Vitalitás.
Ez a latin eredetű kifejezés, az élőlényeket éltető energiából nyerhető életerőt jelenti. Amit egyszerűen, csak vitalitásnak szoktak nevezni. Azt a lelki képességet tükrözi, hogy egy élőlény, milyen cselekedetekkel vesz éppen részt az élete folyamataiban. Így minden élőlény folyamatosan változó jellemzője a vitalitás. A növényeknek, az állatoknak és az embereknek is. Ami tulajdonképpen arra utal, hogy az élőlény, milyen mértékben vesz részt a természetben megnyilvánult életjelenségekben. Így egy aktív élőlény, erősebb vitalitással rendelkezik. Míg egy éppen passzív élőlény, sokkal gyengébb vitalitásúnak tekinthető.
Amikor egy élőlény elpusztul, akkor elhagyja őt a vitalitását jelentő lelki erőhatások képessége. Így a vitalitás valóságos kutatása, túllép a természettudományok ma még szűkös keretein. Mert, csak az élő és aktív élőlényekben képes azt meghatározni valamilyen módon. Így az élet elvi lehetőségét és a halál után kimutatható nyilvánvaló hiányát, nem képes értelmezni. Ilyen módon, az élőlényeket éltető energia mibenléte is rejtve van elöttük, mert csupán az élőlények által végrehajtott cselekedetek révén képesek logikai szinten következtetni, az élet energiájára. Vagyis, csupán az életenergia nyilvánvaló vitális okozatain keresztül. A vitalitást értékelve.
A fizika, ma még az energiát, az anyagi testek munkavégző képességeként határozza meg. Vagyis, az okozatot jelentő munkavégzés tényszerűségéből következtetnek az okozó hatású energiára. Így lett az energiának és az általa elvégzett munkának azonos a mértékegysége. De szerintem, a munkavégző képesség, csak arányos lehet az elvégzett munkával, azonos nem lehet azzal. Mert tulajdonképpen, az F-erő is munkavégző képességet jelent, mégsem azonosítják az általa elvégzett munkával. Ezért, különböző a mértékegységük is.
Az F-erő, az anyagi testek munkavégző képességeként juthat érvényre a kölcsönhatási folyamatokban, mégsem nevezzük energiának. Mert az F-erő, valamilyen impulzus által nyert lendület sebességével haladva, tehetetlen módon közvetíti az anyagi test által azt a hatást, ami lendületbe hozta. Így lett az F-erő és az s-elmozdulás szorzata, a lendületben lévő anyagi test elvégzett W-munkájának a mértéke.
Míg az F-erő, az anyagi testek révén közlődik, közvetlen felületi érintkezéseken alapuló kölcsönhatások által, és úgy végez fizikai munkát, addig az energia, közvetett módon végzi el a feladatát. Amit régen, távolba ható erőként értelmeztek. Isteni tettként. Ebben a közvetett jellegű kölcsönhatási módban, nincsen szükség az anyagi testek közvetlen felületi érintkezéseire, hanem az energia hatása, közvetett formában, térfogati módon jön létre.
Ahhoz, hogy az energia mibenlétével tisztába kerüljünk, az „elektromágneses” jelenségeket, elméletben szét kell választanunk. Elektromos és mágneses jelenségekre, amelyek állandó induktív viszonyban vannak egymással. Ami abból ered, hogy a primernek nevezhető mágneses erőtérben zajlik, minden szekunderként értelmezhető elektromos anyagi folyamat. Itt a mi földi bioszféránkban, ez a kétféle jelenség, együtt mutatkozik meg számunkra. Mert az induktív viszonyban, elválaszthatatlan az elektromos és a mágneses jelenség.
De, ha elhagyjuk a bioszféránk légterét, és a bolygó és csillagközi térbe hatolunk, ahol már nincsen anyagi vonatkozás, akkor ott már, elektromos jelenségekről sem beszélhetünk. Az már, a mágneses birodalom. Egy egészen más világ. Ahol a spontán élet semmilyen formája sem lehetséges.
