Mágneses erőtér.
Szerintem, az Univerzum abszolút Létezése, alapvetően kétféle valóságra épül. Mert az általunk megismert, összetett szerkezetű objektív elektromos anyagi valóság szekunder részhalmazai, csak az oszthatatlan alaptömegekből felépült mágneses valóság, primer alaphalmazában alakulhattak ki és működhetnek rezgési szinten. Így az anyagi létezések mozgási terét, a mágneses alaphalmaz biztosítja. Mégpedig olyan módon, hogy az anyagi atomok és rácsszerkezeteik belsejét, ugyanaz a mágneses alaphalmaz tölti ki, mint amelyik körülöleli azokat.
A mágneses alaphalmaz, az Univerzum oszthatatlan alaptömegeinek a teljes közegéből áll. Ezek az oszthatatlan alaptömegek, körülbelül tízezerszer kisebbek, mint az elektronmikroszkóppal is alig látható elektronok. Ez az állításom onnan ered, hogyha az atomok objektív alkotóelemeinek a térfogatát összeadjuk, vagyis a protonok, a neutronok, és az elektronok térfogatát, akkor azok együttes térfogata, legfeljebb egy tízezred részét fogja képezni a teljes atomtérfogatnak. Vagyis, az atom működési tere, tízezerszer nagyobb, mint az objektív alkotóelemeinek az együttes térfogata. Így az oszthatatlan alaptömeg, legalább tízezerszer kisebb, mint az elektron.
Mivel az elektrosztatikus megosztás lehetőségével, csak összetett szerkezetű részecskék rendelkezhetnek, ezért az oszthatatlan alaptömegek, csak a mágneses hatások közvetítésére alkalmasak. A régebbi tudósok, ezt a mágneses alaphalmazt nevezték „éternek”. Aminek a létezését, még csak feltételezték.
Az oszthatatlan alaptömegek teljes közegének a halmazában, egyetlen alkotóelemnek sincsen fix alátámasztása vagy stabil rögzítése. Így, a nyugalmi helyzetüket állandóan csak keresve, folyamatosan rezegnek azok. Egy egységes mátrix rendszert alkotva. Mert egymást félretolni vagy félrelökni, a rezgési szintű önerejükből képtelenek. Ilyen módon, egymásra támaszkodva, relatív nyugalmi helyzetben vannak csupán. Amit a folyamatos rezgésük képvisel. A szervezett együttes regésük pedig longitudinális, azaz egyenes irányú mágneses hullámok kialakítását teszik számukra lehetővé.
A mágneses hullámoknak, két alapvető összetevője van. A hullámhossz és a frekvencia. Szerintem a hullámhossz, a mágneses hullámok informatív értékét képviselve, meghatározza a frekvenciában terjedő energia irányát. Míg a frekvencia révén, az oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű erőértékei terjednek, a hullámhossz által meghatározott irányba. Így az energia, úgy terjed a mágneses hullámokban, hogy közben a hullámot felépítő oszthatatlan alaptömegek egyensúlyi helyzete, számottevően nem változik. Mert csak rezegnek azok. Viszont, a mágneses hullám frekvenciájában megvalósuló hatásközvetítés módja, az egymást periodikus módon követő erőimpulzus sorozatoknak köszönhetően, úgy működik, mint egy „hatáspumpa”. Amelyben az oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű erőértékei, mindig egy irányban terjednek.
Az erőimpulzus sorozatok periodikus jellegű egymásutánisága azt eredményezi, hogy a hullámhossznak megfelelően, mindig hatásszünet van a periódusok között. Ilyen módon, a kölcsönhatási pontban, a hatások rövid idejű szaggatottsága ellenére is, folyamatos kölcsönhatási formának minősül. Ezt a folyamatosnak minősülő erőhatás átadási módot nevezhetjük, az energia áramlásának. Ami a Newton féle axiómákban meghatározott egyetlen impulzusban definiált objektív kölcsönhatási móddal ellentétesen, folyamatosnak értékelhető, szubjektív kölcsönhatási lehetőséget valósít meg. Miközben, a sokféle mágneses hullám, aktív mágneses erőtérré alakítja a mágneses alaphalmaz terét.
