Kereszt.
Az emberi elménk, egy összetett bioelektromos jellegű mentális adottságunk az agyunkban. Akkor tudatos, amikor figyelmet fordít a szellemi gondolataonkra és a lelki érzéseinkre. Csakhogy a szellemi gondolataink, a memóriánkban tárolt emlékeink, egységnyi szintű informatív értékeket képviselő adatai által alakulnak ki az elménkben. A lelki érzéseink pedig, komplett információkat képviselő, mentális képi formában jelennek meg ugyanott. Vagyis, amíg a lelkünk mentális képek alapján kommunikál, addig a szellemiségünk, a memóriánkban tárolt emlékeink, általunk viszonyított részadatai alapján. Az egységnyi, informatív értéket biztosító adatokból készít, általunk meghatározott információt. Ennél fogva, amikor szellemi szinten gondolkodunk az elménkben, akkor a lelkünk számára, mentális képi formát öltenek a gondolataink. Viszont, amikor az elménben lelki érzések tudatosodnak, azok mentális képi formáit, viszonyított részadatokként tárolja el a memóriánk. Éppen a szellemiségünk számára.
Az elménk, ezért képes arra, hogy elvonatkoztasson. A konkrét dolgoktól és eseményektől, az általános dolgok és események felé, illetve fordítva. Vagyis, a konkrét adatoktól, a mentális képet képviselő teljes információs értékekig. Így a lelki érzéseink szubjektív mentális képi formái, a szimbólumainkban jelennek meg számunkra, az objektív anyagi valóságunk formavilágába illeszkedve. Amikor pedig, viszonyít az elménk, akkor a mért adatok, a memóriánkba kerülnek. Ahonnan az elménk, bármikor előhívhatja az emlékeinket. Amelyek az elménkben újra tudatosodva együttesen, szimbolikus jellegű mentális képi formákat ölthetnek, a lelkünk számára.
Ennél fogva, amikor beszélünk vagy olvasunk, akkor olyan kommunikációt folytatunk, amelyben a szöveg megértése során, ideális mentális képi formák jelennek meg az elméinkben. Éppen azért, hogy a szellemi szinten közvetíthető mondanivaló lényegét, a lelkünk megértse. Amikor pedig, beszélünk vagy írunk, akkor a lelki érzéseink ideális mentális képi formáit mondjuk el, szellemi szinten kezelhető adatokkal. Amit az általuk használt, arra alkalmas ideális szimbólumok jelentenek.
Ilyen módon, minden hangnak meg van a saját, betű által vizualizálható szimbóluma. Így az írás során használt betűk nyelvtani sorrendje határozza meg a mondanivalónk lényegét akkor is, ha nem halljuk a szöveget, hanem csupán olvassuk azt. Mert a betűk által használt fogalmaink is, lexikális jelleggel, tovább szimbolizálnak valamilyen dolgot vagy eseményt. Így az olvasott szöveg megértése során jelenik meg az elménkben, az a mentális kép, amit a szöveg fogalmai szimbolizálnak. Ettől lesz az olvasás izgalmas, vidám, vagy éppen tájékoztató jellegű számunkra.
De, ugyanilyen szimbólumok például, a számok is. Ahol az egyes szám, a matematikai szinten kezelhető egységnyi alapmennyiséget határozza meg. Abszolút módon. Míg a többi relatív egész szám, az egységnyi alapmennyiséget meghatározni képes egyes szám, egész számú többszöröseit szimbolizálják. Valamint szimbólumok, a matematikai műveleteket meghatározni képes jelek is. Azt szimbolizálják, hogy a különböző matematikai mennyiségek között, milyen számtani műveleteket kell elvégezni, a végeredmény elérséhez.
De például, szimbólumokat használnak a KRESZ-ben is. Így a közúti jeltőtábláinkon, legalább száz féle szimbólum szabályozza a közlekedés biztonságos folyamatát. Amelyek, szinte az egész világon érvényesek. De a társadalmi életünket szabályozni képes egyéb jelek és ábrák is, olyan képi megjelenési formák, amelyek egytől-egyig szimbolizálnak számunkra valamit. Amit bárki megérthet. Mert olyan képek azok, amelyek kép-esek bennünket tájékoztatni.
