Segítség.
Ennek a ragozott fogalomnak a szótöve, a segít ige. Ami a ság-ség főnévképző rag hozzá illő párjával alakult főnévvé. Ilyen értelemben véve, a segít igét, már főnévként használja bárki, aki segítséget kér. Ennél fogva, igényt is tart a segítségünkre. Vagy, aki éppen, nyilvánvaló módon segítségre szorul. Azért, hogy a szorult helyzetét, valaki más, az aktív segítségével oldja fel. Így segíteni csak az képes, aki hallja vagy felismeri a segítségnyújtás aktuális igényét. Illetve, van módja aktív segítséget nyújtani, egy adott társadalmi helyzetben.
Így az aktív segítségnyújtásunk, már olyan hasznos hozzájárulásunkat fejezi ki a tetteinkben, amelyből a szeretettel teljes jóindulatunk jut kifejeződésre. A hasznos jellege azonban, azonnal két irányú dolog is egyben. Mert a segítségnyújtás hasznos annak számára, aki éppen a segítségünkre szorul és a segítségünkben részesül. Valamint számunkra is, mert hasznosnak érezhetjük magunkat közben. Így a segítségnyújtás lehetősége, nem pusztán mások felé irányuló jóindulatú szívesség, hanem a saját önbizalmunkat is képes növelni. A természetes önbecsülésünket. Ezért érdemes segíteni bárkinek, akin csak tudunk.
Amikor segítséget nyújtunk, akkor valaki számára cselekszünk. Gyakorlatilag, mások javára, mások kedvéért teszünk önzetlenül bármit is. Azért, hogy a szorult helyzetéből kisegítsük, kiszabadítsuk a rászorulót. Így a segítségnyújtás szinonim formái, a jóindulat további kifejeződéseit határozzák meg. Ilyenek például, a közreműködés, a támasz, a védelem, a támogatás, a pártfogás, a közbenjárás, és még sok más kifejezésünk.
Sokáig ecsetelhetném még, a segítség értelmezhetőségét a társadalmi életünkre vetítve. De ennek az írásomnak a célja, egy kicsit egészen más jellegű. Mert a segítség szó fogalmi jelentését, nem csupán főnévvé ragozott módon, hanem különálló szavakként is értelmezhetjük. Amit úgy írunk, hogy „segíts ég”. Kimondva azonban, „segítség”-ként hallatszik. Viszont az értelme, kissé megváltozik. Hiszen ebben az esetben, a segít igét, felszólító módban használjuk, és azonnal hozzátesszük azt is, hogy kitől várjuk a segítségnyújtás felénk irányuló áldását. Az égtől. Így a „segíts ég” kifejezésünk, arra utal, hogy a segélykérésünk, az ég felé irányul. Azaz, Isten felé.
Így gyakorlatilag, már el is értünk az írásom eredeti céljához. Történetesen ahhoz, hogy amikor valaki segítségért kiállt, amikor nem is lehet biztos abban, hogy a hangját bárki is meghallhatja, akkor valójában Istent szólítja fel az önzetlen segítségnyújtásra. Mert a kiszolgáltatottsága miatt, Isten segítségére szorul. Aki a szorult helyzetéből kiszabadíthatja. Így a „segíts ég” kifejezés gyakorlatilag azt jelenti, hogy „segíts Istenem”.
A lélek által, minden élőlényt Isten élteti. Az ember azonban, arra is alkalmas, hogy a szellemi képességei által, ne csak ösztönös jellegű lelki szinten élő lény legyen, hanem szabad akarattal rendelkező értelmes élőlény is egyben. Aki előre jól megtervezett módon hajthatja végre a tudatos cselekedeteit. Amit a reális képzelete alapján tervez meg magának az elméjében. Így a reális képzeleteink, már olyan mentális képi megjelenési formák az elménkben, amelyekben a hiteink nyerjen értelmet számukra. Mert elképzelni, csak olyan dolgot vagy eseményt vagyunk képesek, amiben igazán hiszünk is. Amiben nem hiszünk, az eleve elképzelhetetlen számunkra.
