Információ értelmezése.
Az információ mibenléte, még nincsen konkrét módon megfogalmazva a tudományban. Így a különböző tudományos ágazatok, mindig más értelemben, egészen más értelmezés alapján használják ezt a fogalmat is. Teljesen általános jelleggel. Inkább, csak körül írják azt, hogy mi is a fogalom tudományosan elfogadható értelmezése.
Hazánkban az „in” előtag, fordított helyzetre utal. Így például, az „indirekt” kifejezés, éppen azt jelenti, hogy valami nem szándékos. Nem direkt módon jött létre. Hanem a véletlenszerűség eredménye. Vagy például, az „inkorrekt” kifejezésünk, éppen arra utal, hogy valami nem tisztességes. Nem korrekt.
Az „információ” fogalma azonban, nem magyar eredetű. Egy olyan angol jövevényszóról van szó, amelyik hazánkban is meghonosodott. A számítógépes technológiával együtt. Ezért a fogalmi jelentését, az én véleményem szerint, az angol ragozási rendnek megfelelően érdemes kutatni. Ahol az „in” előtag, a magyar „ban-ben” ragpárnak felel meg. Míg a „formation” utótag, az anyagi minőség strukturális szerkezetű „képződményére” utal. Így az „information” szó gyakorlatilag, éppen arra céloz, hogy a lehetséges információ, tulajdonképpen benne van az alakzatot, a formációt képviselő anyagi struktúrában. Amit, a különböző viszonyított mérések összegezett részadatai alapján érthetünk csak meg. Így az „in formation” szó, így külön írva, konkrét módon éppen azt jelenti, hogy valamilyen értékelhető adatok vannak, az anyagi struktúrát képviselő formációban.
Az összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségek, az Univerzum mágneses erőterének az induktív hatására alakultak ki, vettek fel strukturális szerkezetet, nyilvánultak meg. Ezért a mérés által viszonyítható adatokat, a kozmikus szintű mágneses hullámok terhelik induktív módon, az elektromos anyagi minőségekre. Így a viszonyítást jelentő méréseink által, olyan relatív rész-adatokat szerezhetünk, amelyek együttesen, közvetett módon utalhatnak arra a teljes informatív értékre, amit a mágneses hullámok képviselnek. Abszolút módon.
Ahhoz, hogy ezt az állítást tisztábban megértsük, az abszolút Létezést kell elméletben szétválasztanunk. Összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazokra, amit az égitestek jelentenek. Bele értve a mi Földünket is. Valamint, az oszthatatlan alaptömegek teljes közege által biztosított, mágneses alaphalmazra. Mivel az elektromos megosztás képességével, csak összetett szerkezetű elektromos anyagi részecskék bírhatnak, ezért az oszthatatlan alaptömegeknek jutott a mágneses hatások közvetítésének a kényszere.
Az Univerzumban a helyet, a mágneses alaphalmaz tölti ki. Amelynek minden egyes oszthatatlan alaptömege, csak rezegni képes. Mert a fix alátámasztás és a stabil felfüggesztés hiányában, az egyensúlyi helyzetüket állandóan csak keresik. A szervezettnek mondható együttes rezgéseik által pedig, longitudinális felépítésű, kozmikus szintű mágneses hullámokat alakítanak ki. Amelyek éppen úgy működnek, mint Newton soros ingája. Mágneses erőtérré alakítva ez által az egész mágneses alaphalmazt. Amelyben a mágneses hullámok torlónyomása, minden anyagi részhalmaz elektromos erőterére, induktív hatást gyakorol.
Newton soros ingáján, az egymás után fonállal felfüggesztett golyók, szorosan egymáshoz érnek. Ha az első golyót kilendítve elengedjük, akkor az, a második golyónak csapódva, egyetlen közvetlen felületi érintkezésen alapuló erőimpulzus által közvetíti azt az erőhatást, amit a kilendülésébe fektettünk bele. Ez az impulzus, longitudinális jellegű hullámszerű módon, végigfut a teljes golyósoron. Majd a végén, az utolsó golyó kilendülését fogja előidézni. Mert az utolsó golyó, a további impulzusátadási lehetőség nélkül, a saját lendületére fogja használni azt az erőhatást, amit az utolsó előtti golyótól kapott a hullámszerű folyamatban.
