Atomok és molekulák.
Az atomok, az anyagi minőségek legkisebb, kémiai szinten már tovább nem bontható stabil „építőkövei”. Amit a protonok és a neutronok atommagot alkotva, valamint a körülöttük kialakult elektronburok tart egy stabilnak mondható közös fizikai egységben. Az atomok, az elemek legkisebb egységei, amelyek még megőrzik az adott elem jellegzetes alaptulajdonságát. Ezek az atomok szerveződnek molekulákká. A molekulák által pedig, anyagi halmazokká alakulnak. Így az azonos atomokból felépült molekulák egyszerű, tiszta anyagi halmazt alkotnak. Míg a különböző atomokból összeszerveződött molekulák, vegyes anyagi halmazokokba tömörülnek.
Az ókorban élt görög Démokritosz, az atomokat még, tovább már oszthatatlanoknak tartotta. Így a régi görög „atomelmélet” szerint, az anyagi minőségeket oszthatatlanok alkották. Vagyis, az „atomok”. Ez kémiai szempontból véve, tökéletesen igaznak is látszott. Csakhogy, a modern fizika bebizonyította azt, hogy a kémiai elemek atomjai, fizikai síkon tovább is bonthatók. Megdöntve és végleg eltörölve ez által, az oszthatatlanságba vetett fizikai hitet, ami az „atomokra” volt alapozva.
Csakhogy, az oszthatatlanság szerintem, továbbra is létezik. Mert, ha az Univerzum teljes halmazát, elméletben kétfelé bontjuk, akkor az elektromos tulajdonságú objektív anyagi részhalmazok minőségeivel szemben, kapunk egy tisztán mágneses alapú szubjektív alaphalmazt. Amelynek már, anyagi vonzata nincsen. Ilyen módon, ha felfelé haladva elhagyjuk a Földünk légterét, akkor az Univerzum kozmikus szintű bolygó és csillagközi terébe kerülünk. Amelyre már az elektromos tulajdonságok nem jellemzők. Mert ezt az alapvetően mágneses alapközeget, az Univerzum valóban oszthatatlan alaptömegeinek az egységes halmaza tölti ki.
Ennél fogva, a mágneses alaphalmazt kétféle fizikai alaptulajdonság képviseli. Egységes közegként, a tovább már valóban oszthatatlan alaptömegek építik fel. Amelyeknek ennél fogva, belső tulajdonságaik nem lehetnek. Ezek az oszthatatlan alaptömegek az objektivitás alapjai, amelyeknek elektromos tulajdonságaik nincsenek. Mert az elektrosztatikus megosztás képességével, csak összetett részecskék rendelkezhetnek. A teljes közegük pedig, olyan egységes alaphalmazt biztosít az Univerzumban, amelyiknek pedig, külső tulajdonságai nem lehetnek. Így csak belső azaz, szubjektív adottságai vannak. Mert, ami létezhet az Univerzum által biztosított világmindenségben, az minden éppen őbenne létezik. Ettől szubjektív, azaz kizárólag belső tulajdonságú a mágneses alaphalmaz.
Ebből a mágneses alaphalmazból szerveződött össze, minden összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmaz az Univerzumban. A csillagok, a bolygók és azok holdjai. Mint az Univerzum „atomjai”. Az Univerzumnak, ilyen kozmikus szintű „atomja”, a mi Földünk is. Amelynek a fizikai szintű bomlástermékei képviselik azt az anyagi gazdagságot, ami a bioszféránkat alkotja. Beleértve az élőlények és az ember anyagi minőségét is. Ahogyan a bioszféránk anyagjainak a kémiai színezetét építjük fel.
Az atomokat tehát, az atommag és az elektronok által képviselt burok alkotja. De, ha a protonok, a neutronok és az elektronok térfogategységeit összeadjuk, akkor azok összege a teljes atomtérfogatnak, csupán az egy tízezred részét fogják képviselni. Így az atomok többi térfogatát, az oszthatatlan alaptömegek által biztosított mágneses alaphalmaz tölti ki továbbra is. Ennél fogva, az elektromosnak megismert anyagi világunkban, az elektromos és a mágneses tulajdonságok, mindig együtt mutatkoznak meg. Mint „elektromágnesesnek” elfogadott jellemzőség. De az indukció jelensége, mégis mindig egyértelműen utal arra, hogy azért, továbbra is kétféle halmaztípus erőtere feszül egymásnak. A mágneses erőtér és az anyagi minőségek elektromos erőterei.
A mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei, teljesen egyenrangú alaptömegek az Univerzumban. Ilyen módon, egy egységesnek mondható mátrix rendszert alkotnak. Amelyben az alkotóelemek egymást félre tolni vagy félre lökni képtelenek önerőből. Ezért, az egyensúlyi helyzetüket folyamatosan keresve, állandóan csak rezegnek. A szervezett együttes rezgéseik során pedig, egyenes irányú, longitudinális mágneses hullámok kialakulását teszik lehetővé.
Így a mágneses alaphalmazban, kozmikus szintű, longitudinális mágneses hullámok alakultak ki. Amelyekben a hullámhossz informatív értékei alapján, az energia terjed. Egymást periodikus módon követő, erőimpulzus csomagok révén. Amit a frekvenciájuk képvisel. Így a mágneses hullámok, mágneses erőtérré alakították a teljes szubjektív alaphalmazt.
Mivel a mágneses alaphalmaz, tízezerszer több helyet foglal el az atomokon belül, mint az atom anyagi szintű összetevői, ezért az oszthatatlan alaptömegek egységnyinek mondható mérete szerintem, az elektronmikroszkóppal is alig látható elektronoktól körül-belül tízezerszer kisebb. Vagyis, olyan parányi méretű az oszthatatlan alaptömeg, hogy a konkrét észleléséhez használható modern elektronmikroszkóp, csupán kőkorszaki találmánynak minősül. Ilyen módon, csak az elektronokra gyakorolt induktív hatása utal arra, hogy valóban kétféle erőtér folyamatos kölcsönhatásáról van szó.
Ilyen értelemben véve, a mágneses alapú szubjektív valósággal szemben, az általunk megismert objektív valóság, valójában objektív és szubjektív egy időben. Erre utal, az „elektromágnesesként” értelmezhető közös tulajdonság. Amit, csak induktív értelemben lehet külön-külön értelmezni. Elektromos és mágneses tulajdonságokként.
Az indukció lényege pedig az, hogy az elektronok az elektrosztatikus erőtereiket, ugyanazokból az oszthatatlan alaptömegekből építik fel önmaguk körül, mint amelyik a mágneses erőteret alkotja. Csakhogy, míg a mágneses erőtér lineáris felépítésű, addig az elektronok elektrosztatikus erőterei mindig centrálisak. Mert hűségesen követik az elektronjaik gömbszerű alakját és azok megszerzett mozgásformáit. Így a forgó és keringő mozgásoknak köszönhetően, centrális alapú mozgásformát valósítanak meg. Amelyek ennél fogva, mindig ellentétes erőhatást fognak közvetíteni a lineáris felépítésű mágneses alaphalmazon belül.
Visszakanyarodva azonban az alaptémához, a molekulák nem mások, mint két vagy több stabilis atomból álló, semleges anyagi részecskék. Amelyeket erős, kovalensnek nevezett elektrosztatikus kötés kapcsol össze, egy közös anyagi egységgé. Amit az anyagi részhalmazok képviselnek. Függetlenül attól, hogy tiszta vagy vegyes anyagi halmazt építenek fel az atomok, különböző szintű fázisállapotokat vehetnek fel. A reájuk ható hőmérséklet és nyomásértékek függvényében. Így alapvetően, háromféle halmazbéli állapotot különböztethetünk meg. Szilárd, folyékony és gáznemű halmazokat.
