Megtervezett jövő.
A spontán reflextevékenységeink, mindig a jelenben zajlanak. Olyan hirtelen, hogy a legtöbb esetben, nincs is időnk szellemi szinten átgondolni azokat. Ennél fogva, az ilyen reflex-szerűen végrehajtott cselekedeteink, a lelki jelenlétünket igazolja. Amikor az ember jókor van jó helyen, és ösztönösen a jót teszi. Éppen azért, hogy valamilyen balesetet, problémát vagy katasztrófát elkerüljön. Úgy is mondhatjuk, hogy az ilyen reflex által végrehajtott spontán cselekedeteink, a lelkünk aktivitását igazolja.
Az értelmes ember azonban, mindig tervszerűen él. Így vannak rövid, közép és hosszútávú terveink is. A rövidtávú terveik, néhány másodpercre vetítik előre a reális elképzeléseinket. Úgy, hogy szinte észre sem vesszük azt, hogy előre tervezett módon cselekszünk. Ilyen módon, folyamatosan végezzük a dolgunkat. Kötelességszerűen.
A középtávú terveink, már néhány másodperctől, néhány percre vetítik előre a valós elképzeléseinket. Ezek már olyan elképzelések alapján végrehajtott cselekedeteink, amelyeket előre tudatosítottunk az elménkben, szellemi szinten megterveztük azokat, így minden lelki erőnkkel, a mielőbbi megvalósulás érdekében cselekszünk. Amikor például, kitalálod azt, hogy mit főzzél ebédre, majd szorgalmasan nekiállsz és lépésről-lépésre elkészíted az ételt.
Ezzel szemben, a hosszútávú terveink, néhány perctől, akár évekre vetíthetik előre, a szellemi szinten kialakított valós elképzeléseinket. Ilyen hosszútávú elképzelések alapján házasodik meg egy ember, vagy vesz autót magának, esetleg épít házat, illetve, készül az éves nyaralására. Vagyis, a hosszútávú terveit, nem azonnal, nem pár másodperc vagy perc múlva hajtja végre az ember, hanem egy jóval távolabbi jövőidőre datálja azt. Majd lelki szinten, mindvégig tudatosan arra készül, hogy az általa meghatározott időben, végrehajtsa a szellemi szinten kialakított tervét.
Sajnos azonban, általában véve, úgy éljük a mindennapjainkat, hogy semmit sem tervezünk meg tudatosan előre. Mert az átlagemberek úgy fekszenek le este, hogy az esti TV műsorok szellemi szintű hatása alatt, nem érnek rá megtervezni a másnapi eseményeket. Egyszerűen beleélik magukat a műsorok által diktált karakterek helyzetébe, és annak a szellemi szintű hatása alatt térnek nyugovóra. Ilyen módon, egy kaotikusnak mondható elmeállapotba kerülve alszanak el, és így a másnapjuk, véletlenszerűen alakul. Így él az emberek 95 %-a, megszokott rutinszerű életet. Vagyis, olyan valóságot kell megtapasztalniuk napi szinten, amit mások képzeltek el számára.
Mert a természetben, semmi sem alakult ki emberi alkotásként, amit valaki előtte, el nem képzelt volna valóságosnak. Ami arra utal, hogy mindig az elképzeléseket követjük. Így saját elképzeléseink hiányában, mások elképzelt tervei alapján élünk. Teljesen rutinszerű módon akkor is, ha az nem tetszik nekünk. Ha csak elszenvedjük az életet. Ilyenkor szoktuk a vak sorsot szidalmazni. Észre sem véve azt, hogy a sorsot éppen mi „vakítjuk meg” az által, hogy a szellemi szinten formálható napi terveink nélkül élünk. Így a szellemi szinten magára hagyott lelkünk, sokat szenvedhet a sorsunk reánk irányuló terhei alatt.
Pedig, a megoldás nem bonyolult. A rövid, közép és hosszútávú terveinkhez hasonlóan, napi szintű tervszerűséget kell megvalósítanunk minden este. Gyakorlatilag, lefekvés után minden este, fel kell készülnünk a másnapi dolgok és események szellemi szintű fogadására. Amit úgy tehetünk meg, hogy elalvás előtt, szellemi szinten elképzelünk magunknak néhány olyan dolgot vagy eseményt, amit a lelki vágyaink szerint szeretnénk másnap megtapasztalni. Majd azzal a biztos nyugalommal térhetünk nyugovóra, hogy másnapra mindent jól megterveztünk magunknak előre.
