Erős energia.
A jól ismert, F=m*a képlet alapján, az erő olyan hatás, ami egy adott test mozgásállapotát vagy alakját változtatja meg. A mozgásállapot változás során, a testet valamilyen mértékű gyorsulásra készteti az erő. Így a gyorsulás értéke, egyértelműen utal arra, hogy a testre valamilyen mértékű erő fejtett ki állapotváltoztató hatást. Míg az egymás ellen ható azonos értékű erők, a test alakváltozását fogják eredményezni. A tudomány pedig, mereven ragaszkodik ehhez a régi állításhoz. Kérdés az, hogy lehet-e más meghatározása is az erőnek?
Szerintem, igen. Mert az F=W/s képlet alapján, a W=F*s képlet is jól meghatározható. Ahol a W-munka egyenlő, a testre ható F-erő és az általa okozott s-elmozdulás szorzatával. Számomra ez azért látszik sokkal fontosabb képletnek, mert az energia, az anyagi testek munkavégző képességeként van nyilvántartva a fizikában. De, az erő és az energia is kvalitatív hatás. Így a munka, az a fizikai mennyiség, ami az energia és az erő közötti viszonyt reális módon tükrözheti. Mivel, a W = F*s képlet alapján, az erő, olyan munkavégző képességként értelmezhető, amelyik az adott test fizikai szinten mérhető elmozdulásával fejezhető ki.
Az erő érdekessége az, hogy mindig közvetlen fizikai kölcsönhatás útján közlődik, egy másik olyan aktív testről, amelyik eleve valamilyen mértékű mozgásállapotban van. Vagyis, valamilyen mértékű erőhatás hozta mozgásba. Ilyen módon, éppen azt az erőhatást képes közvetíteni tehetetlenül, a közvetlen felületi kölcsönhatása során, mint amelyik mozgásba hozta őt. Másképpen fogalmazva az anyagi test, tartós mozgási szintű lendületét, valamilyen erőhatás idézte elő, amelyik egy kölcsönhatás pillanatnyi impulzusértékében adódhat át, egy másik testre. Így az anyagi test, csak tehetetlenül közvetíti az erő kvalitatív hatását.
Lendület = L = m*v = m*(a*t) = (m*a)*t = F*t = I = Impulzus
Lendületerő à F = m*a = m*(v/t) = (m*v)/t = I/t = F ß Impulzuserő
A kölcsönhatás pillanatában a tartós lendület, egyetlen pillanatnyi impulzusérték hatására alakul ki. Míg a kölcsönhatás pillanatában viszonyítható impulzus értékét, éppen a tartós módon fennálló lendület biztosítja. Így az impulzus és a lendület, mint mozgásmennyiségi tényezők, megmaradó jelleggel bírnak. Továbbá, maradéktalanul egymásba számolhatók. Ez a mozgásmennyiség megmaradási tétele. Így a közvetlen felületi kölcsönhatásra alapozott hatásátadási lehetőség miatt az erő, objektív munkavégző képességnek nyilvánítható.
Ezzel szemben az energia, szerintem szubjektív munkavégző képességet jelent. Hogy értem ezt? Ha az Univerzum abszolút Létezését elméletben felosszuk, akkor kétféle valóságot kaphatunk. A tovább már oszthatatlan alaptömegekből álló szubjektív valóságot, amelynek csak mágneses tulajdonságai lehetnek. Valamint, a benne, és belőle megnyilvánult, összetett szerkezetű objektív anyagi valóság részhalmazait, amelyeknek elektromos adottságai vannak. A kétféle valóság között pedig, folyamatos megbonthatatlan induktív viszony áll fenn.
Az anyagi minőségek összetett szerkezetű, atomos részhalmazok. Így az atomok belső tereit, ugyanaz a mágneses alaphalmaz tölti ki, mint amelyik körülöleli őket. Mozgási, létezési teret biztosítva, az elektromos anyagi megnyilvánulások számára. Így az anyagot szemlélő tudósok előtt, mint „elektromágneses” jelenség nyilvánul meg. De az attól még, mágneses módon működtetett elektromos adottság, ami induktív hatásra jött létre és áll fenn. Ahogy ugyanis, elhagyjuk a légterünket és a csillagközi térbe hatolunk, ahol már nincsen anyagi minőség, ott már, csak tisztán a mágneses tulajdonságok létezhetnek. Elektromos hatások nélkül.
