Hozzájárulás.
Szabad emberként, szinte minden életeseményünkhöz tudatosan hozzá kell járulnunk ahhoz, hogy személyesen is részt vehessünk bennük. Így a mentális hozzájárulásunkkal, személyes felelősséget vállalunk azért, hogy az életeseményben való részvételünk, a közösségi elvárásoknak megfelelő módon fog alakulni. Ezért, a személyes jogainkkal felruházva, olyan kötelezettségeket vállalunk tudatosan, amelyek arra irányulnak, hogy a mások érdekeit nem sértjük meg. Ez a normális társadalmi életvitelünk alapja. Olyan egyéni normák szerint való tudatos cselekedetek, amelyek nem sértik a társadalmunk többi tagjának a személyes jogi normáit.
Ezért a tudatos hozzájárulás, mindig felelősséggel ruházza fel az embert. Amely felelősségben, ez egyéni jogaimat, alárendelem a közösség érdekeit védelmező jogoknak. Ez által, én magam kötelezem magamat. Így nem a társadalom kötelez, hanem én magam vállalom fel a kötelezettségeimet a társadalommal szemben. Így a kötelezettségem mentális súlya, nem terhel annyira. Mert önként vállalt kötelezettségről van szó. Amibe, nem kényszerített bele senki sem.
Ilyen módon alakítjuk ki a személyes kapcsolatainkat. A baráti, szerelmi, házastársi, munkahelyi, vagy egyéb társas kapcsolatainkat. Mivel ezek a kapcsolatok, minden félre egyforma hozzájárulási lehetőséggel vonatkoznak, megtartva az önkéntes jellegüket, ezért az érintett felek személyes hozzájárulása szükséges a kialakulásukhoz. Ezt az egymás felé irányuló személyes hozzájárulást nevezzük bizalomnak. Amely kapcsolatainkban, az önként vállalt kötelezettségeink, nem sértik a személyes jogainkat. Mert az önként vállalt kötelezettségeink közben, a másik fél jogainak az érvényesítésében segédkezünk. A kapcsolatunk közösen vállalt céljainak az elérése érdekében. Ezen alapszik, a bizalomra épülő szeretet.
Ha pedig, valamilyen vitás helyzet alakul ki, a társas kapcsolatban élők között, akkor a megbeszélés lényege éppen az, hogy olyan közös egyezségre jussanak, amelyben mindegyikük személyes hozzájárulása érvényesülhet. Éppen azért, hogy a közösen vállalt céljaik, kötelezettségeik mellett, a jogaik ne sérüljenek meg számottevően. Így a személyes hozzájárulás, mindig valamilyen szintű önkéntes felelősségvállalást képvisel. A társas kapcsolatainkban élők érdekében.
Hasonló a helyzet Istennel is. Akivel akaratlan módon is, de társas kapcsolatban élünk. Mivel, Ő éltet bennünket, az intelligens lélek által. Mi pedig, a szellemi képességeiket adjuk ehhez a személyes kapcsolatunkhoz. Ezért, mindig tudatosan úgy kell élnünk, hogy a szellemi gondolataink informatív értékei, ne sértsék az Isteni minőségű lelkünk intelligens rezgéseit. Az elménkben tudatosodó lelki érzéseinket. Amelyek, a lelki vágyainkban vannak kódolva.
Így szellemi szinten, a reális elképzelés által járulhatunk hozzá ahhoz, hogyha a lelki vágyaink Isteni üzeneteit szeretnénk megtapasztalni az életünkben. Mert a lelki vágyaink megvalósulásai, mindig alkalmasak arra, hogy boldoggá tegyenek bennünket. Így a lelki vágyaink rezgéseinek a szellemi szintű képzeletbeli formálásával, tulajdonképpen tudatosan hozzájárulunk ahhoz, hogy a vágyban kódolt Isteni utasításnak megfelelően alakítjuk az életünket. Így a vágyaink intelligens rezgéseinek, a szellemi gondolataink informatív értékeinek a segítségével, értelmes formákat határozunk meg. Ez a mi mentális felelősségünk, a bennünket éltető Istennel szemben. Erre szükségünk van ahhoz, hogy Istennel, felelős közösségben élhessünk.
Vagyis, a reális képzelet által fejezzük ki Isten számára azt, hogy személyes felelősséget vállalunk azért, hogy tökéletesen megértettük Isten reánk vonatkozó álláspontját. Tökéletes bizalommal. Ezért a vágy lelki rezgéseinek, értelmes formát biztosítunk az elménkben, a szellemi gondolataink informatív értékeivel. Tehát, közös nevezőre hozzuk az elképzeléseinket, a vágyban kódolt Isteni akarattal. Ilyen módon, Istennel szemben, személyes felelősséget vállalunk a szellemi gondolatainkért.