Ilyen módon, a megtapasztalható sors, nem csupán mások elképzelései alapján alakul számunkra, amit napi szinten el kell szenvednünk, hanem a mi saját elképzeléseink alapján is. Majd, ha mindennapi rutinná válik bennünk az, hogy a másnapra várható dolgainkat és eseményeinket előre elképzeljük magunknak valóságosnak, akkor elérhetünk oda, hogy már nem szükséges mások elképzelései szerint élnünk, hanem főképpen, a saját elképzeléseink fogják a sorsszerű életeseményeinket képezni.
Ahhoz, hogy a másnapra szóló esti terveinket meg tudjuk valósítani, arra van szükségünk, hogy egész nap készüljünk rá lelki szinten is. Mégpedig olyan formában, hogy szellemi szinten ne bonyolódjunk bele túlságosan, a mások elképzelései alapján reánk irányuló problémákba. Vagyis, egyáltalán ne idegeskedjünk azokon a problémáinkon, amit nem mi okoztunk magunknak. Mert, amikor probléma elé állít minket az élet, akkor mindig ébred bennünk egy lelki vágy, ami már a problémánk megoldott állapotára utal. Olyan állapotra, ami az adott helyzetben, biztosan boldoggá tehetne bennünket.
Éppen ez lesz a mi szellemi szintű feladatunk. Ezeket a lelki vágyainkat kell szellemi szinten valóságosnak elképzelnünk ahhoz, hogy megvalósuljanak a mi életünkben. Vagyis, a lelki vágyainkat, szellemi szinten tervszerűvé kell tennünk minden nap. Mert, csak az lehet a megtapasztalható valóságunk része, amit valóságosnak képzeltünk el magunknak. Ezért, a reális elképzeléseink, realizálják számunkra mindazt, amit a lelki vágyaink szerint szeretnénk megtapasztalni.
Egy elképzelés akkor reális igazán, ha önmagunkat is beleképzeljük a lelki szinten vágyott dologba vagy eseménybe. Így, amíg valóságos elképzelést formálunk az elménkben, a szellemi gondolataink informatív értékeivel, addig gyakorlatilag, lelki szinten is beleéljük magunkat annak a mentális tervnek a képzeletbeli valóságába. Vagyis, az elménk számára teljesen mindegy az, hogy egy valós dologról kap információt, vagy csupán egy elképzelt valóságról. Mindenképpen örömélményeket produkál. Mert a lelkünk, már előre képes örülni, az elménkben látott dolog vagy esemény képzeletbeli valóságának is. Akár objektív, gyakorlati tapasztalatot szerez róla az ember, akár szubjektív, képzeletbeli tapasztalatot.
Mert az ember, hármas felépítésű élőlény. Test, lélek és szellem alkotja. A lélek állandó, abszolút értékű bennünk. Míg a test és a szellem, folyton változó relatív adottságaink. A testünk feladata az, hogy objektív módon szolgálja a lelkünket, míg a szellemi képességeinknek, a lelkünk szubjektív szolgálata a feladata. Vagyis, akármilyen tanult emberekké váljunk is az életünk során, a szellemi feladatunk mindig az marad, hogy a lelki érzéseinket fejezzük ki, egyre értelmesebb, egyre kulturáltabb módon. Lehet ugyan, bármiről önálló gondolatunk, véleményünk, de a vágyainkban jelentkező lelki érzéseinket, akkor is mindig szellemi szinten kell kifejezésre juttatnunk.
Így a relatív szellemi intelligenciával rendelkező értelmes emberek, éppen abba a mentális hibába esnek, hogy kizárólag szellemi szinten kívánják élni az életüket. Teljesen önfejű módon. Erősen háttérbe szorítva a lelki adottságaikat. Így gyakorlatilag, érzelmek nélkül élnek. Teljesen lelketlen módon. Ennél fogva, egymásra és más élőlénytársukra sem tudnak megfelelő módon odafigyelni. Mert, hiányzik a szeretet a szívükből. Mivel a szeretet, csak akkor jön elő, ha a szellemi képességeink is, a lelki érzéseinket szolgálják.
