Egoista vagyok.
Sokat gondolkoztam azon, hogy honnan, miből tudhatom azt, hogy egoista vagyok. Mert alapjában véve, nem az a célom, hogy önző módon egoista legyek. Mivel az egoizmus, akkor jelentkezik, ha a szeretet egyensúlya, az én érdekemet sokkal jobban képviseli, mint mások érdekeit. Így az egoizmusom, a szociális képességem ellentéteként jut érvényre az életemben. Mert, amíg az egom az önzésemen alapszik, addig az ellentéte, éppen az önzetlenségemet testesíti meg. A mások felé irányuló, szeretettel teljes szociális képességeimet.
Ilyen értelemben véve, egy egészséges ember, mindig a szeretet egyensúlyára törekszik. Amelyben úgy szeret másokat, hogy közben a saját maga felé irányuló szeretete ne sérüljön meg. Valamint, úgy szereti önmagát, hogy az, a mások felé irányuló szeretetét ne korlátozza. Kérdés az, hogy egyáltalán miért van erre szükség és hogyan valósítható meg?
Alapvetően arról van szó, hogy a szeretet a legnemesebb lelki érzés. Ami három szellemi szintű mentális alappilléren nyugszik. A megértésen, a megbocsátáson, és a megbecsülésen. A legreálisabb fokmérője pedig, a türelem. Mert, amit nem ért meg az ember vagy, aminek nem képes megbocsátani vagy, amit nem képes megbecsülni, azzal szemben mindig türelmetlenek vagyunk. Ennél fogva a türelmetlenségünk mindig azt jelenti, hogy a szeretet mentális alappilléreiből, legalább valamelyik hiányzik. Vagyis, amivel szemben türelmetlenek vagyunk, azzal szemben, eleve nem tudunk megfelelő minőségű szeretetet biztosítani.
Ez a három szellemi szintű mentális alappillér irányítja a lelki minőségű szeretetünket. Ezek alapján alakul ki az elménkben olyan sajátságos, személyes értékítélet, amely a szeretetünk irányát meghatározhatja. Vagyis, azt a türelmes cselekvési képességünket, amelyben a szeretetünk eleve megnyilvánulhat. Így a szellemi szintű érdek, ettől a három mentális alappillérünktől függ. Ami minden embernél más és más mentális lehetőségeket kínál. Attól függően, hogy milyen sajátságos mentális tartalommal van feltöltve a memóriája, és ez a tartalom, milyen mértékben képes a pozitív lelki érzéseit kifejezésre juttatni.
Mert minden szellemi szinten irányított cselekedetünkben, a lelki érzéseinket juttatjuk kifejezésre. Mivel az asztrális tulajdonságú lélek élteti, az ember anyagi vonatkozású testét, és a mentális képességeket biztosítani képes szellemiségét. Így a lélek állandósága mellet, a szellem és a test, folyamatosan változó adottságaink. Úgy is mondhatnám, hogy lélekben abszolút értékűek vagyunk, míg testben és szellemben relatívak.
A lélek, az életünk energiája. Az elektromos anyagi minőségünket, induktív módon működtetni képes, kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája. Amely kozmikus szintű mágneses hullámban, a hullámhossz informatív értéke mentén terjed, a lelkünket biztosítani képes frekvencia energiaértéke. Ameddig csak élünk. Ez a mágneses alapú energia élteti, az elektromos tulajdonságú anyagi testünket, induktív módon. Miközben, ebben az állandó induktív viszonyban kristályosodik ki, az a mentális képességünk, amelyik a szellemiségünket biztosítja.
Így a szellemi gondolataink, mint mentális lehetőségek, állandóan cikáznak az elektromos tulajdonságú elméinkben. Viszont, ha lelki érzésekkel társulva hitté alakulnak az elméinkben, akkor már agyi mágneses hullámokként jelennek meg az EEG orvosi műszereken. Vagyis, az elektromos tulajdonságú agyunk, mágneses hullámok révén juttatja kifejeződésre a hiteinket. Ezek az agyi mágneses hullámaink, tökéletesen alkalmasak arra, hogy induktív módon befolyásolják, a sorsunk részeseményeit biztosító elektromos anyagi dolgok és események történéseit.
