünk által formálja számunkra a valóságunkat. De a képzeletünkbe ágyazható teremtői szintű lelki érzéseinket, mint mentális erőhatásainkat, a mindenkori tudatosságunk befolyásolja. Így az elképzelt valóságnak, csak olyan árnyékát tapasztalhatjuk meg valóságként, ami a jellemünket biztosító mindenkori tudatosságunkból, a valóságba tükröződött. Ezért, az objektívnek megismert induktív árnyékvilág, csak olyan lehet számunkra, amilyen mértékű lelki érzéseket biztosítunk hozzá. Vagyis, amilyen szinten korlátozzuk Isten teremtői munkáját az életünkben.
A lelki vágyaink által, a bennünket éltető Isten, azt üzeni számunkra, hogy az életünk során észlelt problémáinkra, létezik reális megoldás. Mert a vágy, nem más, mint Isten reánk irányuló személyes akarata. Csak el kell fogadnunk a vágyaink intelligens rezgéseit és követnünk a lelki vágyainkat, a szellemi gondolataink informatív értékeinek a segítségével is. Ez a boldogságunk záloga.
Amikor probléma elé állít bennünket az élet, akkor ébred bennünk egy lelki vágy, ami már a problémánk megoldott állapotára utal. Egy olyan állapotra, ami már boldoggá tehetne bennünket. Így a vágy, a lélek által bennünket éltető Isten, reánk irányuló közvetlen akarata. Ezért, nincsen más dolgunk, mint az elménkben tudatosodó lelki vágyunkat, a reális elképzelés szintjére emelni. Mégpedig, az értelmes szellemi gondolataink informatív értékeivel. Vagyis, értelmes formát kell meghatároznunk, a vágyunk Isteni rezgéseinek. Ilyen módon, hitté kell alakítanunk ahhoz, hogy a teremtés megvalósítható része lehessen.
A reális elképzelésünkbe invesztálható lelki érzéseink nagymértékben fokozhatók, ha a mentális képünkbe vagy filmünkbe, önmagunkat is aktívan beleképzeljük. Ha egy dolgot képzeltünk el valóságosnak, akkor azt képzeletben ki kell próbálnunk. Már előre élveznünk kell a vele járó élmények lehetőségeit. Minden lehetséges vonatkozásában. Ha egy eseményt képzeltünk el, akkor pedig képzeletben, sikeresen részt kell vennünk, az esemény minden lehetséges történéseiben. Ilyen módon, a képzeletünkbe ágyazható pozitív lelki érzések megsokszorozhatók.
Így az esti ima, nem arról kell, hogy szóljon, hogy egy olyan imát mormolunk el lelki érzések nélkül, amit szellemi szinten már kívülről tudunk. Hanem éppen ellenkezőleg. Egy másnapra szóló dolog vagy esemény reális elképzelésével, hitet formálunk. Majd azzal, hogy beleképzeljük magunkat a dologba vagy eseménybe, egyre határozottabb módon realizáljuk magunknak azt. Így egyre több pozitív lelki érzést integrálunk, a szellemi szintű elképzelésünk mentális formájába. Olyan agyi mágneses hullámokká alakítva azt, amelyben a vágyaink, a kifejezésre juttatott hiteinkben kódolva jelenhetnek meg. Majd az „ÁMEN” kifejezéssel, az Isteni teremtés hatáskörébe rendeljük, az ilyen módon formált hiteinket. Végül pedig, mint aki jól végezte a dolgát, nyugovóra térhetünk.
Amíg alszunk, addig megtörténik a „csoda”. Az elektromos tulajdonságú testünk pihen. Míg az agyi mágneses hullámot képviselő hitünket már kivetítettük, projektáltuk a mágneses valóságba. Az ÁMEN kifejezéssel. Vagyis, az agyi mágneses hullámunk, a fény sebességével halad, a nála háromszor lassabb elektromos rezgéseink elé. Tehát, a mi elektromos életeseményeink elé kúszik, és beállítja számunkra azokat az induktív paramétereket, amely szerint a vágyunk, a hitünk alapján fog számunkra alakulni. Mert ahhoz, hogy egy elektromos dolog vagy esemény megváltozzon, mágneses hatásra van szüksége. Amelynek az induktív hatása, mindenképpen befolyással lesz, a vágyott elektromos anyagi dologra vagy eseményre.
