Részecskék világa.
Számunkra a nagyon apró, parányi részecskék világát, a kvantumelmélet próbálja értelmezni. Ehhez tartoznak az atomok, az atomokat felépítő elemi részecskék, és az azok alatti parányok. Amelyek mind-mind, valamilyen mértékű, kvantitatív méretű kiterjedéssel rendelkeznek. Így, éppen az apró méretű kvantitatív kiterjedésük miatt nevezik ezt az elméletet, kvantumelméletnek. A neve pedig, abból a megfigyelésből adódik, hogy a fizikusok észrevették azt, hogy bizonyos dolgok digitális módon, egységnyi mennyiségekként terjednek, nem pedig folyamatosan, analóg módon. Így az apró kiterjedésű tömegek közegei által biztosított mezők, térerők is a kvantumelmélet tárgyköréhez tartoznak. Eddig ez érthető, és nyilván semmi különös nincs is benne.
Csakhogy, maga a „kvantum” kifejezés, az energia egy jól mérhető diszkrét adagját jeleni. Vagyis, egy kvalitatív, kiterjedés nélküli tényező elemi hatásadagját. Aminek, eleve nem is lehet kiterjedéssel jellemezhető kvantális adottsága. Mert kvalitás, azaz kiterjedés nélküli hatás, ami kizárólag csak mozgatja, működteti a kvantitatív kiterjedésű részecskéket. Mert az energia, éppen olyan kvalitatív tényező, mint az erő. Csak éppen ellentétes a funkciója.
Ahhoz, hogy a mondanivalóm lényegét megértsük, arra van szükségünk, hogy az Univerzum abszolút Létezését elméletben kétfelé osszuk. Ilyen módon, kapunk egy oszthatatlan alaptömegekből álló alaphalmazt, és az azokból összeszerveződött, összetett szerkezetű anyagi részhalmazok jól viszonyítható megnyilvánulásait. Mivel az oszthatatlan alaptömegek nem összetett részecskék, ezért elektromos tulajdonságaik nem lehetnek. Mert, az elektromos megosztás képességével nem rendelkezhetnek. Ezzel szemben az anyagi megnyilvánulások, éppen az összetett szerkezeteik miatt, kizárólag elektromos tulajdonságúak.
Az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok belső atomos szerkezetű tereit is, a mágneses alaphalmaz oszthatatlanokból álló közege tölti ki, éppen olyan módon, mint ahogy körülöleli azokat. Így például egy atomban, az atomot felépítő elektronok, protonok, és neutronok együttes térfogata, az atom teljes térfogatának, csak az egy tízezred részét teszik ki. A többi atom-térfogatot ugyanis, vagyis az atom oroszlánrészét képező belső terét, a mágneses alaphalmaz tölti ki. Így az összetett szerkezetű anyagi atom, olyan az oszthatatlanok alaptömegekből felépült mágneses alaphalmaz számára, mint a „nagyon laza szerkezetű szivacs”.
A mágneses alaphalmaz és a benne megnyilvánult elektromos anyagi részhalmazok, állandó induktív viszonyban vannak. Ami abban mutatkozik meg, hogy a mágneses alaphalmaz, a benne kialakult mágneses hullámok által, közvetlen induktív hatást gyakorol, az anyagi minőségek belső elektronjaira. Egy időben, az összes elektronra. Befolyásolva azok mozgási, forgási, keringési feltételeit.
Így az anyagot szemlélő tudósok előtt, mint közösen értelmezett „elektromágneses” tulajdonság jelenik meg. De az indukció jelensége, mégis egyértelműen utal arra, hogy azért, mégiscsak kétféle hatás állandó viszonyáról van szó. A mágneses feltételek szerint működő elektromos tulajdonságokról. Ilyen módon, amit elméletben szétbontottunk elektromos és mágneses adottságokra, azt az induktivitás jelensége tartja számunkra egy közösen értelmezhető egységben. Elválaszthatatlannak látszó, egységesnek értékelhető „elektromágneses” viszonyban.
