Emberi sors.
Amikor értelmes emberi lényről beszélünk, akkor mindenki a test, a lélek, és a szellem hármas egységét érti alatta. Amelyben a materialista neveltetésű ember, főképpen az anyagi testével azonosítja be magát. Az idealista ember pedig, inkább a lelkével. De nagyon sokan, a szellemiségüket tartják önmaguk identitásának.
Szerintem a valóság abban rejlik, hogy alapvetően, mindannyian abszolút értékű lelkek vagyunk. De ez a lélek, mindenkiben azzá a személyiségű tudatossággá válik, akit szellemi szinten a „VAGYOK” kifejezés segítségével, önmagunkra nézve igaznak tartunk. Vagyis, az életünk során, mindig olyan személyiségű karaktert vesz fel a lelkünk, amilyen tulajdonságokat önmagunkra nézve, szellemi szinten igaznak tartunk. Mivel azonban, minden ember más, és más személyes élettapasztalatokkal rendelkezik, ezért a személyünkre szóló általánosnak vélhető tulajdonságainkat, mégis relatív módon, sajátságos összetételekben határozzuk meg. Ami az életünk végéig bármikor módosulhat.
Olyan ez, mint a színészet. Amelyben a gyermekkori „életszerepeinket” reánk szabták a szüleink. Így ők feleltek értünk. Majd a felnőttkori életszerepeinket már, nekünk kell tudatosan felvállalnunk. Így ezek az önként vállalt életszerepeink, már komolyabb, személyes felelősséggel ruháznak fel bennünket. Ezért, az életünk során alakuló sorsunk, a benne tudatosan felvállat életszerepeinktől függ. Hogy ezeket az önként vállalt életszerepeinket, milyen mértékben tudjuk, a szeretet jegyében „eljátszani”. Mert, csak akkor jó igazán a színész, ha a játéka közben élvezi is azt, amit éppen csinál. Hiszen a színészi játéka, csak akkor lehet igazi élmény a „közönsége” számára is. Ahol a bennünket értékelni képes aktív közönségünket, az embertársaink képviselik. Akikkel együtt éljük meg a sorsszerű életeseményeinket. Így válik az ember, értelmes társas lénnyé.
Ezért a közvetlen emberi kapcsolatainkat, a szeretet irányítja. Szeretjük a rokonainkat, a barátainkat, a szomszédjainkat, a kollégáinkat, és az egyéb ismerőseinket. Szeretjük a híres embereket is. A színészeket, az énekeseket, a művészeket, a népszerű embertársainkat. De ugyanígy kell szeretnünk, minden embertársunkat. Minél jobban kiterjesztve a szeretetünk hatáskörét. Ahol a szeretetünk abban nyilvánul meg, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy a szeretteink jól érezzék magukat velünk. Továbbá, mindig örömmel fogadjuk, az ő személyes színi előadásaikat. Bármilyen életszerepben játszanak is éppen.
Amíg a szeretteid életszerű előadásait örömmel szemléled, addig szeretettel viszonyulsz feléjük. A megértés, a megbecsülés, és a megbocsátás türelmével. Ami az értelmes embereket, szeretettel teljes társasággá formálja. Egymást erősítő csapattá. Ebben a kollektív szeretetben, mindenki aktívan vesz részt, és egymás érdekeit szolgálja. Éppen azért, hogy a kollektív szeretettel teljes emberi kapcsolatok, minél tovább fennmaradjanak. Hogy az egyének, áldásokként jussanak érvényre egymás életében.
Ha azonban, az emberi kapcsolatainkat, nem a szeretet irányítja, hanem egyéb személyes érdek, amely elkülönít bennünket másoktól, akkor ez az elkülönülés, mindenképpen szembeállít bennünket azokkal az embertársainkkal, akik a személyes érdekeink miatt, kikerültek a szeretetünk bűvköréből. Így a feléjük irányuló áldásaink helyett, átkos életet kezdünk élni. De, miért fontos ezt tudni?
