Hatástranszformáció.
Szerintem, az abszolút Létezés, alapvetően kétféle valóságon nyugszik az Univerzumban. Az oszthatatlan alaptömegek által felépült mágneses alaphalmaz szubjektív valóságán, és a benne és belőle megnyilvánult, összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok által biztosított, objektív valóságon. Ami az objektívnek megismert valóságban, elektromos és mágneses egy időben. Közöttük pedig, a folyamatos indukció eseménye tart fenn fizikai viszonyt. Mert az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok atomos szerkezetű struktúráit is, a mágneses alaphalmaz tölti ki belül. Mozgási, létezési teret biztosítva ez által, az objektív valóság legapróbb alkotóelemei számára is. De, ha felfelé haladva, elhagyjuk a légterünk peremét, és a bolygó és csillagközi űrbe kerülünk, ahol már nincsen elektromos anyagi minőség, akkor az Univerzum tiszta mágneses alaphalmazába hatolunk.
A mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei, olyan egységes alapközeget biztosítanak az Univerzumban, amelynek a pontszerű alaptömegei, mátrixszerű elrendezéssel, egymás mellett rezegnek. Ilyen módon, egy állandóan stabil és mégis mindig mozgási kényszer alatt álló alapközeget alkotva. A folyamatos rezgésük során, az egyensúlyi helyzetük számottevően nem változik. Ezért egymással, közvetlen felületi érintkezésben állva, szervezett együttrezgést valósítanak meg. Ezek a szervezett együttes rezgéseik, longitudinális felépítésű, kozmikus szintű mágneses hullámokként jutnak érvényre. Mágneses erőtérré alakítva ez által, az Univerzum teljes mágneses alaphalmazát.
Ezekben a kozmikus szintű mágneses hullámokban, amelyekben az azonnal felépülő hullámhossz mentén, egyenes irányban közlődnek a rezgések impulzusértékei, a periodikus módon jellemezhető frekvencia révén, valójában az energia terjed. Mint a lineáris felépítésű mágneses hullámokban folyamatossá vált hatásközvetítési mód. Éppen úgy, mint ahogyan Newton soros ingája működik. Így a mágneses hullámhossz válik azzá az információs értékké, amelyik egyértelműen különbséget képes tenni, a különböző frekvenciájú mágneses hullámok között. Vagyis, a mágneses hullámhossznak, informatív értéke van. Ilyen módon, mindig a mágneses hullámhossz informatív értéke határozza meg azt, hogy a frekvencia energiaértéke, milyen mértékű induktív munkát végezzen, az elektromos anyagi részhalmazokon.
Az elektronok pedig, mint az atomok legkisebb alkotóelemei, ugyanazokból az oszthatatlan alaptömegekből építik fel az elektrosztatikus erőtereiket, mint amelyik a mágneses erőteret képezi. Így a kétféle erőtér között, csupán a hatásterjedés iránya az eltérő. A mágneses erőtérben egyenes irányú, míg az elektronok elektrosztatikus erőtereiben, centrális irányultságú, forgó jelleget ölt. Az elektronok megszerzett forgó és keringő mozgásformáit követve. Ettől ellentétes fizikai tényező a kétféle erőtér.
Így az indukció jelensége, már a mágneses erőtér, és az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok elektronjainak, az elektrosztatikus erőterei között áll fenn. Ezért, az induktív viszonynak köszönhetően válnak az összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségek, azokká az objektív szerkezetű struktúrákká, ami az elektromos anyagi valóságot alkotja. Vagyis, a kozmikus szintű mágneses hullámok frekvenciái által közölt energia hatására alakulnak ki, azok az anyagi szerkezetek, amelyek a mágneses hullámhossz informatív értékeit határozzák meg, az elektromos anyagi struktúrákban. Így az anyagi struktúrák, már olyan sajátságos adatokkal jellemezhetők, amelyek a mágneses hullámhossz induktív kifejeződései.
Az Univerzum mágneses terében tehát, a mágneses hullámhossz által, információ alakul ki. Az információ azonban, exponenciális szaporodással jellemezhető. Ilyen módon, egyre több kozmikus szintű mágnes hullám alakult ki. Ezek egymással interferálva, konfrontálódva, egymás hatását erősítették vagy gyengítették. Így egyre többféle hullámhosszúságú, kozmikus szintű mágneses hullám alakult ki a mágneses alaphalmazban. De, az információ exponenciális növekedése sem mehet a végtelenségig, az Univerzum mágneses terében. Vagyis, tökéletes egyensúlyt nem alakíthat ki a mágneses alaphalmazon belül, a mágneses hullámok felépülése. Így a mágneses hullámokban megnyilvánuló információ exponenciális növekedése azt eredményezte, hogy egyre eltérőbb anyagi struktúrák alakultak ki, felépítve ez által, az összetett szerkezetű elektromos, objektív anyagi valóságot.