Az anyagi tényezők összetett szerkezetűek, és az elektron képezi a legkisebb alkotóelemét. Míg a mágneses alaphalmaz teljes közegét, az Univerzum oszthatatlan alaptömegei építik fel. Amelyek, legalább tízezerszer kisebbek, mint a számunkra igen parányi elektronok. Ez az állításom abból a fizikai meghatározásból fakad, hogy az atomok alkotóelemeinek a teljes térfogata, a protonok, neutronok és elektronok együttes térfogata, egy tízezred részét képezik csupán a teljes atomtérfogatnak. Ami azt jelenti, hogy az atomokat belül, ugyanaz a mágneses alaphalmaz tölti ki, mint amelyik körülöleli azokat. Így az oszthatatlan alaptömegek alapkiterjedése, körülbelül egy tízezred része lehet csak, az atomok elektronjainak.
Így az atomok alkotóelemei, nem a semmiben mozognak, hanem a mágneses alaphalmazban. Mert a mágneses alaphalmaz számára, az atomok összetett szerkezetei olyanok, mint a nagyon lágy szivacsok a vízben. Úgy is mondhatnám, hogy az elektromos tulajdonságú anyagi minőségek számára, a mágneses alaphalmaz biztosít mozgási, létezési teret. Az összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségek atomi szintű alkotóelemei, az oszthatatlan alaptömegekből szerveződtek össze, induktív hatásra. Abban mozognak, léteznek rezgési szinten, és abba is fognak végül elbomlani.
A mágneses alaphalmaz közegét felépítő oszthatatlan alaptömegek, teljesen egyenrangú alapkiterjedései az Univerzumnak. Így egy olyan mátrix jellegű teret képviselnek, amelynek minden alkotóeleme rezeg. Mert nincsen nekik sem fix felfüggesztésük, sem stabil alátámasztásuk. Ezért, az egymáshoz viszonyuló relatív labilis helyzetük miatt, folyamatosan csak rezegnek, a nyugalmi helyzetüket keresve. A szervezett együttrezgésük miatt pedig, kozmikus szintű mágneses hullámokat alakítottak ki. A mágneses alaphalmaz egységes közegében tehát, longitudinális jellegű, azaz egyenes irányultságú mágneses hullámok alakultak ki.
Ezeknek a mágneses hullámoknak, kétféle összetevője van. A hullámhossz és a frekvencia. Szerintem, a mágneses hullámhossz képviseli a kozmikus szintű információt, míg a frekvencia révén, az energia terjed. Mégpedig, egymást periodikus módon követő erőimpulzus sorozatok formájában. Így a mágneses hullám gyakorlatilag olyan, mint egy „hatáspumpa”, amely az energia kvalitatív hatását, mindig egy irányba közvetíti. A kölcsönhatási pont felé. Mégpedig, a hullámhossz informatív értéke által meghatározott irányba. Mágneses erőtérré alakítva ez által, a mágneses alaphalmazt.
Az elektromos tulajdonságú anyagi részhalmazok pedig, éppen az elektronjaik miatt képviselnek elektromos tulajdonságokat. De az elektronok, az anyagi minőségek legkisebb alkotóelemei. Így azok, az elektrosztatikus erőtereiket, a mágneses alaphalmaz hozzájuk közeli alaptömegeiből építik fel. Így a mágneses alaphalmaz lineáris erőterével szemben, az elektronok elektrosztatikus erőterei, mindig centrálisak. Mert hűségesen követik, az elektronjaik megszerzett forgó és keringő mozgásformáit.
Ez az állandó induktív viszony, éppen abban rejlik, hogy a mágneses alaphalmaz mágneses erőtérként, folyamatosan rezgésben tartja az elektronokat. Mégpedig olyan módon, hogy azok elektrosztatikus erőtereire fejt ki induktív hatást. Térfogati jellegű, közvetett kölcsönhatási módot megvalósítva, a mágneses és az elektromos erőtérrel rendelkező adottságok között. Ahol a közvetítő szerepet, tulajdonképpen az ellentétes mozgáskényszerű erőterek játsszák. A mágneses erőtér, és az elektronok elektrosztatikus erőterei. Amelyek az oszthatatlan alaptömegek nyugalmára törekednek.
Így minden objektívként értékelhető elektromos anyagi megnyilvánulás, a reá ható mágneses hullámok információs értéke és energiája által vesz fel megfelelő struktúrájú alakzatot. Induktív hatásra. Ahol az induktív viszony modulálja, alakítja át a mágneses információt és energiát, elektromos szintű formákká és rezgési szintű eseményekké. Így az anyagi megnyilvánulások minden lehetséges formája, a mágneses alaprezgésekre visszavezethető elektromos másodrezgés csupán. A szilárd anyagok éppen úgy, mint a folyékony vagy a gáznemű anyagi formák.
