Ontológia.
A szó jelentése, lételmélet. Ami tulajdonképpen, alapvető módon a léttel foglalkozik, és nem korlátozódik a különböző létező és megtapasztalható dolgok és események megismerési módjaira. Az, az egyéb természettudományok feladatköre. A fizika, a biológia, a kémia, a matematika, Stb., hatásköre. Így a lételméletek, eleve nem is nevezhetők tudományosaknak. Ezért, csak a metafizika alapjának tekintik. Mivel azonban, ma már a filozófia tudományának a hatáskörébe tartoznak, ezért átvitt értelemben véve, mégiscsak a tudomány látóterében álló elméletekről van szó.
Az emberi értelem kibontakozásával egy idős a létezésről szóló filozofálgatás. Így az ókorban is sokat foglalkoztak vele a korabeli tudósok. Majd az emberi történelem során, szinte minden korban. Beleértve, a mi jelen korunkat is. Mert az értelmes embert, azóta is foglalkoztatja a Létezés mibenléte. Az a Létezés, ami lehetőséget adott a megnyilvánulásoknak arra, hogy az objektív valóság megtapasztalható dolgait és eseményeit alkossák. A tudomány által megismerni vágyott objektív valóságot.
Így a lételméletek alapja tulajdonképpen, mégis az objektív valóság megismerésén alapszik. Mégpedig azon az észrevételen, hogy a megismerés során az emberi elme, idealizálja a megismert dolgokat és eseményeket. Vagyis, mentális módon kezelhető fogalmakat alkotunk róluk. Így, amikor például, egy székről van szó, amit már minden értelmes ember elég jól ismer, akkor a szék fogalma hallatán, a szék ideális képe jelenik meg az elménkben. Így a szék ideája, az a képzet, ami az elménben a szék fogalmának a hallatán megjelenik.
Ebből azonnal adódik az is, hogy a már megismert szék, egy objektív tárgy. Míg a szék kimondva, a megismert tárgyról alkotott mentális fogalmat takarja. A szék képzete pedig, ami az elménkben tudatosodó fogalom hallatán mentális képzeletet alkot a megismert tárgyról, nem más, mint a szék ideája. Csakhogy, sem a mentális módon használható fogalom, sem pedig, a mentális módon kialakuló képi forma ideája, nem anyagi minőség. Mivel azonban, az agyunkban jelenik meg és tudatosul, mint létező dolog, közvetett viszonyban áll az anyagi valósággal. Mégpedig, az arra tudatos értelemes emberi elmén keresztül.
Vagyis, mivel nyilvánvaló módon, nem képezi az objektív valóságot, ezért mint mentális módon létező tényező, a filozófia hatáskörébe került. Úgy a mentális módon kezelhető fogalom, mint a képzeletben megjeleníthető ideája. Így tudományos értéket, a filozófián keresztül nyerhet csupán. Ezért, jogosan merül fel a logikus kérdés, hogy miféle valóság lehet az abszolút Létezésben az, ami nem az objektív valóság része, de mégis bármikor megjeleníthető a mi tudatos elméinkben?
Erre Descartes azt mondta, hogy „Gondolkodok, tehát vagyok”. Vagyis, a saját létezését, a gondolkodási képességével azonosította be. Ilyen módon, a saját objektív anyagi létezésével párhuzamosan, a saját szubjektív létezését is meghatározta. Ami nem lehet anyagi dolog. Így az objektív valóság mellett, a szubjektív valóságot fejezte ki. Azt a szubjektív valóságot, amelyiknek semmiféle objektív anyagi vonzata nincsen. Csupán annyi, hogy az anyagi minőségű agyunkban funkcionáló mentális elménk, tudatos lehet rá.
Így a tudatunk, nem csupán azokra a fogalmakra tudatos, amelyeket mi magunk alkotunk a megismerés folyamatában, hanem azokra az ideákra is, amelyek a mentális módon használt fogalmak által megjelennek az elménkben. Ezért az emberi tudatosság, összekapcsolja az objektív valóságról alkotott fogalmainkat, az ő ideáikkal. Ennél fogva, kell lennie egy olyan valóságnak is, ami az objektív valósággal szemben, kizárólag szubjektív, és benne az ideák világa alkotja a létezés szükségszerű alkotóelemeit.