Ha pedig, két, három, vagy éppen négy golyóval kezdjük a folyamatot, akkor a golyósor végén két, három, vagy éppen négy golyó fog kilendülni. Szigorúan megtartva a hullámszerű folyamatban, a hatásmegmaradás fizikai törvényét. A kozmikus szintű mágneses hullámok pedig, éppen így működnek. Ahol a golyósort felépítő golyókat, az Univerzum tovább már oszthatatlan, egységnyi alaptömegei képviselik.
Az anyagi részhalmazok elektronjai pedig, ugyanannak a mágneses alaphalmaznak az oszthatatlan alaptömegekből építik fel az elektrosztatikus erőtereiket, mint amelyik a szubjektív alaphalmazt alkotja. A hozzájuk közelebb lévő oszthatatlan alaptömegekből. A kétféle erőtér között az a különbség, hogy a mágneses alaphalmazban a hatásterjedés iránya, mindig lineáris. A kozmikus szintű mágneses hullámoknak köszönhetően. Míg az elektronok elektrosztatikus erőtereiben, mindig centrális a hatásterjedés módja. Mert az elektrosztatikus erőterek, hűségesen követik az elektronjaik kialakult keringő és forgó mozgásformáit.
Így a sok elektronnak az elektrosztatikus erőtere, egységesnek mondható elektromos erőteret biztosít, az anyagi részhalmazok számára. Szinuszos jelleget kölcsönözve benne, a hatásterjedés módjának. De, ugyanazon a mágneses alaphalmazon belül a kétféle erőtér, mindenképpen egymás ellen funkcionál. Egymás hatását próbálják egymásra terhelni. De ebben a közvetlen felületi érintkezésen alapuló folyamatos induktív viszonyban, mégis mindig a mágneses erőtér marad a domináns.
Mert az Univerzumban, az összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségek, 4-5 %-ot tesznek ki csupán. Ezt állítja a tudomány. A többi térrészt, a mágneses alaphalmaz képviseli. Mágneses erőtérként pedig, tökéletesen uralva az Univerzum terét. Így a kozmikus szintű mágneses alaphalmaz mozgási, létezési teret biztosít, a benne és belőle kialakult, összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok objektív valósága számára.
A kozmikus szintű mágneses hullámoknak, két alapvető összetevője van. A hullámhossz és a frekvencia. Az én véleményem szerint, a hullámhossznak informatív értéke van. Mert az határozza meg, a mágneses hullám hatási irányát és végső célját. Míg a mágneses frekvencia által, az energia terjed. A hullámhossz mentén egymás után felsorakozott erőimpulzus sorozatok által. Mint az oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű részerő hatásainak az egy irányú folytonossága.
Így az indukció jelensége, a kétféle erőtér között valósul meg. A mágneses erőtér és az elektromos erőterek között. Ez az induktív folyamat, éppen úgy működik, mint a gépjárműveinkbe épített robbanómotorok. Ahol a dugattyúk nagy energiájú lineáris mozgása, dinamikus forgómozgásként jelenik meg a főtengelyre vetítve. Így a mágneses hullámok frekvenciái által közvetített energia, elektromos erővé alakul az induktív viszonyban. Míg a kozmikus szintű mágneses hullámok hullámhosszainak az informatív értékei, az elektromos anyagi minőségek formációit, alakzatait, strukturális felépítését határozzák meg. Így az indukciós folyamat, a kétféle erőtér között átalakítja, transzformálja, modulálja, konvertálja, a mágneses hullám informatív értékét és energiáját. Elektromos erőt és strukturális szerkezetet megvalósítani képes formációt biztosítva, az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok számára.
Így az elektromos anyagi részhalmazok, a reájuk irányuló kozmikus szintű mágneses hullámok hullámhosszának az informatív értékei alapján vesznek fel, szerkezeti struktúrát biztosítani képes formációkat. Amit például, az atomok is jelentenek. Amelyek kémiai szinten vegyülni képesek. Vagy éppen, az atomokból felépült rács és kristályrács alapú anyagi szerkezetek. Esetleg az amorf, kristályos alakzat nélküli szerkezetek. Amelyek viszonyításai során, különböző relatív adatokat ismerhetünk meg róluk. Ezek a fizikai szinten megmérhető relatív részadatok, együttesen alkalmasak arra, hogy meghatározzák számunkra, az őket kialakítani képes, kozmikus szintű mágneses hullámhossz informatív értékét. Ami abszolút módon valósította meg őket.
