Absztrahálás.
Az absztrahálás, az emberi elmének egy olyan alapvető funkciója, amelynek segítségével, képesek vagyunk mentális módon elvonatkoztatni egy abszolútként értelmezhető dolog vagy jelenség relatív konkrétumai, részletei felé. Illetve fordítva, amikor egy-egy konkrét módon értelmezhető relatív dolgot vagy jelenséget, abban a tejes, abszolút közegben vagyunk képesek érzékelni, amelyben az, természetes módon jelenik meg.
Nézzünk erre egy egyszerű példát. Amikor, valaki kirándulás során a tájat szemléli, annak teljes pompájában, és gyönyörködik az elé táruló látványban, de közben felfigyel egy vadon élő állat mozgására, akkor máris absztrahált az elméje. Mert az elé táruló abszolút látványból, csupán egy dologra kezdett koncentrálni. De ugyanez történik akkor is, ha csak egy épületet nézünk a távolban. Mert a teljes, így abszolút látványon belül, egy konkrét objektum relatív megnyilvánulására fókuszáljuk a tekintetünket.
De nem is kell elmenni kirándulni. Ha otthon a tükörbe néz valaki, és a teljes arcát szemléli abszolút jelleggel, akkor közben, a relatív összetevőinek a részleteit is megvizsgálja, ellenőrzi. Így könnyen megakadhat a szeme egy elhajló hajtincsen, vagy akár egy pattanáson az arcbőrén. Ezek olyan relatív összetevői az arcunk abszolút látványának, amit csak az absztrahálás során fedezhetünk fel. Vagyis, elvonatkoztatunk az arcunk teljes látványától, és az arcunkon észlelt relatív hibára vagy hiányosságra fordítjuk a figyelmünket. Éppen azért, hogy azokat korrigálva, hibátlan legyen számunkra a teljes kép.
Amikor az elhajló hajtincsünket megigazítottuk, esetleg hajzselével rögzítettünk, akkor újra a teljes arcunkat szemléljük, hogy a látvány, amit mások felé felkínálunk, szerintünk megfelelő lett-e. Ilyenkor pedig, a hajtincs relatív konkrétumáról, a teljes arcunk abszolút megjelenési formájára absztraháljuk az elménk figyelmét.
Az elménk elvonatkoztatási képessége tehát, a relatívként értelmezhető konkrét és az általánosként érvényesülő abszolút dolgok és események között, teljesen természetes mentális lehetőségünk. Éppen arra szolgál az elménkben, hogy az abszolútban felfedezzük a relatív eltéréseket, és a relatív módon kialakított változásokat, el tudjuk helyezni az abszolútban. Így az elménk, folyamatosan absztrahál. Mégpedig úgy, hogy kiragadja a konkrét, relatív lényeget az abszolút teljességből, vagy a már általunk konkretizált lényeget, a teljességebe helyezi vissza. Minden értelmes törekvésünk erre utal.
Az értelmes ember, a szükségletei szerint alakítja át az anyagi természetet. Természetesen, a természet részeként, nem a teljes természetet formálja át, csak az általa használt részeit annak. Hogy az átalakítás során, minél komfortosabb, minél kényelmesebb, minél célszerűbb legyen az számára. Így a szükségszerű átalakításaink, nem a teljes, abszolút természetre vonatkoznak, csapán az általunk használt relatív részleteire. Így például, házakat építünk, amelyekbe utólag, visszacsempésszük a természet általunk kedvelt részleteit. A nekünk tetsző növényeinket és a háziállatainkat. Minden mást, kirekesztünk és kerítéssel zárjuk el az otthonuktól. Elvonatkoztatunk a teljes természettől. A biztonságunk érdekében. Így az értelmes ember, a természet abszolút teljességében élhet, mégis relatív módon.
Ahol a családtagok abszolút teljességétől elvonulva, a saját szobánkba tartózkodhatunk, önmagunk relatív konkrétumával. Ilyen módon, a szobánkba való félrehúzódás, az értelmes elménk absztrahálási képességünknek egy speciális megnyilvánulása. Olyankor ugyanis, tudatosan elvonjuk magunkat a családunk teljességétől. Éppen azért, hogy magunk maradjunk a szellemi gondolatainkkal. Azok mentális teljességével. De amikor egy konkrét dologra vagy eseményre gondolunk, akkor már megint absztrahál az elménk. Elvonatkoztat az elménk szellemi gondolatainak a teljességétől. Egy konkrét gondolatra koncentrálva.
Vagy éppen, ha olvasunk. Akkor a teljes oldal abszolút látványától vonatkoztatunk el éppen, azokra a konkrét betűkre és szavakra, amelyeket éppen olvasunk az adott oldalon. Azért, hogy tisztán megértsük az oldal mondanivalóját. Amit az írója közölni szeretne velünk. Ilyen módon kedves olvasóm, a te elméd is absztrahál éppen. Mindig ezt teszed, amikor tudatos vagy. Ez már olyan természetes számodra, hogy fel sem benned tűnik az, hogy folyamatosan váltogatod az elvonatkoztatási képességed irányát.