Az én filozófiai szintű elképzelésemben, az abszolút Létezés, eleve kétféle valóságon nyugszik. Az elektromos tulajdonságokkal jellemezhető, objektív anyagi valóságra, és az ő induktív előfeltételeit biztosítani képes szubjektív, mágneses valóságra. Ahol a mágneses alaphalmaz teljes közegét, az Univerzum oszthatatlan alaptömegei építik fel. Így az oszthatatlanok, eleve kétféle módon jellemzik a szubjektív valóságot.
Egyedi tömegekként, állandóan csak rezegnek. Mert egymást félretolni vagy félrelökni képtelenek. Így a fix felfüggesztés vagy a stabil lerögzítés hiányában, a nyugalmi helyzetüket folyamatosan rezegve keresik. Egy folyton rezgő mátrix alapú egységes közeget alkotva. Teljes közegként pedig, teljesen mozgásképtelen az alaphalmaz, mert ő maga képviseli azt a teret, amiben bármilyen egyéb mozgás létrejöhet.
Az oszthatatlan alaptömegek, az elektromos megosztás lehetőségével nem rendelkeznek, mert nem összetett részecskék. Az elektronoktól, legalább tízezerszer kisebbek. Mivel az atomok alkotóelemei, a protonok, a neutronok és az elektronok együttes térfogata, a teljes atomtérfogatnak csupán az egy tízezred részét teszik ki. Így a többi atomi teret is a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei töltik ki. Az oszthatatlan alaptömegek szervezett együttes rezgései által pedig, mágneses hullámok kialakulása válik lehetővé a mágneses alaphalmazban.
A mágneses hullámoknak két összetevője van. A hullámhossz és a frekvencia. A hullámhossz által lehet megkülönböztetni a mágneses hullámokat. Így szerintem, a mágneses hullámhossz, informatív értékkel rendelkezik. Míg a frekvencia által, az energia terjed. Egymás után, periodikus módon terjedő erőimpulzus sorozatok formájában. Így a longitudinális, azaz egyenes irányú mágneses hullámokban, nem az oszthatatlan részecskék száguldoznak, hanem csak a rezgési szintű erőhatásaik terjednek, a fény sebességével. Ezért a fénysebesség, a mágneses hullámokban terjedő energia szubjektív sebességértéke. Amit a Földön megismert egyéb sebességértékekhez viszonyítottak.
Ebből kifolyólag, egy kozmikus szintű mágneses hullámban, mindig a hullámhossz informatív értéke határozza meg azt, hogy a frekvencia energiaértéke, milyen mértékű induktív munkát végezzen, az elektromos anyagi részhalmazokon.
Ahol az induktív viszony azon alapszik, hogy az elektromos anyagi részhalmazok elektronjai, ugyanabból a mágneses alaphalmazból alakítják ki az elektrosztatikus erőtereiket, mint amelyik a mágneses erőteret alkotja, a mágneses hullámok által. Ennél fogva, az elektromos erőterek és a mágneses erőtér, állandó fizikai kényszerkapcsolatban állnak egymással, az induktivitásnak köszönhetően. Így az induktív viszony, közvetett módon, az elektrosztatikus erőtereken keresztül gyakorol hatást az elektronokra. Térfogati jelleget kölcsönözve számunkra ez által, az energia révén megvalósult kölcsönhatásoknak.
Így az abszolút Létezést úgy érdemes elképzelni, hogy az abszolút értékű mágneses valóságban, a mágneses hullámoknak köszönhetően alakultak ki azok az összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségek, amelyek az objektív valóság alkotóelemeit képviselik. Így alakultak ki, az Univerzum gömb alakú „atomjai”. Amelyeket ma, mint égitesteket ismer a tudomány. A csillagok és a bolygók, az ő holdjaikkal.
A Földünkön pedig, a természetes anyag-elbomlási folyamatok által, kialakultak azok az anyagi minőségek, amelyek lehetővé tették a szerves alapú életet. Így háromféle anyag-elbomlási folyamat jellemző a bioszféránkra. Az ólómig, radioaktív fizikai elbomlásról beszélhetünk. Az ólomtól a hidrogénig, kémiai szintű anyag-elbomlási folyamatok zajlanak. Míg a hidrogént, éppen a kémia szerves anyagjai által létrejött biológiai szintű életformák képesek elbontani.