Így az összetett szerkezetű elektromos anyagi struktúrák többsége, valamilyen rács vagy kristályrács alapú atomos szerkezetet vesz fel. A reá ható induktív viszonynak engedelmeskedve. Amely szerint, a szubjektív alapú mágneses információ és energia, az elektromos szerkezeteikben nyilvánul meg. Mint objektív tényező. Így alakultak ki, a szilárd, a folyékony és gáznemű anyagi részhalmazaink is.
Így például, a jég, egy szilárd anyagi szintű kristályszerkezet. Ha elolvad, víz lesz belőle. Amelyben a vízmolekulák képviselik, az anyagi halmaz folyadékkristályos képlékeny alapelemeit. Ha pedig elpárolog, akkor gáznemű anyaggá alakul, ahol a gőzkristályok képviselik tovább, a víz folyadékkristályos és a jég szilárd kristályos jellegét. Ilyen módon, a lecsapódás után vízzé, majd újra jéggé dermedhet. Amely termikus folyamatokban az anyagi halmaz, mindvégig megtartotta a kristályos jellegét.
Az élet minden lehetséges formája, ilyen víz alapú folyadékkristályos sejteken alapszik. Ahol a sejtekben honos egyéb anyagi részecskék, mint oltókristályok, határozzák meg, az adott sejt biológiai módon szervezett kristályosodási folyamatait. Amely folyamatok, a táplálkozás révén valósulnak meg. Így minden sejt addig kristályosodik az anyagcserefolyamatoknak köszönhetően, amíg elér egy kritikus méretet. Majd osztódni fog. Végül pedig, két teljesen egyenrangú sejtté alakulva, tovább végzik a sejtes alapú kristályosodási folyamataikat. Így szerintem a sejtekben, az RNS vagy a DNS lánc képviseli, az adott folyadékkristály kristályinformációját. Amit a genetika tudománya értelmez számunkra.
A vírusok pedig, olyan apró por alakú mikrokristály szerkezetek, amelyek a légáramlatok segítségével, az orrunk nyálkahártyának a ragacsos szerkezetére kerülnek. Ahol az szag és illatkristályokkal együtt, rátapad a nyálkahártya ragadós szerkezetére. Viszont a vírus, képes arra is, hogy nyálkahártyáinkon kristályosodjon. Így jutva el a légzés által, a tüdő nyálkahártyájára is. Ahol további kristályosodási folyamatot képes fenntartani. Tüdőgyulladásos folyamatot alakítva ki ez által.
A nyálkahártyáinkon kristályosodó vírusok, ha feloldódnak, bekerülhetnek a sejtjeinkbe is. Ott oltókristályként funkcionálva, átírják az RNS vagy a DNS által biztosított, biológiai szintű sejtkristályosodási információt. Így a vírus által megfertőzött sejteket arra késztetve, hogy az oltókristály vírusához hasonló vírusokat termeljen, a természetesnek látszó sejtszaporulata során. Így a sejtes alapú vírusfertőzés, megállíthatatlan folyamatnak látszik. Mert minden vírus által fertőzött sejt, 20-25 perc alatt, 200-250 fertőzőképes vírust fog termelni. Mégpedig olyan módon, hogy közben a megfertőződött sejt, természetesen működő egészségesnek látszik. Csak az osztódása során derül ki, hogy nem két egészséges sejtté vált ketté, hanem sok fertőzőképes vírussá bomlott szét.
Mert a sejt számára ez a folyamat, éppúgy kristályosodási folyamatnak minősül, mint a természetes sejtszaporulat. Viszont, ez a vírusfertőzés, csak olyan sejtben képes oltókristályként fertőzést okozni, amelyik túltelített oldatnak minősül. Vagyis, túlságosan savas kémhatású. Ezért célszerű, legalább a vírusok által okozott járványok idején, naponta egy csapott kávéskanálnyi szódabikarbónával lúgosítani az étrendünket. Hogy a sejtjeink kémhatása, enyhén lúgos legyen. Mert, ha a sejtjeink enyhén lúgos kémhatásúak, akkor nem lehetnek savas jelleggel túltelítettek, és a vírusfertőzés nem jöhet létre bennük.