A lélek által, Isten éltet minden élőlényt. Így a szellemi szintű értelemmel felruházott embert is. Ennél fogva, amikor személyes érdekekből indíttatva, nem szeretettel viszonyulunk más emberekhez, akkor tulajdonképpen, Isten ellen fordulunk. Az őket éltető Isteni minőségű lelkükön keresztül. Ettől válik átkossá az életvitelünk. Mert az Isteni minőségű emberi lelkek ellen irányulva, engedünk az egoista jellegű személyes érdekeinknek. Amelynek az erőszakos megvalósulása, más emberek ártalmára lehet.
Mivel az ember társas lény, ezért társaságban, társadalomban kell élnie ahhoz, hogy boldog legyen. Ami az emberek között áramló szeretet jutalma. A legnemesebb lelki érzés. Ahol a szeretet adása és elfogadása, folyamatos örömélményekben nyilvánul meg. Így a boldogság, az örömök folytonosságát jelenti. Ami az emberek között folyamatosan fennálló viszonyokban rejlik. A szeretet egymás közötti áramlásában. Ami azt jelenti, hogy amikor teszünk valamit, akkor mások érdekét éppúgy figyelembe vesszük, mint a sajátunkat.
Az ellentétes értelmű személyes érdekekben, mindig valamilyen ellenkezés, nézeteltérés, összeszólalkozás, vita, vagy veszekedés, esetleg verekedés húzódik meg. Ami szembeállítja egymással a lélekkel rendelkező embereket. Ha ez társadalmi szinten történik, akkor pedig, nemzetközi konfliktusokhoz, politikai szintű vitákhoz, háborúkhoz vezethet. Amit a szeretet jegyében történő érdekegyeztetéssel, békésen meg lehetne oldani.
Úgy is mondhatnám, hogy minden vita, olyan érdekegyeztetési célkitűzésen alapszik, amely képes lehet, a vitázó felek szeretetáramlásának az újra helyreállítására. Vagyis, minden értelmes vita, az érdekazonosságot célozza meg. Ami szeretet nélkül, nem jöhet létre. De mi is az a szeretet?
A szeretet minden lehetséges megnyilvánulása, három mentális alappilléren nyugszik. A megértésen, a megbocsátáson, és a megbecsülésen. A legideálisabb fokmérője pedig, nem más, mint a türelem. Ilyen módon, csak azzal szemben vagyunk türelmesek, akit megértünk, akit megbecsülünk, vagy akinek meg tudunk bocsátani. Így az esetleges vita, mindig a megértésen alapszik. Amikor megérted valaki tetteit, akkor vagy képes megbocsátani neki. Éppen azért, hogy továbbra is a megbecsülésedben részesíthesd őt. Ha a megértést, a megbocsátást, és a megbecsülést folyamatosan képes vagy gyakorolni, akkor szeretetben élsz. Jutalmad pedig, a türelem. Ami egyetértésben, békében, nyugalomban, kiegyensúlyozottságban, örömökkel teljes pozitív lelki állapotban, boldogságban képes tartani téged. Mert, ebben a lelkiállapotodban gyökerezik az egészséged és a jóléted. Az a sorsod, amit meg kell tapasztalj az életed során.
Ha eltérsz a szeretet áramlásától, akár önös érdekek miatt, akkor nincsen benned megértés, nincs meg benned a megbocsátás képessége, és így, hiányzik belőled a megbecsülés lehetősége is. Aminek a hatására, türelmetlen leszel azokkal szemben, akiket nem értesz meg, akiknek nem vagy képes megbocsátani, illetve akiket nem tudsz megbecsülni. Így az életed sorsszerű konfliktusait, te magad generálod az által, hogy személyes érdekekből indíttatva, tudatosan elfordulsz a szeretet áramlásaiból. Közömbössé vagy ellenségessé válsz mások iránt. Megfeledkezve arról, hogy a szereteted, mindig a másik ember lelkének szól. Az őt éltető Isteni minőségének. Nem a folyton változó relatív testének vagy szellemiségének.