A mátrix szerkezetben folyamatosan rezgő mágneses alaphalmazban alakulnak ki a longitudinális szerkezetű, kozmikus szintű mágneses hullámok. Az oszthatatlan alaptömegek kényszerű együtt-rezgésének a hatására. Így minden mágneses hullámnak, eleve kétféle adottsága van. A hullámhossz és a frekvencia. Szerintem, a hullámhossz képviseli a mágneses hullám informatív értékét. Mert a hullámhossz, egyértelmű különbséget tesz a mágneses hullámok között. Míg a frekvencia által, az energia terjed. Mégpedig, egymás után fénysebességgel terjedő erőimpulzus sorozatok formájában. Vagyis, az oszthatatlan alaptömegek egyirányú rezgése által közvetített erőhatások, nem egyetlen impulzus által közlődnek a mágneses hullámban, mint az erő, hanem egymás után terjedő erőimpulzus sorozatok révén. Így az energia erőimpulzust közvetítő hatása, periodikus módon, folytonossá válik a mágneses hullámokban. Ami a mágneses hullám frekvenciájában valósít meg.
Ezért, a mágneses hullámokban, a részerők átadási lehetősége, úgy valósul meg, hogy a folyamatos egyirányú rezgések során, a hullámot felépítő oszthatatlan alaptömegek csak rezegnek, miközben általuk, az erőhatások folyamatos átadása megtörténik. Amit energiahatásként értékelhetünk. Ezekben a mágneses hullámokban megvalósult szubjektív rezgőmozgásokban, éppúgy a mozgásmennyiség megmaradási törvénye uralkodik. Éppen úgy, mint a soros ingán, ahol több golyó együtt-rezgése történik. Ezen alapszik, a helyzeti és a mozgási energia egymásba számolhatósága is. Amelyek, az energia által okozott lendület és impulzus lehetséges hullámszerű kifejezői.
Amikor a mágneses hullámban az energia hatása célt ér, akkor az, az elektromos anyagi részhalmazokban, az elektronokra fejti ki az induktív hatását. Egy időben, az összes elektronra. Vagyis, az anyagi test belsejében, látszólag távolba ható módon, térfogati jelleggel valósul meg az energia kölcsönhatási lehetősége. Ezért az energia szubjektív, azaz belső munkavégző képességet jelent, egy anyagi test vonatkozásában. A láthatatlan induktív viszonynak köszönhetően pedig, távolba ható képességgel rendelkezik. Az erő közvetlen felületi kölcsönhatásaival szemben. Most pedig, nézzük, milyen helyzetben van az erő és az energia, az elvégzett munkához viszonyítva.
F*s = W = E/t = (I*s)/t = (F*t)*(s/t) = F*s
Ez a képletsor, egyértelműen utal arra, hogy az F-erő által elvégzett objektív munka, a szubjektív energia szemszögéből nézve is kifejezhető. Vagyis, az energia által végzett szubjektív munka, a W=E/t képlettel fejezhető ki. Így a szubjektív munka képlete szerint az energia, E=W*t. Mivel jelenleg a fizikában, az energia és a munka mértékegysége azonos, ezért az eddig ismert energiaképleteket, meg kell szorozni a t-idővel, hogy az energia valós értékét megismerhessük. Mert az energia, szubjektív munkavégző képességként, nem lehet azonos az elvégzett munkával. Amit a közösen használt mértékegységük sugall. Ezért a következő táblázatban, leírom a P-teljesítmény, a W-munka, és az E-energia valós viszonyait, a lehetséges mértékegységeikkel együtt.
Teljesítmény, munka, és energia, az új mértékegységeikkel.
P = F*v = (m*a)*v = L*a = I*a = I*(v/t) J/s W (Watt)
W = (F*v)*t = (F*t)*v = I*v = I*(s/t) J W*s (Watt-sec.)