Így az információ mibenléte, azokban a kozmikus szintű mágneses hullámoknak a hullámhosszaiban gyökerezik, amelyik induktív módon megnyilvánította, a viszonyítható elektromos anyagi részhalmazokat. A mágneses alaphalmaz, meg nem nyilvánult oszthatatlan alaptömegeiből. Amelyek teljesen láthatatlanok számunkra. Akkor is, ha mágneses vagy elektromos erőteret képeznek éppen.
A mi objektív anyagi valóságunk, elektromos és mágneses egy időben. Azaz, objektív és szubjektív egyszerre. Ezért lettek, Maxwell óta „elektromágneses” jellegűek az elektromos jelenségek. De az indukció eseménye, továbbra is egyértelműen utal arra, hogy minden elektromos jelenség, mágneses okokra visszavezethető okozat csupán. Mivel azonban, az indukció két irányú jelenség, ezért a fokozott elektromos aktivitás, mágneses hullámokat alakít ki a mágneses térben.
Amikor az elektromos erőtér, mágneses hullámot generál kifordított induktív módon, akkor szokták azt mondani, hogy egy foton „kirepült”. Egy foton, elindult a mágneses térben. De a foton, nem egy önálló részecske. Hanem a fényt közvetíteni képes mágneses hullám egyetlen erőimpulzus sorozata. Amelyek egymásutánisága, a mágneses frekvenciát építik fel. Ilyen módon, a mágneses hullám frekvenciája által szállítható energia legkisebb mérhető, diszkrét adagja. Mivel a mágneses hullámot kialakító oszthatatlan alaptömegek mérete igen kicsi, az elektronoktól is legalább ezerszer kisebb, ezért az általuk felépített erőimpuzus sorozatok egy irányú rezgéseiben terjed az energia. Periodikus jelleggel együtt rezegve.
Így az energia kvantuma, nem egy darab egységnyi kiterjedésű oszthatatlan alaptömeg, hanem az oszthatatlanok által felépített, egyetlen erőimpulzus sorozat a mágneses hullámok frekvenciáiban. Ami attól vált diszkrétté, hogy minden mágneses frekvencián, más és más az oszthatatlanok által képviselt alaptömegek darabszáma, az általuk kialakított erőimpulzus sorozatokban. Miközben a frekvenciában terjedő energia sebessége állandó. Ami a fény sebességével azonos.
Így a fény gyakorlatilag olyan, számunkra teljesen láthatatlan mágneses hullám, ami az elektromos anyagi minőségekre induktív módon hatást gyakorolva válik, látható elektromos eseménnyé. Főképpen a légterünket biztosító gázokban. Ha pedig, a légterünkben felfelé haladva, elhagyjuk a bioszféránk egyre ritkuló anyagi határát, akkor a bolygó és csillagközi térbe hatolunk. Az űrbe. Ahol, már nincsen elektromos anyagi minőség. Az már, az Univerzum tisztán mágneses tere.
Így a többi égitestek felől érkező fény, jól látszik az általunk láthatatlan mágneses téren keresztül, de az Univerzum mágneses terében, csak, mint mágneses hullámok képesek terjedni azok. Az elektromos tulajdonságaik nélkül. Az általunk kifelé irányított fény pedig, szintén csak a bioszféránk határáig képes elektromos tulajdonságokat mutatni. Onnan már csak, mint mágneses hullám terjedhet tovább. Így a Földi fények hatása, jól látszik a világűrből is, mert a mágneses alaphalmaz teljesen átlátszó.
Az atomok belseje sem üres. Mert azokat is, a mágneses alaphalmaz tölti ki. Mágneses vagy elektromos erőteret biztosítva az atomokon belül is. Így az atomok, egyáltalán nem üresek. Hanem éppenséggel, teljesen tele vannak. A mágneses alaphalmaz egységnyi kiterjedésű oszthatatlan alaptömegeivel. Éppen úgy, mint a világűr. Ami szintén nem üres. Hiszen a mágneses alaphalmaz, mozgási létezési teret biztosít, a benne és belőle kialakult elektromos anyagi részhalmazok számára. Mert az anyagok megnyilvánulni, csak a meg nem nyilvánult, mágneses alaphalmazból voltak képesek. A kozmikus szintű mágneses hullámok aktív konfrontációi révén.