Tulajdonképpen a szellemiségünk, nem képes szeretni. Mert a szeretet, kizárólag lelki adottság. A szellemiségünk, mindig racionális próbál lenni, azaz ésszerű. Önös, egoista érdekeket képviselve. Így a szellemiségünk számára, a mások felé irányuló szeretet irracionális dolog. Teljesen ésszerűtlen. Mert a lelki szeretet, mások érdekeit képviseli. Tulajdonképpen, másik élőlények lelki érdekeit. Mert a lélek, mint az élet energiája, egy és ugyanaz az Univerzumban. Minden élőlényt éltetve. Csak az értelmes emberekben különült el, relatív szellemi szinten. Így a racionális szellemi képességeink, sajnos alkalmasak arra, hogy szinte teljesen elnyomják bennünk a lelki aktivitásunk lehetőségét. Gyakorlatilag, a szeretetet.
Ahhoz, hogy a természet intelligens részeként, természetesen élhessünk, tudatosan is fel kell vállalnunk a lelki érzéseinket. Mert számunkra, azok a legtermészetesebb adottságaink. Hiszen a lélek, az életünk kezdetétől a végéig változatlan marad. Csak a testi és a szellemi képességeink változékonyak. Ezért a szellemiségünknek, az a természetes alapfeladata, hogy a lelki érzéseinket fejezzék ki értelmes módon. Amíg ezt teszi a szellemiségünk, addig boldogok lehetünk. Mert a lelki érzéseink vannak kiszolgálva szellemi szinten. Márpedig, az ember addig lehet csak boldog, amíg a lelki vágyai rendre megvalósulnak.
Ennek érdekében kell minden este lefekvés után elképzelni magunknak néhány olyan dolgot vagy eseményt, amit másnap, a lelki vágyaink szerint szeretnénk megtapasztalni. De a racionális módon gondolkodó szellemi emberek, a legtöbb esetben arra gondolnak, amit nem szeretnének megtapasztalni. Megpróbálják ésszerű módon kizárni annak az elvi lehetőségét, ami ártalmas lehetne számukra. Ilyen módon az elképzeléseikben, éppen azt határozzák meg, amit nem szeretnének megtapasztalni. Ami persze, rendre meg is valósul az életünkben. Mert a valós elképzeléseinknek, valóságformáló hatása van. Hiszen azok, a jövőnkre irányuló terveink, elvárásaink.
De természetes elvárásainkká csak akkor válhatnak az elképzeléseink, ha ezek a mentális módon formált képzeletbeli terveink, mindig a lelki vágyainkat tükrözik. Vagyis, ha kizárólag mindig azt képzeljük el valóságosnak, amit a lelki vágyaink szerint szeretnénk megtapasztalni. Mert, csak az tehet bennünket boldoggá. Ezért, ha a lelki vágyainkat szellemi szinten szolgáljuk, az a boldogságunkhoz vezető egyetlen út. Ezért olyan természetes ez azok számára, akik már így élnek.
Természetesen, a mások elképzelései által reánk irányuló sorsot, továbbra is lehet követni. De teljesen öntudatos életet, csak olyan ember élhet, aki a saját elképzelései alapján él. Ami persze, lehet szinkronban mások elképzeléseivel is. De csak úgy, hogy mindig a lelki vágyait képzeli el, egyre racionálisabb módon. Az ilyen módon megtervezett jövő, olyan dolgok és események megtapasztalását teszi számunkra lehetővé, amelyek állandóan örömökkel telítik a sorsunkat. Ennek a folyamatossá vált örömérzéseknek a neve, nem más, mint a boldogság.