A mágneses hullámok hatására kialakult objektív anyagi részhalmazok az égitestek, mint az Univerzum „atomjai”, már az exponenciális szintű mágneses információ szaporodásával ellentétben, a logaritmikus jellegű, entrópikus lebomlás képességével rendelkeznek. Vagyis, a mágneses és az elektromos erőterek között, az exponenciális és a logaritmikus jellemzőségek, egymás ellen tartják fenn az induktív hatást. Ennek az információs alapon nyugvó induktív ellenhatásnak köszönhetően, relatív egyensúly alakult ki az Univerzumban. Amit az égi harmónia biztosít, amit már mi is jól láthatunk, az éjszaka sötét égboltján.
A tömeg és az energia állandó jellege mellett, csak úgy jöhet létre változás az Univerzumban, ha az információ exponenciális jelleggel növekedve, egyre többféle mágneses hullám kialakulását tette lehetővé. A sokféle mágneses hullám, csak ilyen módon lett alkalmas arra, hogy általunk viszonyítható adatokkal ruházza fel, a különböző struktúrájú elektromos anyagi részhalmazokat. Így a kozmikus szintű mágneses hullámok, induktív módon megszervezték és fenntartják, az összetett szerkezetű elektromos anyagi létezést, mégpedig az energia tömegekre kifejtett hatásával.
Ráadásul, az objektív valóságban létrejövő elektromos változások, az induktív viszony két irányú jellege miatt, további mágneses hullámokat alakítanak ki. Amelyeknek már, éppen az a szerepe, hogy a hulláminterferencia révén, gyengítsék a mágneses erőtérben lévő mágneses hullámok hatását. Mégpedig olyan formában, hogy a hasonló vagy azonos frekvenciájú mágneses hullámok, gyengítik vagy kioltják egymás hatását. Éppen úgy, ahogyan az eltérő frekvenciájú mágneses hullámok, erősítik egymás hatását. Pozitív és negatív visszacsatolást valósítva meg ez által a mágneses erőtérben.
Induktív hatástranszformáció
Hullámhossz = információ > INDUKCIÓ < Adat = Anyagi struktúra
Frekvencia = energia > INDUKCIÓ < Struktúra = Elektromos felépítés
Mágneses erőtér > INDUKCIÓ < Elektromos erőtér
Az induktív hatástranszformáció során, a mágneses erőtér és az anyagi halmazban érintett elektronok elektrosztatikus erőterei között, az információ és az energia modulálódik, alakul át, az anyagi minőségek, adatokkal jellemezhető strukturális szerkezeteivé. Így az induktív viszonyban a kétféle erőtér, egymás folytonos visszacsatolásait valósítják meg.
A mágneses erőtér és az anyagi részhalmazok elektronjainak az elektrosztatikus erőterei között, az induktivitás jelensége biztosítja az állandó, közvetlen fizikai viszonyt. Ilyen módon, az elektronokra már, közvetett hatást gyakorolva. Így az induktivitás révén alakít ki, a mágneses információ által irányított energia, olyan objektív fizikai viszonyokat, az anyagok elektromos tulajdonságú világában, amelyek kölcsönhatásra képes erőt, és adatokkal viszonyítható állapotot biztosít, az elektromos tulajdonságú anyagi részhalmazok számára. Így az indukció jelensége, információ és hatástranszformációt hajt végre, amelynek eredménye az, hogy az Univerzum szubjektívként értékelhető mágneses eseménye, objektív anyagi eseményként jelenik meg számunkra, viszonyítható módon. Ezért, az értelmes viszonyítási képességünknek köszönhetően, elég tisztán felfoghatjuk az anyagi események viszonyításai során, a bennük rejlő kozmikus szintű mágneses üzeneteket.
Amikor az „elektromágneses” hullámot koordináta rendszerben lerajzolják, akkor egy olyan képet láthatunk, amelyen egy x-időtengelyre vetített, egymással derékszögben felépült elektromos és mágneses hullám van ábrázolva. Amelyen, mindkét hullám szinuszos alakot ölt. Holott a mágneses hullám, kizárólag longitudinális felépítésű. Vagyis, nyíl egyenes benne, az energia hatásának a terjedési iránya. Ez a szinuszos ábrázolás azonban, mégis bátran elfogadható. Mert a mágneses hullám szinuszos jelleget ölt, a kétféle erőtér közvetlen találkozási pontján. A mágneses erőtér és az elektronok elektrosztatikus erőtereinek az induktív kölcsönhatási pontján. Hiszen ott történik meg a szubjektív és objektív alapú nyomás kiegyenlítődési folyamata.