Sajnos, ez a most fertőző koronavírus, egy száraz vírusfertőzésnek minősül. Ami a legtöbb embernél, nem jár a sűrű orrfolyás kényszerével. Mert az egyéb influenzavírusok, az orrfolyás lehetőségével, már az orr nyálkahártyájáról kitisztulnak a szervezetünkből. Ez a mostani vírus azonban, egy szilárdnak mondható egységes páncélréteget kristályosít az orr nyálkahártyájára. Erősen korlátozva, vagy teljesen is megszüntetve ez által, az íz és az illatérzékelés biológiai lehetőségét. Ha pedig, a tüdő nyálkahártyájára kerül, akkor ott is aránylag kemény kristályburkot képez. Ami erősen korlátozza vagy meg is szünteti a természetes légzés lehetőségét. A természetes oxigénfelvételt éppen úgy, mint a széndioxid leadásának a lehetőségét.
Így a gépi lélegeztetéssel életben tartott emberek többsége elpusztul. Mert a mesterségesen fenntartott gépi lélegeztetés, nem szünteti meg a vírus kristályosodási folyamatait a tüdő nyálkahártyáján. Ha azonban, az a mosószer, ami a kezünkről vagy a ruhánkról könnyen képes letisztítani, fertőtleníteni a reá tapadt víruskristályokat, a lélegeztetés során a légrendszerünkbe lenne adagolva, akkor a nyálkahártyáinkon erősödő víruspáncélt stabilis szerkezetét feloldaná és a nyákréteg, a természetes köhögés lehetőségével, kiürülhetne a szervezetünkből.
Ezért én azt javaslom minden embertársamnak, hogy olyan időkben, amikor vírusok fertőzhetnek meg bennünket, minden nap kétszer, szippantsunk fel egy késhegynyi mosóport vagy szódabikarbónát, esetleg porrá reszelt szappant. Jó mélyen, hogy a tüdő nyálkahártyájára is jusson belőle. Hogy azok lúgos kémhatása, már az orrüregben kialakult lappangási időben fertőtlenítse az orrunk nyálkahártyáját. Mert a mosószer, a lúgos képhatásával, feloldja a vírusok savas kémhatású kristályszerkezetét. Majd a köhögés és a tüsszögés kényszerének a hatására, természetes úton kiürül a légzési rendszerünkből.
Régen is használtak ilyen légutat tisztítani képes hatásos szereket. Úgy hívták, hogy tüsszentőpor. Más néven tubák. Amely por alakú és lúgos kémhatású szer volt. Ma pedig, orrszpréket használunk. Amelynek hasonló jellegű kémhatása van. Mert a lúgos kémhatásánál fogva, alkalmas arra, hogy az orr nyálkahártyáján lappangva tenyésző víruskristályok savas kémhatású szerkezeteit feloldják, és így a köhögés és a tüsszögés kényszerével, az orrfújás lehetőségével, kitisztuljon az a szervezetünkből.
A légterünk, állandóan tele van mikrokristályokkal. Ilyenek az illatkristályok, a gázok, a füstök, és a vírusok is. Az orrunk nyálkahártyájának pedig, éppen az a biológiai szintű alapfeladata, hogy a nyálkás szerkezetével, csapdába ejtse számunkra ezeket a mikrokristályokat. Így tájékozódunk az illatok és a szagok gáznemű világában. Ezért naponta, nagyon sok vírust szívunk magunkba. Ha akarjuk, ha nem. De csak a „humán” vírusok képesek arra, hogy fertőzést okozzanak bennünk. Mert a humán vírusok azok, amelyek alkalmasak arra, hogy a sejtjeinkbe kerülve, átírják azok genetikailag meghatározott sejtes alapú kristályosodási feltételeit. Az anyagi szintű élet tehát, az én véleményem szerint, biológiai szintű kristályosodási folyamatok összessége. Az egysejtű életformákban éppen úgy, mint a többsejtű életformák szervezett egységeiben.
Amit az elektromos anyagi részhalmazokat fenntartó, kozmikus szintű mágneses hullámok biztosítanak. Így a kozmikus szintű mágneses hullámok hullámhosszai biztosítják az élet számára is a strukturális szerkezetet, míg a frekvencia révén az energia közlődik induktív módon. Vitálisként értelmezhető életerőt biztosítva számunkra. Így a lélek nem más, mint a bennünket életben tartani képes kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája. Amelyen keresztül az életünk mágneses energiája, induktív módon, elektromos jellegű vitális életerőt biztosít számunkra.