A mágneses alaphalmazban, az oszthatatlan alaptömegek állandó rezgést végeznek. Ami nem jelent semmiféle viszonyítható változást. Az általuk kialakult kozmikus szintű mágneses hullámokban pedig, az energia hatása terjed. Ami viszonyítható változásként, csak az induktív hatása következtében értelmezhető. De magát, a mágneses alaphalmazt nem módosítja. Csupán az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok viszonyítható állapotait befolyásolja. Vagyis, a mágneses energia az Univerzumban, állandó marad. Nem alakul át elektromos erőhatásokká. Csupán induktív módon előidézi azokat. Ezért, az energia megmaradási törvényével párhuzamosan, a tömeg megmaradási tételét is tudomásul kell vennünk. Mert az energiából, sohasem lesz tömeg, és a tömeg sem alakulhat át energiává.
A kozmikus szintű mágneses hullámok egymásra hatásának a következtében, a pozitív interferenciában érintett oszthatatlan alaptömegek meghatározott mennyiségű részközege, összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségekké alakult. A rezgéseik helyett, centrális irányú áramlásba kezdtek, és fúziós jelleggel egyesültek. Amit az égitestek valósítottak meg. Mint az Univerzum „atomjai”. Amikor pedig, egy elektromos szerkezetű anyagi részhalmazt, induktív módon fenntartani képes kozmikus szintű mágneses hulláma megszűnik, akkor az anyagi szerkezete, az őt fenntartó információ és energia nélkül széthullik. Ismét oszthatatlan alaptömegekké esik szét. Nagy erővel, a mágneses térbe sugárzódik. Ez az annihiláció jelensége. A szétsugárzódó oszthatatlan alaptömegek nagy erejű áramlása, megszelídül a mágneses térben, és újra felveszik, az ott uralkodó alapvető rezgési feltételeket. A számunkra teljesen láthatatlan mágneses közeg részévé alakulva.
Ez az égitestekké szerveződési fúziós folyamat, az Univerzum centrumában a legaktívabb. A mi galaxisunk pedig, az Univerzum peremkerületében van. Így a relatív egyensúlyon alapuló harmónia állapotában kering. A mi Földünkkel együtt.
Ahogy a megnyilvánulás, az anyaggá szerveződés, vákuumhatást vált ki a mágneses alaphalmazban, úgy az annihiláció szétsugárzó folyamata, éppen ellentétes módon, arányosan csökkenti a fennálló vákuum állapotát. Így a mágneses alaphalmaz, az elektromos anyagi világunk számára, végtelennek minősül. Mert az anyagi minőségek, nem képesek behatárolni a mágneses alaphalmazt. Miközben az elektromos anyagi részhalmazok, végesnek minősülnek a mágneses alaphalmaz számára. Hiszen a mágneses hatások, könnyedén átjárják azokat. Így a mágneses alaphalmaz, abszolútnak minősülő teret biztosít számunkra. Míg a benne és belőle megnyilvánult elektromos anyagi részhalmazok, relatív képződmények csupán. Így a „minden relatív” állítás, csak az elektromos anyagi minőségekre vonatkoztatható. Az Univerzum mágneses alaphalmazára nem.
Oly annyira, hogy a mágneses alaphalmazban uralkodnak, azok a mágneses alapú kozmológiai állandók, amelyek az elektromos anyagi minőségek működési feltételeit, induktív módon meghatározzák. Ilyen kozmológiai állandó például, a fény sebessége is. Ami a relatív világunkban, mindig abszolút. De a tudomány már, vagy 30 féle ilyen kozmológiai állandót ismer. Amelyek nélkül, az anyagi világ nem is működhetne. Ezért a kvantumpszichológia, már régóta intelligens Univerzumról beszél.
Az én véleményem szerint pedig, az a mágneses alaphalmaz, amelyikben a kozmikus szintű mágneses hullámhosszok által, információ alakulhat ki, tárolódhat el, és közlődhet induktív módon az elektromos anyagi részhalmazok felé, elmének és memóriának minősül egyben. Az Univerzum abszolút Elméjének, és Memóriájának. Amelynek ennél fogva, szintén abszolút értékű Intelligenciája, Tudatossága és Öntudata van.