Ilyen módon, a háromféle halmazállapoton belül az elektromos tulajdonságú anyagok, valamilyen kristályszerkezetet vesznek fel, mágneses hatásra. Ahol az alapvető kristályszerkezet, nem más, mint a kristályos anyagban lévő atomok, ionok, vagy molekulák belső szerkezete. Amelyek molekuláris szinten, mindig szabályos térbeli rendezettséggel bírnak. A kristályszerkezetet, a tér minden irányában periodikus módon ismétlődő, rendezett elemi cellák alkotják. Ilyen alapvető stabil cellák, maguk az atomok és a molekulák is. Ezért, az atomok és a molekulák, az anyagi minőségeket alkotó kristályszerkezetek alapvető építőkövecskéi. Vagyis, önmaguk is önálló egységnyi kristályszerkezeteknek minősülnek.
Ha az atomokat és a molekulákat, önálló alapkristályoknak tekintjük, akkor válik számunkra nyilvánvalóvá az, hogy az általuk felépített anyagi részhalmazok kristályos jelleget mutathatnak. Nézzünk erre egy alapvető példát. A víz például, háromféle természetes halmazállapotban mutatkozik meg számunkra a természetben. Lehet szilárd jég, folyékony víz és gáznemű gőz. Ahol a jég, alapvetően egy stabil kristályos szerkezetet alkot. Amikor megolvad, akkor folyadékká válik. Gőz állapotban pedig, gáznemű mikrokristály alakot vesz fel, miközben elvegyül a légtér gázszerkezetében.
Ha pedig, a szilárd és a gőz állapotokat kristályos jelleg biztosítja, akkor miért nem mutatható ki a folyadék állapotában is ez a kristályos tulajdonság? Amikor, ugyanazok a stabilis atomok és molekulák alkotják? Az én véleményem szerint, a víz szintén kristályos jelleggel bír. Mégpedig, folyadékkristályos jelleggel. Ahol az egymáson elgördülő labilis molekulák, nem biztosítanak ugyan egységes stabilis rácsszerkezetet, de maguk a molekulák, mégis megőrzik a sajátságosan alapvető kristályos alaptulajdonságaikat. Ami már, az őket felépítő atomokra is külön-külön jellemző. Vagyis, a két hidrogén és egy oxigénatomra. Amelyekben alapvetően, nem történt semmiféle fizikai változás. Csupán az egymáshoz való molekuláris kötöttségük módosult a hőmérséklet és a nyomás változására. Az erős kovalens kötésük lazult meg.
Így a víz esetében, az egymást követő rendezett kristálycellák, egymáson elgördülnek. Nem alkotnak stabilis fizikai szintű rácsszerkezetet. De attól függetlenül, egymáshoz képest perioditás jellemzi a vízmolekulákat is az anyagi halmazukon belül. Még akkor is, ha azok kristályos rendezettsége, nem épít fel stabil rácsszerkezetet. De a víz folyadékhalmazának a szerkezetén belül, mégis periodikus módon ismétlődik. Folyadékkristályt alkotva ez által.
Ezért, a folyadékok lettek az anyagi minőségek legsemlegesebb részhalmazai. Amelynek következtében, a legkisebb ellenállást mutatják az erő és az energia hatásaival szemben. Ezért lett az életformák alapvető alkotóeleme, a víz.
Mert a víz szerintem, folyadékkristálynak minősül. Ezért ragyog olyan szépen a Nap fénye a víz felszínén. De ezért, a víz alapú élet, szintén folyadékkristályos sejtekből épül fel. Így az emberi testet felépítő sejtek is folyadékkristályos alapúak. A sejtjeink tehát, olyan biológiai szintű folyadékkristályok, amelyeknek az alapvető kristályosodási felétételeit, a bennük kialakult DNS lánc határozza meg. Az adott sejtre jellemző egyedi módon. Míg a sejtes alapú kristályosodási feltételeket, az anyagcsere folyamatainkkal tartjuk fenn általános jelleggel. Az evés, az ivás, és a légzés segítségével.
Így, amit megeszünk, azok a táplálékaink, szintén folyadékkristályos szerkezetű sejtes anyagok. Amit megiszunk, folyadékkristályos szerkezetű italok. Amit belélegzünk, azok pedig, olyan gázok, amelyek szintén megőrizték a mikrokristályokra jellemző gáz jellegüket. Vagyis röviden, olyan egységes folyadékkristályos biológiai szerkezetek vagyunk, amelyek kristályos anyagokkal tartják fenn, a biológiai szintű életként értelmezhető létezésüket.