E = (F*v)*t*t = (F*t)*(v*t) = I*s J*s W*s2 (Watt-sec. négyzet)
Az Univerzumban, a mágneses hullámok révén közvetített energia, mindig a nyugalom elérése érdekében munkálkodik. Még ha azt, relatív módon éri el, akkor is. Az állandóan fennálló induktív viszonyban. Míg az erő, éppen a nyugalom megbontása érdekében munkálkodik. Erre utal az F=m*a képlet. Ilyen módon, az erő és az energia, egymás ellenhatásai a fizikában. Így érvényesül a fizika Newton által meghatározott tétele, amely szerint, minden hatással szemben, valamilyen azonos mértékű ellenhatás lép fel. Vagyis, ha egy test nyugalmát megbolygatjuk, valamilyen objektív F-erő hatásával, akkor azzal egyenértékű energiahatás fog munkálkodni azon, hogy az anyagi test visszanyerje a nyugalmát. Így ellenhatásként már, a testre ható energia fog munkálkodni. Mint szubjektív munkavégző képesség. Mivel pedig, a nyugalom eléréséig viszonyítható az energia hatása, ezért éppen olyan mértékű lesz, mint az erő hatása volt. Csak éppen, fordított irányultságú ellenhatás.
Objektív munkavégző képesség = F*s = W = E/t = Szubjektív munkavégző képesség
Ez a képlet ilyen formában, a hatásmegmaradás törvényét fejezi ki. Közvetlen módon utalva arra, hogy az erő, éppúgy állandóan megmaradó tényező, mint az energia. Sőt, mi több, az ellentétes tulajdonságú kvalitatív hatások, maradéktalanul egymásba számolhatók, az általuk elvégzett munka ismerete révén. Ráadásul, mindig az anyagi test felé gyakorolnak hatást, gyakorlatilag egymás ellen.
Ilyen módon, az anyagi testek kvantitatív jellegű tömegértékei, éppúgy tehetetlenek az energia hatásával szemben, mint az erő hatásával szemben. Ebből kifolyólag, a tömeg, szintén állandóan megmaradó tényező. Mert, ha az energia, folyamatossá tett impulzusadagokban közvetíti az oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű részerőit, mint egy „hatáspumpa”, akkor kvalitatív energia, sohasem fejezhető ki kvantitatív kiterjedésű tömegértékként.
A fizika állítása szerint, a tömeg fogalma, az m=F/a képletből adódik. Amit Newton határozott meg. Csakhogy Newton szerint, a tömeg, az m= V/ρ képlettel is kifejezhető. Amelyben a térfogatot elosszuk az anyagi test egységnyi sűrűségével. Vagyis, az anyagi test közegét határozta meg ezzel Newton. Mert, az a sok kis apró tömegű részecske, amelyik az anyagi halmaz sűrűségét alkotja, közegként érvényesül. Így az anyagi test közege és tömege, egymással teljesen egyenlő kvantitatív anyagmennyiségi tényezői.
Tömeg = m = F/a = anyagmennyiség = V/ρ = k = Közeg
Objektív anyagmennyiség = Test = Szubjektív anyagmennyiség
Másképpen fogalmazva, a kvantitatív tömegértékek, teljesen tehetetlenek a kvalitatív hatásokkal szemben. Akár erőhatásról, akár erőimpulzus adagok formájában közölt energia hatásáról legyen is szó. Amit a mágneses hullámok közvetítenek induktív módon, az anyagi részhalmazok elektronjai felé. Térfogati jellegű, távolba ható jelleget mutatva ez által. Amelynek köszönhetően az energia, szubjektív munkavégző képességet jelent.
Erő = F = W/s = W*t = E = Energia
Míg az erő, az anyagi test objektív teljes térfogatnyi stabil tömegértékére gyakorol közvetlen érintkezésen alapuló felületi hatást, addig az energia, ugyanannak az anyagi testnek a térfogatában rögzített belső közegére, térfogati jellegű induktív hatást. Vagyis, a tömegét alkotó atomos szerkezetű résztömegeinek az elektronjaira.
Így az állapotváltoztató kvalitatív hatás, eleve kétféle módon nyilvánulhat meg. Objektív munkavégző képességként, mint erő, és szubjektív munkavégző képességként, mint energia. Így az általuk elvégzett munka már, mint az állapotváltozás tényszerűsége jut érvényre a fizikában. Amelyben valamelyik kvalitatív hatás, megváltoztatta az anyagi test állapotát. Vagyis, az anyagi test teljes tömegértékén látványos, jól mérhető állapotbéli változás jött létre. Igazolva ez által azt, hogy a kvantitatív kiterjedésű anyagi testek, teljesen tehetetlenek az állapotukat megváltoztató kvalitatív hatásokkal szemben. Amit az általuk elvégzett munka jelent.