Ez röviden azt jelenti, hogy ha minden este elalvás előtt imádkozunk, akkor képzeljük el valóságosnak egy-egy olyan dolog vagy esemény létezését, amit a vágyaink szerint szeretnénk megtapasztalni másnap. Ilyen módon, a lelki vágyunk pozitív érzése, értelmes módon fejeződik ki a képzeletünk által. Ha pedig, ebbe a hitünk által elképzelt valóságunkba, még önmagunkat is beleképzeljük, akkor képzeletben, tökéletesen átélhetjük a vágyunk valóságát. Ilyen módon realizálva a hitünk tárgyát vagy eseményét. Majd az ÁMEN kifejezéssel, a tudatos teremtés hatáskörébe rendeljük a vágyunkról alkotott reális elképzelésünket. Végül pedig, elalszunk.
Miközben az elektromos anyagi szintű szervezetünk pihen, addig a lelki vágyunkról alkotott agyi mágneses hullámunk munkálkodik. Mégpedig olyan formában, hogy az elektromos hatássebesség, egyharmad fénysebességgel terjedhet legfeljebb. Ezzel szemben, az agyi mágneses hullámunkban a hatássebesség háromszor olyan szapora, azaz fénysebességű. Ilyen módon, amíg alszunk, az agyi mágneses hullámaink, az elektromos anyagi események elé hatolnak, és beállítják számunkra azokat az induktív paramétereket, amelyeket a vágyunkról értelmes módon elképzelt hitünkben határoztunk meg.
Így, igaz az a mondás, hogy mindig a hitünk formálja a valóságunkat. De, csak a reális képzeletünkbe ágyazott hitünk. Ilyen módon azt is mondhatnám, hogy a képzelet teremti a valóságot. Mert a képzeletben, mindig a hitünk jut kifejeződésre. Hiszen, amiben nem hiszünk, azt elképzelni sem tudjuk. Mert nem lehetnek róla szellemi szintű információink. Amelyekkel az elképzeléseink mentális képi formáit kialakíthatnánk az elménkben.
De, ha ezt a logikát kifordítjuk akkor, csak abban hiszünk igazán, aminek a valóságát el is tudjuk képzelni valóságosnak reális módon. Vagyis úgy, hogy önmagunkat is beleéljük, beleképzeljük közben. Az ilyen módon megszerzett mentális tapasztalat, mint kifejezésre juttatott hit, megvalósul az anyagi világunkban is. Éppen azért, hogy valós tapasztalatot is szerezzünk róla. Mivel pedig, a tudatos teremtés során meghatározott valóság megnyilvánulásához is idő kell, mivel az, az agyi mágneses hullámokkal irányított induktív folyamat, ezért ez a megnyilvánulási idő, az éjszakai pihenésünk alatt hasznosul a mágneses valóságban. Abban a mágneses valóságban, amelyben minden elektromos anyagi valóság eseményszintű létezése zajlik.
Ez a mágneses valóság, az Univerzum oszthatatlan alaptömegeinek a teljes közegéből áll. Így egy folyton rezgő mátrix rendszert alkot. Mert az oszthatatlan alaptömegeknek nincsen stabil felfüggesztése vagy fix alátámasztása sem. Ilyen módon, egymáshoz képest, relatív egyensúlyos állapotban vannak csupán, amely állandó rezgésre kényszeríti az oszthatatlan alaptömegeket. Önerőből egymást félretolni vagy félrelökni képtelenek. Így, egy folyton rezgő mágneses alaphalmazt alkotnak. Amelyben a kényszerű együttrezgéseik miatt, kozmikus szintű mágneses hullámok alakulnak ki. A régi fizikusok, éternek nevezték ezt a mágneses alaphalmazt.
Ezeknek a kozmikus szintű mágneses hullámoknak a hullámhosszai határozzák meg azt, hogy a frekvenciái által közvetített energia, milyen mértékű induktív munkát végezzen, az elektromos anyagi részhalmazokon. Így a mágneses hullámhossznak, informatív értéke van. Míg a frekvencia által, az energia terjed. Mégpedig, egymás után periodikus módon terjedő erőimpulzus sorozatok formájában. Ami az egyenes vonalvezetésű, longitudinális mágneses hullámok alapvető jellemzője.