Ez a kozmikus szintű Öntudat állította be Intelligens módon, azokat a mágneses alapú kozmológiai állandókat, amelyek az elektromos anyagi minőségek induktív működési feltételeit meghatározzák. Kivétel nélkül. Így az értelmes emberi élet is, a reánk irányuló kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája által van éltetve. Ezért, a lélek nem más, mint a reánk irányuló kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája. Ezért, a lelkünk energiája képes bennünket motiválni, és biológiai szintű elektromos erőhatásokat biztosítani számunkra. A kozmikus szintű mágneses hullámunk reánk irányuló torlónyomása, egy felnőtt ember testét, körülbelül 21 grammnyi torlónyomással terheli. Ami lélekként, a halál pillanatában felszabadul.
Az emberi elme értelme, állandóan viszonyítva adatokat gyűjt, hogy megérse a kozmikus szintű mágneses hullámok által induktív módon közvetített információ mibenlétét. Amely által, az elektromos anyagi részhalmazok, strukturális szerkezetű formációi kialakulhattak és stabilan viszonyítható állapotban vannak. Ez a viszonyításokon alapuló folyamat, sohasem ér véget. De, a mi elménk és memóriánk véges, relatív mentális tényező csupán. De arra mégis alkalmas, hogy az Univerzum mentális adatbázisára csatlakozzon és onnan, bármilyen abszolút értékű információt „letöltsön” magának, igény szerint. Meditatív elmeállapotban.
Az agyunkban az elménk, éppen úgy működik, mint egy mentális jellegű adó-vevő berendezés. Így közvetlen mágneses viszonyban állunk, az Univerzum mágneses alaphalmaza által képviselt abszolút Elmével. Így meditatív elmeállapotban, éppen a vevő funkció működik. Míg a képzeletalkotás során például, az adó funkciónk munkálkodik.
Mert meditatív elmeállapotban az elménk, nem a szellemi gondolatainkra tudatos, hanem a lelki érzéseinkre. Azokon keresztül pedig, a lelkünkre. Amit a reánk irányuló kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája biztosít számunkra. Amikor pedig, már a lelkünkre válik tudatossá az elménk, akkor arra a kozmikus szintű mágneses hullámhosszra is tudatossá válik egyben, amelyik azt felénk irányítja. Ami az Univerzum abszolút Elméjének és Memóriájának az elválaszthatatlan része. Így a reánk irányuló kozmikus szintű mágneses hullámunkon keresztül, az Univerzum mágneses alapú mentális adatbázisába tekinthetünk.
Onnan pedig, olyan információkat „tölthetünk le”, amelyek tökéletesen képviselik az abszolút Tudatosság Intelligenciáját. Mert minden lehetséges adatot megkapunk általa azonnal. Ami az abszolút értékű mágneses információt, relatív módon képes kifejezni számunkra. Ilyen módon, azonnal tökéletesen megértjük, a kozmikus jellegű adatbázisból letöltött információk mentális jelentését. Az ő lehetséges relatív részadataival nélkül.
Az elménk, nagyon sokszor kerül meditatív állapotba. Mert minden olyan mentális művelet meditatív elmeállapotnak minősül, amikor a lelki jelenlét aktuális pillanatára tudunk fókuszálni. Így a viszonyítás, meditatív elmeállapotnak minősül. A képzeletalkotás képessége, meditatív elmeállapotnak minősül. Az álom, szintén meditatív elmeállapotnak minősül. Minden olyan gondolkodási folyamat, ami a jelen pillanatában tartja az elménket, meditatív elmeállapotnak minősül.
Amikor azonban, a memóriánkban tárolt emlékeinket szemlélve, a múltban vagy az elképzelt jövőben kalandozunk, akkor szellemi szintű „időutazásban” veszünk részt. Mert a memóriánkban, a szellemiségünk a mentális adatbázisunk emlékeinek a „raktárkezelője”. A szellemiségünk, állandóan a rendelkezésére álló mentális adatbázisát ellenőrzi. Amint talál egy logikai hibát vagy ellentmondást közöttük, azt azonnal átküldi az elménkbe, tudatosodás céljából. Több ezer ilyen szellemi szintű gondolatunk ébredhet napi szinten.