Így az Univerzum, mágneses szempontból tekintve, teljesen zárt rendszernek minősül. Amelyben a megmaradási tételek maradéktalanul érvényesülnek. Viszont elektromos szempontból tekintve, sok nyílt anyagi rendszer alkotja. Amelyek, mágneses szempontból szemlélve nyílt rendszerek. Így az általunk megismert elektromos objektív anyagi valóság, nagyon szellősnek, nyíltnak mondható, a szubjektív mágneses valóság számára. A mágneses valóság pedig, azért szubjektív, azaz belső adottság, mert a világmindenséget képviselő Univerzumon kívül, nem létezhet semmi más.
Vagyis, a teljesen zárt szerkezetű mágneses valóságban nyilvánultak meg és létezhetnek, az objektív elektromos anyagi valóság részhalmazai. Ez a teljes zártság, végtelenséget is jelent egyben. Amelyben az Univerzum zárt jellege, olyan módon válik végtelenné, hogy benne a mágneses erőterek, egy gigantikus méretű, önmagába záródó tórusz alakzatot formálnak. Az Univerzumnak, ebben a végtelen és zárt mágneses rendszerében uralkodnak, a megmaradási törvények. A kozmikus szintű, kozmológiai állandók. Amelynek a részét képezik, a kvalitatív hatás és a kvantitatív tömeg megmaradási törvényei is.
Ahogy a kozmikus szintű mágneses hullámok hatására, kialakultak az Univerzum anyagi szintű „atomjai”, mint égitestek, úgy ez az átalakulás, relatív hiányt képezett a mágneses térben. Ami, a kozmikus szintű vákuumban nyilvánult meg. Ebben a primer vákuumban esnek szabadon a szekundernek minősülő anyagi szintű égitestek, és alkotnak relatív egyensúlyon alapuló harmóniát. Amit az objektív elektromos anyagi valóság képvisel, az Univerzum mágneses terében.
Elég sokat írtam már az energiáról a weboldalamon. Akit érdekel kérem, keresse meg például, az „Energia” vagy az „Erő és energia” című írásaimat. Ezért, kár lenne most itt tovább nyújtani a szót. De az tény, hogy az erő, éppúgy kvalitás, mint az energia. Ezért, mindig megmaradási törvény utal rá. Viszont az erő, az energia ellenhatásaként, az anyagi testek nyugalma ellen fejti ki a hatását. Mint közvetlen felületi kölcsönhatásokon alapuló objektív munkavégző képesség. Amit a W=F*s képlet bizonyít.
Mivel pedig, az energia a mágneses hullámokban kialakult együttes rezgések impulzusaiban rejlő rezgési szintű részerők folyamatos közvetítési lehetőségét valósítja meg, induktív módon az elektronokra kifejtett hatásával ezért, éppúgy az erőhatások tárgykörébe tartozik. Mert a mágneses hullámokban kialakult kényszerű együttrezgések miatt, az oszthatatlan alaptömegű részecskék, egymásnak adják át a rezgési szintű részerőiket. Mint a soros inga lengő résztömegei. Ilyen módon az energia kvalitatív hatását, mint egy „hatáspumpa” közvetíti a mágneses hullám. Folyamatos kis adagokban adagolva, az elektromos anyagi részhalmazok elektronjai felé. Ezeket az impulzusadagokat nevezi a tudomány kvantumoknak.
Így az energia kvantumait, nem az önállónak minősülő részecskék jelentik, hanem a mágneses hullámokban terjedő erőimpulzus sorozatok képviselik. Diszkrétnek pedig, azért mondható a kvantum, mert minden mágneses hullámhosszon más, sajátságos frekvencián valósul meg, az energia adagját képviselő aktuális erőimpulzus sorozat. Ennél fogva, mindig a mágneses hullámok hullámhosszának az informatív értéke határozza meg azt, hogy a frekvenciájuk által közölhető energiaértékük, milyen mértékű induktív munkát végezhet, az elektromos tulajdonságú anyagi részhalmazokon.
