Testelhagyás.
Tudatosodás során az elménkben, minden lelki tapasztalat, értelmet nyer szellemi szinten. Ez a mentális folyamat azonban, csak addig következhet be, amíg a lélek, mint az életünk kozmikus szintű mágneses „szikrája”, élteti a testünket és azzal együtt a szellemi képességeinket.
Mert a lélek, a reánk irányuló kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája révén közvetíti felénk azt az energiát, ami éltet bennünket. Így az Univerzum mágneses valóságából, induktív hatást gyakorol az elektromos tulajdonságú anyagi testünkre. Nagyon valószínű az, hogy a tobozmirigyünk biológiai szintű kristályszerkezetén keresztül. Ami ennél fogva, biológiai generátorként működik. Ilyen módon, vitálisként értelmezhető bioelektromos erőt biztosít számunkra, az anyagi szintű élethez. Ennél fogva, amikor a testen kívüliség élménye abszolút módon megvalósul, az már a halállal azonosítható. Minden más testen kívüli élmény, relatív módon valósul meg. A nélkül, hogy a lélek elhagyná a testet.
Ezért, amikor valaki testen kívüli élményről számol be, az a halál hiányában, meditatív módon valósult meg az életében. Mert nem volt halálközeli élménye. Amikor a szellemi aktivitás tudatos kiiktatásával, egy távoli konkrét célra irányulva kerülünk meditatív elmeállapotba. Akkor ugyanis, a lelki jelenlétünkre tudatos az elménk. Vagyis, a bennünket éltető kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciájára. Ami az életünk mágneses energiáját közvetíti felénk. Mint mágneses energia azonban, egyáltalán nem különül el az Univerzum teljes energiájától. Csupán a kozmikus szintű mágneses hullámhosszunk irányítja azt felénk.
Ilyen meditatív elmeállapotban, minden olyan mágneses hullám frekvenciára fogékonnyá válik a lelkünk, amelyiknek a mágneses hullámhosszára, szellemi szinten előre rá tudtunk hangolódni. Ennél fogva, minden olyan hullámhossz szerint meghatározható információs értékre fogékonyak lehetünk, amivel a lélek azonosulni képes, az Univerzum kozmikusnak értékelhető teljes energiáján keresztül. Vagyis, az Univerzum teljes energiáján keresztül, arra a mágneses hullámhosszra, amire előtte tudatosan ráhangolódtunk.
Így a lelkünknek, nincsen szüksége arra, hogy elhagyja a testünket, valamilyen távoli élmény megtapasztalása érdekében. Vagyis, nem szükséges a testüket elhagynia ahhoz, hogy a testen kívüliség élményét megtapasztalhassa. Mert, bármilyen mágneses hullámhossz informatív értékét megismerhetjük meditatív elmeállapotban, az ő frekvenciáján keresztül. Amivel a mi lelkünk mágneses frekvenciája képes azonosulni, az Univerzum kozmikus szintű mágneses teljességében. Ilyen módon, meditatív elmeállapotban, az Univerzum mágneses teljességének bármelyik hullámhosszával meghatározható informatív értékét tudatosíthatjuk az elménkben. Bármilyen távolságban legyen is az tőlünk. A nélkül, hogy a lelkünk, valóban elhagyná a testünket.
A dolog éppen úgy működik, mint amikor elmélázik az ember. A szellemi szintű figyelme elkalandozik, és olyan képzeletbeli valóság köti le az elméjét, ami éppen boldoggá teszi. Ez az önkéntelen ábrándozás is, a spontán meditáció egy sajátságos megvalósulási formája. Amit, szinte minden értelmes ember megtapasztalt már az életében. Akaratlanul is. Amikor szellemi szinten nem tudunk megfelelő módon figyelmet fordítani valamire, mert lélekben, egészen másfajta valósággal van elfoglalva az elménk.
Ezért, aki elmélázik, és egy másfajta valóságot tapasztal meg éppen, miközben egészen mást kellene csinálnia, éppúgy relatív módon éli meg a testen kívüli állapotot. Mert a figyelmét, nem képes lekötni az a folyamat, amit éppen kellene csinálnia. Így a lélek, számára fontosabb tapasztalatot keres magának, amit szellemi szinten is tudatosít velünk, az arra fogékony elménken keresztül. Ez az ábrándozás lényege.
