Demokratikus terrorizmus.
Az alapvető emberi szabadságjogokat, mindig valamilyen szintű társadalmi törvények garantálják egy demokratikus országban. Amelyeket, az adott társadalom Alkotmánya határoz meg. Amely törvények mögött, mindig fegyveres karhatalmi erők biztosítják azt, hogy ezeket az alapvető Alkotmányos törvényeket, senki se tudja jogszerűen megsérteni. Sem külső, sem pedig, belső ellenség.
Így az Alkotmány, olyan abszolút értékű alapvető emberi jogokat tartalmaz, amelyeket nem lehet politikai szinten, öncélú módon megváltoztatni vagy megszüntetni. Csak a társadalmat alkotó nép szavazhat annak módosításáról. De azok a módosítások is, csak a nép javát szolgálhatják. Mert ilyen módon, a nép javát szolgáló demokráciának, a népjólét fokozását kell kitűznie politikai céljául.
Minden olyan esemény, amelyik a békés fegyvertelen lakosság riogatására, ijesztgetésére, fenyegetésére, megfélemlítésére, kiirtására, elpusztítására, megsemmisítésére ellehetetlenítésére irányul, terrorcselekménynek minősül. Mert, ha az alapvető emberi szabadságjogokat törvények védik, akkor ezek az események, mindig törvényellenes módon jöhetnek csak létre. Akármilyen fegyveres alakulat hajtja is végre azokat.
Ilyen módon, éppúgy terrorcselekményt követ el az, aki békés polgárokat támad, mint az, aki békés polgárokat használ védőpajzsként, egy ilyen jogtalan támadás ellen. Így a rendőrség és a honvédség alapfeladata az, hogy a társadalom békés polgárjai számára biztosítsa, az alapvető szabadságjogok érvényesülését. Csakhogy, a karhatalmi erők szervezett munkáját, mindig az aktuális politikai hatalom irányítja. Így a társadalomban kialakult jogrendszer, mindig lehetőséget biztosít a törvények betartására.
Probléma csak akkor van, amikor a közpénzből finanszírozott és megvalósult politikai érdekek, ellentétesek a nép jóléti érdekeivel. Mert akkor a karhatalmi erők, a politikai érdekeket is védelmezni próbálják. Mégpedig, politikai utasításra. De azt, nem tehetik meg úgy, hogy a nép ellen ne fordulnának. Annak ellenére, hogy a nép szolgálatára és védelmére esküdtek fel ők is. Így demokratikus állami rendszerben élve, egyetlen karhatami személy sem fordulhat a saját népe ellen. Mert, minden esetben, a népakaratnak kell érvényesülnie.
Mert, minden politikus, a nép javát szolgálni képes felesküdött „szakember”, aki minden tudását és képességét, a közösségi érdekeknek veti alá. Ezt követeli meg tőlük a társadalmi egyensúly, amelyben a népjólét fokozódása a mérvadó. Ha pedig, a népjólét nem képes fokozódni, akkor a demokráciát irányító politikai elit, egyszerűen rosszul végzi a munkáját. Mert rossz szakemberek ülnek a politikai posztokon. Mivel, az esküjükkel ellentétben, nem a nép feltételek nélküli szolgálata érdekében munkálkodnak. Mert a munkájuk öncélú lett.
Mivel pedig, a politikai vezetők is csupán szakemberek, ezért a fizetésüket is az egyéb szakemberek béréhez kell igazítani. Mert az a politikai vezető, aki a szakemberek fizetésének a többszörösét keresi meg egy hónapban, sohasem fogja tudni azt, hogy milyen dolog átlagfizetésből élni. Ilyen módon pedig, irreális gazdasági döntéseket fog hozni a politikai munkája során.