A lélek által, Isten élteti az embert. Éppen úgy, mint minden más élőlényt. De a többi élőlénnyel szemben, az embernek szellemi képességeket is adott. Ez a szellemiség, szabad akarattal ruházta fel az értelmes embereket. Ez a szabad akarat, a tudatos döntéseinkben nyilvánul meg. De, az objektív anyagi valóságban, nem tehetünk meg bármit büntetlenül. Így a szabad akaratunk képessége, csupán a szubjektív szellemi képességeinkre vonatkozik. Tulajdonképpen arra a szubjektív lehetőségünkre, hogy bármit el tudunk képzelni valóságosnak.
A fejünkben az agyunk, anyagi szintű képességekkel bír. Ezért, relatív tényező az. Benne az elménk, szintén relatív képességekkel bír, amig a szellemi gondolatainkra tudatos. De ebben a maréknyi agyunkban, mégis abszolút lehetőség rejlik. Mert, bármit el tudunk képzelni benne valóságosnak, amit csak akarunk. Így az elménkben a képzelet lehetősége, már Isteni hatáskört jelent. Éppen ezért kell elképzelnünk valóságosnak, minden lelki vágyunkat. Mert a lelki vágy gyakorlatilag, Isten reánk irányuló szándéka. Ami boldoggá tehetne bennünket, ha megvalósulna. De megvalósulni csak akkor képes, ha a reális elképzelés szintjén, tudatosan is hozzájárulunk ahhoz.
Mert a reális elképzelés által, az Isteni szándékot szinkronba hozzuk, a mi saját szellemi gondolatainkkal. Tulajdonképpen, közös nevezőre hozzuk azokat. Amikor az ember ugyanazt akarja, amit Isten, akkor létrejön a lelki vágyaink teremtési folyamata. Isteni rendben. Mert a szellemi képességeinket éppen arra használtuk, amire Isten természetes módon adta azt számunkra.
Minden értelmes ember, csak addig lehet ÚR az elméjében, amíg ezt az Isteni szabályt tudja és követi szellemi szinten. Nem elég tehát, Istenben hinni. A hitünket bizonyítani is kell. Mégpedig, a lelki vágyaink szellemi szintű elképzeléseivel. Hiszen, csak így élhetünk, Isten reánk irányuló szándékaival. Vagyis, amikor azt imádkozza valaki, hogy „Legyen meg a Te akaratod”, akkor gyakorlatilag azt jelenti ki, hogy történjen minden az Isten által küldött lelki vágyai szerint. Mivel, a lelki vágyaink, azok a reánk irányuló Isteni eredetű szándékok, ami az Isteni akaratot jelenti számukra. Ezért, addig vagyunk Urak az elméinkben, amíg nem a felmerülő problémák irányítják a szellemi gondolatainkat, hanem a lelki vágyainkban jelentkező Isteni megoldások elvi lehetőségei. Aminek a valóságát reális módon elképzelhetjük minden nap, előre megtervezhetjük napi szinten is.
Isten tehát, a lélek által folyamatosan velünk van, amíg élünk. Ha akarjuk, ha nem. Az elménkben tudatosodó lelki vágyaink alapján, folyamatosan megüzeni nekünk az akaratát. A reális képzelet segítségével pedig, mi magunk is részt vehetünk, a tudatos teremtés folyamatában. Így a teremtés Isteni hatásköre, az értelmes emberek jussa Istentől. Ennél fogva, bármikor megváltoztathatjuk a sorsunkat, ha a lelki vágyaink szerint értelmezhető Isteni útmutatást fejezzük ki a szellemi gondolataink segítségével. Mert a lelki vágy, csupán egy intelligens érzés. Mentális módon irányítható lelki erőhatás. Ezeknek a lelki erőhatásoknak kell, a szellemi gondolataink informatív értékeivel, értelmes célokat meghatározni. Olyan mentális formákat, amelyek képzeletbeli dolgokat vagy eseményeket realizálnak számunkra. Isten pedig, az elménkben tudatosan realizált vágyainkat valósítja meg számunkra.
Ezért érdemes minden este lefekvés után elképzelni, néhány dolgot vagy eseményt valóságosnak, amit a lelki vágyaink szerint szeretnénk másnap megtapasztalni. Mert a lelki vágyaink elképzeléseivel, szellemi szinten is megtervezzük azt, amit Isten nekünk szánt. Így az Isteni eredetű lelki erő, és az ember szellemi szintű elképzelése, egy közös mentális formában egyesül. Ez a mentális forma, mint EEG-agyi mágneses hullám jelenik meg a valóságunkban.