Ebből kifolyólag, a vitalitásunk nem más, mint az életünk energiájából származtatható életerő impulzusaink összessége. Mint lelki érzések jelennek meg az életünkben. Amit értelmes szellemi lényekként, nem csupán ösztönszerűen, hanem tudatosan is irányíthatunk. A szellemi gondolataink segítségével. Így a tudatosan formált kellemes szellemi gondolatainkhoz, az elménkben pozitív lelki érzések társulnak. Míg a kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, negatív lelki érzéseket csatol az elménk. De azt tudnunk kell, hogy csak a pozitív lelki érzések lehetnek hasznosak számunkra. Mert a negatív lelki érzéseink, olyan mentális, szellemi módon irányított lelki erőhatások, amelyek ellenünk dolgoznak.
Ezek a mentális módon irányított erőhatásaink, amit a lelki érzéseink képviselnek. Ezek biztosítják a mi vitalitásunkat. Ami a pozitív és a negatív érzéseink hatására, képes ingadozni. Hol értünk, hol pedig, ellenünk dolgozni. Mert ezeket a mentális erőhatásainkat, többnyire a hiteinkben kódoljuk. Így erőhatásokként, éppúgy munkavégző képességek, mint a fizikában ismert egyéb erőtípusok. Ezért a hiteink, mindig a megvalósulásuk felé törekednek. Így a hitünk, már olyan cselekedetvezérlő szellemi gondolatunk, amihez már a lelki érzéseinket is hozzáadtuk. Vagyis, a hiteinkben már, előre meghatároztuk a vitalitásunk hatási irányát. Amely így, vagy értünk vagy ellenünk fog dolgozni.
Az Univerzumban terjedő kozmikus energia, az egyensúly kialakítása és annak folyamatos fenntartása érdekében munkálkodik. Még akkor is, ha azt, relatív módon valósítja meg, az objektív valóság tudatos kialakításával. Ez az a kozmikus harmónia, amit bárki felfedezhet az égboltra tekintve. Akár éjjel, akár nappal nézzük is az égi mozgásokat. Amelyben az Univerzum „atomjai”, mint égitestek, egy egységes és harmonikusan működő kozmikus szintű kristályrendszert alkotnak.
Az energia tehát, a harmóniát jelentő egyensúly kialakítására törekszik, mint szubjektív munkavégző képesség. Vagyis, mindig a nyugalom elérése és fenntartása érdekében munkálkodik. Ezért képes ellenhatása lenni az erőnek. Mert az erő, objektív munkavégző képességként, éppen a nyugalomban stabilizálódott tehetetlenség leküzdésére irányul. Ezért, minden erőhatással szemben, ami a nyugalmat felborította, jelentkezik egy ellenhatás, ami a nyugalom újra eléréséig munkálkodik. Ez az ellenhatás pedig, nem más, mint az állandóan jelen lévő energia hatása. Mivel a nyugalom eléréséig munkálkodik, ezért éppen olyan mértékű szubjektív hatásnak minősül, mint az, az objektív erőhatás, ami a nyugalmat felbolygatta.
Így Newton IV. törvénye alapján, ami a hatás és ellenhatás törvénye, minden objektív erőhatással szemben, ugyanolyan mértékű szubjektív energiahatás lép életbe. Ami a nyugalom újra kialakulása érdekében, éppen akkora mértékű lesz, mint az, az objektív erőhatás volt, mint ami a nyugalmat felbolygatta. Ezek az ellentétes hatások, az általuk elvégzett munka révén viszonyíthatók.
Objektív munka = W = Szubjektív munka
F*s = W = E/t = P*t2 /t = P*t = F*v*t = F*s
Az energiáról szóló egyéb képleteimet, bárki megtalálhatja más, az energiáról szóló írásaimban. Itt most, nem kívánom ezzel tovább terhelni ezt az írásomat.