Így a szimbólumok, mindig valamilyen információs értéket képviselnek. Ezért a hatályuk akkor is él, ha nem veszünk róluk éppen tudomást. Mert az informatív értékeiket, az információs mezőbe vetítik. A morfogenetikus mezőbe. Az anyagi minőségeket kitöltő mágneses erőtérbe. Amelyben azokat, mi érzékelhetjük. Abba a mágneses alapú információs mezőbe, amelyben a kollektív tudat is működik. Vagy éppen, a többi élőlény, amelyek a Föld körül vándorolnak tévedhetetlenül. Úgy a légtérben, mint a tengereinkben.
Ilyen szimbolikus módon jelennek meg olykor az irodalomban, a prózák és a versek is. Mint például, a „Feltámadott a tenger” című vers is. Ahol a tenger, az elnyomott népet szimbolizálja, míg a feltámadás eseménye, a nép forradalmi erejét. De a lehető legkomolyabb szimbólumkönyv, nem más, mint a Szent Biblia. Ahol minden személy, minden helyszín és minden esemény, szimbolizál valamit. Annak ellenére, hogy valós személyekről, helyszínekről és eseményekről számol be, történelmi hűséggel. Így, aki nem érti meg a Biblia szimbolikus üzenetét, az szellemi szinten, nagyon eltéved benne. Mert a Biblia valójában, az emberi elméről szól. Valamint arról, hogy a mi relatív elméink, milyen mentális viszonyban állnak, az Univerzum abszolút Elméjével. Azaz Istennel. A mágneses alapú információs mező abszolút Tudatosságával.
Így a szimbólumok, mindig azt jelentik, amit fogalmi szinten beléjük kódoltak. Ezért a mentális hatásuk mindig érvényes. Mert a szubjektív jellegű információs értéküket, az objektív valóság nem befolyásolja. Hiszen, éppen az a feladatuk, hogy az objektív valóság részeseményeit, mentális módon befolyásolják, szervezzék. Az emberi értelemre alapozott módon.
De szimbólum számunkra, az élővilág többi élőlénye is. Így például, a róka a ravaszság szimbóluma. A szamár a butaságé, míg a bagoly, a tudás szimbóluma. A galamb a béke szimbóluma, míg az oroszlán a bátorságé. A bika, az erő szimbóluma. A hangya és a méhecske a szorgalomé, míg a tücsök a muzsika szimbóluma. A birka pedig, a mindent elviselő ostoba ember szimbóluma. A gyík a gyorsaság szimbóluma, míg a lajhár a csigával együtt, éppen a lassúságot szimbolizálja számunkra.
Ilyen szimbólum például, a kereszt ábrája is. Ami az emberi kultúrában, már nagyon sokféle szellemi tartalommal bír. Így például, a matematikában, az összeadás jele. Azt szimbolizálja, hogy a végeredmény érdekében, összegezni kell a képletben használt részadatok különböző relatív értékű mennyiségeit. Így a kereszt, mint szimbólum, tulajdonképpen egyidős az emberi kultúrával. Az emberhez igazodó módon, a vízszintesen meghatározható horizontális irányokat jelölte. Minden útelágazásnál. Előre, hátra, jobbra és ballra felosztva a teret. De ilyen alapon, a négy égtáj szimbóluma is lett egyben.
Majd az időszámításunk után 380-ban, amikor Theodorius császár állami vallássá tette a kereszténységet, akkor vált a keresztény vallások szimbólumává véglegesen. Így a mai napig is, azt határozza meg, hogy Jézus, mint áldozati bárány, odaadta magát a bűneinkért a kereszten. Úgy szerette az embereket, hogy az életét áldozta értünk. Így, bárki keresztény lehet, aki elfogadja Jézus áldozatát és önmagára nézve, a saját személyes megváltójának tekinti Őt. Mert így Jézus történelmi személye, a megváltásunk szimbóluma lehet.
De a keresztnek, más jellegű, ezoterikus jelentse is van. Mert az emberi elmét ábrázolja. Ahol a kereszt horizontális, vízszintes ága, az ezoterikus jellegű szellemi tájékozottságunkra utal. Míg a vertikális, függőleges szára, a spirituális jellegű lelki adottságainkat jelképezi. Így a kereszt metszéspontja, éppen azt a tudatossági szintünket képviseli, amely szerint aktivizálhatjuk az elménben, a lelki érzéseinket.