Ez a spontán meditatív elmeállapot, főképpen iskolában vagy valamilyen monoton jellegű egyéb előadás közben jelentkezik. Amikor a figyelmünket nem köti le megfelelő módon az éppen hallható előadás. Ilyenkor az elménken keresztül a lelkünk, egészen más jellegű tapasztalatot keres magának. Még akkor is, ha az csupán egy képzeletbeli tapasztalat. Amit a szabad fantázia szült éppen számunkra. Ilyenkor a fantáziálgató ember elméjében, valamilyen lelki vágya nyer képi megjelenési formát mentális módon. Abban gyönyörködik, látszólag teljesen felesleges módon. De a lelkünk számára, ez a valós képzelet is tapasztalatnak minősül. Amit szellemi szinten is értékelhetünk. Vagyis, tudatosodik az elménkben.
Hasonlóan meditatív elmeállapotnak minősül például az álom, vagy bármilyen jellegű képzelet alkotása is az elménkben. Ahol az álom, öntudatlan meditációnak minősül, míg a képzelet, tudatos álomnak. Mert a képzelet során, a szellemi képességeink, egy közös célra irányulnak. Mivel a szellemi gondolataink informatív értékeivel, olyan formákat határozhatunk meg magunknak, amelyekben a lelkünk örömét leli. Vagyis, a mentális képzeletük, lelki érzéseket képes kiváltani belőlünk, ami az elménkben éppúgy tudatosodik, mint a szellemi szinten formált képzeletünk. Az elménknek, éppen az a feladata, hogy a szellemi gondolatainkat és a lelki érzéseinket, egy közös mentális egységgé kapcsolja össze. EEG műszerrel mérhető agyi mágneses hullámokká.
Így az elménkben meghatározott hiteink, már olyan szellemi gondolataink, amelyeknek az informatív értékei, a lelki érzéseink mentális erőhatásaival is párosultak. Ilyen módon, elég jól mérhető EEG agyi mágneses hullámokká alakultak az elménkben. Amelyeknek a hullámhosszát, a szellemi gondolataink informatív értékei biztosítják, míg a frekvenciáját, a lelki érzéseink mentális erőhatásai. De felmerülhet bennünk a jogos kérdés, hogy az elektromos tulajdonságú és anyagi jellegű agyunk, miért gyárt hitként meghatározható agyi mágneses hullámokat? A választ, a tudatos teremtés elvi lehetősége adja meg számunkra.
Mert valójában, mindig a reális képzelet formálja a valóságunkat. Éppen rajtunk keresztül. Mert a természeteben, semmi sem alakult ki emberi alkotásként magától a nélkül, hogy azt valaki előre, el nem képzelte volna valóságosnak. Így az elménkben formált hiteink, már olyan cselekedetvezérlő gondolataink, amelyekhez a lelki érzéseinket is hozzáadtuk. Így vannak rövid, közép és hosszútávú hiteink is. A rövidtávú hiteink, néhány másodpercre vetítik csak előre a reális elképzeléseinket. Ezek alakítják, a mi folyamatosnak értékelhető tudatos cselekedeteinket. Többnyire a nélkül, hogy azokat előre megtervezetteknek értékelnénk. Mert, a folytonos jellegük miatt, annyira természetesek számunkra.
A középtávú elképzeléseink segítségével, néhány másodperctől, akár néhány órára is előre vetíthetjük az elképzeléseinket. Amikor például, már reggel eltervezzük azt, hogy este mit fogunk csinálni. Vagyis, a terv és a végrehajtott cselekedet között, néhány másodpercnél hosszabb időtartam telik el.
Ezzel szemben, a hosszútávú elképzeléseink néhány órától, akár néhány évre is képesek előre vetíteni a hiteink által formált reális terveinket. Mint amikor, karácsonykor a család meghatározza azt, hogy hol fog jövőre nyaralni. Vagy például, amikor egy ifjú pár, előre eltervezi a házasságkötésük távolabbi időpontját. Vagy amikor például, egy gyermek már kiskorában elhatározza azt, hogy milyen sportoló szeretne lenni felnőtt korában. Így a hosszútávú elképzeléseink alkalmával, néhány óránál jóval nagyobb időtartamra vetítjük előre a hiteinket.