Az életünk természetes menete során, olykor problémák előtt állunk. Ezek lehetnek apró vagy komolyabb problémák, de mindenképpen megoldásra várnak. Ahhoz azonban, hogy a problémák ismeretében, a számunkra legjobb megoldások felé tudjunk fordulni szellemben, éppen arra van szükségünk, hogy el tudjunk vonatkoztatni tudatosan, a problémánk bennünket súlytó konkrétumától. Vagyis, a tudatos elménk figyelmét, már ne a probléma okainak és hatásának az értékelése kösse le, hanem a számunkra ideális megoldás elvi lehetősége.
A probléma tudatosodásával párhuzamosan, szinte azonnal jelentkezik az elménkben egy lelki vágy, ami már a problémánk megoldódott állapotra irányul. Maga a lelki vágy azonban, csak egy értelmes érzés, egy mentális módon irányítható lelki erőhatás. Ami azért tudatosodott az elménkben, hogy a szellemi gondolataink lehetséges irányát meghatározzák. Hogy el tudjunk szellemi szinten vonatkoztatni a problémánktól, és a megoldás elvi lehetősége felé forduljunk tudatosan. Ha ezt felfogtuk, akkor a szellemi gondolataink informatív értékeinek a segítségével, máris elképzelhetjük valóságosnak, a lelki vágyunk tárgyát vagy eseményét. Ilyen módon, EEG-agyi mágneses hullámot alakítunk ki a vágyunkból és a gondolatainkból. Olyan agyi mágneses hullámot, amelynek a hullámhosszát a szellemi gondolataink informatív értékei határozzák meg, míg a frekvenciát, a lelki vágyunk mentális erőhatása fogja képviselni. Ez az agyi mágneses hullámunk lesz, a mi értelmes módon kifejeződésre juttatott hitünk.
Mert a hit, a még egyáltalán nem is látható dolgokról és eseményekről való tökéletes meggyőződés. Vagyis, objektív módon még nem látható és egyéb módon sem érzékelhető ugyan, de a tudatos elménkben formált elképzeléseink szintjén, már tökéletes bizonyosságunk lehet annak valóságáról. Mert a képzeletünkben, a lelki szemünkkel, már láttuk annak képszerű vagy filmszerű módon megjelenő mentális valóságát. Ezért, a reális elképzeléseink, éppen azért válnak a megtapasztalható valóságunk részeivé, mert a mi személyesen formált hiteinkként érvényesülnek.
Azt azonban tudnunk kell, hogy a természetben, semmi sem jelent meg emberi alkotásként úgy, hogy azt valaki, el nem képzelte volna előtte valóságosnak. De elképzelni csak akkor vagyunk képesek bármit is, ha már előre hiszünk benne. Mert amiben nem hiszünk, az eleve elképzelhetetlen számunkra. Mert, nincsenek olyan szellemi gondolataink, amelyeknek az informatív értékeivel, mentális formát, elképzelést alakíthatnánk ki magunknak. Így, amit nem tudunk valóságosnak elképzelni, az nem is válhat a megtapasztalható valóságunk részévé.
Másképpen fogalmazva, minél kevesebb valóságos képzeletet alkotunk, annál szegényesebb valóságot kell megtapasztalnunk. Mert a reális képzeletalkotás hiányában, éppen önmagunkat korlátozzuk. Mert a megtapasztalható realitás, csak a reális elképzeléseinket követheti. A kifejezésre juttatott hiteinket.
Annál reálisabb számunkra egy elképzelés, minél jobban bele tudjuk önmagunkat is képzelni, a vágy szerint kívánt dolog vagy esemény mentális valóságába. Vagy éppen, azt a személyt, akinek a számára elképzeljük a vágyainkban tudatosodott mentális lehetőséget. Így például, úgy segíthetünk egy szeretett beteg rokonon vagy ismerősön, ha el tudjuk képzelni őt teljesen egészségesnek. Ha elképzeljük teljesen valóságosnak azt, hogy már jön ki az emberek közé, és azt mondja nekünk lelkesen, hogy „Már teljesen egészséges vagyok”.
Mert, amilyennek a reális képzeletedben látod a dolgokat és eseményeket, olyan realitást nyernek azok tőled. A kifejeződésre juttatott, hitedbe ágyazott pozitív lelki érzéseinek köszönhetően. Így a reális elképzelés, reális valóságot alakít ki számunkra és realitássá válik, az életünk tapasztalati szintjén is.