Így a reális elképzelésünkben már, a hitünk valósul meg. Isten vágyaink szerinti rezgései, és a mi személyes szellemi gondolataink, egy közös cél érdekében, agyi mágneses hullámot alkothatnak. Amelyben a hullámhossz képviseli a mi személyes szellemi gondolataink informatív értékeit, míg a vágy Isteni rezgése, a hullám frekvenciáját biztosítja. Azt a mágneses hatást, ami induktív módon képes megváltoztatni, az elektromos anyagi valóság történéseit. Vagyis, a szellemi gondolataink informatív értékei irányítják a vágyott cél felé az Isteni eredetű lelki erőhatásainkat. Így az Isteni akarat, mindig a mi szellemi szintű elképzeléseink alapján változtat, a sorsunk elektromos anyagi folyamatain. Induktív módon, a mi személyesen formált agyi mágneses hullámaink alapján. Vagyis, a hiteink szerint.
Ha a vágyainkkal ellentétes módon, másfajta valóság elképzelésével foglaljuk le az elménket, az is a mi személyes felelősségünk. De az olyan elképzeléseink, nem biztos, hogy az Istennel fennálló mentális közösségünk szeretetérdekeit fogja szolgálni. Ezért, az esetleges megvalósulásuk nem biztos, hogy boldogságot eredményeznek számunkra. Mert, nem a vágyainkban kódolt Isteni akarat lelki érzéseit képviselik. Hanem valamilyen más, személyes sóvárgásunk lelki érzéseit.
Amikor tehát, nem adod a személyes hozzájárulásodat, a lelki vágyad tudatos elképzelésével Istennek, hanem valamilyen más elképzelést követsz, akkor a felelősségedet is elvonod Istentől. Természetesen, bárki élheti az életét, a vágyaiban kódolt Isteni akarat nélkül, de az, nem vezethet igazi boldogsághoz. Mert, ha a szellemi gondolatainkkal, nem követjük, az Isteni akarat vágyaink szerint kifejeződött reánk irányuló utasításait, akkor az Istennel való társas viszonyunkat szakítjuk meg. Vagyis, az Isten által biztosított lelki érzéseinkről mondunk le. A pozitív értékű teremtő érzésekről.
Élhetünk Isten nélkül, „magányosan”. A saját relatív, korlátolt képességű szellemi gondolataik alapján. De abban az esetben, megvonjuk magunktól a teremtőképes pozitív lelki érzéseket. Mert a sorsunk formálására, teremtésére képes lelki érzéseinket, sokkal alacsonyabb rezgési szinten, negatívabb polaritással hozhatjuk csak működésbe. Ami, csak relatív boldogságot eredményezhet az életünkben. Így él ma az emberiség java. Mert egy ateista, materialista világban nevelkedve, nem tanulhattuk meg azt, hogy milyen módon éljünk azzal a mentális lehetőséggel, amit az Isteni akarat jelent számunkra, a vágyainkon keresztül. Mert az Istentelen, materialista ember elméjében is tudatosodnak lelki vágyak. Csak, nem tud velük mit kezdeni. Így a lelki vágyat kifejezésre juttatni képes szellemi gondolatok nélkül, céltalan sóvárgássá silányulnak azok. Mert a reális képzelet hiányában, nem képes a személyes hozzájárulás lehetőségével élni. Így a folyton változó valósága, egészen más személyes felelősséggel terheli.
Sajnos, a hívő emberek nagy többsége is igen távol áll a valódi Istenhittől. Mert az igazi Istenhit szerintem, éppen abban mutatkozik meg, hogy tudatosan szellemi szintű közösséget vállalunk Istennel, a bennünket éltető lélekkel. Amelyik vallásos ember ezt nem érti meg, arra kényszerül, hogy Isten nélküli „hitben” éljen. Aki hisz, egy rajta kívül álló Istenségben. Mert, amíg egy rajtunk kívülálló Istenben hiszünk, addig a bennünket éltető Istent nem tudjuk kellőképpen elfogadni. A lelkünket. Pedig, a mi saját személyünk számára, Isten a lelkünkben munkálkodik. Ő éltet bennünket. A Teremtő. Ezért vagyunk képesek, a tudatos teremtés által formálni a sorsunk alakulását.