Így a kereszt vízszintes szára, a szellemi adottságaink mennyiségét nem határozza meg. Csupán a minőségére utal. Arra, hogy a függőleges irányú lelki képességeinket, milyen szinten használhatjuk. Így, minél alacsonyabban van a vízszintes szár a függőleges tengelyen, annál gyengébbek a spirituális jellegű lelki képességeink rezgési értékei. Úgy is mondhatnám, hogy a függőleges szára, a szeretet aktuális szintjét határozza meg. Olyan ez, mint egy függőleges felépítésű, mentális érzelmi „csúszka”. Ahol a kereszt alsó részében, a lelki érzéseinket alacsony rezgésszámú, negatív polaritással tudjuk csak hasznosítani. Míg a kereszt felsőbb tartományaiban, magasabb frekvenciájú, pozitív lelki érzések aktivizálására van lehetőségünk. Így a spirituális jellegű lelki képességeinket, az ezoterikus jellegű szellemi adottságaink szabályozzák az elménkben.
Szinte minden szellemi gondolatunk, valamilyen lelki érzést hoz működésbe az elménkben. De a szeretet nélküli kellemetlen szellemi gondolataink, csak negatív lelki érzéseket képesek aktivizálni. A pozitív lelki érzéseinkhez kellemes, szeretettel teljes szellemi gondolatokra van szükségünk. Ennél fogva, csak akkor lehet valaki Úr az elméjében, ha tudatosan képes kerülni, a kellemetlen szellemi aktivitását. Ha a kellemes szellemi gondolataival, mindig a szeretetet képes szolgálni.
Az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok, a mágneses valóságban alakultak ki és működnek rezgési szinten. Amit az erőtereik között folyamatosan fennálló induktív viszony tart egységben. Ilyen ódon, a mágneses erőtérben uralkodó kozmikus szintű információk alakítják ki az anyagi minőségek adatokkal viszonyítható strukturális formációit. Azok az információk, amelyeket a mágneses hullámok hullámhosszai képviselnek. Míg a frekvenciájukban terjedő energia, induktív módon megvalósítja azokat, az elektromos tulajdonságú objektív anyagi valóságunkban.
Ez azt jelenti, hogy az Univerzum mágneses tere, amit az űr képvisel, az a mágneses erőtér, amelyikben az elektromos tulajdonságú anyagi részhalmazok megnyilvánulhattak. Mint az Univerzum „atomjai”. Azok az égitestek, amit a csillagok, a bolygók és a holdak jelentenek. Ilyen kozmikus „atom”, a mi Földünk is. De attól, hogy a Föld felszínéről kiszorultak, az egyre ritkább szerkezetű folyadék és gáz jellegű anyag elbomlási részhalmazok, még nem jelenti azt, hogy a mágneses erőtérből is ki vannak rekesztve. Éppen ellenkezőleg. A Földön minden atom belsejét, éppúgy a mágneses erőtér tölti ki, mint ahogyan körül öleli azokat. Mert mágneses szempontból véve, a bioszféránk éppen olyan, mint a csillag és bolygóközi űr. De az anyagon belüli mágneses teret, már morfogenetikus mezőként értelmezik.
Az a mágneses alaphalmaz pedig, amelyikben a mágneses hullámok hullámhosszai által, információ alakulhat ki, tárolódhat el, és terjedhet induktív módon az elektromos anyagi részhalmazok felé, elmének és memóriának minősül. Az Univerzum abszolút Elméjének és Memóriájának. Amelynek ennél fogva sajátságos, szintén abszolút értékű Intelligenciával rendelkező Öntudata és Tudatossága van. Ezt a kozmikus szintű Tudatosságot nevezi a keresztény filozófia, röviden Istennek.
Így Isten, önmaga szubjektív mágneses valóságából, megteremtette azt az objektív valóságot, amit az elektromos anyagi valóság képvisel. Ezért, az objektív valóság minden elektromos anyagi részhalmaza, a szubjektívnek értékelhető mágneses valóságban nyilvánulhatott csak meg. Ha azonban, a mágneses erőtérben uralkodó, mágneses hullámok hullámhosszainak az informatív értékei szerint alakította ki az elektromos anyagi részhalmazokat, a mágneses frekvenciában terjedő energia, akkor az anyag minden lehetséges megnyilvánulása, Isten olyan szimbólumának minősül, amely az őt létrehozó mágneses alapú információt, háromdimenziós formában tükrözi számunkra. Isteni rendben.