A test, lehet akármilyen torz, szeretetre vágyik. A szellem, lehet akármilyen ostoba, szeretetre vágyik. Mert a test és a szellem, csak a lelki szinten biztosított szeretetben képes megszépülni. Mert, csak szeretettel lehet eredményesen ápolni a sérült testet, vagy az eltorzult szellemiséget. Amelyben a lélek, szeretet nélkül csak szenvedhet. Mert az abszolút értékű lélek használja a testünket az objektív anyagi világban ahhoz, hogy megnyilvánuljon, és a szellemiségünket arra, hogy szubjektív, egyéni módon is ki tudjuk fejezni magunkat. Így a testünknek és a szellemiségünknek, mindig a lelki indíttatású szeretet pozitív érdekeit kell szolgálnia ahhoz, hogy nyugalomban, békességben, harmóniában létezhessünk.
Minden más esetben, felborul bennünk ez a harmónia, és eltávolodunk a békesség lelki nyugalmától. Ebben a diszharmóniánkban gyökerezik minden egészségügyi és anyagi szintű problémánk. Ami a megtapasztalható sorsunkat meghatározza. Így szeretet nélkül, olyan emberi sorsra ítéljük önmagunkat, ami az Isteni eredetű lelkünk számára méltatlan.
Mert megfeledkezünk arról, hogy Isten a teremtő. A sorsunk teremtője. De Isten, abszolút értékű Tudatossága az Univerzumnak. Aki a lelki érzéseink alapján alakítja, formálja számunkra a megtapasztalható sorsunkat. Ha tehát, testi vagy szellemi okok miatt, negatív polaritású lelki érzéseknek adunk lehetőséget az elménkben, mert valamilyen nézeteltérés miatt neheztelünk, haragszunk, vagy gyűlölködünk, akkor a teremtő Isten, azt is megvalósítja számunkra. A lelki érzéseink alapján. Mert Isten, abszolút értékű Tudatosságként, nem képes értelmezni a mi negatív lelki hozzáállásunkat. Számára, csak teremtésre méltó lelki érzés létezik tőlünk, akikben az Ő Isteni szikrája képviseli a lelkünket. Függetlenül attól, hogy pozitív vagy negatív polaritást nyert az a lelki érzés az elménkben.
Mert az elménk természetes alapfeladata az, hogy a benne tudatosodó szellemi gondolatainkhoz, lelki érzéseket csatoljon. Ilyen módon, kifejezésre juttatott hitté alakítva azokat. Csakhogy, a kellemes szellemi gondolatainkhoz pozitív lelki érzéseket társít az elménk, míg a kellemetlen szellemi gondolatainkhoz, mindig negatív lelki érzéseket. Így állandóan pozitív és negatív hiteket formálva az elménkben. De kizárólag, csak a pozitív lelki érzéseinken alapuló pozitív hiteink lehetnek konstruktívak, hasznosak számunkra. A negatív lelki érzéseinken alapuló negatív hiteink csak destruktív, ártó módon lehetnek sorsszerűek az életünk megtapasztalható eseményei között.
Isten tehát, megvalósítja számunkra a hiteinkbe ágyazott lelki érzéseinket. Akár pozitív, akár negatív lelki érzéseinket képviseljenek is azok. De a pozitív hiteink megvalósulásainak, mi magunk vagyunk a haszonélvezői. Míg a negatív hiteink megvalósulásait is nekünk, magunknak kell elszenvednünk. Ezért, az a mi személyes felelősségünk Istennel szemben, hogy mindig pozitív polaritású lelki érzésekkel formáljunk az elménkben pozitív hiteket. Mert, csak azok megvalósulásai fognak állandóan örömöt okozni számunkra.
Amíg élsz Isten mindig veled van. A lélek által folyamatosan éltet téged. A lelki vágyaid tudatosodásával, mindig megüzeni számodra azt, hogy a szellemi gondolataidat, milyen minőségű valóság elképzelése érdekében használd az elmédet ahhoz, hogy boldogságot eredményező sorsod legyen. Ilyen módon, az elmédben formált hiteid alapján, a tudatos teremtés lehetőségével, mindig te magad határozhatod meg azt, hogy milyen valóságot teremtsen számodra Isten, a teremtő.