Ha pedig, a politikusok a nép felesküdött szolgái, akkor az elfajult politikai érdekeket védő karhatalmi erők, mint a jogrendszerünk által megvalósult társadalmi törvények őrzői, csak a nép ellen védelmezhetik, a nyilvánvalóan eltorzult politikai érdekeket. Mert a népakarat, senkinek sem biztosít olyan kiváltságos jogokat, amelyek a társadalmi törvények kikerülésével, bármilyen jogtalan előnyhöz juttathatnák a politikusainkat. Vagy azok családtagjait és barátait. A nép bizalmát kihasználva. Az már, hamis demokrácia lenne. Amelyben a politikusok, csupán élősködnek a népük felett. Mert a demokráciában, nincsen joga senkinek sem az élősködésre. Erre eskü is kötelezi, a nép szolgálatára jelentkező politikusainkat.
Sajnos az erőszaknak, sokféle változata van. De, csupán a fizikai erőszak számít megvalósult terrorcselekménynek. Holott a lelki erőszak, éppolyan ártalmas. Amikor például, politikai szinten, olyan helyzetbe hozzák a társadalmat, amiben az egyéni polgárok nyugtalansága, a megélhetéstől való félelme valósul meg. Úgy gazdasági, mint morális szempontból véve. Így a lelki erőszak hatására, szellemi szintű nézeteltérések ébrednek a társadalmat alkotó emberekben, ami szembe helyezi őket, a saját szolgálatukra választott politikai elit álláspontjával. Mert politikai szinten, olyan hibás határozatokat hoztak, ami a nép érdekeivel ellentétes. Ilyen gazdasági szintű népérdekeket súlytó politikai döntések lehetnek, az indokolatlan adó és áremelések. Vagy az olyan egyéb kötelező jellegű kiadások, amelyek a polgárokat anyagi szinten túlterhelik.
Mert egy jól működő demokratikus társadalomban, nem határozhatnak meg új adónemet addig, amíg valamilyen más adót nem szüntetnek meg. Ezen múlik, a közös közteherviselés egyensúlyi helyzete. Ha pedig, áremelést határoznak meg politikai szinten, akkor más termékek árcsökkentésével együtt kell annak járnia. Éppen az ár-egyensúly megtartása érdekében. Ha ezek nem valósulnak meg, akkor a közös teherviselés kényszere, indokolatlanul magasra emelkedik, ami a politikai elit hozzá nem értő munkáját tükrözi. Ez az indokolatlan infláció jelensége. Ezért érdemes politikai beosztásra, hozzáértő tanult szociológusokat és gazdasági szakembereket választani.
Az a társadalom, amelyik dilettánsokat választ politikai irányításra, kénytelen elszenvedni, azok hozzá nem értéséből származtatható hibáit. Ami az adók és az árak indokolatlan emelkedésében tükröződik vissza. A politikailag irányított gazdasági visszaélések arányában. Ahol az adókból befolyó közpénzt, olyan beruházásokra költik, amelyek nem szolgálják a népük érdekeit. Teljesen visszaélve, a nép jogi rendszerén alapuló bizalmával. Akár a karhatalmi erők aktivizálásával is.
Ami persze, teljesen ellenkezik minden alapvető demokratikus törekvéssel. Mert a demokrácia lényege, a népjólét kialakítása. Amelyik politikai vezetés ezt nem valósítja meg, az csupán hamis demokráciát tart életben. A nép érdeke ellen irányuló társadalmi rendszert. Amelyben a nép, politikai szinten irányított lelki erőszak hatása alatt van tartva. A népjólét helyett, a nép „rossz léte” valósul meg. Ami, már önmagában véve is egy demokratikus terrorcselekedet. Mert a békés nép ellen irányul. Annak ellehetetlenítése és megfélemlítése árán.
Ebből kifolyólag, az a politikai vezetés, amelyik nem a népjólét kialakításán fáradozik, lelki erőszak alatt tartja a népét. Ami éppúgy terrorcselekménynek minősül, mint a fizikai szinten megvalósult erőszak. Lelki erőszak árán végrehajtott demokratikus terrorcselekménynek. Mert a biztos megélhetés nyugalma helyett, a bizonytalan megélhetés félelmét ültetik az emberek tudatába. Ezt, politikai terrorizmusként lehet értelmezni.