Ennél fogva, aki hittel él, az tulajdonképpen tervszerű módon él. Előre megtervezett módon. Ezen alapszik a tudatos teremtés lényege is. Tudatos teremtés alkalmával ugyanis, az értelmes ember, előre elképzeli valóságosnak a lelki vágyait. Ez által, a megvalósulás hatáskörébe rendeli azokat. Mert tudja azt, hogy a képzelet formálja a valóságát. Mégpedig, általa előre eltervezett módon. Amikor tehát, hittel élünk, akkor nem Istennek, a teremtőnek teszünk szívességet, hanem önmagunknak az által, hogy rendezett módon, előre megtervezett formában élünk. Mert, minden reális elképzelésünkben, a hitünk nyer megtervezett módon értelmet számunkra.
A lélek által, Isten élteti az embert. Így a lelki vágyaink nem mások, mint olyan érzések, amelyeket Isten irányított felénk, és az elménkben tudatosodtak számunkra szellemi szinten is. Vagyis, megértettük a lelki vágyaink mentális üzenetét. Amit a teremtő irányított felénk. Az Ő reánk irányuló kozmikus szándékát meghatározva. Nincs is más dolgunk, mint az elménkben tudatosodó lelki vágyainkat, reális módon elképzelni valóságosnak, a szellemi gondolataink segítségével.
Mert minden lelki vágyunk, egy forma nélküli érzésünk. Vagyis, egy mentális módon irányítható lelki erőhatásunk. Ami csak akkor juthat érvényre az elektromos anyagi valóságunkban, ha a szellemi gondolataink segítségével, elképzeljük őket valóságosnak. Így a reális képzelet segítségével, a vágyainkat képviselő lelki érzéseink erőhatásai, a szellemi gondolataink által meghatározott formák kialakítására lesznek alkalmasak. Mert mentális erőhatásokként, minden lelki érzésünk, munkavégző képességnek minősül. De ahhoz, hogy az általunk vágyott szubjektív munkaértéket el tudják végezni az objektív valóságunkban, szellemi szinten meghatározott célokra van szükségük. Amit a reális elképzeléseink által határozhatunk meg számukra.
Amiben nem hisz az ember, az eleve elképzelhetetlen számára. Mert nem talál olyan értelmes szellemi gondolatokat, amelyeknek az informatív értékeivel, meghatározhatná, az általa elfogadható mentális formákat. Ezt a logikát kifordítva azonban, csak abban hihetünk igazán, amit el is tudunk képzelni valóságosnak az elménkben. Így a reális elképzeléseinkkel, már rövid, közép, vagy hosszútávú módon, előre eltervezett jelleggel élhetünk. Amely elképzeléseinkben, az általunk meghatározott rend jelenik meg rendszeres módon. A megtapasztalható valóságunkat képviselve. Mivel azonban, ez az általunk előre vetített rend, rendszeres módon jelenik meg az életünkben, ezért hittel való életvitel valójában nem más, mint a boldogságunk záloga.
Vagyis, nem Istennek fontos az, hogy hittel éljünk, hanem nekünk. Mivel, a hittel formált életvitelünkben a lelki vágyaink nyernek valóságos megjelenési formákat. A mi saját személyes szellemi irányításunkkal. Ahhoz tehát, hogy boldogok legyünk, nem csupán az Isten által felénk irányított lelki vágyainkra van szükségünk. Hanem arra is, hogy a szellemi gondolataink informatív értékeinek a segítségével, olyan mentális formákat képzeljünk el valóságos módon, amelyekkel tudatosan is hozzájárulhatunk, a lelki vágyaink megvalósulási lehetőségeihez.
Ha a lelki vágyaink számára, nem képzelünk el értelmes mentális formákat, akkor azok, nem alakulhatnak hitté az életünkben. Vagyis, nem valósulhatnak meg számunkra az objektív valóság tapasztalati szintjén. Így az elképzelést nem nyert lelki vágyaink, sorra „elhalnak” számunkra. Egyszerű sóvárgásokká silányulnak az életünkben. Olyan céltalan lelki érzésekké, amelyek mentális erőhatásokként, csak bennünket marcangolnak, és a nyilvánvaló hiány érzetét tartják fenn az elménkben. Ami egyre elérhetetlenebbnek tűnik számunkra.