Mert, amikor Isten valóságot teremt számunkra a hiteinkből, akkor az elménkben meghatározott szellemi szintű információink és lelki érzéseink mentális erőhatásai alapján alakítja ki nekünk azt. Mert joggal feltételezi azt, hogy így, a vágyainkat valósítja meg nekünk. Mert az elménk természetes feladata az, hogy a szellemi gondolataink informatív értékeivel, mindig a lelki vágyainkat képzeljük el benne valóságosnak, és ahhoz adjon pozitív lelki érzéseket az elménk. Ha pedig, az elménket természetellenes módon használjuk, és a vágyainkkal ellentétes módon, kellemetlen szellemi gondolatokkal formálunk elképzeléseket benne, amelyekhez negatív lelki érzéseket társítunk, akkor Isten olyan valósággal terhel bennünket, amelyek nem képesek örömöt okozni számunkra.
Ezért kedves Olvasóm, Te soha ne felejtsd el azt, hogy Isteni szikrájú lélekként éltetett értelmes emberként, Isten téged szolgál a teremtés által. Ennek érdekében, tudatosan kerülj minden olyan kellemetlen szellemi gondolatot az elmédben, amelyekhez csak negatív lelki érzések csatlakozhatnak. Ezt úgy tudod megtenni, hogy egy probléma ismeretében, mielőbb a számodra hasznos megoldás szellemi gondolataival foglalkozol az elmédben. Mert, a lehető leggyámoltalanabbnak látszó megoldás is megoldás, aminek a megvalósulása örömöt okozhat számodra.
Soha ne foglalkozz a megoldások relatív feltételeivel. Csak akkor, ha te magad akarod megoldani azt. Ezért, csak képzeld el magadnak azok teljes valóságát. Mégpedig úgy, hogy önmagadat is képzeld bele a vágyott dolog vagy esemény lehetséges valóságába. Mert az ilyen módon elképzelt valóság, teremtési utasítást jelent Isten számára. Isten pedig, beállít számodra minden olyan mágneses alapú induktív feltételt, ami az elektromos anyagi megvalósuláshoz szükséges. Éppen azért, hogy megtapasztalhasd a vágyaid elképzelt tárgyait vagy eseményeit.
Teljesen mindegy az, hogy milyen kilátástalannak látod is most szellemi szinten az adott helyzetedet. Egyszerűen értsd meg azt, hogy a jelenlegi kellemetlen helyzeted, az eddig rosszul használt elméd sorsszerű eredménye. Hogy a sok felismert probléma hatására, kellemetlen szellemi gondolatoknak adtál lehetőséget arra, hogy miattuk, negatív lelki érzések formálják a valóságodat. De ezen, bármikor változtathatsz. Ha megérted azt, hogy milyen mentális viszonyt kell tudatosan kialakítanod Istennel, a teremtőddel. Valamint, a másokat lélek által éltető Isteni minőségekkel.
Ezek után, a problémáidért ne hibáztass senkit sem. Mert azok, nem azért jelentkeztek az életedben, hogy felelőst keress közöttük, hanem azért, hogy a megoldásuk által fejlődj. Az életed problémáit, te magad idézted elő. Az előzőleg meghozott hibás döntéseiddel. Még akkor is, ha mások vetítik reád a problémáidat. Ezért, egy probléma ismeretében, ne a problémádat reád vetítő emberre haragudj, hanem a számodra megfelelő megoldásával foglalkozz az elmédben. Amire közben, lelki vágy is jelentkezik az elmédben.
A kellemes szellemi gondolataiddal, képzeld el valóságosnak a számodra legtökéletesebb megoldást. Majd közben, adj hozzá minél több pozitív lelki érzést. Örülj annak, hogy képzeletben már meg tudtad tervezni azt, hogy problémamentes legyen az életed. Mert a megtapasztalható valóságod, mindig a képzeletedet fogja követni.
Ha pedig, nem képzelsz el semmit sem, akkor mások képzelete alapján kell élned. Az ő sorsszerű eseményeikben kell részt vállalnod. Mert az emberek sorsszerű életeseményei, mindig összefonódnak egymással. Így a kollektív emberi sors, az elképzeléseink olyan mentális „szövete”, amely a mi személyes sorsunk részeseményeit is tartalmazza. Ezért kell mindig szeretettel formálni a sorsszerű életeseményeinket, a lelki vágyainkon alapuló képzeletünk segítségével.