Az élet minden lehetséges formája, biológiai szinten irányított, sejtes alapú kristályosodási folyamat. Ahol a kristályosodás lehetőségét, az anyagcsere folyamatok biztosítják, a kristályosodás minőségét pedig, a DNS láncban kódolt biológiai szintű genetikai információ határozza meg. Mert minden sejt vízalapú, amelyben egyéb szilárd anyagok vegyültek el, egységes sejtplazmát alkotva. Ez a sejtplazma azonban, a benne elvegyült szilárd anyagok rács és kristályrács alapú szerkezeteit „megőrizve”, folyadékkristályos állapotot biztosítanak a sejtplazma számára.
Sok más életformához hasonlóan, ilyen sejtekből áll, az értelemmel bíró ember is. Azzal a különbséggel, hogy míg a kialakult életformákat ösztönös tulajdonságokat biztosítani képes lélek élteti csupán, addig az értelmes embert, szellemi képességek is jellemzik. Így az ember, olyan ösztönös lény a bioszféránkban, aki saját szellemi képességekkel is rendelkezik. Mint egyedi mentális adottságokkal. Ahol a sajátságos mentális adottságainkat, a szellemi képességeink biztosítják. Míg az egyéb mentális képességeink, ami az ideák elképzelhetőségét garantálhatja számunkra, a lelkünk frekvenciáján keresztül van biztosítva számunkra.
Úgy is mondhatjuk, hogy az általunk megismert objektív tárgyakról és eseményekről alkotott fogalmaink, szellemi termékek. Amelyeknek, mentális módon kezelhető informatív értékeik vannak. Míg az ideák mentális képi formáit, a lelkünk közvetíti számunkra. Mint kozmikus szintű információs értékeket.
Mert a mágneses alaphalmaz, az ideák világa számunkra. Ahol mágneses hullámhosszokban kódolva, minden lehetséges idea informatív értéke megtalálható. Így, annak a kozmikus szintű mágneses hullámnak a hullámhossza, amelyik a mágneses frekvencia révén a lelket biztosítja számunkra, a fogalmaink által használt ideális ideákat is tudatosítja az elménkben. Olyan mentális képzetekkel, amelyek a használt fogalom ideális képi formáját tükrözik vissza számunkra. Így válnak az képzeteink, az ideák világából értelmezett ideális formákká az elménkben.
A képzeteink tehát, az ideák képi megjelenési formái, az éppen használt fogalmakra tudatos elménkben. Ezzel szemben a képzelet, olyan kép vagy film alakban megjelenő formáció a tudatos elménkben, amely az általunk használt fogalmakat hozza egymáshoz képest, általunk meghatározott viszonyba. A fogalmak ideális társításával azonban, az elképzeléseinkben olyan mentális eseményeket határozunk meg, amelyek eseményszerű változásokat generálnak az ideák mágneses valóságában.
Vagyis, megváltoztatják az ideákat képviselő mágneses hullámok egymáshoz rögzített viszonyait. Az ideák mágneses valóságában kiprovokált képzeletbeli változások pedig, induktív módon jelennek meg abban az elektromos anyagi valóságban, amit objektívként ismerünk. Vagyis röviden, az értelmes emberi képzelet, induktív hatást képes gyakorolni az ideák mágneses valóságára. Mert az induktivitás jelensége két irányú. Éppúgy hat a mágneses valóságból az elektromos anyagi valóság felé, mint fordítva. Csupán az a kérdés, hogy mi az, amit érdemes valóságosnak elképzelni?
Amikor probléma elé állít bennünket az élet, akkor mindig jelentkezik a tudatunkban egy lelki vágy. Ami a felmerült problémánknak, már egy megoldott állapotára utal. Így a lelki vágyaink, olyan ideákat közvetítenek felénk, amelyek megmutatják a számunkra legideálisabb megoldások elvi lehetőségét. Nekünk tehát, éppen arra van szükségünk, hogy a szellemi gondolataink informatív értékkel bíró fogalmai segítségével, ideális elképzeléseket formáljunk a tudatos elméinkben. Mert a lelki vágyaink szellemi szintű kifejezésével, olyan elektromos induktív viszonyokat alakítunk ki az elménkben, amelyek a vágyaink szerint formálják az ideák mágneses viszonyait. Azok pedig, a mentális módon elképzelt valóság induktív kialakítására késztetik, az általunk tudatosan befolyásolt ideákat.