Az elektromos tulajdonságú anyagi agyunk tehát, jól mérhető mágneses hullámokat gyárt a hiteinkből. Ezek az agyi mágneses hullámaink fognak hatást gyakorolni, az életünk elektromos anyagi dolgaira és eseményeire. Mégpedig olyan módon, hogy a mágneses hullámokban a hatásterjedés sebessége, mindig fénysebességű. Míg az elektromos anyagi valóságban, legfeljebb egyharmad fénysebességet érhet csupán el. Ezért, amíg alszunk, az agyi mágneses hullámunk, az agyagi szintű életeseményeink elé hatolnak, és beállítják számunkra azokat az induktív paramétereket, amelyek szerint azoknak történniük kell. Így a dolgainkat és eseményeinket induktív módon működtető kozmikus szintű mágneses hullámok, a vágyaink szerit alakíthatják számunkra a történéseket.
Mert az objektívként megismert anyagi valóság, minden lehetséges alkotóeleme, rezgésnek minősül. A kozmikus szintű mágneses hullámok másodrezgéseinek. Ezért az abszolút Létezés, eleve kétféle valóságra osztható elméletben. A primer alapot képviselő szubjektív valóságra. Amelynek kizárólag mágneses tulajdonságai vannak. Valamint, a szekundernek minősülő objektív, anyagi szintű elektromos valóságra.
De, mivel az objektív valóság, a szubjektív valóságból nyilvánult meg és abban is működik rezgési szinten, ezért az, elektromos és mágneses egy időben. Ha azonban, felfelé haladva elhagyjuk a légterünket, akkor a mágneses alapú szubjektív valóságba kerülünk. Amelyben a mágneses hullámok kialakulhattak, és induktív módon fenntartják az elektromos alapú objektív másodrezgéseket. A mágneses hullámoknak két alapvető összetevője van. A frekvencia és a hullámhossz. A hullámhossznak informatív értéke van, mert különbséget képes tenni a mágneses hullámok között. Míg a frekvencia által, az energia terjed, a hullámhossz által meghatározott irányba.
Az a mágneses alaphalmaz pedig, amelyikben a mágneses hullámhossz révén információ alakulhat ki, tárolódhat el, és közlődhet induktív módon az elektromos anyagi valóság felé, elmének és memóriának minősül egyben. Így az Univerzum mágneses alaphalmaza, amely a kozmikus szintű bolygó és csillagközi teret képviseli, abszolút Elmének és Memóriának minősül. Amelynek ennél fogva sajátságos, szintén abszolút értékű Öntudata és Tudatossága van. Ezt a kozmikus szintű Tudatosságot nevezi a vallás Istennek.
Isten tehát, mint kozmikus szintű Tudatosság, beállította számunkra azokat az induktív paramétereket, amelyek szerint az elektromos anyagi világ objektív valóságának működnie kell. Ezeket az induktív paramétereket nevezi a tudomány, kozmológiai állandóknak. Már 28 ilyen kozmológiai állandót fedeztek fel. Ilyen kozmológiai állandó lett számunkra, a fény sebessége is.
Az emberi lélek is, ami életet bennünket egy ilyen, reánk irányuló kozmikus szintű mágneses hullám frekvenciája. Amelyben az életünk energiája terjed hozzánk. Ebből a mágneses energiából nyerünk, induktív módon annyi elektromos tulajdonságú életerőt, amennyire csak szükségünk lehet. Ezt az elektromos életerőt azonban, már vitalitásként szokták emlegetni.
Amikor ez a kozmikus eredetű induktív viszony megszűnik, az ember meghal. Mert a reá irányuló kozmikus szintű mágneses hullám, már nem közvetíti felé a frekvenciája által közölhető életenergiát. Amit a lélek jelent. A lélek mágneses frekvenciájának a kozmikus eredetű torlónyomása, egy átlagemberre vetítve, körülbelül 21 gramm. Amely súlyértékben kifejezett nyomásérték, a halál pillanatában megszűnik. A lélek tehát, valóban nem hal meg. Csupán felszabadul a testi kötöttségéből. Mert a testre irányuló induktív viszonya feleslegessé vált.