Ebből a képletből az is kiderül, hogy az objektív módon hasznosított vitális erőt, a szubjektív energia biztosítja számunkra. Amit léleknek nevezünk. Mint a lényünk anyagi minőségét működtetni képes, kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája. Így a vitális módon hasznosítható életerőnk kiapadhatatlan. Mert az Univerzum reánk irányuló energiájából táplálkozik. De a lelkünk szubjektív igénybevétele, csak a vitális erőfelhasználásunk objektív mértékétől függ. A harmónia fenntartása érdekében.
Ebből kifolyólag, a szubjektív lelki energia természetes hasznosítási módja számunkra is az, hogy a belőle származtatható objektív vitális erőhatásainkat, a harmónia kialakítása érdekében érdemes használnunk. Ezt célozzák meg, a szeretettel elkövetett cselekedeteink. Így, akármilyen mértékű objektív munkát végzünk is a vitális erőnkkel, ha szeretettel tesszük, nem olyan fárasztó. Mert azok a tetteink, mindig szinkronban vannak az Univerzum energiájának a szubjektív céljával. Az egyensúlyra, a harmóniára való törekvéssel. Olyan ez, mintha egy lendületben lévő kocsit, a lendülete irányába akarnánk tolni. Ami, nem is olyan fárasztó.
Ha azonban, a cselekedetünk a szeretet ellen való, akkor diszharmóniát teremtünk, egyensúlytalanságot. Ami nem természetes folyamat. Mert a szubjektív energia alaphatásával ellentétes törekvésünk. Ilyen módon, a szubjektív energia ellen használunk objektív vitális erőhatást. Olyan ez, mintha egy lendületben lévő kocsit, az ő fennálló lendülete ellen próbálnánk meg tolni. Biztosan nagyon fárasztó lesz a végeredménye. Erre vezethető vissza, minden emberi szenvedés.
Ehhez a példához hasonlóan, minden olyan cselekvésünk, amit nem szeretettel teszünk, ellenünk fog tevékenykedni. Mert, ellenünk irányuló ellenhatást vált ki az Univerzumból. Mert a szeretettel teljes energia hatásával szemben diszharmóniára, egyensúlytalanságra törekszünk általunk. Ezért, mindig kimerítőbb lesz, a reánk irányuló ellentétes hatása. Amibe akár, bele is rokkanhatunk. Ezért kedves olvasóm, neked azt ajánlom, hogy mindent, amit teszel, szeretettel cselekedd meg. Mert, amíg a kellemes szellemi gondolataiddal pozitív lelki érzéseket táplálsz, addig az Univerzum energiájával szinkronban az egyensúlyt, a harmóniát szolgálod.
Így a vitális módon aktivizálható életerő impulzusaidat, mindig a szeretet érdekében hasznosítsd. Mert az Univerzum szubjektív energiája, ezért éltet téged. Hogy az objektív módon megjelenő vitális életerő hatásaid, az Univerzum érdekeit szolgálják. Kivétel nélkül. Az egyensúlyra, a harmóniára való törekvést szorgalmazzák. Mert, addig vagy szinkronban, az életedet biztosító energia szubjektív hatásával. Így a szeretettel irányított vitális életerő impulzusaidhoz, amit a pozitív lelki érzéseid jelentenek, mindig lesz elegendő szubjektív energia. Mégpedig úgy, hogy sohasem fogsz túlzottan belefáradni.
A halál pedig, éppen azt jelenti, hogy megszakad az elektromos anyagi testünk és a mágneses alaphalmaz között fennálló egységes induktív viszony. Vagy azért, mert a reánk irányuló kozmikus szintű mágneses hullámok frekvenciái megszűnnek, vagy pedig azért, mert a testünk olyan mértékű torzulást szenved el, amelyben a mágneses hullámok által fenntartható induktív viszony már, nem valósítható meg. Míg az első eset az öregedésről szól, addig a második verzió valamilyen baleset bekövetkezését jelenti. Ami a halálhoz vezet. Amelyben már, nincsen olyan mértékű induktív viszony, a mágneses alaphalmaz és az anyagi testünk elektronjainak az elektrosztatikus erőterei között, amelynek köszönhetően, vitális módon értékelhető életerő impulzusokat nyerhetnénk.
Így a halál beálltával, megszűnik számunkra, az a reánk irányuló kozmikus szintű mágneses alaphatás, amely vitálisnak nevezhető, elektromos tulajdonságú életerő impulzusokban mutatható ki. Így az anyagcsere folyamatok teljes megszűnésével, a biológiai szintű kristályosodási folyamataink megszűnnek. Majd az anyagi szintű testünk, a környezetében uralkodó egyéb anyagi hatásoknak engedelmeskedve, szép lassan lebomlik. Elporlad.