Mert, ha az ideák mágneses valóságában, a képzeletünk miatt megváltoznak a szubjektív viszonyok, akkor azok, a megváltozott szubjektív feltételeik alapján vetítik vissza a mentális képességeiket, az objektív elektromos anyagi valóságra. Mégpedig, induktív módon. Így a vágyaink elképzelései alapján módosult ideák, a megváltozott viszonyaik alapján vetítik vissza az induktivitásukban azt a megváltozott szubjektív valóságot, amit már képviselnek. Vagyis, a vágyaink alapján történt szubjektív változtatások, objektív változásokat okoznak, az elektromos anyagi valóságban is.
Ennek az, az oka, hogy a mágneses alaphalmaz is tudatos. Mégpedig, abszolút Tudatosság jellemzi. Mert, az a mágneses alaphalmaz, amelyikben a mágneses hullámhossznak köszönhetően, információ alakul ki, tárolódik el és induktív módon közlődik az elektromos anyagi részhalmazok felé, elmének és memóriának minősül. Mégpedig, az Univerzum abszolút Elméjének és Memóriájának egyben. Amelynek ennél fogva, szintén abszolút értékű Tudata és Tudatossága van. Amelyik abszolút Intelligenciával rendelkezik. Az Univerzumnak ezt az abszolút értékű Tudatos Intelligenciáját nevezhetjük röviden Istennek. Vagyis, Isten a mágneses alaphalmaz ideáinak, a legideálisabb létező kifejeződése. Aki az abszolút Tudatosságában, önmagára is tudatos.
Mivel Isten, tudatosan uralja a mágneses alaphalmazt, amely az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazokat is kitölti, ezért az emberi elme relatív tudatossága, az Isten abszolút Tudatosságában nyilvánult meg. Ezért, a szellemi szintű mentális képességeink, alkalmasak arra, hogy a mágneses valóságba, induktív módon információkat továbbítsanak, az objektív elektromos anyagi valóságból. Isten tehát, közvetlen módon változtathat tudatosan az ideák egymáshoz fűződő viszonyain, míg mi emberek, a relatív elméinken keresztül, közvetettnek értékelhető induktív módon.
Ha a szubjektív Isten, induktív módon közvetíti a tudatos akaratát, az objektív anyagi valóságra, és minden elektromos változásról azonnal tud, akkor Isten a mindentudó és a mindenható egy személyben. Ahogyan azt, az idealista filozófia állítja a teremtő Istenről. Viszont azzal, hogy az értelmes emberben a relatív tudatosságunk alapján, a reális elképzeléseink segítségével, mi magunk is változásokat idézhetünk elő az ideák mágneses világában, mi magunk is tudatos teremtők vagyunk. Éppen a relatív tudatosságunknak köszönhetően. Isten anyagi szintű sejtjei vagyunk. Mert Isten, az embert a saját „képére”, tudatosnak teremtette.
Isten tehát, azért éltet bennünket a kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája által, amit léleknek nevezünk, hogy a mi személyes objektumunkban, tudatosodjanak azok a lelki vágyak, amelyek szerint Isten kíván bennünket éltetni. Így a lelki vágyaink, nem mások, mint Isten reánk irányuló személyes akaratai. De a lelki vágyaink, csak intelligens mentális erőhatásokat képviselhetnek az életünkben. Ezért kell a lelki vágyainkat, a szellemi gondolataink informatív értékeinek a segítségével, valóságos módon elképzelnünk. Hogy az Isten által sugallt mentális erő, és az általunk biztosítható mentális információ, egy közös akaratot képviseljen. Amit, kizárólag szabad akaratunkból formálhatunk csak. Így a lelki vágyaink és a szellemi szintű elképzelésünk, egy közös egységet alkot az elménkben. Amit hitnek nevezünk.
A hit tehát, olyan szellemi gondolat, amelyikhez a lelki érzéseinket is társítottuk az elménkben. Így a hiteink, mint EEG agyi mágneses hullámaink jelennek meg, az elektromos tulajdonságú és anyagi minőségű agyunkban. Ezek a sajátságos módon formált agyi mágneses hullámaink azok, amelyek az ideák mágneses világára, induktív hatást fejthetnek ki. Megváltoztatva a kozmikus szintű mágneses hullámok hullámhosszaiban kódolt ideák fennálló viszonyait. Majd, ezek a szubjektív változások idézik elő, az objektív események vágyaink szerint elvárható kialakulását.