Amikor reális elképzelést formál valaki, a tudatos elméjében a lelki vágyai alapján, akkor gyakorlatilag absztrahál. Mert az elméjében, elvonatkoztat a megtapasztalt probléma relatív konkrétumától, és a számára ideális megoldás reális elképzelésének a lehetőségével, rendbe teszi azt az abszolútnak tekinthető összképet, ami már boldoggá tenné őt. Így a természetben alakuló sorsunkat, mi magunk is befolyásokhatjuk. Mégpedig, az elménkben kifejezésre juttatott hiteink reális elképzeléseivel.
Ha te magad akarod irányítani a sorsodat, akkor minden este lefekvés után, de még elalvás előtt, képzelj el néhány dolgot és eseményt olyannak, amilyennek a lelki vágyaid szerint szeretnéd megtapasztalni. A csoda, szinte minden esetben, másnap megtörténik számodra. Persze, elképzelhető az is, hogy a sorsod, a te saját vagy a mások hibás elképzelései szerint fog alakulni, és problémát okoz majd számodra. Olyankor használd bátran, a tudatos teremtés mentális gyakorlatát. Ami a probléma ismeretében, lehetőséget ad számodra arra, hogy a vágyaid szerinti megoldás elképzelésével, korrigáld a megtapasztalható valóságod esetleges hibáit és hiányosságait.
Sohase használd a szellemi képességeidet arra, hogy egy probléma ismeretében, a probléma okait vagy okozóit gyalázd. Mert a problémára fókuszáló elmédben, ritkán ébrednek pozitív lelki érzések. Gondolj arra inkább, hogy olyan hibát követtek el, ami a te életedet is érinthette. Megtapasztalt problémát okozva ezzel számodra. De a probléma ismeretében, jogod és lehetőséged is van, a lelki vágyaidban jelentkező ideális valóság reális elképzelésére. Vagyis, a megoldásról szóló hited értelmes kifejezésére. Ami az ideális valóság megtapasztalását teszi számodra lehetővé. Addig vagy „ÚR” az elmédben, amíg mielőbb tudatosan, a lelki vágyaidban megjelenő megoldásokra tudod irányítani a szellemi gondolataidat.
Az elménk absztraháló képessége nélkül, esélyünk sem lenne arra, hogy a konkrét és az abszolút tényezők között, értelmes mentális kapcsolatot teremtsünk magunknak. Tudatosan megváltoztatva ez által, az abszolút valóságban megtapasztalható relatív dolgok és események sorsszerű folyamatait.
Amikor az értelmes ember relatív elméje absztrahál, és a megtapasztalt valóság problémái ellenére, a helyes megoldásokat képzeli el valóságosnak, akkor a valóság változik meg számára ideális módon. Mert a lelki vágyai és az értelmes módon elképzelt szellemi gondolatainak az informatív értékei, kifejezésre juttattatott hitként érvényesülnek. EEG-agyi mágneses hullámként. Ami az elménkből projektálva, kivetítve, azonnal az Univerzum mágneses alaphalmazába kerül. Abba a mágneses térbe, amelyben az elektromos anyagi részhalmazok induktív módon működnek, rezgési szinten. Így a mi sorsszerű dolgaink és eseményeink is.
Ezért, az elménkből tudatosan kivetített hiteink, megkeresik maguknak a hullámhosszúságuknak megfelelő, de jóval nagyobb energiájú kozmikus szintű mágneses hullámokat, és azokat, az általunk meghatározott valóság induktív kialakítására késztetik. Módosítva azok induktív paramétereit. Ezt könnyen megtehetik, mert úgyis azok tartják fenn azt az anyagi működést induktív módon, amin a hiteink csupán egy kissé változtathatnak. Így a megtapasztalható valóságunk, már a vágyaink szerint fog alakulni.
Így alapvetően, kétféle hit létezik. Egyfelől, van a lelki vágyaink elképzelési lehetőségébe vetett hitünk. Ami konkrét módon, arra késztet bennünket, hogy az elképzelés szintjére hozzuk a folyton változó lelki vágyainkat. Másfelől viszont, van a képzelet segítségével kifejezésre juttatott hitünk. Amely már, abszolút módon kerül a tudatos teremtés hatáskörébe. Ami már, változtatni is képes a magtapasztalható valóságunkon. Mert a reális elképzeléseink nélkül, minden lelki vágyunk, csak céltalan sóvárgássá silányul az elménkben. Olyan sóvárgásokká, amelyekben az egyre negatívabbá váló lelki érzéseink, már bennünket marcangolnak. Beteggé téve a testet és a szellemet. Egyfajta negatív mentális visszacsatolást fenntartva, az elménk és a testünk között. Pedig, a Létezés valósága, egészen másképpen működik.