A viszonyítást végző elménket tehát, az intelligens lelkünk uralja. Míg a memóriánkban, a szellemiségünk az úr. Így a lélek, a szellemiségünk értelmes irányítása mellett, mindig azt az életszerepet vállalja fel, amit tudatosan kialakít számunkra a szellemiségünk. A memóriánkban tárolt emlékeink sajátságosak, a lelki eredetű élettapasztalataink alapján gyűlnek fel. Hiszen az elménkben, a lelkünk gyűjt egyedi jellegű tapasztalatokat az életünk eseményeiről. Amit a memóriánkban tárol el emlékekként. Mivel a jelenben tapasztalt állapotok, a következő pillanatban, már csak emlékeink lehetnek. Így a lelkünk viszonyítási pillanatértékei, a memóriánkban halmozódnak fel, a szellemi szintű fiktív időérzetünket biztosítva ez által számunkra. Így az időnek, semmiféle objektív vonzata nem lehet. Kizárólag szubjektív jellegű az. Amit az égi mozgásformák perioditásaihoz rendeltünk.
Az óráinkat pedig, szintén az égi mozgásformák leképezései alapján szerkesztettük meg. Így az óránk, mindig csak egyetlen pillanatot képes mutatni számunkra, amikor megnézzük azt, hogy mennyi is a pontos idő. Azt a pillanatot, amelyiket az égi állapotok éppen, amúgy is felénk vetítenek. A szubjektív idő mérésére tehát, nincsenek műszereink. Csupán mechanikus jellegű óráink vannak, amelyeket az égi mozgásformák alapján állítottak be. Így az égi mozgásformák alapján, mindig más időpillanatot mutatnak számunkra, a velük szinkronban járó óráink. Azok aktuális állapotai alapján. Amelyekhez, az óránk által mutatott aktuális időpillanatokat rendelhetjük, a viszonyításuk során.
A filozófia pedig, éppen azzal foglalkozik, hogy megpróbálja az általunk viszonyított adatok alapján kialakult relatív emberi igazságokat, a meditatív elmeállapotban megszerzett, és így jogosnak vélt abszolút értékű információk igazságértékeihez igazítani. Ami a viszonyított részadatok hiányában már, egyből bölcsességnek számít az értelmes anyagi világunkban. Így a filozófia gyakorlatilag, a bölcsesség szeretetét jelenti. Az abszolút értékű mentális adatbázisból szerzett, kozmikus szintű információk szeretetét. Ezért a filozófia, éppúgy a relatív emberi értelem fejlődését szolgálja, mint más, relatív méréseken alapuló, és relatív adatok által meghatározható tudományos megállapítás. Az abszolút értékű információt logikus módon értelmezve, az általunk viszonyított adatok relatív világában.
Vagyis a szellemiségünk, az általunk viszonyított relatív adatokat kezeli. Míg a lelkünk, a teljes információkra fogékony. Mert az információk, már mentális képi megjelenési formát öltenek az elménkben. Amit a lelkünk szemlélhet vizuális jelleggel. De a szellemiségünk által kezelt relatív adatok alapján, módosíthatunk magunknak a reális elképzeléseinken, igény szerint. Így a filozófia valójában, szinkronba hozza a lelki eredetű abszolút informatív értékeinket, a szellemi szintű adatbázisunk egységnyi szintű relatív informatív értékeivel.
Így az elménkben kialakuló racionális logika, éppen azt jelenti, hogy a lelkünk, egyetért a szellemi szintű gondolatankkal. Amíg ez a mentális jellegű egyetértés nem valósul meg, addig mindig valamilyen irracionális jellegű logikai ellentmondás uralja az elménket. Amit a lelkünk, nem képes elfogadni. Ezért, további szellemi szintű gondolkodásra késztet bennünket. Mindaddig, amíg nem találunk a lelkünk számára is megfelelő racionális, ésszerű megoldást. Vagy el nem vetjük, a logikus megoldás keresésének a szellemi szintű lehetőségét. Így a filozófia jellegű viták alapja éppen az, hogy a filozófusok, a lelki szintű információs értékű mentális képi megjelenési formáikat, nem tartják azonos értékűnek, a szellemi szinten diktált tudományos értékű adatokkal. Mert azok, az információ egységnyi relatív részeiként, nem képesek a teljes információt értelmes módon kifejezésre juttatni.
Míg a memóriánkban honos szellemiségünk, a lélek által viszonyított adatokra támaszkodik, addig az elménket uraló lelkünk, komplett információk alapján fogad el bármit racionális módon logikusnak. Vagyis, míg a szellemiségünk az adatokat viszonyítja egymáshoz, hogy részinformációhoz jusson, addig a lelkünk, az komplett információk által formált mentális képekben fogad el bármit is valóságosnak. Az elménkben kialakítható reális képzelet segítségével. Itt és most, a lelki jelenlét viszonyítási pillanatában.