Maguk az ideák, mint tárgyak és dolgok jelennek meg az objektív valóságban. Míg az ideák között fennálló mágneses viszonyok, az objektív dolgok és tárgyak között megjelenő eseményszerűségeket biztosítják. Ezért az objektív valóság megismerésére szorítkozó tudomány, az objektív dolgokat és eseményeket kutatja. Miközben ráeszmél, azok mágneses alapú szubjektív okaira. Mert minden elektromos anyagi dolog és esemény, valamilyen mágneses idea és ideák közötti viszony objektív megnyilvánulása. Másszóval, minden anyagi dolog vagy esemény elektromos rezgése, valamilyen mágneses rezgésre vezethető vissza induktív módon. Mert az elektromos tulajdonságú objektív anyagi valóságot, a mágneses valóság működteti induktív módon.
A tudomány, ma is foglalkozik olyan tényezőkkel, amelyeknek nincsen objektív vonzata. Mert az erő, az energia, az idő, a tér, az információ, kizárólag szubjektív tulajdonságok. A mágneses alaphalmaz induktív hatásának köszönhetően, csak logikus módon következtetni lehet a létezésükre. Pedig, a tudomány ezek nélkül a szubjektív tulajdonságok nélkül, teljesen összeomlana. Teljesen tehetetlenné válna.
Ehhez társul még, a tudomány szerintem kialakult értelmezése. Amely szerint, a tudomány valójában nem más, mint a tudós szakemberek kollektív hite. Mert egyetlen tudós szakember elméje sem találkozik közvetlen módon, az objektív valóság dolgaival és eseményeivel. Csupán az erősen korlátolt képességű érzékszerveink adhatnak hírt annak a valóságáról. Amely érzékszerveket, a mérőműszereik kiterjeszthetik némileg. Da az értékelésük, akkor is mindig szubjektív marad. Ilyen módon, csak szubjektív képzeteink lehetnek az objektív valóságról. Ezért, a tudósok is, csak híhetnek a mérési eredményeikben.
Az azonos témában kutató tudósok, kongresszus jellegű értekezleteken összeülnek és konzultatív módon megegyeznek azon, amit szubjektív módon gondolnak, az általuk kutatott témában. Majd ezt lejegyezve, kialakítják a tanítható tudományos tételeket. Ezért a tudomány nem más, mint a tudósok kollektív hite. A tudomány tanítsa pedig, egyszerű hittan. Épp úgy, mint a vallások Istenről szóló tanításai.
A kvantumpszichológia tanításai pedig, már intelligens Univerzumról tanítanak. Amit az eddig felismert kozmológiai állandókra alapoz. Ilyen például, a fény sebessége is. Mert a kozmológiai állandók, egy-egy kozmikus szintű mágneses hullám hullámhossza által közvetített sajátságos frekvenciákon alapulnak. Amelyek, állandónak mondható induktív hatásokkal biztosítják, az anyagi létezés harmonikus jellegű objektív viszonyait. Ezeket a tudomány, már részben felismerte. Épp úgy, mint az erőt, az energiát, az időt, a teret, vagy az információt. Csak azok precíz, tudományos szintű értelmezése hiányzik. Mert a szubjektív tényezők, nehezen magyarázhatók objektív előfeltételekkel.
Ezért, szerintem a tudománynak, sokkal egyszerűbb lenne Istent elfogadni, mint az Univerzum abszolút Intelligenciáját, továbbra is mereven tagadni. Mert Isten fogalma, már nagyon régóta létezik az emberi kultúrában. Gyakorlatilag, egyidős az emberrel. Csak Isten fogalmához, mindenki egészen más értelmezést rendel az elméjében. A helyett, hogy az ember, önmagával azonosítaná be. Mert minden lélek által éltetett értelmes ember, Isten relatív megnyilvánulása. Mert relatív tudatosságok vagyunk, Isten abszolút Tudatosságban. Ezért lehetünk Istennel folyamatos mentális viszonyban. Az információ mentális visszacsatolási lehetőségét megvalósítva. Az agyi mágneses hullámaink által.