Ennél fogva, úgy is mondhatnám, hogy a felelősség, mindenkit egyéni módon terhel. Attól függően, hogy milyen szinten járul hozzá szellemben, a lelki vágyai megvalósulásához. Vagyis, a felelősség kérdése, mindig Istennel szemben kristályosodik ki. Társas kapcsolatban élve pedig, a másik embert éltető Isteni minőséggel szemben. Mert, ahogy Isten engem éltet a lélek által, éppen úgy éltet minden más embert is. Mert a lélek, az életünk energiája. A kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája. Amiből vitális életerőt meríthetünk, az igényeink szerint.
Ezért én, tudatosan is, a Teremtő lelki megnyilvánulásának tekintem magam. Ez a tudat, olyan mértékű önbecsüléssel ruház fel, amely messze túlmutat a korlátolt szellemi képességeimen. Ha pedig, ezt a teremtői öntudatot, beépítem a mindenkori tudatosságomba, akkor annak a rezgési szintjét, az Isteni nívónak megfelelő szintre emelem. Így Isten, a mindenkori tudatosságomon keresztül, bármit korlátlan módon megteremthet számomra, amire szellemi szinten, a képzeleteim által kérem. Mert a lelki vágyaim rezgéseinek az elképzelésével, az Isteni akarat szellemi szintű követője vagyok. Így a teremtési kéréseim, mindig szinkronban állnak az Isteni akarattal. Amelyek a vágyaimban vannak kódolva.
Amikor tehát, a lelki vágyaimat tudatosan elképzelve, a szellemi gondolataim segítségével hozzájárulok ahhoz, hogy az Isteni akarat valósuljon meg az életemben, akkor gyakorlatilag, Isten vállal felelősséget a valóságom alakulásáért. Ezért okoz számomra boldogságot, az ilyen módon kialakult valóság megtapasztalása. Ha azonban a valóságomat, az Isteni akarattal ellentétben, nem a lelki vágyaimat követő szellemi gondolatatok formálják, akkor egészen más elképzelésekkel élve, automatikusan átveszem a felelősséget Istentől. Mert a képzeletemet formáló szellemi gondolataim, nincsenek szinkronban a vágyamban kódolt Isteni akarattal. Ez minden boldogtalanságunk előidézője. Mert, személyesen vállalt felelősséggel jár. Amit, Istennel szemben vállaltunk. A legtöbb esetben, akaratlanul.
Mert a képzelet segítségével, nem járultunk hozzá megfelelő módon ahhoz, hogy a vágyainkban kódolt Isteni akarat legyen a megtapasztalható valóságunk alapja. Ez többnyire, a tudatlanságunknak köszönhető. Mert, senki sem tanított meg bennünket arra, hogy Istennek tetsző életet, csak Istennel közösen élhetünk. Mégpedig olyan módon, hogy mindig a lelki vágyainkban kódolt Isteni akaratot követjük, a szellemi gondolataink segítségével. A reális képzelet kialakításával. Amelyben ilyen módon, a teremtésre méltó hiteink jutnak kifejeződésre. A lelki érzéseinkkel alátámasztott szellemi gondolataink. Mint agyi mágneses hullámok.
Mert a hiteink, mint agyi mágneses hullámaink, a Létezés mágneses valóságában aktívak. Isten kozmikus szintű Öntudatának a birodalmában. Ahonnan, induktív módon befolyásolja, az elektromos anyagi rezgéseket. Az objektív valóság alapvető létezési feltételeit. Ezért minden esetben, tudatosan is hozzá kell járulnunk ahhoz, hogy az elektromos anyagi valóságunk, a vágyainkban kódolt Isteni akarat alapján alakulhasson számunkra. Ezzel ugyanis, az Istennel való lelki közösségünket szolgáljuk, szellemi szinten. Mert, nem élhetünk, a bennünket éltető lélek által Istennel a nélkül, hogy szellemi szinten közösséget ne vállalnánk vele. Ehhez a mentális közösséghez, nekünk kell tudatosan hozzájárulnunk.
Ebben a szellemi és lelki közösségben nyilvánul meg a szeretet. Az a szeretet, amely a megbecsülésen, a megbocsátáson, és a megértésen alapulva, türelemmel ruház fel bennünket. Ehhez, feltétel nélküli bizalomra van szükség. Mégpedig, a saját lelkünkkel szemben. Így tökéletes bizalommal kell követnünk a vágyainkban tudatosodó lelki érzéseinket ahhoz, hogy boldogok lehessünk. Mégpedig, a szellemi gondolatainkkal kifejezhető reális elképzeléseinkkel. Ilyen módon kell tudatosan hozzájárulnunk ahhoz, hogy a vágyainkban kódolt Isteni akarat megtapasztalható valósága, boldoggá tegyen bennünket.
Matécz Zoltán
2021.05.21.