Így a képzelet által a tudatos elménk, összekapcsolja a szellemi gondolatank viszonyított adatokon alapuló relatív egységnyi informatív értékeit, a lelki érzéseink adatok nélküli informatív értékeivel. Egy közös mentális egységet alkotva. Amit az EEG-agyi mágneses hullámaink által, értelmes módon kifejezésre juttatott hitünknek nevezhetünk. Így a hiteinkben, már olyan képzeletbeli formációk jutnak kifejeződésre, amelyekről viszonyítható adatokat, csak a megvalósulásuk esetén vagyunk képesek biztosítani a szellemiségünk számára. Addig csak, megvalósulásra váró terveink maradhatnak azok a hitek.
Az értelmes módon kifejezésre juttatott hiteink azonban, a beléjük kódolt lelki érzéseink mentális erőhatásai miatt, mindig a megvalósulásuk felé fognak törekedni. Azaz, agyi mágneses hullámokként alkalmasak arra, hogy befolyásolják az elektromos anyagi dolgok és események induktív előfeltételeit a mágneses térben. Mivel pedig, a mágneses hullámokban a hatásterjedés sebessége fénysebességű, ezért azok, az elektromos eseményeink elé képesek hatolni a mágneses térben. Mert az elektromos hatásterjedés sebessége, legfeljebb egyharmad fénysebességet érhet el. Ami az elektronoknak, az atommagok körüli keringési tempója.
Ezért kedves olvasóm, Te mindig képzeld el a lelki vágyaidat, a szellemi gondolataid segítségével valóságosnak. Az a legjobb, ha minden este lefekvés után, de még elalvás előtt, elképzelsz magadnak néhány olyan dolgot vagy eseményt valóságosnak, amit másnap, a lelki vágyaid szerint szeretnél megtapasztalni. Majd térj nyugovóra azzal a biztos tudattal, hogy mindent jól elterveztél magadnak előre. Másnap pedig, tapasztald meg az ilyen módon megtervezett valóságodat.
Mert a hiteid által generált agyi mágneses hullámaid, tökéletesen alkalmasak arra, hogy az elektromos anyagi dolgok és események induktív előfeltételeit módosítsák számodra. A reális képzeletedben meghatározott lelki vágyaid alapján. Mert az elmédben funkcionáló lelked, a rendelkezésére álló információk alapján, már mentális képi megjelenési formákat határoz meg. Így a reális képzeletedben a mentális információ, képi megjelenési formát ölt. Amihez a lelked már, megvalósulásra érdemes, pozitív lelki érzések mentális erőhatásait biztosítja.
Így az információ, az elménk lelki eredetű képalkotási lehetőségét biztosítja számunkra. Amit a szellemiségünk adataival tudunk igény szerint módosítgatni. Mint az abszolút értékű információ relatív részleteivel. A lelki vágyaink igényei szerint. De a lelki vágyunk már, maga is egy olyan információ, amit a kozmikus szintű abszolút Elme vetít felénk. Intelligens módon. Így a lelki vágyaink, nem mások, mint az abszolút Elme reánk irányuló Intelligens szándékairól szóló információk. Amelyek a jövőnkre irányulva, azt határozzák meg képi formában, aminek a megvalósulásai boldoggá tehetnének bennünket.
Ezért nincs is más dolgunk, mint az ilyen módon tudatosodó lelki vágyainkat, reális jelleggel elképzelni valóságosnak a tudatos elméinkben. Vagyis, megvalósulásra méltó hitet formálni belőlük. Így az általunk meghatározott információk, a kifejezésre juttatott hiteinket alkotva, elektromos anyagi formát öltenek, az életünk megtapasztalható részeseményei között.
Az információt tehát, a kozmikus szintű mágneses hullámok hullámhosszai képviselik számunkra. Amelyek meghatározzák azt, hogy a frekvenciájuk energiaértéke, milyen mértékű induktív munkát végezzen, az összetett szerkezetű, elektromos tulajdonságú anyagi részhalmazokon. Az elektromos anyagi részhalmazokon végzett viszonyításaink pedig, relatív adatokat biztosítanak számunkra. Ezért lettek a relatív adatok, az abszolút értékű információnak a legkisebb értelmes alkotóelemei.
Matécz Zoltán
2023.02.01.