Ebből kifolyólag, a reális képzeletünk által formált terveink, már olyan elérhető célokat határoznak meg az életünkben, amelyek még hiányoznak a jelenlegi tapasztalati valóságunkból. Ilyen módon, a tudatos elménkben tervezzük meg azokat előre valóságosaknak. Éppen azért, hogy a megvalósulás által, gyakorlati tapasztalatot szerezhessünk, az ilyen módon formált hiteinkről. Így válik a hit, olyan valóságos elképzeléssé az elménkben, ami még nem is létezik a jelenlegi valóságunkban. Így a hiteink, az elménkben formált terveinkként, a jövőnkre utaló tapasztalati igényeinket határozzák meg. A reális képzelet szintjén.
Vagyis, az értelmes emberi elme, hit alapú valós elképzeléseket gyárt, hogy azok alapján változtasson a jelenlegi valóság megtapasztalható dolgain és eseményein. Mert a természetben, semmi sem alakult ki emberi alkotásként, amit valaki előtte, nem képzelt volna el valóságosnak. Előre megtervezett módon. Majd, csak az után indulhatott be, a magvalósulás folyamata. A tudatos, tervszerű cselekedeteink által.
A tervező mérnökök például, így álmodják meg azokat a dolgokat és eseményeket, amelyek alapján meg kívánják változtatni a valóságunkat. Majd a tervszerű álmaiknak, szabványos feltételeken alapuló megjelenési formát készítenek. Mások által is jól értelmezhető tervrajzokat. Amelyek alapján, megkezdődhet a megvalósítás ipari folyamata.
De hasonló módon, ilyen tervező minden értelmes ember a mindennapi életében. Egy anyuka például, minden nap megtervezi azt, hogy mit is főzzön a családnak. Egy apuka pedig, előre megtervezi azt, hogy milyen feltételek alapján éljen a családja. Miközben a család, előre megtervezi például azt, hogy hol fog nyaralni. Ilyen módon, amíg élünk, folyamatosan valamilyen tervet valósítunk meg. Így vannak rövid, közép és hosszútávú terveink is.
A rövidtávú terveink, néhány másodpercre vetítik előre az elképzeléseinket. Ezek a folyamatos cselekedeteink. Amelyek annyira rutinszerűek, hogy nem is vesszük észre azt, hogy előre megtervezett módon jönnek létre az életünkben. Majd vannak a középtávú terveink. Amelyekben az elképzeléseinket, néhány másodperctől, akár néhány órára is előre vetítjük. Ezek a napi tevékenységeinket meghatározni képes terveink. Végül pedig, vannak a hosszútávú terveink. Amelyek néhány órától, akár napokra, hetekre, hónapokra, vagy akár évekre is előre vetíthetik, a hiteink által formált reális elképzeléseinket.
Az igaz hittel kifejezett tervszerűség tehát, nem idegen egyetlen értelmes embertől sem. Mert a reális terveinkben, mindig a hitünk jut értelmes módon kifejeződésre. Az a hitünk, amely alapján az elképzeléseinket formáljuk az elménkben. A hitre pedig, azért van szükségünk, mert az elménk, sohasem találkozik közvetlen módon azzal az anyagi valósággal, amelyben élünk. Csak az öt, korlátozott képességű érzékszervünk biztosít számunkra, viszonyított adatokon alapuló informatív értékeket, a valóság dolgairól és eseményeiről. Ezért a hitünk nem más, mint az értelmes elménkben formálható alkalmazkodó képességünk.