Aki ezt megérti, annak számára Isten és a teremtés folyamata, már nyilvánvaló lesz. Vagyis, tudatosságában fokozódik. Minél magasabb rezgésű a mindenkori tudatossága valakinek, annál kevesebb mentális árnyékot fog vetni a tudatos teremtés folyamatában. Mert a mindenkori tudatosságának a rezgése, egyre közeledik az Isteni rezgés lelki szintjéhez. Amint azonossá válik a kétféle rezgés, megszűnik a mentális árnyék. Annál határozottabbá válik, a teremtés vágy szerinti folyamata.
Mert a végső tulajdonság, amit egy értelmes ember felvehet a mindenkori tudatossága részének, az nem más, mint az, hogy Ő maga a teremtő. Ha ugyanis, Isten a kozmikus szintű Teremtő, és a mindenkori tudatosságba, tudatosan beépül ez a teremtői tulajdonság, akkor a két rezgés tökéletesen megegyező lesz. Ha pedig, a regésben már nincsen eltérés, akkor megszűnik a mentális árnyék hatása, amit a mágneses rezonancia válthatna ki. Ha nincsen hullámhosszbéli rezonáns különbözőség, akkor az Isteni lélek frekvenciája, akadálytalanul fogja kivetíteni azt az induktív lehetőséget, ami az elektromos változásokat előidézheti. Ami a hitben kódolt lelki vágy megteremtését kinyilváníthatja, az elektromos anyagi valóságban.
Ahogy a beszédünkben, a szellemi gondolat és a lelki érzés egyesül, és értelmes módon nyilvánul meg a hittel kifejezett mondanivaló, úgy a vágyat kifejező hitben, a szellemi gondolat informatív értéke és a lelki érzés rezgési szintje párosul. Így a beszéd által, az értelmes kommunikáció zajlik az emberek között, míg a tudatos teremtés által, a sorsszerű események formálása történik. Ezért, a sorsszerű eseményeinkben, mindig valamilyen reális elképzelést követünk. Ha nem a saját vágyaink elképzeléseit, akkor mások elképzelései szerint éljük a mindennapi életünket. De szuverén módon élni, csak akkor tudunk, ha a saját elképzelések alapján kifejezésre juttatott vágyaink szerint élünk.
Aki nem tanulja meg azt, hogy a saját vágyait hogyan kell a reális elképzelései segítségével hitté alakítani, és a tudatos teremtés hatáskörébe rendelni, az arra kényszerül, hogy a mások elképzelései szerint éljen. Ami egy olyan alárendelt életmódot biztosíthat csak, amelyben az ember, kiszolgáltatott helyzetben élhet csupán. Ismerős valahonnan? Így gyakorlatilag, minden munkavállaló, a munkaadója elképzelései szerint élhet csak „szabadon”. Amit társadalmi törvények szabályoznak. Olyan törvények, amelyek néha áthághatóak. Olyankor pedig, az alárendelt munkavállaló, nem lehet igazán boldog.
Amikor a lelki érzéseink intelligens rezgései nincsenek szinkronban a szellemi gondolataink informatív értékeivel, akkor önkéntelen módon, belső mentális vitát folytatunk. Ez a belső feszültség, nyomást gyakorol reánk. Ez a depresszió jelensége. Tulajdonképpen az, hogy a szellemi gondolatainkat, nem a vágyaink rezgéseinek az értelmes kifejezésére használjuk. Hanem a vágyainkkal ellentétben, olyan mentális kompromisszumokat kötünk, amelyekben a lelki érzéseinket, másfajta valóság megteremtésére késztetjük. A vágyainktól eltérő valóság kialakítására. Mert nincsen megfelelő önbizalmunk a tudatos teremtés terén. Olyankor, belső párbeszéd valósul meg az elménkben. Amelyben az intelligens lélek és az értelmes szellemiségünk vitázik egymással.
Így a teremtő jellegű lelki erőinket aktivizálni képes képzeletünket, érdemes mindig a vágyaink megvalósulása érdekében használni. Minden este lefekvéskor. De bármikor lehet napközben is. Mert a képzeletet, nem korlátozhatja senki és semmi. Így, a lehető legrosszabbnak ítélhető anyagi helyzetből is kikerülhet bárki, ha a reális elképzeléseit, a vágyai szerint formálja a tudatos elméjében. Vagyis, ha nem az őt sújtó rossz dolgokra és eseményekre koncentrál, hanem azokra, amelyek a vágyai szerint, áldásosak lehetnének az életében.