A mágneses valóságban alakulnak ki, a kozmikus szintű, longitudinális jellegű mágneses hullámok. Egy adott hullámhossz mentén, a frekvencia által terjed a kvalitatív hatás, amit energiaként értelmezhetünk. Mert a frekvencia által meghatározott erőimpulzus sorozatokban a hatás úgy terjed, hogy közben az oszthatatlan alaptömegek nyugalmi helyzete, számottevően nem változik. Hiszen azok, csak egy irányba rezegve adják át egymásnak, az általuk közvetíthető erőhatásokat. Mivel azonban, a mágneses hullám frekvenciája, szaggatott módon közvetíti az erőimpulzus sorozatokat, ezért a hullám úgy működik, mint egy „hatáspumpa”. Vagyis, az oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű digitális részerő impulzusait, egy irányba közvetítik a frekvencia által folyamatosnak, analógnak mondható energiahatásként érvényesülve.
Na, már most, a mágneses hullám frekvenciáját felépítő erőimpulzus sorozatok a kvantumok. Bár a kvantitatív alapkiterjedéssel rendelkező oszthatatlan alaptömegek építik fel a mágneses hullámot, és a szervezett együttes rezgésük által közvetítik az energiát, de magának az energiának, nincsen kiterjedése. Így a hibásan kvantumként értelmezett erőimpulzus sorozatok csak, mint viszonyítható alapkvalitások jöhetnek szóba. Mint az energia kvalitatív hatásának, a mágneses hullámban viszonyítható egységnyi erőimpulzus adagjai.
Így mindig a mágneses hullámhossz határozza meg diszkrét módon azt, hogy a frekvencia egyetlen erőimpulzus sorozatát, hány darab oszthatatlan alaptömeg közvetítheti egy időben. Ilyen módon, a kvantumként értelmezett erőimpulzus sorozatok, egymás után periodikus módon közvetítik a kvalitatív hatást. A mágneses frekvenciában meghatározható rezgésük alapján. Ezért, mivel a mágneses frekvenciában, a digitális módon elkülönülő erőimpulzusok folyamatosan terjednek egymás után, ezért az energia folyamatos, analóg jellegű hatásközvetítési módot valósíthat meg.
Ilyen módon, a kvantumelméletben a kvantum, nem is kvantálható tényező. Mert kvantitatív kiterjedéssel nem rendelkezik. Mivel a rezgési részerőket, erőimpulzus adagokban közvetíti a mágneses hullámokban. Vagyis, csupán kiterjedés nélküli kvalitatív hatásként terjed. A kvalitás pedig, nem kvantálható. Mert a kvalitás, éppen a kvantálható aktív tömegek között fennálló mozgásmennyiség jól mérhető megnyilvánulása.
Így az energia precíz értelmezése nélkül, a kvantumelméletben teljesen összekeveredtek a kvantitatív kiterjedésű részecskék, és a hatásadagokként kvantált kvalitatív hatások. Az egyre bonyolultabb matematikai praktikáknak köszönhetően. Ami ilyen módon, nem a valóságot írja le, hanem a valóságról alkotott téves emberi elképzeléseket. Nagyon elvont módon. Amiből éppen a valóság reális képzete van elvonva.
Ezért, a kvantumelmélet kvantummechanikai része, éppen azt kellene, hogy tárgyalja, hogy a mágneses mezőkben, milyen induktív előfeltételek alapján rezegnek, az elektromos tulajdonságú összetett anyagi minőségek. Mert minden anyag, az elektromos tulajdonságának köszönhetően, valamilyen kozmikus szintű mágneses hullámnak van alárendelve. Az működteti, induktív módon. Amíg a kvantumelmélet, nem ezt hozza ki végeredményként, addig csak ködösít. Méghozzá, tudományos szinten.
Matécz Zoltán
2021.06.03.