A lelkünk pedig, amit a reánk irányuló kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája képviselt, magával viszi a szellemiségünket. Illetve azt a tudatossági szintünket, amit az életünk során elértünk, az élettapasztalataink folyamatos gyűjtögetésével. Így a lelkünk, mint az életünk kozmikus szintű mágneses hullámának a frekvenciája, a megszerzett tudatossági szintjének a hullámhosszúságával, felszabadul az anyagi testünk kötöttségéből, és új kozmikus szintű mágneses hullámként terjed tovább az Univerzumban. A mágneses valóság abszolút tudatosságában. Amit, másvilágként értelmezünk.
Erről a misztikusnak vélt asztrális utazásról számolnak be azok az embertársaink, akik valamilyen ok miatt, visszanyerték az életük energiáját biztosítani képes lelküket. Mert a lelki szintű tudatosságuk, sokkal több lett, mint amikor meghaltak. Mert az Univerzum abszolút értékű mágneses alapú tudatosságában is tapasztalatot szereztek, amiről később beszámoltak. De a beszámolóik kissé ködösek, mert a mágneses alaphalmaz szubjektív valóságából nyert asztrális információikat, nagyon nehéz a mi tanult, korlátolt, relatív kifejezéseinkkel értelmezni.
Mert az a mágneses alaphalmaz, amelyikben a mágneses hullámhossznak köszönhetően, információ alakulhat ki, tárolódhat el, és induktív módon közlődhet az elektromos anyagi részhalmazok felé, elmének és memóriának nevezhető egy időben. Aminek ennél fogva sajátságos, abszolút értékű Tudatossága van. Ezt a kozmikus szintű abszolút Tudatosságot nevezte az idealista filozófia Istennek. Így Isten, mint az Univerzum abszolút Tudatossága élteti az embert, a kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája révén. Míg a kozmikus szintű mágneses hullámhosszunk informatív értékei, az anyagi testünk strukturális felépítését határozzák meg.
Mivel azonban, az induktív hatás két irányú folyamat, ezért a mi lelkünk által megszerzett mindenkori tudatosságunk, mint sajátságos hullámhossz jelenik meg a mágneses alaphalmazban. Vagyis, a mi személyes emberi tudatosságunk, mindig tudatos az Univerzum abszolút Tudatosságában is. Amit Isten fogalma képvisel számunkra.
Így Isten, mindig az szerint segít bennünket az életünk során, amilyen mentális viszonyban vagyunk azzal a kozmikus szintű mágneses frekvenciával, amelyik által éltet bennünket. Ezért a szeretet pozitív lelki érzéseivel, szinkronba lehetünk az Isteni akarattal. Míg a szeretet nélküli hozzáállásunkkal, mindig ellentétbe kerülünk, Isten reánk irányuló akaratával. A békére, a nyugalomra, az egyensúlyra, és a harmóniára való kozmikus törekvéssel. Amiért a mágneses hullámokban kódolt energia munkálkodik. A kozmikus szintű mágneses hullámhosszunk, lelki minőségű informatív értéke alapján.
A lélek tehát, egy olyan kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája, amelyik a hullámhossza révén, kizárólag reánk irányul. A vitális életerőnk pedig, ennek a lelki energiának az induktív elektromos okozata, az anyagi szintű testünk izmaiban. Amit szellemi szinten irányíthatunk, az értelmes gondolataink segítségével. Így a vitalitásunk, mentális módon irányított olyan erőhatásaink, amelyek a valóságunk megtapasztalható eseményeiben való részvételünket biztosítja.
A meditáció során pedig, amikor a szellemi gondolataink informatív értékét egy adott témára koncentrálva, lelassítjuk az elménk egyéb aktivitását, éppen az anyagi minőségünk ellentétes irányultságú induktív lehetőségét hasznosítjuk. Vagyis az elménk, a lelkünkön keresztül jut információhoz, az Univerzum abszolút Tudatosságából. Abból a kozmikus szintű mentális adatbázisból, ahol minden lehetséges információ megtalálható. Isten, számunkra túlviláginak minősíthető mágneses birodalmából.
Matécz Zoltán
2022.02.20.