Nem kivétel ez alól, az Istenbe vetett hitünk sem. Mert, amikor Istenben hisz az ember, akkor az Isten által diktált abszolút Szeretet feltételeihez próbál ideális módon alkalmazkodni. De azt, csak úgy vagyunk képesek megtenni, ha a szeretetünket, az Isten által éltetett másik élőlények felé irányítjuk. Ezért szeretjük a növényeket és az állatokat. De ezért kell szeretnünk az embertársainkat is. Mert, nem szolgálhatjuk igaz hittel Istent, ha az általa éltetett élőlényeket és embereket nem szeretjük. Hiszen lélekben, teljesen egyformák vagyunk. Isteni eredetű lélek által élő teremtmények.
Ezért mondja a mi ősi magyar közmondásunk azt, hogy „Segíts magadon, és Isten is megsegít.”. De, ahogyan önmagunkon segítve, Isten megsegít bennünket, hiszen az értelmes cselekedeteinkhez szükséges erőt Ő biztosítja számunkra, úgy segíthetünk másokon is. Akiket éppúgy Isteni eredetű lélek éltet, mint minket. Mert, nem szolgálhatom önmagamban a lélek Isteni érdekeit, ha másokban tagadom azt. Mivel, ugyanaz az Isteni eredetű lélek éltet más embereket is.
Csak a testi adottságainkban és a relatív szellemi képességeinkben különbözünk. Mert a szellemi képességeinket, különböző tapasztalati és tanult emlékeink biztosítják számunkra. Ezért szükséges ezoterikus módon, szellemi szinten fejlődnünk ahhoz, hogy a spirituális jellegű lelki adottságainkat, ideális módon használhassuk értelmesen. Mert a mai ezoterikus ismereteink, még nem igazán alkalmasak arra, hogy minden ember egészséges spirituális jellegű lelki életet éljen. Ezért beteg a társadalmunk. Mert beteges emberek alkotják. Beteges szellemi adottságokkal és testi állapotokkal.
Mert az értelmes elménket természetes módon, úgy kell használnunk, hogy a szeretettel teljes kellemes szellemi gondolatainkkal, mindig pozitív lelki érzéseket aktivizáljunk. Amíg így teszünk, mindig egészségesek maradunk. Ettől spirituális élőlény minden értelmes ember. Ezért, minden betegségünk, pszichoszomatikus eredetű. Ami azt jeleni, hogy a pszichénket képviselő elménket rosszul használjuk és az, szomatikusként értelmezett testi elváltozásokat, betegségeket okoz számunkra.
Az pszichénket képviselő elménket, akkor használjuk rosszul, ha a szeretetet nélkülöző kellemetlen szellemi gondolatok hatására, negatív polaritással hozzuk működésbe a lelki érzéseinket. Mert a mi lelki érzéseink, csak bennünk munkálkodhatnak. Mint mentális módon irányított mentális erőhatások. Amíg pozitív a polaritásúak, addig hasznosak számunkra. Addig konstruktív módon építik a testünket és a jellemünket. Negatív polaritással azonban, destruktív módon rombolja, leépíti a testünket és a jellemünket. Így a harag, vagy annak bármilyen lehetséges formája, olyan büntetésnek minősül, amit önmagunkra szabunk ki, nyilvánvaló módon, mások hibája miatt.
Onnan tudjuk, hogy negatív lelki érzést aktivizáltunk az elménkben, hogy annak hatására, azonnal feszültek, idegesek, ingerültek, nyugtalanok, ellenségesek, rosszindulatúak leszünk. De ez a rosszindulatunk, akármilyen látványos is néha, akkor is csak bennünk tombol. Mindig újabb és újabb kellemetlen szellemi gondolatokat generálva az elménkben. Amelyek mentális hatására, további negatív lelki érzéseket aktivizálhatunk úgy, hogy észre sem vesszük azt. Ilyen módon, egy könnyed zúgolódásunkból eredő méltatlankodásunk és neheztelésünk által erősödő haragunk, olyan dühös gyűlöletté fajulhat, ami hosszabb távon, nagyon káros lehet az egészségünkre nézve. Egy ilyen „egyészséges” gyűlölet, akár az életünkbe is kerülhet. Mert aki gyűlöl, az nem képes megbocsátani. Amit a „gyűl-öl” kifejezésünk is jelent. Mivel arra utal, hogy akiben a harag egyre csak gyűlik, azt meg is ölheti.