Ezt a szubjektív kölcsönhatási lehetőséget, nehéz ellenőrizni, mert ez, a mágneses erőtér és az elektronok elektrosztatikus erőterei között jön létre és áll fenn. A kétféle erőtér induktív viszonyában. Vagyis az energia, sohasem hat közvetlen módon az anyagi testekre, hanem csak az ő elektromos mezőikre fejti ki a hatását. Közvetettnek értékelhető, induktív módon.
Az induktivitás jelenségére az biztosít jogalapot, hogy a kétféle erőtér, ugyanabban a mágneses alaphalmazban alakul ki. Vagyis, az elektronok körül felépülő elektrosztatikus erőtér, ugyanazokból az oszthatatlan alaptömegekből épül fel, mint amelyikből a mágneses erőtér is kialakulhatott. Az, az elemi különbség közöttük, hogy az elektronok elektrosztatikus erőterei, mindig centrálisak. Vagyis, hűségesen követik az elektronok kör alapú mozgásformáit. Míg a mágneses erőtér, mindig lineáris. Azaz, egyenes irányban terjed benne az energia hatása. Ilyen módon, az azonos alaphalmazban kialakult kétféle erőtér, mindenképpen egymás ellenhatásait közvetíti. Ezért az induktív hatásban, a mágneses és az elektromos erőterek, mindig egymás ellen dolgoznak. Mert egymás mechanikus módon kialakult ellentétes mozgásformáit próbálják egymásra erőltetni.
Így az induktív viszonyukban, az energia által közvetített folyamatos erőátadási mód úgy valósul meg, mint ahogyan a robbanómotorok működnek. Ahol a lineáris, azaz egyenes mozgású dugattyúk erőhatásai, centrális formájú forgómozgássá alakulnak a főtengelyre vetítve. Csak az induktív kölcsönhatásban, a mágneses hullámok a lineárisak, és az elektronok elektrosztatikus mozgásformái a centrálisak. Így az elektronok centrális módon forgó elektrosztatikus erőterei számára, minden fordulatnál érkezik egy erőimpulzus sorozat. Ami a mágneses hullámhossz alapján, meghatározza az elektronok elektrosztatikus erőterei számára, a centrális forgásuk periódusát.
A mágneses hullám induktív hatása alatt álló elektrosztatikus erőterek pedig, ugyanarra a forgási ütemre késztetik az elektronjaikat, mint amire a mágneses erőtér őket befolyásolta. Ilyen közvetett módon fenntartva, az induktív viszonyban érintett anyagi részhalmazban, az elektronok megszerzett mozgásformáit. Így a mágneses hullámok frekvenciái által közvetített energiában, éppúgy erőhatások terjednek az impulzussorozatok formáját öltve, mint a Newton féle axiómák esetében. Csak jóval kisebb rezgési erőhatások. Egymást követő impulzussorozatok formáját öltve a frekvenciában.
Viszont, ezek a jóval kisebb erőhatások, relatív módon ugyan, de folyamatos kölcsönhatással terhelik az érintett anyagi halmaz elektronjainak az elektrosztatikus erőtereit. Vagyis, az egymás után periodikus módon érkező kölcsönhatási erőértékek, egymás után gyakorolnak hatást az érintett elektrosztatikus erőterekre. Ilyen módon, éppen úgy működik, mint egy hatáspumpa, amelyik mindig egy irányba közvetíti a rezgési szintű erőhatásokat. Ezt az egy irányba terjedő, folyamatos erőátadási módot nevezhetjük, az energia áramlásának.