Mert az ideák mágneses valóságából származó információk, a megismerhető elektromos anyagi tárgyakban és eseményekben manifesztálódtak. Induktív hatásra. A róluk szerzett tudományos adatok alapján, olyan ideális fogalmakat alkothatunk, amelyek segítségével megjelenhetnek azok az elménkben, mint az ideák mentális visszatükröződései. Így a reális képzeletünkben, olyan mentális helyzetbe hozhatjuk az ideálok képzeteit, amelyek a vágyainkhoz igazodva, számunkra ideális eseményszerűségeket alkothatnak.
Hogy ez, sokkal érthetőbb legyen bárki számára, ezért én azt javaslom, hogy minden este lefekvés után, képzeljetek el magatoknak egy-egy olyan dolgot vagy eseményt, amit a vágyaitok szerint szeretnétek másnap megtapasztalni. Képzeljétek bele magatokat, a vágyaitok alapján kívánt dologba vagy eseménybe. Ilyen módon realizálhatjátok az elképzeléseiteket. Majd mondjátok azt, hogy ÁMEN. Vagyis, LEGYEN. Mert ezzel a szóval, a szabad akaratotokat fejezitek ki. Végül pedig, aludjatok el azzal a nyugalommal, hogy mentális módon mindent megtettetek azért, hogy megtapasztalhassátok a vágyaitok által elképzelt dolog vagy esemény valóságát.
Amíg alszotok, megtörténik a csoda. Mert az elképzelésetek által formált agyi mágneses hullámotok, az elektromos eseményeitek elé hatolnak. Mert a mágneses hullámokban a hatássebesség fénysebességű. Míg az elektromos eseményekben, legfeljebb egyharmad fénysebességet érhet el. Mert az elektronok, az atommagok körül, egyharmad fénysebességgel haladnak. Más elektromos eseményekben pedig, ennél jóval lassabban. Így a képzeletetek, mint agyi mágneses hullámok, előre haladnak az anyagi eseményeitek elé, és beállítják számotokra azokat az induktív paramétereket, amelyek az elképzeléseitekben lettek kódolva. Így a megtapasztalható anyagi események, már a reális módon formált elképzeléseitek alapján fognak alakulni. De ezt a mentális munkát, mindig el kell végeznie annak, aki a tudatos teremtés szerint szeretne élni.
Mert, ez a mentális lehetőség, bárki rendelkezésére áll. Mert Isten, minden embert egyformán éltet a lélek által. Minden embernek egyformán elküldi a lelki vágyakat. Valamint, minden ember egyformán képes reális elképzeléseket gyártani az elméjében. Mert a korlátlan lehetőségeinél fogva, az elképzeléseink már Isteni hatáskört jelentenek az elménkben.
Amiben nem hiszünk, az eleve elképzelhetetlen számunkra. Mert nincsen róla szellemi szintű fogalmakkal kifejezhető információnk. Így mentális formát sem képezhetünk róla. Amiben hiszünk, azt azonban, el kell tudnunk képzelni valóságosnak. Mert arról, vannak fogalmaink. Vagyis, olyan mentális módon kezelhető szellemi szintű információkkal rendelkezünk, amelyekkel mentális formákat lehet kialakítani az elménkben. Vagyis, hitet képezhetünk belőle. EEG agyi mágneses hullámot. Amely által, mentális visszacsatolás valósulhat meg, az ideák mágneses valóságban.
Isten pedig, azért küldi számunkra a lelki vágyainkat, hogy azok az elménkben tudatosodva, intelligens módon értesítsenek bennünket arról, hogy az ideák világában, kialakítható olyan mentális összefüggés, amely jó megoldással kecsegtethet bennünket. Nincs más dolgunk, mint a lelki vágyainkat tudatosan elképzelni reálisnak, a szellemi gondolataink segítségével. Így a lelki és a szellemi adottságaink, egy közös akaratú hitben párosulhatnak.
Az emberi tudat és Isten abszolút Tudatossága tehát, egy és ugyanaz. Míg Isten Tudatossága általános módon, kiterjed az egész Univerzumra és benne minden értelmes emberre, addig a relatív emberi tudatosság lokális jellegű. A mi személyes, helyi mentális adottságunkat képviseli, az abszolút Tudatosságban. Ebből az is nyilvánvalóvá válik, hogy nem Isten távolodott el az embertől, hanem az ember tagadta meg Istent. Mert most, egy Istentagadó és Istentelen világban élünk, ahol az Istenben hívő emberek, a tudomány megtévedt célkeresztében vannak.