A szeretet azonban, három alapvető mentális pilléren nyugszik. A „megértésen”, a „megbecsülésen”, és a „megbocsátáson”. Az egyetlen ideális fokmérője pedig, a „türelem”. Ezért, amikor valaki türelmetlen, akkor vagy nem érti meg, vagy nem becsüli meg, vagy pedig, nem tud megbocsátani, annak a dolognak vagy személynek, akivel szemben nincsen elegendő türelme. Másképpen fogalmazva, a türelmetlenségünk mindig a szeretetünk pillanatnyi hiányára utal.
Sokkal türelmesebb tud lenni bárki, ha a dolgokat, az eseményeket és a személyeket, elfogadjuk olyanoknak, amilyennek éppen mutatkoznak azok. Mert sok esetben, sem módunk, sem lehetőségünk, sem jogunk nincsen arra nézve, hogy megváltoztassuk azokat. Viszont, a tudatos szellemi kapacitásunkat arra is használhatjuk, hogy a nekünk nem tetsző dolgokat, eseményeket és személyeket, olyannak képzeljük el, amilyennek szeretnénk azokat megtapasztalni. Mert a reális képzeletünk olyan, mintha azt kiáltanánk Isten felé, hogy „segíts ég”.
Így a képzelet segítségével, megváltoztathatjuk a valóságunkat. Gyakorlatilag, általunk sokkal elfogadhatóbbra, sokkal szebbre és jobbra képzelhetjük annak minden aspektusát. Így például, ha már nem tetszik nekünk egy autó, vagy egy másik típus sokkal jobban bejön, akkor a képzelet segítségével kifejezésre juttatott hitünkkel, előre megtervezhetjük magunknak a vágyott kocsicserét. Vagy egy esemény nem igazán volt a kedvünkre, akkor elképzelhetjük magunknak azt, hogy legközelebb, milyen legyen, hogy bennünk nagyobb tetszést arasson. Esetleg van olyan ember, akinek a személyes hibája zavar bennünket, akkor képzeljük el őt is olyannak, amilyennek szeretnénk, ha átalakulna velünk szemben. Mert a kívánt változások, csak a reális elképzelésünk után fognak csak kialakulni.
Ilyen módon, a megtapasztalható valóság, mindig a mi személyes igényeinknek megfelelően fog módosulni. Mert az elménkben, csak addig lehetünk urak, amíg uralni tudjuk a szellemi gondolatainkat. Ha pedig, kizárólag szeretettel teljes szellemi gondolatainkkal töltjük fel az elménket, akkor mi magunk uralhatjuk a megtapasztalásra váró körülményeinket. Fordított esetben azonban, amikor feszültek és idegesek vagyunk, akkor a megtapasztalt körülmények uralják az elménket. Szinte, teljesen meggondolatlan módon. De az elménkben, mi magunk dönthetjük el azt szabadon, hogy a haragnak vagy a szeretetnek biztosítunk lehetőséget a szellemi aktivitásunkkal. Mert, mindkét eset, ugyanannyi mentális képességet igényel tőlünk. Csak a harag negatív lelki érzései, tönkretesznek közben bennünket, míg a szeretet pozitív lelki érzései építenek és szépítenek minket.
A lelki érzéseink ugyanis, olyan bioelektromos hatások, amelyek bennünk munkálkodhatnak csak. A hitünk agyi mágneses hullámaiban kódolva, a mágneses frekvenciát alkotják. Amelyben már, mint energia jelenik meg. Amit a lelki erőink generáltak. Csakhogy, az energiának nincsen polaritása. Így a negatív hiteinkbe kódolt negatív lelki érzéseink, éppúgy energiahatásként jelennek meg az agyi mágneses hullámainkban, mint a pozitív lelki érzéseink mentális erőhatásai. Ezért a bioelektromos jellegű lelki érzéseink polaritása, csak a bennünk elvégezhető munkája alapján bír jelentőséggel. Mint lelki érzés, negatív polaritással rombol bennünket, pozitív polaritással pedig, épít minket. De a hiteinket képviselő agyi mágneses hullámaink frekvenciáiban már, mint energia jelenik meg. Mint szubjektív munkavégző képesség.