A mágneses hullámokban, az energia hatásának a terjedési sebessége, 300 000 km/s. Vagyis, egyenlő a fény megismert terjedési sebességével. Így a fénysebesség, olyan szubjektív hatássebességet jelent, amit az objektív sebességértékekhez viszonyítva határoztak meg. Mert számunkra, az objektív anyagi valóságban élők számára, csak így nyerhet értelmet. De azt tudnunk kell, hogy a fénysebesség gyakorlatilag, a mágneses hullámokban megvalósuló kvalitatív hatássebességet jelenti. Amelyben az energia terjed. Az oszthatatlan alaptömegek kényszerű együttes rezgései által közvetített részerő impulzusokkal, „kvantált” módon. Így az erő, objektív módon érvényesülő kvalitatív hatás, míg az energia, szubjektív módon, a mágneses hullámokban terjedő kvalitatív hatás.
A mágneses hullámok, azért képesek induktív munkát végezni az elektromos anyagi minőségeken, mert az informatív értéküket képviselő hullámhosszaik mentén, a frekvencia révén közvetített erőimpulzus sorozataik folytonosságának köszönhetően, energia közlődik. A mágneses hullámokban kódolt szubjektív munkavégző képesség. Így a mágneses hullámok szubjektív hatása, nem objektív külső kölcsönhatással áll viszonyban az anyagi minőségekkel, hanem azok belső elektronjainak a mozgásformáit befolyásolja. Ezért a folyamatos induktív viszony lényege az, hogy a lineáris felépítésű mágneses hullámok, a centrális mozgású elektronokkal vannak állandó kényszer-kapcsolatban. Ezért, nem az anyagi testek felületét befolyásolják közvetlenül, hanem azok térfogatában, minden elektront közvetve. Ezért szubjektív azaz, belső munkavégző képesség az energia.
Ez az induktív hatás, éppen úgy működik, mint a robbanómotorok. Ahol a dugattyúk lineáris mozgásformáit, a főtengely centrális forgómozgásában juttatja érvényre az energia hatása. Így a mágneses hullámokban, a lineáris módon terjedő erőimpulzus sorozatok, az elektronok centrális forgómozgásait befolyásolják. Ebből kifolyólag, hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy az erő éppúgy kvalitatív hatás, mint az energia. Míg az energia, szubjektív módon megnyilvánuló kvalitatív hatás, addig az erő, objektív módon nyilvánul meg. De semmiképpen sem különíthetők el egymástól. Mert ellentétes tulajdonságú kvalitatív hatásokként, éppen egymást aktivizálják. Ettől ellenhatások azok. Az erő, és a mágneses hullámok erőadagjaival „pumpált” energia.
A mágneses hullámokban, az oszthatatlan alaptömegek közvetítik az energiát. Folyamatosan egymásnak adják át a részerő impulzusaikat. Ilyen módon, éppen úgy működnek, mint az anyagi testek, az erő hatásának a közvetlen kölcsönhatások által megvalósított közvetítése során. Csak sokkal kisebb léptékben. A mágneses hullámokban aktív oszthatatlan alaptömegek egyirányú rezgései által. De mivel, az oszthatatlan alaptömegek, a folyamatos erőátadási lehetőséggel éppúgy nem rendelkezhetnek, ezért az egymás után terjedő, szaggatott erőimpulzus sorozatok által valósítják meg a hatásközvetítésük folytonosságát.
A fizika azt állítja, hogy az energia nem más, mint az anyagi testek munkavégző képessége. Csakhogy, ez egy nagyon gyengécske megfogalmazás. Mert nem ad választ arra, hogy az energia, miért képes induktív módon, térfogati jellegű távolba ható képességgel rendelkezni. Ráadásul, a W=F*s képlet alapján, az erő objektív munkavégző képességet jelent. De ezt a munkavégzésre alkalmas erőt, egy másik anyagi test tömege közvetíti, tehetetlen módon. Ilyen módon, az anyagi testek munkavégző képességét, éppen a lendületükben lévő erő biztosítja. Így az erő, kvalitatív hatásként, a lendületben lévő anyagi testek munkavégző képességét biztosítja.
Így a címben rejlő irónia valóságos, mert az energia, a mágneses hullámokban terjedő részerő impulzusok sorozatos közvetítése révén válik kvalitatív hatássá. Az oszthatatlan alaptömegű mágneses hullámokban, éppúgy terjed közvetlen felületi kölcsönhatás által, mint az erő az anyagi testek között. Csak a mágneses hullámok láthatatlanok az emberi szem számára, ezért értelmezték távolba ható képességnek az energiát. De az energia, éppúgy kvalitatív hatás, mint az erő.
Matécz Zoltán
2021.06.03.