Ilyen módon a sejtes élet, kristályosodási folyamatként értelmezhető. Ahol a sejtjeink, a folyamatosan zajló anyagcsere folyamatainknak köszönhetően, egyenletesen kristályosodva fejlődnek. Majd egy kritikus érték elérése után, egyszerűen kettéosztódnak. Két teljesen egyenrangú sejtté alakulnak. Míg az életképtelenné váló sejtjeink biológiai szintű kristályszerkezetei lebomlanak.
Ebből kifolyólag, az anyagi megnyilvánulások minden lehetséges formája, valamilyen kristályként fogható fel. Az atomjaira visszavezethető módon. Még akkor is, ha a molekulái, nem vesznek fel stabil rácsszerkezetet, mint a szilárd anyagok. Mert a folyadékok szerintem, stabil rácsszerkezet nélküli kristályos anyagoknak minősülnek. Vagyis, folyadékkristályok azok. Mert alapvető kristályszerkezetek építik fel azokat is. Az atomok és a molekulák. Amelyek, önmagukban véve is elemi kristályoknak minősülnek. Akár stabilizálja őket rácsszerkezet, akár nem.
Így a szilárd anyagok, stabil kristályszerkezetek. A gázok, szintén szilárd felépítésű stabilis mikrokristály szerkezetek. Míg a folyadékok, szilárd szerkezet nélküli kristályok. Vagyis, folyadékkristályok azok. Így a különböző életformák, ezeknek a kristályszerkezeteknek a sajátságos együttesei. Beleértve az értelemmel bíró embert is. Aki felismerheti, az objektív valóság kristályos szerkezeteiben, önmaga anyagi minőségének a kristályos jellegét is.
Így az atomok, stabil alapot képviselnek az anyagi szintű kristályok létezésében. Míg a molekulák, csak a szilárd anyagokban és a gázokban stabilak. A folyadékokban labilisak ugyan, de az egymáshoz viszonyított perioditásukat megőrzik, a folyékony jellegű anyagi halmazukon belül. A sav-bázis egyensúlyon alapuló folyadékkristályként érvényesülve abban. Hiszen a molekuláik egymáshoz igazodnak ugyan, de az atomjaik továbbra is stabilak maradnak. Mint az objektív, anyagi szintű kristályszerkezetek elemi építőkövei.
A szilárd anyagok és a folyadékok, állandóan párolognak. Így a légterünk, folyamatosan telítve van olyan mikrokristályokkal, amit belélegzünk. Ilyenek például, az illatok és a szagok mikrokristály szerkezetei. Ilyen mikrokristályok építik fel a gázokat és a füstöket is. Valamint, ilyen mikrokristályok alkotják azokat a humán vírusokat is, amelyek az emberi szervezetet képesek „megtámadni”. Így az evés és az ivás során, rengeteg vírus kerül a szervezetünkbe. Napi szinten. Amit az emésztőrendszerünk képes izolálni.
De a légzés által bejutott vírusok szabadon, emésztőrendszeri szintű biológiai ellenőrzés nélkül hatolhatnak a légzőrendszerünkbe. A nyálkahártyáinkon kristályosodva, korlátozzák a szükségszerű légzésünk folyamatos ütemét. Ilyen módon, a szaglás és az ízérzékelés lehetőségét is befolyásolva. Viszont, mivel a légzési rendszerünknek ugyanaz a bejárata, mint a kijárata, ezért a belélegzett vírusoknak, ugyanott kell távozniuk, mint ahol beszívtuk őket. Ezért köhög és tüsszent az ember, hogy a légútjaiban lerakódott vírusokat, a nyálkahártyáin képződött kristályos szerkezetű nyákkal együtt, természetes módon kiürítse.