Az a halmaz pedig, amelyikben a mágneses hullámhossz által, információ alakulhat ki, tárolódhat el, és közlődhet induktív módon az elektromos anyagi részhalmazok felé, elmének és memóriának minősül. Mégpedig, abszolút Elmének, és szintén abszolút Memóriának. Így az Univerzumban, a mágneses alaphalmaz biztosítja az abszolút Elmét és Memóriát. Amelynek ennél fogva, sajátságos öntudata van. Szintén abszolút értékű, kozmikus Öntudata. Amit Istennek nevez az idealista filozófia.
A kozmikus szintű Öntudat tehát Istenként, meghatározza azokat a kozmológiai állandókat, amelyek szerint, az elektromos anyagi részhalmazok, induktív módon működhetnek az Univerzumban. Így a szellemi szintű értelemmel bíró ember is. Így a mágneses szintű hullámhossz informatív értékével, reánk irányítja azt az energiát, ami a frekvencia révén éltet bennünket. Így a mi lelkünk, a bennünket induktív módon működtetni képes kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája. A kozmikus szintű mágneses hullámunk hullámhosszának az informatív értékére, csak meditatív elmeállapotban tudunk figyelmet fordítani. Amikor az elménk, nem kifelé, az elektromos anyagi valóságot szemléli, hanem befelé fordulva, a lélekre lesz figyelmes.
Így meditatív elmeállapotban, amikor elcsendesítjük a szellemi aktivitásunkat, alkalmunk nyílik arra, hogy a lélek tudatos megfigyelésével, annak a kozmikus szintű mágneses hullámunknak a hullámhosszára is tudatosakká váljunk, amelyik a lelkünket biztosítja. Így belőle, kozmikus szintű, abszolút értékű információkat szerezzünk. Mert a kozmikus szintű mágneses hullámunk hullámhossza, olyan módon képes a rólunk szóló információt biztosítani, hogy közben az abszolút Memória és Elme részét képezi. Ilyen formában, az abszolút Elméből és Memóriából, tulajdonképpen bármilyen információ „letölthető” meditatív elmeállapotban. Igény szerint.
Mivel a lélek által, a kozmikus szintű Öntudat vagyis, Isten éltet bennünket, ezért tulajdonképpen, minden szellemi szinten értelmes ember, Isten tökéletes anyagi megnyilvánulása. Te magad is kedves Olvasóm. Erre utal a mi ősi magyar közmondásunk is, amely szerint, „Amilyen az adjon Isten, olyan lesz a fogadj Isten. „. Vagyis, az emberek között folytatott cselekedeteinkben, Isten játssza a fő szerepet. De Istennek, teremtőként az a dolga, hogy szeretettel teremtsen, ezért éppen ezt kellene tennie bennünket éltetve is.
Így a teremtés, mindig Istennek szól. Mert, ha mi, Isten megnyilvánulásai vagyunk, akkor az általunk kezdeményezett tudatos teremtés során, Isten alakítja a valóságunkat. Ezért, ez az ősi magyar közmondás, nem egy fenyegetés. Nem azt jelenti, hogy ha te gonosz dolgot teszel ellenem, akkor én is joggal lehetek gonosz hozzád. Hanem éppen arra utal, hogyha én jó dolgot cselekszek veled, akkor számíthatok csak arra, hogy te is jót fogsz cselekedni velem szemben. Mert, amikor szeretetet sugároznak a tetteim, akkor azzal elvetem a szeretet mentális magvait. Ilyen módon várhatom csak el azt, hogy a mások felém irányuló cselekedeteiben is, a szeretet fog megnyilvánulni.
Amikor például, szereted a feleségedet, akkor nem a folyton változó alakját szereted, és nem is a folyton csapongó szellemiségét, hanem a tökéletes, Isteni lelkét. Ami mindig állandó. Vagyis a szeretet, nem a testnek és nem is a szellemiségnek jár, hanem a léleknek. Így a szeretet, az Isteni minőségű lelkeink között fennálló tudatos teremtőképesség alapja. Amely teremtés által, mindenki képes fejlődni. Úgy szellemben, mint anyagi szinten.