Ezért kedves Olvasóm, ha megértetted azt, amit eddig írtam, akkor most arra kérlek, hogy a saját igényeid szerint változtasd meg bátran az életedet. Minden este lefekvés után, amikor a tested már megnyugodott, képzelj el magadnak néhány olyan dolgot és eseményt valósgosnak, amit a lelki vágyaid szerint szeretnél másnap megtapasztalni. Ez legyen a Te napi szintű esti imád. Majd térj nyugovóra azzal a biztos tudattal, hogy másnapra mindent jól elterveztél magadnak előre. Másnap pedig, Isteni rendben tapasztald meg azokat a dolgokat és eseményeket, amit előző este elképzeltél magadnak.
Ahogy önmagad számára bármit elképzelhetsz valóságosnak, úgy mások számára is van lehetőséged, reális elképzeléseket formálni az elmédben. Így képzeletben bármit meghatározhatsz a rokonaid, a barátaid, a munkatársaid, az embertársaid számára szeretettel, amiben szeretnéd, hogy az életük változzon. Így például, egészéget képzelhetsz el, a beteg embertársaidnak. Vagy esetleg, bőséget, a szegényebb sorsú ismerőseidnek. Vagy éppen szerencsét, valamelyik szerencsétlen honfitársadnak. Ilyen módon az elképzeléseidben, sokkal szebbé és jobbá formálhatod azt a valóságot, amit meg kell tapasztalnod. Mert amikor már, mások számára formálsz reális elképzeléseket, akkor olyan „segíts ég” vagy számukra, aki valóban Istent képviseli ebben a valóságban.
Ha pedig, többen megegyeztek abban, hogy együtt imádkozva képzelitek el valaki egészségét, jólétét vagy szerencséjét, akkor az elképzeléseitekbe invesztált mentális erőhatásaitok is összeadódnak. Vagyis, a lelki erőitek, összegződve fejtik ki a mentális hatásukat arra az emberre vetítve, akiért együtt imádkoztatok. Mert a reális elképzeléseinknél hatásosabb ima nem létezik. Hiszen elképzelni valóságosnak, csak azt tudjuk, amiben igazán hiszünk is. Ezért, amikor imádkozol kedves Olvasóm, mindig képzeld el valóságosnak azt, amiért az imádat folytatod. Csukd be a szemed bátran, és a tudatos elmédben, lásd a kérésed megvalósult eredményét. Ilyen módon tervezd meg, helyezd az elméd tudatosságának a jelen pillanatában már megvalósultnak azt, amit a jövőben szeretnél megtapasztalni.
A mások felé irányított pozitív lelki érzéseid, amit hálás szívvel irányítasz feléjük, módosítani fogja azok életét. Mert a bele invesztált lelki érzéseid, olyan mentális erőhatások, amelyek mindig elvégzik azt a kitűzött célt, amire a szellemi gondolataink irányítják. Miközben bennünk is munkálkodnak. Hasonló a helyzet a negatív lelki érzéseinkkel is. Azzal a különbséggel, hogy azok főképpen bennünk munkálkodnak. Aki felé irányulnak, azok sok esetben, nem is tudnak róla. Mert a mi lelki érzéseink, olyan mentális módon irányított erőhatások, amelyek az agyi mágneses hullámainkban kódolva, már a mágneses hullámunk frekvenciájában terjedő energiaként jelenik meg. Így képes hatást gyakorolni minden lelki érzésünk mások életében. Mert olyan energiához jutnak általunk, amit arra használhatnak, amire csak akarnak. Mert a mágneses hullámokban terjedő energiának, nincsen polaritása.