Ez a természetes folyamat, a legtöbb vírusos fertőzés esetén, elég jól működik is. De ez a mostani koronavírus, egy száraz vírusfertőzésnek minősül. Ami nem jár az állandó orrfolyás lehetőségével. Így, képtelen természetes úton kitisztulni a szervezetből. Ezért célszerű, az általa képzett keményebb felületű kristályos nyákszerkezetet, lúgos kémhatású szerekkel feloldani. Mert a vírusok savas kémhatású kristályszerkezeteit, amelyek a nyálkahártyáinkon képződnek, csak a lúgos kémhatású szerek képesek feloldani és képlékennyé, folyékonnyá alakítani. Hogy a köhögés és a tüsszentés természetes öntisztulási folyamatai, hatásosak legyenek.
Ilyen lúgos kémhatású anyag lehet a szódabikarbóna, a különböző mosóporok, vagy például, a porrá reszelt szappanok is. Vagy az egyszerű tüsszentőporok. De elég jó hatást érhetünk el, lúgos kémhatású orrspayokkal is. Amelyek éppúgy alkalmasak a légút lúgos kémhatású fertőtlenítésére. Ezt járvány idején, naponta legalább kétszer érdemes alkalmazni. Jó mélyen beszippantva, hogy a légutunk minden nyálkahártyájára jusson belőle.
A vírusos alapú légúti fertőzés mellett, a sérülések által okozott egyéb életnedveink is megfertőződhetnek, az emésztőrendszerünk biológiai szintű ellenőrzése nélkül. Így a véráramba kerülő savas kémhatású vírusok, annál erősebb fertőzést képesek okozni a szervezetünk sejtjeiben, minél savasabb kémhatásúak azok. Ezért, célszerű minden nap éhgyomorra meginni, egy pohár vizet, amibe egy fél citrom levét és egy csapott kávéskanálnyi szódabikarbónát kevertünk el. Mert ez az ital alkalmas arra, hogy a sejtjeinket enyhén lúgosítva, megvédjen bennünket a sejtes alapú vírusfertőzések ellen.
A vírusfertőzések ellen adott védőoltások is, a sejtes alapú megbetegedések ellen nyújtanak némi biztonságot. De a nyálkahártyáinkon képződő nyákpáncél ellen, teljesen hatástalan a vakcinázás. Így a védőoltások mellet is ajánlott, a tüsszentőporként használható szerek, naponta legalább kétszer való alkalmazása. Éppen azért, hogy a védőoltás mellett, a természetes öntisztulási folyamataink is fennmaradjanak.
Mert a szervezetünk sejtjei, akkor vannak kémiai szintű egyensúlyban, ha a bennük kialakult kémhatásuk, csupán enyhén savas jellegűek. Ezért, az eltorzult anyagcsere folyamán túlzottan elsavasodott szervezetünk sejtjei számára, ez a napi szintű lúgosítás, amit a szódabikarbónás ital jelent, jótékony hatású. Mert a dohányzás, a szeszes italok és a szénsavas italok, valamint a húsételek fogyasztása, erősen savasító jellegűek a szervezetünkre nézve. Az elsavasodott szervezetben pedig, a savas kémhatású vírusfertőzés, sokkal könnyebben alakulhat ki. Mert a vírusok, az ő kristályosodási folyamataikhoz, igen jó táptalajt találnak, az elsavasodott szervezetünk sejtjeiben.
Ahogy az atomok és a molekulák alapvetően semlegesek, úgy az általuk felépített sejtjeink kémiai szintű semlegességére kell törekednünk ahhoz, hogy természetes biológiai szintű védettséget élvezhessük a vírusfertőzések ellen. Ezért, célszerű tudatosan kerülni, az erősen savasító jellegű étrendet és italokat, valamint a túlzott dohányzást. Mert a mai modern életvitel, egyáltalán nem nélkülözi ezeket a savasító jellegű alapanyagokat. A savasabb kémhatás felé eltorzítva ez által, a szervezetünk sejtjeinek a kémhatását.