De, ma még élünk. Isten folyamatosan velünk van. Isten törődik velünk, mert lelki vágyakat tudatosít az elménkben. Ahol a reális képzelet segítségével, értelmes mentális célokat határozhatunk meg számukra. Ilyen módon, mi magunk tervezhetjük meg a sorsunkat. Azt a sorsot, amit mindenképpen meg kell tapasztalnunk az életünk során.
Ha azonban, a lelki vágyainkat figyelmen kívül hagyjuk, és egyéb szellemi szintű elképzelések alapján éljük az életünket, akkor eltérünk az Isteni vezetéstől. Mert, tudatosan elnyomjuk a szellemi aktivitásunkkal, a lelki érzéseinket. Természetesen, így is lehet értelmes módon élni. Ami olykor örömökkel is járhat. De tartós boldogsághoz nem vezethet.
Tudomásul kell vennünk végre azt, hogy Isteni eredetű lélek által éltetett értelmes emberekként nem élhetünk Isten nélkül büntetlenül. Így, aki az Isteni vezetés nélkül él, kizárólag szellemi szinten irányított életet, gyakorlatilag önmagát bünteti. Mert, megfosztja saját magát, az Isteni vezetés által megtapasztalható boldogságtól. Teljesen öncélú módon. Mivel, csupán szellemi szinten élve, nem élhetünk lelki életet. Így a lelkünknek, vissza kell nyernie azt a természetes lehetőséget, hogy szellemi szinten fejezzük ki az érzéseit. Csak így élhetünk szinkronban, a reánk irányuló Isteni vezetéssel.
A szellemi képességünk, az elektromos felépítésű agyunk mágneses adottsága. Ezért, az agyunkban funkcionáló elménk természetes alapfeladata éppen az, hogy a lelki érzéseinket értelmes módon kifejezésre juttassák. Hogy a lelki érzéseink mentális erőhatásai, reális célok megvalósításai felé irányuljanak. Amit a szellemi gondolataink informatív értékeivel határozunk meg számukra. Ilyen módon, már kifejezésre juttatott hiteinkként jelennek meg az agyunkban, a lelki érzéseink és a szellemi gondolataink. Mint EEG-agyi mágneses hullámaink.
Vagyis, hinni Istenben és kifejezésre juttatni a hiteinket, az két teljesen különböző dolog. De, egyik sem zárhatja ki a másikat. Mert, csak elkötelezett Istenhittel vagyunk igazán képesek, a vágyainkban jelentkező Isteni útmutatások szerint tudatos elképzeléseket formálni az elménkben. Ami már, a stabil Istenhitünk mellett, a kifejezésre juttatott hiteinket képviseli. Azokat a folyton változó relatív hiteinket, amelyeknek valóságformáló hatása van a sorsunkra nézve. Másképpen kifejezve, abszolút értékű Istenhittel kell a vágyainkban jelentkező relatív érzéseinket kifejezésre juttatnunk ahhoz, hogy azok, teremtésre alkalmas hitként jelenjenek meg az életünkben.
Így a jövő, csak azok számára vak, akik kizárólag a szellemi képességeik szerint élve, elvakítják a lelki érzéseinket. Teljesen elnyomják azokat az elméjükben. Azokat a lelki érzéseiket, amelyeket éppen a szellemi gondolataikkal kellene kifejezniük értelmes módon. De a boldogságra alapozott jövő, előre megtervezhető. Isteni rendben. Csupán arra van szükség, hogy az elménkben tudatosodó lelki vágyainkat, mindig fejezzük ki értelmes módon a szellemi gondolatainkkal is. Napi szinten.
Így minden este, képzeljünk el néhány dolgot vagy eseményt olyannak, amilyennek szeretnénk megtapasztalni, a lelki vágyaink szerint. Mert, ez az igaz esti ima. Amelyben az Isteni vezetést, tudatosan is követi az ember az elméjében. Így a megtapasztalható sors, Isteni rendben alakítja számunkra az eseményeket. Általunk teljesen megtervezett módon.
Matécz Zoltán
2022.10.13.