Így az objektív elektromos anyagi világunkban, mint az Isteni Elme szimbolikus megnyilvánulásaiban az értelemmel bíró ember, olyan szimbólum Isten számára, akinek az elméjében, a bioelektromos szellemi és lelki hatások, további szimbolikus viszonyban vannak egymással. Ezért az ember, Isten mentális hasonlatosságára lett teremtve. Így szellemi szinten, csak viszonyított adatokat kezelünk. Azokból próbálunk, információt sugárzó mentális képi formákat szerkeszteni a lelkünk számára. Mert a lélek, nem tud a szellemi szintű adatainkkal mit kezdeni. Azok ugyanis, csak egységnyi mértékű töredékei, a teljes értékű mágneses információnak. Ami már, képi formában jelenik meg az elménkben. Éppen azért, hogy a lelkünk megértse azokat.
Ezért, az elménkben tudatosodó mentális képi formáink, mind egy szálig lelki jellegűek. A képzelet éppúgy, mint az álom, vagy az ábránd, a délibáb vagy éppen az illúzió, vagy akár a lelki vágy. Így az elménk fantáziáló képessége, éppen azt jelenti, hogy a szellemi gondolataink által kezelt, viszonyított adatok alapján, az elménkben olyan mentális képi megjelenési formákat készítünk, amelyeknek a segítségével, elvonatkoztatunk az adatok konkrét állapotaitól. Így az elménkben formált elképzeléseink, már olyan elvonatkoztatott állapotok, amelyekben a felhasznált szellemi szintű információs értékeink, mentális képi formát öltenek. Ezért az elménk absztraháló, azaz elvonatkoztató képessége éppen azért van, hogy a szellemi szinten kezelhető tanult részadatokból, sajátságos képi megjelenési formákat készítsünk a lelkünk számára.
Ezek a képzeletbeli mentális formáink jelennek meg az agyunkban, mint EEG-agyi mágneses hullámok. Vagyis, a hiteinket képviselik. Így a hiteink, már olyan szellemi gondolataink, amelyekhez a lelki érzéseinket is biztosította az elménk. Így az elménkben formált reális elképzeléseink, olyan céltudatos bioelektromos hatások, amelyek EEG-agyi mágneses hullámokat generálnak számukra. Amelyeknek a hullámhossza képviseli a szellemi szintű információs értékeket, míg a frekvenciája, a lelki érzéseink mentális erőhatásait biztosítja. Ezért, az értelmes ember szellemi képességei, lelki aktivitással párosulhatnak az elméjében.
Ezért, az elménkben formált hiteink, már olyan jövőnkre irányuló értelmes terveink, amelyeket a reális elképzeléseinkbe integráltunk ideális módon. Amelyek segítségével, számunkra ideális valóságot tervezhetünk meg. Így a hiteink, már az ideák mágneses valóságában lehetnek csak, eseményszerű mentális értékek. Mert a kozmikus szintű mágneses hullámokban, a hullámhossz informatív értékei képviselik azokat az ideákat, amelyek induktív módon megjelenhetnek az elektromos anyagi valóságunkban. Ideális esetekben. Így a hiteinkben kódolt ideális elképzeléseink, idealizálják számunkra az anyagi szintű megvalósulás lehetőségét, az ideák mágneses valóságában. Ahol az ideákat, a mágneses hullámok hullámhosszainak az informatív értékei határozzák meg.
Ezért a hit, nem vicc vagy fantáziálgatásszerű képzelgés csupán. Hanem az értelmes ember, alapvető mentális viszonyát képviseli, a mágneses valóságban. Abban a morfogenetikus mezőben, amelyben az objektív anyagi világ működik. Méghozzá azt képviseli, hogy a képzelet által formált hiteinkben, ideális módon szimbolizáljuk azokat a dolgokat és eseményeket Isten számára, amit a lelki vágyaink szerint szeretnénk megtapasztalni. Az objektív elektromos anyagi valóságunk dolgai és eseményei között.
Így a hit, olyan reális elképzelésünk a jövőnkre nézve, amit mi magunk tervezünk meg előre. Azokkal a sajátságos szimbólumainkkal, amelyek mentális képi formát ölthetnek az elméinkben. Így a képzeletünk szimbólumai révén, idealizáljuk azokat a vágyainkat, amelyeket szeretnénk megtapasztalni az anyagi világunkban. Ezért azok, anyagi dolgok vagy események formáját öltve jelenhetnek meg, az életünk megtapasztalható eseményeiben. Ideális esetben.