A nép, egy egységes nemzetet alkot. Ami az egészséges család mintájára épül. Ennél fogva, a népet alkotó nemzet valójában, egy nagy család. Ezért, a családon belül fellelhető erőszak, a nemzetünkben is fellelhető. Míg a családon belüli erőszaknak, főképpen a nők és a gyermekek az áldozatai, addig a társadalmi szintű erőszaknak, általában a munkavállalók. Akik valamilyen oknál fogva, kiszolgáltatottakká váltak a társadalom vezetőivel szemben. A politikusokkal, a bankokkal, a munkaadóikkal szemben. Ezért, a mindennapi tevékenységeiket, nem önként vállalt módon szabadon cselekszik meg, hanem kényszer alatt. Folyamatosan félve a munkahely, az egzisztencia, vagy a család elvesztésének a lehetőségétől. Amely a munkavállalók megszokott napi életvitelét lehetetlenné teheti.
Sajnos, a mélyszegénységben élő hontalanná vált emberek, nyugdíjasok, a nagycsaládosok és az alulfizetett munkavállalók, napról-napra élnek. Ezért, soha nincsen realizálható jövőképük. Így a megfelelési kényszer alatt, a napi megélhetés félelme terheli őket. Ahol a napi szintű megélhetés biztonsága csak arra elég, hogy tovább félhessenek a holnap bizonytalanságától. Holott a demokráciának, éppen azt kellene szorgalmaznia, a népjólétre való törekvésével, hogy napi szintű megélhetési félelemben, senki se szenvedjen. De amelyik politikai vezetés, egyre több embert tesz hontalanná, egyre több nyugdíjast kényszerít mélyszegénységbe, és egyre több nagycsaládot és munkavállalót hagy mélyen alulfizetett állapotban, az nem a népjólét kialakítására törekszik. Mert, erősen kiszolgáltatott helyzetbe hozza ezeket az embereket. Akik, éppúgy a társadalom elválaszthatatlan részét képviselik, mint bárki más.
Miközben a politikusok, a banki és a gazdasági vezetők, méltatlanul nagy összegeket keresnek a napi tevékenységeikkel. A társadalom elitjét képviselve. Én magam, nem vagyok sem szociológus, sem pedig, gazdasági szakember, de az biztos, hogy a mélyszegénységben élők és a jólétben élők között, óriási jövedelemkülönbség tátong. Ez a gazdasági szakadék, társadalmi szakadékot is biztosít közöttük. Amelyben a demokratikus törekvéseik, nem lehetnek azonos érdekűek. Mert az elnyomottak és az élősködők, mindenképpen felborítják a demokratikus rendszer jogilag elfogadható törvényes alapjait.
Mert, amíg a népjólétet, csak az elnyomók élvezhetik, addig az elnyomottak, éppen az ő javukra válnak mélyszegénységben élőkké, ugyanazon a demokratikus társadalmon belül. Ez a gazdaságilag kialakult expanzív hatás, az ellentétes irányultságú társadalmi érdekek miatt alakult ki. Ami demokratikus rendszerben élve, egyértelműen a politikai vezetés hibája. Mert a népjólétre való demokratikus alapvető törekvés, amit a politikai vezetésnek kellene szakszerűen irányítania, a teljes népre vonatkozik. Nem csupán az elitként kiemelkedő egyénekre.
A közteherviselés irreális aránytorzulása és az általa kialakult mélyszegénység fokozódása, mindenképpen szembe állítja egymással, a különböző gazdasági szinten élő néprétegeket. Ez pedig, a politikai vezetés hibája. Mert az irreális jólétet éppúgy a politika generálta, mint a mélyszegénység fokozódását. Mert a politikai vezetés, a nép gazdasági szintű irányítását végzi el. Ahol egy ország átlagosan kifejezhető gazdasági helyzetét, éppen az határozza meg, minél többen élnek benne mélyszegénységben. Miközben, a kiváltságos gazdasági állapotban élők számát, figyelembe sem veszik.