Ma a fizikában, az energia, az anyagi testek munkavégző képességeként van meghatározva. Ez egy elég „béna” meghatározása az energiának. Mert nem ad magyarázatot arra, hogy az energia, miért folytonos erőhatás közvetítési mód. Ráadásul, mint munkavégző képesség, mégis az elvégzett munkával van azonosítva, mert ugyanaz a mértékegységük. Joule. Olyan ez, mintha az éhséget és az evés tényét azonosítanánk egymással. Mert az evés után, már meg lehet határozni azt, hogy mennyire volt éhes az ember. De ezt, egy jóllakott ember elfogadhatja viszont, egy éhező nem. Mert az evés munkaértékét, csak a jóllakottság után mérheti fel bárki. Amíg éhes, csak sóvároghat utána. Mivel az éhség, nem más, mint az evés munkavégző képessége. Hiszen a jóllakott embernek, ilyen képességre már nincsen szüksége.
Ahogy a W=F*s képlet alapján, a munka egyenlő az anyagi testre ható erő és az általa előidézett út mértékének a szorzatával, úgy válik az erő, az anyagi testeken elvégezhető objektív munka reális értékévé. Így az erő, objektív munkavégző képességet jelent. W = F*s = (m*a)*s Így pedig, az anyagi test teljes tömegén előidézett gyorsulási érték, valamilyen hosszúságú út megtételére késztette az m-tömegű anyagi testet.
Míg a mágneses hullámokban terjedő energia, szubjektív munkavégző képességként jut érvényre. Mert a munkavégzésre alkalmas rezgési szintű erőhatásokat, egymás után periodikus módon, a frekvencia erőimpulzus sorozatainak a formájában közvetíti a kölcsönhatási pontba. Amit közvetett módon, az elektromos erőterekre közvetít. Induktív jelleget kölcsönözve ez által, a létrejövő hatásközvetítési módnak. Ami addig tart, amíg a mágneses hullám befolyásolja az anyagi test elektromos erőterét.
W = E/t Így az energia hatása, valamennyi ideig számolva, szubjektív munkát végez, az induktív módon érintett anyagi testen. Mivel azonban, az elvégzett munka az objektív és a szubjektív kölcsönhatási módot is képes kifejezni számunkra ezért, jó kiindulási alapnak minősül, az energia megértésének a szempontjából. A P-teljesítménnyel együtt.
Teljesítmény, munka, és energia, a mértékegységeikkel.
P = F*v = (m*a)*v = L*a = I*a = I*(v/t) J/s W (Watt)
W = (F*v)*t = (F*t)*v = I*v = I*(s/t) J W*s (Watt-szekundum)
E = (F*v)*t*t = (F*t)*(v*t) = I*s J*s W*s2 (Watt-szekundum négyzet)
Ilyen módon a teljesítmény, a munka, és az energia, teljesen önálló mértékegységet kaphat végre. Ha most, az energia új képletét kiragadjuk, és tovább rendezgetjük, akkor egészen új perspektíva nyílik meg előttünk. Ami az energia értelmezését elősegítheti.
E = (F*v)*t*t = F*(v*t)*t = (F*s)*t = W*t
E = W * t E = (P*t)*t E = P * t2
Mivel azonban, az energiának az elvégzett munkához való viszonyát vizsgáljuk, ezért egy új képletsor, most ezt próbálja konkrétabb módon értelmezni.
F*s = W = E/t = (I*s)/t = (F*t)*(s/t) = F*s
Ilyen módon az energia, megszabadulhat végre a Joule által meghatározott munka mértékegységétől, és a Joule-szekundum, illetve a Watt-szekundum-négyzet mértékegységeket veheti fel. Mert az energia, a mágneses hullámokban terjedő szubjektív munkavégző képesség. Ami a mágneses-erőtér, és az elektromos erőterek között tart fenn, közvetett formájú induktív hatást. Folyamatos jelleggel. Erre szolgál a mágneses erőtér.
Matécz Zoltán
2021.10.07.