Ha azonban, a fent említett közmondást fordítva értelmezzük, hogy csak azt adjuk másoknak csupán, amit tőlük kapunk, akkor is, ha az, a szeretet ellen való, akkor tulajdonképpen, Istentől vonjuk meg a szeretetet. A másik embert éltető Isteni minőségtől. Mert vele szemben, önmagunkat sokkal jobban szeretjük. Ebben a kifordított logikában gyökerezik az egoizmusunk. Az önös érdekeket szolgálni képes szeretetünk. Csakhogy, amíg önmagunkat sokkal jobban szeretjük, addig másoktól megvonjuk a szeretetet. Tehát, Istentől. Vagyis, teljesen felborul a szeretet egyensúlya bennünk.
Ilyen módon, eltávolodunk a normális lelki élet lehetőségétől, és csupán szellemi szinten irányított egoista emberek lehetünk. Akik az önös érdekeiket képviselő szeretetüket, csak úgy képesek fenntartani, hogy másokat nem szeretnek. Ebben a nem szeretésben manifesztálódik a neheztelés, a harag, a düh, a gyűlölet. Ami nem csupán eltávolítja az értelmes embereket egymástól, hanem még szembe is állítja őket egymással. Ilyenkor az egoista ember, az anyagi és a szellemi értékeire irányítja a szeretetét, nem a más emberek lelkére.
Pedig, az Isten által biztosított életet, együtt kell élnünk. Az emberi értelem joga a választás lehetősége. Hogy szeretetben vagy gyűlöletben éljen. De ahogy az egyéni embert, úgy a társadalmunkat is, csak a szeretet tarthatja életben. Így az ősi magyar közmondás, valójában tanácsot ad számunkra az élethez. Amely szerint, amilyen módon adunk másoknak, olyan módon kapunk másoktól. Vagyis, nekünk kell szeretettel kezdeményezni. Ha pedig, ezt megértjük, és már mindenki szeretettel kezdeményez, akkor már nem lehet olyan mély érdekellentét közöttünk, amely szembe állathatna bennünket a szeretetben.
Nem élhetem az életedet. Nem adhatom oda mindenem csak azért, hogy neked jobb legyen. De bármikor segíthetek neked szeretettel, ha éppen szükségét érzed. Segíthetek szóban és tettekben. Segíthetek anyagi javakban, a feleslegemből. Segíthetek szeretettel. Mégpedig úgy, hogy a tudatos teremtés lehetőségével, neked is elképzelem a jobb élet lehetőségét. Neked pedig, nem is kell tudnod róla. Mert, ahogy a képzeletem teremti számomra a valóságot, úgy a te valóságodon is változtatni fog. Így a világ, sokkal szebbé és jobbá képzelhető. Bárki valósága.
Tulajdonképpen, ami a természetben megnyilvánult az emberi civilizáció termékeként, azt előtte valaki mindet elképzelte valóságosnak. Kivétel nélkül. Mert, az emberi kultúra termékei, nem alakultak ki maguktól. A folyton változó építmények, eszközök, kapcsolatok, nem alakultak ki maguktól. A reális képzelet által lettek megtervezve. Majd, csak az után kerültek a megvalulás szintjére. Ezért, ha nem tetszik neked az a valóság, amelyben élsz, képzelj el a vágyaid szerint olyan valóságot magadnak, amelyben élni szeretnél. A képzelet segítségével hitté formálhatod a vágyaidat, amelyek a magvalósulás útját fogják követni. Isteni rendben.
Az Istentudatosság azt jelenti, hogy szellemi szinten elfogadod azt, hogy a tudatos teremtésre képes Isten éltet téged, a lélek által. Ezzel párhuzamosan elfogadod azt is, hogy a többi embert is Isten élteti. Eztért a szereteted, a másik embert éltető léleknek, Istennek jár. Éppen úgy, mint ahogyan te magad is felüdülsz, felfrissülsz, felélénkülsz, kivirulsz, újjáéledsz, megújulsz mások szeretetében. Neked is az a feladatod, hogy másokat felfrissíts, újjáélessz, felélénkíts a saját szereteteddel. Mert a te szeretetedben, mások fognak kivirulni. Csak így láthatod szépnek és jónak azt a világot, amelyben élsz.