Az atomok és a molekulák tehát, kristályszerkezetet alkotva építik fel az anyagi részhalmazokat. Így a bioszféránkban az egyensúly, csak úgy tartható fenn, ha ezek a különböző kristályszerkezetek, nem befolyásolják egymás létezését. De az életünk során felvett, anyagcsere alapú táplálékaink, italaink, és légnemű anyagjaink, komolyan képesek befolyásolni, eltorzítani ezt a biológiai szintű pH egyensúlyunkat. Erősen torzítva a szervezetünk kémhatását, a savasabb jelleg felé. Így az elsavasodott szervezetű emberi társadalomban, a vírusos alapú járványok, elkerülhetetlenekké váltak.
Sajnos, nem hangzik szépen, de az elsavasodott szervezetű emberekben a vírusos fertőzések, olyan betegségeket alakítanak ki, amelyekkel ellensúlyozzák az anyagi szintű kristályegyensúly torzulását a biológiai szervezetekben. Akár úgy is, hogy elpusztítják az erősen elsavasodott szervezetű egyedeket. Mert ez, egyfajta alapvető „kristályprogram” a természetben, az anyagi minőségek részéről. A kristályos anyagok általános szintű egyensúlyra való törekvése miatt. Mivel azonban, minden anyagi minőség kristályos jelleget mutat, az őket felépítő atomoknak és a molekuláknak köszönhetően, ezért az élő szervezetek sem maradhatnak ki, ezekből a természetben zajló kiegyenlítő folyamatból. Így minden anyagi minőségre nézve konkrét, specifikus módon hatnak a vírusok. Az emberekre, a humán vírusok.
Így a vírusfertőzések, a természet kristályos alapú visszacsatolásai, amelyeknek egyetlen célja van, a sav-bázis egyensúlyra való törekvés. Amelyen az anyagok természetes kristályosodási képessége alapszik. Így az élő szervezetekben is. Ez az alapvető oka annak, hogy sok embert nem, vagy csak alig képes megtámadni a vírus. Az a vírus, ami másokat viszont megtizedel. Mert nekik, túl van savasodva a szervezetük.
Most például, több millió baromfit irtottak ki Franciaországban, a madárinfluenza járványa miatt. Ami, már a mi hazánkat is elérte. Pedig, ez a járvány is megelőzhető lett volna. Csak olyan táplálékkal kellene etetni a csirkéket, amelyek sokkal kevésbé savasító kémhatásúak. Mert a nagyüzemi csirkenevelés, állati eredetű ipari hulladékokból készült táplálékok fogyasztásán alapszik. Csont és halliszten. Miközben a csirkék egészséges tápláléka, a kukorica és más növényi adalékok. Valamint az ételükbe és az italukba, célszerű lett volna, egy kis szódabikarbónát keverni. Aminek enyhén lúgosító kémhatása van, a csirkék szervezetére nézve is.
Mert az atomok és az általuk felépült molekulák, mindig semlegességre törekednek. Akkor is, ha az anyagi halmazuk kristályos jelleget mutat. Akár az élő szervezetekben is. Így a vírusfertőzések, a kristályos anyagok közötti sav- bázis egyensúly érdekében alakulnak ki. Ha egy kicsit figyelünk erre az egyensúlyra, akkor jóval kevesebb járványt okozó vírusfertőzés alakulhat ki a bioszféránkban.
Mert kémiai szinten, akárhogy vegyülnek is az anyagi minőségek, az alapjuk akkor is mindig azok a molekulák lesznek, amit a stabil atomjaik építenek fel. Mint az anyagok lehető legkisebb stabil építőkövei. A stabil jellegüknél fogva pedig, az anyagi halmazok kristályos szerkezeteinek az alapját képezik. Minden lehetséges halmazállapotban.
Az általunk kristályokként elfogadott stabil anyagi részhalmazok, nagyon sokfélék lehetnek. Erről szólnak a kristályokról szóló könyvek. Ez az írás azonban, éppen azt állítja, hogy a kristályokként meghatározott anyagi részhalmazokkal szemben, minden anyagi halmaz kristályos jelleget mutat. Az ő halmazállapotától függetlenül. Mert minden lehetséges anyagi részhalmazt, az atomok és a belőlük felépült molekulák építenek fel. Mint a kristályok alapvető építőkövei.
Matécz Zoltán
2022.04.23.