Ez az induktív folyamat úgy működik az erőterek között, mint ahogyan a robbanómotorok működnek a gépjárműveinkben. Ahol a longitudinális feltételek alapján rezgő, lineáris mozgást végző dugattyúk energiája, centrális irányú forgómozgást alakít ki, a főtengelyre vetítve. Így a főtengely forgómozgásában már, a gépjárművet hajtani képes centrális mozgás erejének a hatása jelenik meg.
Így a longitudinális felépítésű mágneses hullámok is, hosszirányú rezgést végeznek, és a kölcsönhatási pontjukat képviselő elektrosztatikus erőterek centrális irányú mozgásformáit befolyásolják. Az induktív viszonyuk révén. Ilyen közvetettnek értékelhető módon pedig, az elektronok mozgásformáit befolyásolja. Amely elektronoknak a mozgásállapotai határozzák meg, az anyagi halmazuk viszonyítható állapotait. Ilyen módon gyakorlatilag, az anyagi halmazállapotokat és azok minőségeit.
Ezért, a kozmikus szintű és longitudinális felépítésű mágneses hullámok lineáris jellege, csak az induktív kölcsönhatásuk határfelületén jellemezhető szinuszos módon. Ahol az induktív nyomáskiegyenlítő folyamatok megtörténnek, a mágneses és az elektromos erőterek között. Mindkét irányban. Ezért, az induktivitás hatása, két irányú folyamat. Vagyis, éppúgy hat a mágneses erőtér felől, az elektronok elektrosztatikus erőterei felé, mint ahogyan az elektronok elektrosztatikus erőterei felől, a mágneses erőtér felé.
Mert ez első esetben, a mágneses hullám informatív értékének az exponenciális jellege érvényesül, miközben objektív formává és erőhatássá alakul az elektromos anyagi részhalmazokban. Míg a másik esetben, az elektromos anyagi részhalmazok logaritmikus jellemzőségei alakulnak át, mágneses hullámot meghatározni képes információvá és energikus hatássá. Exponenciális jelleget kölcsönözve, az általa kialakult mágneses hullám számára. Úgy is mondhatnám, hogy az induktív folyamatokban a kétféle erőtér, egymás rezonáns ellenhatásai. Vagyis, rezonátorként működik a kétféle erőtér, egymással szemben. Amit a folyamatos induktív viszony „szelídít” meg olyan módon, hogy állandó jelleggel modulálja az erőterek egymásra gyakorolt hatásait.
Ez az indukció, az Univerzum olyan apró oszthatatlan alaptömegei között jön létre, amelyek az elektronoktól is körülbelül tízezerszer kisebbek. Ezért a mágneses erőtér és az elektronok elektrosztatikus erőterei, az emberi szem számára teljesen láthatatlanok. Ilyen módon, csak az emberi logika segítségével lehet értelmes módon kifejezni, az induktív viszonyukban fennálló fizikai kapcsolatokat. Ezt próbálja értelmezi a kvantummechanika is. A fizika, ma még korlátolt, sajátságos nyelvezetével.
Az a mágneses alaphalmaz pedig, amelyikben a mágneses hullámhossznak köszönhetően, információ alakulhat ki, tárolódhat el, és közlődhet induktív módon az anyagi részhalmazok felé, elmének és memóriának minősül. Az Univerzum abszolút Elméjének és Memóriájának egyben. Amelynek sajátságos, szintén abszolút értékű Tudatossága és Öntudata van. Abszolút Intelligenciát képviselve. Ez a kozmikus szintű abszolút Tudatosság állította be azokat a mágneses alapparamétereket amelyeket, mint kozmológiai állandókat ismert meg a tudomány. Ma már, 26 féle ilyen kozmológiai állandót határozott meg a folyton fejlődő tudomány. Amelyek állandó jellege biztosítja, az elektromos anyagi minőségek viszonyítható stabilitását. Ilyen kozmológiai állandó például, a fény terjedési sebessége is. Így a kvantumpszichológia, már nyíltan intelligens Univerzumról beszél.
Vagyis, az indukció folyamatosan fennálló jelenségében, az Univerzum mágneses alapú végtelen Intelligenciája gyakorol hatást, az elektromos anyagi részhalmazokra. Illetve, éppen az indukciónak köszönhetően szerez tudomást, az elektromos anyagi világban történő változások lehető legkisebb mértékéről is. Ennél fogva, az Univerzum mágneses alaphalmazában aktív végtelen Intelligencia, a minden elektromos anyagi tényezőre hatni képes tulajdonságot, és a minden elektromos anyagi változásról tudó képességet valósítja meg. Másképpen fogalmazva, az Univerzum végtelen Intelligenciája, a mindenható és mindent tudó képesség. Amely kozmikus szintű képességét, az indukció révén tartja fenn. Egyfajta információ és hatástranszformáció révén.
Matécz Zoltán
2022.08.18.