Mert az elektromos anyagi valóság összetett atomos szerkezetű részhalmazai, a mágneses alaphalmazban működnek. Induktív hatásra. Kivétel nélkül. Így az anyagi minőségek belső atomos szerkezeteit is, a mágneses alaphalmaz tölti ki. Amely mozgási, létezési teret biztosít, az elektromos anyagi minőségek számára. Ezért lett Maxwell óta „elektromágneses” a jelenség. De az indukció jelensége, egyértelműen utal arra, hogy azért, mégis csak kétféle közegben kialakult erőtér feszül folyamatosan egymásnak. A mágneses és az elektromos erőterek.
Ha azonban, a légterünkben felfelé haladva, elhagyjuk a bioszféránk határát, akkor az űrbe kerülünk. Ahol már nincsen elektromos anyagi minőség. Az már az Univerzum tiszta és teljes mágneses birodalma. Ahol a kozmikus szintű mágneses hullámok, mágneses erőtérré alakították azt a teret, ami a benne és belőle megnyilvánult elektromos anyagi minőségek létezését és mozgását lehetővé tette. Így az objektív anyagi valóság, elektromos és mágneses is egy időben. Míg a mágneses valóságnak, nincsen elektromos vonzata. Mert, ez a mágneses valóság tölti ki az atomok belső terét is. Vagyis, az atomokon belül, ugyanolyan űr van, mint a bioszféránkon kívül. Ami nem jelent ürességet, csupán a mágneses alaphalmaz abszolút tisztaságára utal.
Ebben az abszolút értékű mágneses alaphalmazban létezik, minden lehetséges anyagi minőség konkrétan, azaz relatív módon. Ahhoz pedig, hogy megértsük az űr mibenlétét, el kell tudni vonatkoztatni az elektromos anyagi minőségek konkrét objektumaitól, az abszolút mágneses tér felé. Így a számunkra látható objektumok, mint elektromos anyagi megnyilvánulások, az abszolútként érvényesülő mágneses térben képesek csak létezni. Amikor pedig, az őket alkotó részecskék elektromos szerkezetei széthullanak, annihilálódnak, akkor azok is a mágneses tér részévé válnak. Mert, mint tovább már oszthatatlan alaptömegek, a mágneses alaphalmazban vegyülnek el.
Mert a mágneses alaphalmazt, az Univerzum oszthatatlan alaptömegei építik fel. Egy egységes mágneses közeget alkotva. Ha pedig, az atomok belső terét is a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei töltik ki, akkor az atomokhoz viszonyítva lehet a méretüket megsaccolni. Ha tehát, az atomok objektív alkotóelemeinek az együttes térfogata, csak egy tízezred részét teszik ki a teljes atomtérfogatnak, akkor az atomok belső terét kitöltő oszthatatlan alaptömegek térfogata, körülbelül az elektronok egy tízezred részét teszik képviselik. Vagyis, igen parányi alaptömegek, az elektronokhoz viszonyítva. Amelyek számunkra, teljesen láthatatlanok.
Ha pedig, most elméletben teljesen elvonatkoztatunk, a mágneses alaphalmaz abszolút teljességétől, akkor már érthetővé válik számunkra az, hogy miért észleljük az elektromos anyagi minőségek relatív objektumait. Mert azok már, az objektív anyagi valóság részei. Olyan objektumok, amelyek a világmindenséget alkotják. Azt az anyagi valóságot, ami az Univerzum mágneses alaphalmazában megnyilvánult.
Az absztrahálás mentális lehetősége tehát, el tud bennünket vonatkoztatni, a látható anyagi dolgok és események konkrétumaitól. Amikor az objektív anyagi valóságtól elvonatkoztatunk, akkor azonnal a mágneses alapú szubjektív valóságra lehetünk fogékonyak. Ilyen mentális elvonatkoztatás például, a meditáció is. Amikor a tudatos elménk szellemi aktivitását elcsendesítve, a lelki tudatosságunk szintjére kerülünk. Az elménk relatív szellemi képességei helyett, az elménk abszolút lelki adottságai nyílnak meg számunkra.
Így a meditáció képessége is olyan absztrakció, ami az elménk absztraháló, elvonatkoztató képessége nélkül, eleve nem is működhetne. Ezért, a meditáció során az emberi elme, a relatív szellemi képességeink helyett, a lélek abszolút lehetőségeire válik tudatossá. Így az absztrahálás, olyan mentális elvonatkoztató képessége az elménknek, amely nélkül, nem is létezik az emberi tudatosság. Mert az elménk tudatos állapotában, minden esetben a relatív és az abszolút viszonyok között fennálló mentális különbségeket értékeljük. Ezt teszi az absztrahálás képessége. Elvonatkoztat. Kiragadja a lényeget. Hol az abszolút, hol pedig, az abszolútat felépítő relatív adottságok felől.
Matécz Zoltán
2022.08.07.