Ezért, ha úgy érzed, hogy egoista vagy, akkor nézz önmagadba. Nézd meg azt, hogy a szeretet mentális alappillérei, milyen stabilak az életedben. Mennyire tudod megérteni, mennyire tudsz megbocsátani, és mennyire vagy képes megbecsülni másokat. Mert ezek nélkül, nem lehetsz Istent képviselő értelmes ember ezen a világon. Mert Istent, csak szeretettel lehet képviselni. A szeretet végtelen türelmével.
Ezért, próbálj megérteni mindenkit. Próbálj megbocsátani mindenkinek. Éppen azért, hogy mindenkiben meg tudd becsülni a lelket. Sokat segíthet ebben az, ha az esti és a reggeli imáid alkalmával, minden embertársadnak, a lelked által benned élő Isten áldását küldöd. Így nap közben, már nem fogod átkozni azokat, akiket az imáidban megáldottál. Vagyis, tökéletes lelki viszonyt alakíthatsz ki mindenkivel. Mindenkivel, akit Isten éltet. Ez az egészséges társadalmi élet alapja. Mert ezt a szeretetet, magaddal viszed a munkahelyedre, a közlekedésbe, a szórakozásba, és a társadalmi életed minden lehetséges eseményébe.
Tovább javíthatod a lelki életedet, ha napi szinten jót teszel másoknak. Főképpen reggelente. Dicsérd meg az emberek egy-egy adott tulajdonságát. Mert, akit reggel megdicsértél, annak könnyen lehet, hogy az egész napját bearanyoztad ez által. Legyél udvarias, előzékeny. Úgy a közlekedésben, mint az élet egyéb területén. A munkahelyen, bevásárlás közben, vagy éppen az iskolában. Valamint, mindig legyél kedves otthon is, a megszokott szeretteiddel szemben.
Ne sajnáld másoktól a jó szót, az udvarias kedvességet. Mert, ha szeretettel teszed, napi szinten boldoggá teheted vele az embertársaidat. Oly annyira, hogy akit ilyen módon boldoggá tettél, az áldani fog téged. Vagyis, szeretettel fog reád gondolni és veled szemben érezni. Ilyen módon fenntartva a közöttetek lévő Isteni szeretet áramlását. Te pedig, csak annyit érzel ebből, hogy látszólag minden ok nélkül, egyszerűen boldog vagy. Mert nem rejtőzködhetsz el a szeretet elől akkor sem, ha távolról irányítják azt feléd. Mások áldása, mindenképpen reád talál. Így mások áldásaiban megnyilvánuló szeretetnek, te magad lehetsz a haszonélvezője.
Ha az életed apró dolgaiban és eseményeiben, napi szinten szeretetet sugárzol, már nem is lehetsz egoista. Mert, aki szeretetet sugároz mások felé, az joggal fogadhatja el mások szeretetét. Fenntartva ez által, a tudatos emberi lények között, az Isteni szeretet tökéletes egyensúlyát. Mert a lélek által, Isten éltet bennünket. Aki éppúgy szeretetre vágyik bennünk, mint másokban. Így valósulhat meg Isten tökéletes, abszolút Egoizmusa, amely alapján, általunk mindig önmagát szereti.
Ebben az Isteni Egoizmusban, minden ember szeretve van. Mert a szeretet, egy könnyen járható mentális hidat biztosít egymáshoz. Olyan mentális közeget tart fenn számunkra, ami éltetni képes az embereket. Így a szeretet képviseli a társadalmi rendünk alapját. Amelyben a törvények inkább, csak azoknak szólnak, akik még nem tudnak igazán szeretni. Az egoistáknak. Az önös érdekeket képviselő emberek életvitelét szabályozza. Akik a szeretetüket, csak önmagukra képesek vetíteni.
Ezért, nem akarok egoista lenni. Mert a szeretet, felszabadít a társadalmi szintű törvényes kötöttségeim alól. Hiszen szeretettel, nem lehet megsérteni a társadalmi rendünket szabályozni képes törvényeket. Így a szabadságom mértéke attól függ, hogy milyen mértékben tudom szeretni az embertársaimat. A másokat éltető Isteni minőségeket. Akik képesek arra, hogy az én szeretetemet visszatükrözzék számomra. Amely szeretetben, teljesen feloldódik minden egoista tulajdonságom.
Matécz Zoltán
2021.08.01.