Mert a világunk valósága, jobbá képzelhető. Hiszen, mindenki oda irányítja a teremtésre alkalmas lelki rezgéseit, ahová a tudatos figyelme szellemi szinten fordul. Ilyen módon például, ha csak szidunk egy politikust, akkor azt a mentális erőt ő arra használhatja, amire csak akarja. Mert a szidalmazás, nem képvisel Isteni akaratot. Így erősíti vele a megszerzett hatalmát. Ha azonban, a reális képzelet segítségével, elképzeljük őt a nép tökéletes vezetőjének, aki áldás az életünkben, akkor ezzel a hitünkkel, a mágneses térbe vetítve, arra késztethetjük őt, hogy a vágyaink szerint cselekedjen. Isteni rendben.
Így a szidalmazás és a tudatos teremtés, egymás ellenhatásaiként jutnak érvényre az életünkben. Ezért a szidalmazások, átokként térnek vissza hozzánk, az életünk eseményeiben, míg a tudatos teremtéseink áldásként. Ezért, egyáltalán nem mindegy az, hogy a lelki érzéseinket, milyen módon használjuk fel. Hiszen az Isteni akaratot, csak a vágyainkat kifejezni képes tudatos teremtés szolgálhatja az életünkben.
Csupán arra érdemes figyelni, hogy ne korlátozzuk Istent az életünkben. Mert, amíg a hiányokkal foglalkozunk szellemi szinten az elménkben, addig az Isteni bőségnek határozunk meg mentális korlátokat az életünk során. Így a szegényes gondolkodásmód, szegényes életvitelt eredményez. Mert, negatív lelki érzésekkel párosul. A bőséget, csak bőségtudattal lehet megtapasztalni. A bőség szellemi gondolatához társítható pozitív lelki érzések által.
Gyakorlatilag, szellemi szinten meg kell előlegeznünk azt a képzeletbeli lehetőséget, hogy már bőségben élünk. Akármilyen lehetetlennek látszik is a pillanatnyi helyzetünk. Képzeld el valóságosnak, hogy már bőségben élsz. Képzeletben, éld bele magad, a bőség minden lehetséges áldásába. Majd légy hálás azért, hogy ezt a bőséget, legalább képzeletben megtapasztalhattad. Így a hálád pozitív lelki érzései, elkezdik számodra megvalósítani azt a bőséget, amit elképzeltél magadnak. A nélkül, hogy lopnod, hazudnod, vagy csalnod kellene érte.
Isten a teremtő, abszolút értelemben véve. Az egyéni emberben azonban, relatív teremtővé vált. De az egész emberiség életében, mégis abszolút maradt, mert mindenkinek, a mindenkori tudatossága alapján kialakult jelleme szerint formálja a valóságát. Kivétel nélkül. Ezért kifelé, az objektív valóságba tekintve, megcsodálhatjuk azt az végeredményt, amit Isten alakított ki számunkra, a hiteinket megvalósítva. De befelé tekintve, önmagunk szubjektív valóságába, meg is érthetjük Istent. Meditatív módon. Amikor a szellemi gondolataink tudatos mellőzésével, a lelkünkre fordítjuk az elménk figyelmét.
Ahogy elérjük a lelkünk rezgési szintjét biztosító kozmikus hullámunk frekvenciáját, máris tudatosak lehetünk arra a hullámhossz által közölhető információra is, ami azt a frekvenciális rezgést számunkra biztosítja. Vagyis, a kozmikus szintű Öntudatra. Istenre, a mindent tudás abszolút Elméjére és Memóriájára. Ilyen módon, az elménket egyfajta mentális rádióvevőnek értékelve, olyan kozmikus szintű információkra hangolódhatunk az elménkkel, amilyenre csak szükségünk lehet. Ettől Isten nem zárkózik el. Sőt, korlátlan mentális lehetőségeket biztosít számunkra. Épp úgy, mint a személyes képzeletalkotás lehetőségével.
Az Isteni nézőpont tehát, rajtunk keresztül teremti meg számunkra a valóságunkat, a mi saját mindenkori tudatosságunk alapján. Türelmesen bevárva azt, hogy a mindenkori tudatossági szintünk, a teremtői szintre emelkedjen tudatosan. Ilyen formában, csak azt tapasztalhatjuk meg, amire a mindenkori tudatossági szintünk alapján, már érettek vagyunk. Mivel Isten állandó, ezért nekünk kell mentális módon változni ahhoz, hogy ez a helyzet a hasznunkra módosuljon. Nekünk kell az egyéni nézőpontunkat, az Isteni nézőpont szintjére fokozni.
Matécz Zoltán
2021.05.20.