Az, mindig a te személyes felelősséged Istennel szemben, hogy az elmédet hogyan használod. De azt mindig tartsd szem előtt, hogy a kellemetlen szellemi gondolataid hatására aktivizált negatív lelki érzéseid főképpen, csak a te életedet teszik tönkre. A mások életét csak érintik. Mindig új és újabb megoldásra váró problémákat okozva az életedben. De, ha megérted azt, hogy a problémáid számodra tökéletes megoldásait, csak te magad képzelheted el valóságosnak, akkor az életed sorsszerű eseményeit, sokkal szebbé és jobbá tervezheted az elmédben.
Mert semmi, de semmi sem alakult ki a természetben emberi alkotásként úgy, hogy azt valaki, el nem képzelte volna előtte valóságosnak. Ezt úgy is fogalmazhatnám egyszerűbben, hogy mindig a képzelet formálja a valóságunkat. Istent tudatosan elfogadva pedig, a mi személyes képzeletünk, Isten teremtő utasításait képviselik. Mert, amiben nem hiszünk, az eleve elképzelhetetlen számunkra. Ennél fogva, csak abban hiszünk igazán, amit a képzelet segítségével, előre meg tudunk tervezni magunknak. Ezt a személyes képzeletünket továbbítja a mi saját Isteni szikránk, a lelkünk, Isten felé. Mint teremtési utasítást.
Mert Isten a teremtő. A világ valóságát kialakító Genezis óta, a mi hiteink teremtője. Ezért, az elménkben formált hiteinkkel, mi magunk biztosítunk számára teremteni való elképzeléseket. Amit Ő, mindig megvalósít számunkra. Ezért a tudatos elmédben, mindig csak szép és jó dolgok és események terveit képzeld el valóságosnak. Mert, csak azok megvalósulásai fognak örömöt okozni számodra. Ezért, mielőbb törölj az elmédből, minden kellemetlen szellemi gondolatot. Cseréld le azokat kellemes szellemi gondolatokra.
A harag, egy probléma kellemetlen szellemi gondolatából táplálkozó negatív lelki érzés. Amit csak a megbocsátás oldhat fel. Bocsáss meg mindenkinek, bocsáss meg önmagadnak is, és akkor, kellemes szellemi gondolatokkal tudsz azok felé irányulni, akiknek megbocsátottál. Így a harag által fenntartott problémáid, amit a negatív lelki érzéseid biztosítottak, megszűnnek létezni számodra. Tehát a megbocsátással, gyakorlatilag önmagadnak teszel óriási szívességet. Mert megszabadulsz a negatív lelki érzések mentális terheitől. Valamint, teljesen feleslegessé teszed önmagad számára azt, hogy kellemetlen szellemi gondolatokkal töltsd fel a tudatos elmédet.
Így az új életedhez, igen jó alapot biztosít az, ha már megbocsátottál mindenkinek. Próbáld megérteni őket az által, hogy ismerd fel azt, hogy akikre haragudtál, azok csupán, eléd tárták a problémádat. Amit akaratlanul is, te magad generáltál, valamilyen régebbi kellemetlen szellemi gondolatoddal. Ha ezt megértetted, akkor már könnyebb lesz megbecsülni őket is. Így a megbocsátásod, a megértésed, és a megbecsülésed hatására, újra türelmes leszel velük szemben is. A szeretet türelmét kapod vissza. Ami megnyugtat téged is.
Ha Istent tiszteled, akkor a lelked által téged éltető Isteni minőséget tiszteled. Valamint, a más élőlények lelke által őket éltető Istent is tisztelni fogod. Lehet valaki testben vagy szellemben torz, attól még Isteni eredetű lélek élteti. A torz adottságait, a negatív hiteinek köszönheti. De, sohasem a te dolgod az, hogy Isten teremtéseit megítéld. Az, kizárólag Isteni hatáskör. Te csak éld az életedet mindig, kellemes szellemi gondolatokra aktivizálható pozitív lelki érzésekkel. A lelki vágyaid szerint. Tudatosan szolgálva az Isteni teremtés aktusát. A saját érdekedben. Mert ettől függ a sorsodként megtapasztalható bőséged és az egészséged.