Aki nem él a reális képzelet által formálható tudatos teremtés lehetőségével, arra ítéli önmagát, hogy mások elképzelései szerint éljen. Akár tetszik az neki, akár nem. Így él ma az emberek 85-90 százaléka. Önmaga választotta reális célok nélkül, mások elképzeléseit szolgálva. Mert, minden munkavállaló valójában, a munkaadója terveit valósítja meg. Sok esetben bizony, nagyon könyörtelen módon. Mert a munkáltatóink, bár maguk is emberek, de nem mindig emberségesek. Ezért, csak olyan ember lehet igazán boldog, aki a saját lelki vágyait követi a reális elképzeléseivel.
Az élő emberben a szellemi és a lelki képességek természetesek számunkra. Annak ellenére, hogy a szellemi adottságaink, bioelektromos módon valósulnak meg az agyunkban. Míg a lélek, kizárólag mágneses tulajdonságú. Az életünk energiája. Ami elektromos jellegű lelki érzéseket generál az agyunkban. Bioinduktív módon. Ezek a szellemi gondolataink és lelki érzéseink egyesülnek, tudatosodnak az elménkben, mint különböző bioelektromos adottságok, és agyi mágneses hullámot generálnak abban. Amely agyi mágneses hullámainkat, mint a mi személyes hiteinket, már EEG agyi mágneses hullámmérővel lehet érzékelni.
Az elhalt ember pedig, már nem képes tudatosságában változni. Mert az anyagi jellegű bioelektromos érzékelése megszűnt. Így az élete energiáját képviselő lelke, és az addig megszerzett tudatossági szintje, egy közös sajátságos mágneses hullámot képvisel az Univerzum kozmikus terében. Amely mágneses hullámban, a tudatossági szint informatív értéke képviseli a hullámhosszt, míg a frekvenciát a testből felszabadult lélek biztosítja. Vagyis, az élet energiáját képviselő lélek, valóban nem szűnik meg, hanem tovább létezik az Univerzum kozmikus szintű mágneses valóságában. Mint sajátságos hullámhosszúságú, kozmikus szintű mágneses hullám frekvenciája.
Azokat az embereket, akik az elhalt rokonaink mágneses hullámaira érzékenyek, médiumoknak hívják. Ők azok az emberek, akik a meditatív elmeállapotuk segítségével, akár egyfajta transzban, érzékelni tudják a túlvilági mágneses frekvenciákhoz tartozó hullámhosszokat. Ilyen módon, az elhalt hozzátartozóink üzeneteit. Erre persze, nincsen semmiféle tudományos bizonyíték. Így a médiumok között, nagyon sok lehet a csaló is. Komolytalanná formálva ez által, a valós médiumok szubjektív munkáját.
Pedig, a tudományos állítások szerint, az energia nem vész el, csak átalakul. Így az élet energiája sem tűnik el, amit a lélek képvisel. Ami bioinduktív módon működteti az embert, azaz élteti. A halál alkalmával azonban, megszűnik az anyagi minőségünkkel való induktív viszonya, így tovább már csak, mint a testünktől elszabadult kozmikus szintű mágneses hullám frekvenciája létezik. Amelyiknek mindig sajátságos a hullámhossza. Az elhalt ember tudatossági szintjének megfelelő módon. Ami nyilván minden emberi léleknél sajátságosan egyéni.
Az Univerzum mágneses valóságában tehát, minden olyan információ megvan, amit az emberek valaha megtapasztaltak. Mert ez a mágneses valóság, nem más, mint az Univerzum abszolút Elméje. Amit Istenként tisztelnek a vallásos felekezetek. A tudomány pedig, intelligensnek tart. Egy olyan mágneses alapú kozmikus Intelligenciának, aki a kozmológiai állandók segítségével, szubjektív módon beállította azokat az induktív paramétereket, amelyek szerint az objektív elektromos anyagi valóságnak működnie kell.
Ez a kozmikus szintű Isteni Öntudat, a halál után felszabaduló emberi tudatosságaink által válik mindentudóvá. Mert az elpusztíthatatlan lélek, mint az életünk energiája, magával viszi mágneses frekvenciaként azt a tudatossági szintet, amit mágneses hullámhosszként elértünk az életünk során. Így Isten a mindentudó, az általunk szerzett élettapasztalataink révén. Mindenhatóként pedig, éppen Ő biztosította számunkra a lelket, az életünk energiáját. Amely lélek, mint a reánk irányuló mágneses frekvencia, vitális jellegű bioelektromos lelki érzéseket generál bennünk, bioinduktív módon.