Ebből adódóan, egy ország annál gazdagabbnak minősül a többi államhoz képest, minél kevesebben élnek benne mélyszegénységben. Annál élhetőbb országról beszélhetünk. Néhány éve már, folyamatosan megjelenik az interneten, a gazdasági szinten legélhetőbb országok listája. Ez egy olyan globális ranglista, amely elég jól tükrözi azt, hogy a demokratikus szinten kialakítható népjólét, melyik országokban valósult meg a legjobban. Így az első tíz államot Svájc, Kanada, Japán, Németország, Ausztrália, Nagy-Britannia, USA, Svédország, Hollandia és Norvégia képviseli. A jelentés alapján, 73 államot ellenőriztek, a benne kialakult általános megélhetés alapján. Hazánk, nem szerepel az ellenőrzött országok között. Vajon miért?
Pedig, ma már, a XXI. században, amikor a Föld néhány óra alatt bejárható, már egységesnek kellene lennie a teljes emberi populációnak. Egy közös államiságot alkotva. Amelyben csak egymással teljesen egyenrangú világpolgárok élnek. Globálisan szervezett demokratikus rendben. Egy „világalkotmány” szerint meghatározott, globálisan szervezett Alkotmányos jogrendben.
Mert az ilyen irányú felmérések, amelyek a globális módon kifejezhető népjólétre utalnak állami szinten, burkolt módon azt is lejelentik egyben, hogy hány országban aktív még a hamis demokrácia. Csak a teljes listát, éppen fordítva kell szemlélni. Mert, minél lejjebb van egy ország ezen a globális jellegű ranglistán, annál korruptabb politikai vezetés irányítja náluk, a demokratikus törvényesség alapvető jogállamiságát. Ami persze, azt is jelenti egyben, hogy annál kevésbé vannak figyelembe véve, az Alkotmányos jellegű alapvető emberi szabadságjogok.
Ráadásul, a mi hazánkban már, meg is szüntették a stabil Alkotmányunk hatályát. Amelyben az alapvető személyes szabadságjogaink voltak stabilan lefektetve. Amelyek a biztonságos megélhetésünket garantálta addig, amíg élünk. Helyette egy „alaptörvényt” kreáltak, amit az egyre korruptabb politikai vezetés, kénye-kedve szerint folyton változtatgat. Teljesen kiforgatva benne az alapvető Alkotmányos szabadságjogaink elvi lehetőségeit is. Teljesen kiszolgáltatottá téve ez által azt a nemzetet, akit szolgálnak.
Na már most, az ilyen országokból mennek külföldre dolgozni azok az állampolgárok, akik jogosan úgy érzik, hogy a hazájuk nem becsüli meg őket kellőképpen. Mert politikai szinten, nem biztosít számukra gazdasági szintű megélhetési biztonságot. Ez a szükségszerűvé váló gazdasági migráció, a szegényebb államokat még szegényebbé formálja, míg jól működő gazdasági háttérrel rendelkező élhetőbb államokat, még jobban fogja gazdagítani.
Így hazánkból például, már több, mint hatszázezer aktív fiatal munkavállaló távozott külföldre. A jobb megélhetés reményében. Ezért hazánkban 2022-ben, már csak 4 697 000 fő volt az aktív foglalkoztatottak létszáma. Ha pedig, figyelembe vesszük azt, hogy 2021-ben hazánk népességének a lélekszáma 9 730 526 fő volt, akkor nyilvánvaló módon hazánkban, a népünk fele sem dolgozik. Így a munkavállalásból befolyó adókból, sokkal nehezebb a szociális szférák ideálisnak mondható működését fenntartani.
Így a gazdasági migráció fokozódása, bár megoldja a külföldre távozó magánemberek jövedelmi problémáit, de a hazájuk gazdasági helyzetét lerontja. Arról nem is beszélve, hogy a gazdasági migráció lehetőségét, főképpen a fiatal korosztály veszi igénybe. Ilyen módon, hazánk munkavállalói állománya, rohamosabb tempóban öregszik el. Ez pedig, a hazánk gazdasági irányítását végző, demokratikus jellegű politikai vezetésének a hibája.