Ilyen módon, csak azoktól az emberektől várhatunk áldásos tevékenységeket, akikkel szemben képzeletben, mi magunk is áldásosak voltunk. Akiket megáldottunk. Így például, egy politikai vezető, csak úgy lehet áldás a nép társadalmi életében, ha az őt megválasztó népe áldását bírja. Ha csak átkozzák őt, akkor a néppel szemben megvalósuló tettei is átkosak lesznek. Ismerős valahonnan? A nép demokratikus jellegű jóléti érdekeit, csak olyan politikus képviselheti, akit szeret a népe, aki a nép áldását is bírja.
A gyermeki képzelgés, fantáziálgatás, olyan csapongó képzelet, amihez nem társulnak tartós pozitív lelki érzések. Ezért, ritkán valósulnak meg azok. Viszont a valós képzelet, már olyan tervet képvisel a tudatos elménkben, amihez a pozitív lelki érzéseink is társultak ott. Ezért, az imáink során formált reális képzeletünk, már a hitünket fejezi ki értelmes módon. Ami EEG-agyi mágneses hullámként jelenik meg a fejünkben. Vagyis, a kifejezésre juttatott hitünk, olyan agyi mágneses hullámunk, aminek a hullámhosszát a szellemi gondolataik képviselik, míg a frekvenciáját, a lelki érzéseink mentális erőhatásai biztosítják.
Így a hiteink, mint agyi mágneses hullámaink, beállítják számunkra azokat az induktív feltételeket, amelyek alapján a vágyott dolognak vagy eseménynek történnie kell. Mert minden anyagi szintű dolog vagy esemény, olyan elektromos jelenség, amit a kozmikus szintű mágneses hullámok hoznak létre induktív módon. De a mi személyes hiteinket kifejezni képes agyi mágneses hullámaink is alkalmasak arra, hogy a reánk irányuló mágneses előfeltételeket módosítsák számunkra. A hiteinkben kifejezésre juttatott lelki vágyaink szerint.
Rajtunk, így segít az ég. Amikor a képzeletünk segítségével, a segítség igényét fejezzük ki a hiteink által. Mintha az agyi mágneses hullámainkban kódolt hiteinkkel, azt kiáltanánk Isten felé, hogy segíts ég. A mágneses valóságot uraló Isten pedig, segít rajtunk. Éppen az elképzeléseinkben meghatározott kéréseink alapján. Mert a reális képzeletünkben, éppen azt határozzuk meg Isten számára, hogy miben segítsen nekünk.
De ez nem feltétlenül öncélú dolog. Hiszen a lelki vágy, egy olyan lelki érzés, amit Isten irányított felénk. Vagyis, Isten reánk irányuló szándékát fejezi ki. De a lelki vágy, csupán egy intelligens mentális erőhatás az elménkben. Ezért kell nekünk, értelmes módon elképzelni azt, a szellemi gondolataink segítségével valóságosnak. Így a lelki vágyunk reális elképzelésével, éppen azt üzenjük meg Isten számára, hogy megértettük a vágyban felfogott felénk irányuló szándékát, és a valóságos elképzelésünk által, érettek is vagyunk annak elfogadására. Vagyis, tökéletesen egyetértünk azzal. Így a teremtése, nem lesz haszontalan tapasztalat az életünkben.
Ahogy a lelki vágy, Isten üzenete számunkra a mágneses valóságból, úgy a mi elképzeléseinkben, a hiteink jelennek meg értelmes módon. Amelyek a mi személyes üzeneteink Isten számára, a mágneses valóságba irányulva. Úgy is mondhatnám, hogy ezek olyan mentális visszacsatolások, amelyek az elektromos dolgok és események történéseit szabályozzák induktív módon. Vagyis, Isteni rendben. Mert a mágneses valóságban, mindig Isten az Úr.
Matécz Zoltán
2023.03.04.