Pedig, a precíz tudományos igényesség, nem korlátozódhat csupán az objektív anyagi valóság megismerésére. Ha az abszolút Létezés, eleve kétféle valóságon nyugszik. Az objektív elektromos valóságon, és a szubjektív mágneses valósgon. Így a reális megismerés, nem nélkülözheti a szubjektív ismereteket sem. Főleg akkor, amikor az objektív megismerés minden lehetséges tudományos állítása is kizárólag, csak szubjektív lehet.
Így Isten, maga a Létezés. Mert egzisztenciális módon, az ideák mágneses valóságában, konkrét módon létező tényező Ő maga is. Miközben, minden idea általános módon értelmezhető esszenciális lényegiségét képviseli. Vagyis, mindenről tud, ami az ideák világában van vagy történhet. Mivel, éppen ő az abszolút Tudatosság. Amely a mágneses hullámokban kódolt ideákat, és azok egymáshoz képest felállítható viszonyait, induktív módon az elektromos anyagi valóságra vetíti. Így alakulnak ki a megtapasztalható dolgok és események, az elektromos anyagi világunk objektív valóságában.
Ez az egzisztenciális létezés, mint esszenciális lényegű abszolút Tudatosság, az emberben is megnyilvánult, relatív formát öltve. De az agyi mágneses hullámainknak köszönhetően, folyamatos mentális viszonyban állunk a teremtőnkkel. Ezt a mentális viszonyt bárki használhatja, aki a tudatos teremtés technikáját megtanulja. Amely szerint, a reális képzeletünkbe kell sűrítenünk a vágyainkat kifejezni képes szellemi gondolataink informatív értékeit. Amelyek a mágneses valóságban képesek arra, hogy a vágyaink alapján rendezzék a sorsunkat formálni képes ideákat. Amit a megtapasztalható anyagi valóságunk, folyamatosan visszatükrözhet majd számunkra.
Így a Létezés, mágneses esszenciáját képviselő abszolút Tudatosságának az akarata alapján veszünk részt, az egzisztenciális létezésben. Így az emberiséget alkotó egzisztenciális létezésünk személyes esszenciája, a hiteink révén jelenik meg, az abszolút Tudatosság mágneses valóságában. Mint olyan rendező elv, ami az ideák egymáshoz rendelt viszonyain képes módosítani. De, csak az Isteni tudatosság jóváhagyásával. Mert az abszolút Létezésben, minden az abszolút Tudatosság hatáskörébe tartozik. Szerintem, körülbelül erről szól az ontológia, mint a Létezésről szóló filozófiai értelmezés.
Isten tehát, mint az egzisztenciális létezés mágneses alapú esszenciális lényege, az emberben nyilvánult meg, közvetett elektromos anyagi szinten. Így a saját egzisztenciális létezésünkben, a saját relatív esszenciális lényegünkben, tudatosan is ráébredhetünk arra, hogy a teremtő Isten éltet bennünket. Aki ezt megérti, és a tudatos teremtés mentális technikáját aktívan gyakorolja, annak az életében, Isten közvetlen módon is élhet. Vagyis, ahogy az Istentagadás eltávolított bennünket az Istentudatosságunktól, úgy az Isten elfogadása, Isteni lényt formálhat belőlünk. Közvetlen módon megtapasztalva a Létet. De addig is, az objektív módon létezők, a szubjektív létezésből részesedhetnek. A Lét anyagi szintű megnyilvánulásaiként.
A Lét tehát, nem más, mint az önmaga tudatára ébredt végtelen Tudatosság. Amit az idealista filozófia, Istenként tisztel. Így az ontológia, mint lételmélet, erre a nyilvánvaló következtetésre kell, hogy jusson. A tudomány segítségével pedig, hívő és hitetlen ember egyaránt, ennek a tudatosságába juthat. Az abszolút Tudatosságon belül pedig, ez a kozmikus szintű Öntudat, önmagára ébredhet a megismerést végző ember relatív tudatában is. Ilyen módon, Isten és ember, ismét eggyé válhat tudatosságban. Ami a Létet képes igazolni számunkra. Vagyis, Istent.
Matécz Zoltán
2021.11.13.