De ez a gazdasági migrációval járó társadalmi folyamat, a népesség indokolatlanul gyors öregedését is jelenti egyben. Amelyben a nemzeti szintű megújulás képessége, erősen hanyatló ágban van. Vagyis, nincsen olyan nemzeti szintű össznépi erő, amely a politikai szintű korrupció lehetőségét kordában tudná tartani. Mivel a középkorú munkavállalók nagy része, az egzisztenciális helyzetük megteremtése során, banki kiszolgáltatott személy lett. Így a havi törlesztőrészlet fizetési kényszere miatt, a munkaadóik kiszolgáltatottjai is lettek egyben. A bankokon és a munkaadóikon keresztül pedig, az egész állam kiszolgáltatottjai lettek. Akik napi szinten élnek csupán a társadalmon belül. Reális jövőkép reménye nélkül. Ami homlokegyenest ellenkezik, a demokratikus módon végrehajtani vágyott népjólét alapelveivel.
Most pedig, képzeljük el azt, hogy egy társadalom néphadseregének fenttartásához, mekkora közös költség szükséges. Amelyik ország nem tart fenn saját hadsereget, az sokat spórol, az ilyen irányú költségek megtakarításával. Ilyen lett a mi hazánk is. Ha pedig, ennek ellenére, még sincs pénz a közös költségvetési kasszában, akkor a politikai elit, már túl erős korrupcióval irányítja az országot.
A vicc az, hogy a földrajzi szinten egyre átjárhatóbb világunkban, már annyit költünk fegyverkezésre és a haditechnika folyamatos javítására, valamint hadseregek fenntartására, amiből minden elszegényedett ember gazdagon élhetne. Kivétel nélkül. De amennyi eszünk van, egymás nemzetközi elnyomására használjuk ma is a gazdasági tartalékjainkat. Természetesen, politikai irányítással. Amelyben a demokratikus terrorizmus valósul meg.
Mert politikai irányítás nélkül, már régen béke lehetne a Földön. Mert a folyamatosan fejlődő túrizmus, éppen azt tükrözi vissza számunkra, hogy az átlagemberek, mindenhol megértik egymást. Ha pedig, az emberek között, mégis valamilyen fegyveres konfliktus alakul ki, azt mindig valamilyen eltorzult politikai érdek váltotta ki. Fegyveres erőszakkal megvalósult politikai terrorcselekményt kiprovokálva.
Mert, még mindig sok az elnyomott ember a Földön. Még mindig vannak gyarmatok. Ahol egy állam társadalmi értékeit az anyaország egyszerűen lenyúlja. Azokat a gazdasági értékeket, amelyekkel az adott ország saját társadalma jobban élhetne. Mint egységes nemzet. De a régen gyarmati sorsba kényszerített államok, nem képesek teljesen függetlenné válni ma sem az anyaországaiktól. Mert az anyaországok társadalmi jóléte, csak azoktól az anyagi javaktól függ, amit a gyarmataiktól napi szinten lenyúlhatnak. Megkárosítva ez által, a gyarmataik társadalmi szintű népességét. Pedig, ma már, a XXI. században, a teljes világbéke érdekében, már nem lehetne gyarmati sorban élnie, egyetlen népi államnak sem.
Mert a földrajzi határok, csak úgy szűnhetnek meg, ha a politikai irányítás határtalanná válik a világon. Egy globális szintű demokrácia Alkotmányos rendjét megvalósítva. Amelyben, minden ember egyenlő. Ahol már, nincsen szükség egymás ellen irányuló fegyverkezésre. Ahol az ilyen irányú összegek, a népjólét egyre rohamosabb kialakítására költhetők. A világbéke érdekében.
Matécz Zoltán
2022.06.13.