A „sors”, mindig ok-okozati összefüggések eredményeként alakul, az életünk megtapasztalható eseményszerűségeiben. Ezeket a kauzális jellegű ok-okozati összefüggéseket határozzák meg, az Isteni szeretethez való mentális viszonyaink. Amit mindig szabad akaratból választhatunk. Tulajdonképpen az, hogy Istent, és az Isteni lélek által éltetett élőlény társainkat, milyen mértékben részesítjük a szeretetünkben. Amiről ez az írás is szól.
Egészen más fogalmat takar a „végzet”. Amelyben a sorsszerű események, szintén nem előre elrendelt folyamatok. Mert a végzetünket, csak Isten rendelheti el előre. Így a végzet, az Isten hozzánk való mentális hozzáállásának az eredménye. Ezért, aki a végzetére hivatkozik, az a lelke mélyén érzi, hogy Isten milyen életprogramra teremtette őt. Amit, a folyton változó sorsszerű életeseményei ellenére is meg kell tapasztalnia. Ezért a végzetünket, éppen Isten szervezi bele, az általunk ok-okozati viszonyok alapján formált sorsszerű életeseményeink közé. Éppen azért, hogy ne is legyünk képesek a végzetünk megtapasztalását kikerülni.
Vagyis, a sorsunk alakulása, az emberi szabad akarat eredménye. Amely mindig összefonódik, mások szabad akaratából formált sorsszerű életeseményeivel. Míg a végzet, olyan elkerülhetetlen életesemény a sorsunk alakulása közben, amit Isten rendelt el számunkra. Mert, Istennek is szabad akarata van velünk szemben.
De minden ember, saját maga sodorja, a sorsa eseményszerűségeinek a fonalát. Vagyis, minden a fejünkben dől el. Így a sanyarú sorsfordító életesemények megtapasztalásai, arra késztetik az embert, hogy a szeretet felé forduljon. Ilyenkor követ el az értelmes ember, önvizsgálattal járó szemléletváltást. Amíg a sorszerű módon megtapasztalt életeseményeinek az ok-okozati viszonyait latolgatja. De hiába vált partnert, otthont, munkahelyet, várost, vagy hazát, ha a szemléletén nem képes változtatni. Ami, minden esetben az Isteni szeretethez való közeledésre utal. Amelyben, az emberek között áramló szeretet valósulhat meg.
Ezért, sohase az okokat keresd, ha rossznak értékelhető sorsszerű életeseménybe kényszerülsz. Hanem figyelj a lelked szavára. Amit a vágyaid üzennek. Mert, amikor probléma elé állít az élet, akkor mindig ébred benned egy lelki vágy. Isten üzenete az számodra, hogy a szellemi gondolataid segítségével, mit képzelj el valóságosnak ahhoz, hogy a számodra ideális megoldást megtapasztalhasd. Ezt minden nap megteheted. Akár, naponta többször is. Mert erre születtél. Isten ezért éltet, és ezért küldi neked a vágyakat.
Amikor például, esténként lefekszel, akkor elalvás előtt, képzelj el néhány dolgot vagy eseményt valóságosnak, amit másnap szeretnél megtapasztalni. Olyan módon, hogy te magad is vegyél részt az elképzelésedben. Vagy az a személy, akinek elképzelsz valami jót. Mert bármelyik szerettednek elképzelhetsz jobb sorsot. Majd azzal a biztos tudattal térj nyugovóra, hogy mindent előre elterveztél. A többi pedig, Isten dolga. A megtapasztalás érdekében, az ilyen esti elképzeléseket meg kell tenned. Mert ez az igazi esti ima. Amelyben Isten számára, teremtési programot határozol meg. Amit majd, sorsszerű módon tapasztalhatsz meg. Mert ezen alapszik, minden értelmes emberi sors.
Matécz Zoltán
2022.03.02.