Így a mágneses alapú ideák szubjektív valósága, olyan kozmikus szintű információkat képvisel, amit az elektromos tulajdonságú objektív anyagi valóság képes, strukturális forma szerint megnyilvánítani. Induktív hatásra. Ezek az ideák kavarognak a fejünkben, mint lelki adottságú szimbólumok. Az esetleges anyagi szintű megnyilvánulásuk esetén pedig, adatok által viszonyíthatjuk azokat, az elménkben tudatos szellemiségünk számára. De, amíg a megnyilvánulást a mágneses információ idézi elő, addig a viszonyítás során, csupán az információ egy-egy egységnyi adatát vagyunk képesek szellemi szinten értékelni belőle.
Ezért a gondolkodás szellemi szintű művelete, éppen arról szól, hogy a rendelkezésünkre álló adatok alapján, elképzeléseket gyártunk az elméinkben. Amely elképzeléseink, már egy-egy számukra ideális, teljes információs érték mentális képi szimbólumát képviselik. Így az elménkben formálható reális elképzeléseink segítségével, a szellemiségünk és a lelkünk kommunikál egymással. Mert a szellemiségünk, az objektív anyagi világ viszonyított adataival van közvetlen mentális viszonyban. Míg a lelkünk, a mágneses alapú ideák szubjektív valóságával. Így az objektív és szubjektív valóságra való érzékenységünk, az elménkben válhat tudatossá számunkra. Amit az elménk, két irányú módon, meg is valósít számunkra. Hiszen az objektív valóságot állandóan viszonyítja, míg a szubjektív valóság számára, folyamatosan mentális elképzeléseket gyárt. Általunk idealizált mentális lehetőségeket.
Mivel az objektív anyagi valóság részeseményeit a szubjektív ideák mágneses valósága irányítja, szervezi, befolyásolja elektromos jelleggel, ezért az objektív valóság természetes dolgai és eseményei, mind egy szálig ideálisak. Az emberi lét azonban, az értelmes szellemi képességeinknek köszönhetően, olyan dolgok és események valóságát is lehetővé tudja tenni, amelyek nem igazán ideálisak. Vagyis, nem felelnek meg egyformán mindenki számára. Így az egyre fejlődő civilizált társadalmunkat, az önös érdekek is irányítják. Távol az emberiség számára ideális Isteni állapotoktól. Amit a demokrácia által, politikai szinten megvalósítható, népjóléti érdekek képviselhetnének.
Mert, amíg az emberi civilizációnkban, a demokratikus jellegű népjólét nem valósulhat meg politikai hatásra, addig az emberiség mindig primitív marad. Amelyben az egymás elnyomásának a kényszere uralkodik. Olyan önös érdekeltségű ideák szimbólumait kialakítva, amelyek megvalósulásai, a népet alkotó többség számára, erős korlátozásokat jelentenek. Így az emberiség civilizált, kulturált fejlődése ellenére is, az egyéni ember továbbra is primitív marad. Mert a közösségi érdekeket háttérbe szorítja. Sőt, mi több, éppen a közösségi lehetőségekből élősködik.
A szimbólumok tehát, a társadalmi életünk folyamatait segítik. Olyan általános érvényű ábrákkal és jelekkel, amelyeket konkrét módon, egyéni szinten is megérthetünk. Konkrétan, önmagunkra vonatkoztatva, azok általános érvényű informatív értékeit. Éppen ugyanolyan módon, mint ahogyan a képzeletünk mentális képei jelennek meg az elméinkben. Mint a szubjektív módon kezelhető információk, ideális képi megjelenési formái. Amely elképzelések, mentális szimbólumoknak számítanak. Olyan egyéni informatív értékekkel ellátott ideális mentális képeknek, amelyek az ideák mágneses valóságában, kiválaszthatják a minőségüknek megfelelő kozmikus szintű informatív értékeket. Vagyis, a hullámhosszuknak megfelelő kozmikus szintű mágneses hullámokat, az objektív anyagi megvalósulás érdekében aktivizálhatják.
Ilyen szimbólum a kereszt is. Amelynek a konkrét jelentését, az a környezet határozza meg, amelyikben éppen használjuk. Így írásban, a szövegkörnyezet értelme szerint kell értelmeznünk. A matematikában, a számtani művelet meghatározására. Míg képekben, a hozzá rendelt egyéb szimbólumok határozzák meg a jelentését. Ezért, az értelmes eménk feladata az, hogy a kereszt általános szimbólumának a megjelenése során, megállapítsuk annak konkrét értelmezési módját. Vagyis, a konkrét módon értelmezhető jelentése érdekében, el kell vonatkoztatnunk annak általános jelentésétől. Ami lássuk be, nagyon sokféle lehet az emberi kultúránkban.
Matécz Zoltán
2023.03.04.