Ha pedig, a tudomány, az energia megmaradási törvényére alapozott módon, komolyabban veszi végre a lélek halhatatlanságának a lehetőségét, akkor elképzelhető az, hogy olyan adó-vevő készüléket tud majd készíteni, amelynek segítségével, bárki képes lesz majd kommunikálni az elhalt rokonaival és ismerőseivel. Akár egy okosnak nevezett telefonon keresztül. Vagy bárkivel a mágneses valóságból. Amit ma még, túlvilágnak értelmezünk. Így a médium szerepét előbb-utóbb, a technika veheti át. Amikor már a médium adó-vevő berendezés, a hírközlő csatornát valósítja meg az abszolút Létezés kétféle valósága között. Az objektívnek értékelt elektromos anyagi valóságunk és a szubjektívnek értékelhető túlvilági mágneses valóság között. Arra alkalmas, meditatív elmeállapotú vagy transzban lévő közvetítő személy nélkül.
A mentális médium, úgy kommunikál a túlvilági „lényekkel”, hogy közben, teljes mértékben a tudatánál marad. Ezzel ellentétben, a transzmédium esetében, a médium öntudatlan elmeállapotban marad, miközben a testét átmenetileg, egy túlvilági „lény” veszi birtokba. Így az öntudatlan, transzállapotban lévő médium, valójában nem is nagyon emlékszik arra, hogy hírvivő csatornaként működött, az abszolút Létezés kétféle valósága között. Az objektívnek értékelhető elektromos anyagi valóság, és a szubjektívként értelmezhető mágneses valóság között.
Tulajdonképpen, a mágneses valósággal, állandó mentális viszonyban vagyunk amíg élünk. A nélkül, hogy konkrétan tudnánk róla. Mert az agyunk, agyi mágneses hullámokkal fejezi ki a hiteinket. Olyan mágneses hullámokkal, amelyek közvetlenül az Univerzum abszolút Elméjébe kerülnek. A kozmikus szintű Öntudatba. Amit Istenként ismerünk. Isten pedig, mint teremtő, megvalósítja számunkra az elménkben kifejezésre jutatott hiteinket. Amelyeket a reális képzelet segítségével juttathatunk kifejezésre Isten számára. Így a képzelet által formált hiteinkkel, éppen azt tudatosítjuk Istennel, hogy tökéletesen egyetértünk a lelki vágyainkban üzent szándékával. A reánk irányuló akaratával.
Így a „Legyen meg a Te akaratod” imarészlet, éppen azt jelenti, hogy történjen minden úgy, ahogyan azt a lelki vágyaink alapján elképzeltük magunknak szellemi szinten valóságosnak. Vagyis röviden, szellemi szinten megértettük és hozzájárultunk szubjektív módon ahhoz, hogy az Istentől származó lelki vágyaink, objektív módon is megvalósuljanak az életünkben.
Mert Isten a teremtő. A Genezis óta pedig, az emberi hit teremtője. Ami azt jelenti, hogy az elménkben formált hiteinket valósítja meg számunkra. Ezért érdemes mindig, a lelki vágyainkat elképzelni valóságosnak. Mart akkor, Isteni útmutatás alapján élhetünk. Mivel Isten, mindig velünk van. A lélek által folyamatosan éltet bennünket. A lelki vágyainkon keresztül, állandóan megüzeni nekünk a reánk irányuló szándékát. Aminek a megvalósulása boldoggá tehetne bennünket. A tudatos teremtés segítségével pedig, mindig megvalósítja számunkra a hiteinket. Csak az a mi felelősségünk, hogy a lelki vágyainkból formáljunk teremtésre méltó hiteket az elménkben.
Mert a világ azért rossz, mert mindenki megy a saját feje után. A lelki vágyainkban meghatározott Isteni útmutatás helyett, saját elképzelések alapján szervezzük az életünket. Önös érdekekből. Mert, egyéni elképzelések alapján formáljuk a hiteinket. Még akkor is, ha azok, a lelki vágyainkkal is ellenkeznek. Mivel, nem vesszük komolyan a lelki vágyaink mentális üzeneteit. Mert szellemi szinten arra gondolunk, hogy mindent jobban tudunk. Hiszen az iskoláinkban, már mindent megtanultunk ahhoz, hogy a saját utunkat járhassuk az életben. De a szellemi szinten meghatározott életút, nem mindig tükrözi a lelki vágyainkat. Akkor pedig, könnyen eltérünk a boldogság felé vezető Isteni útról. Ezért az emberek nagy része, csak röpke pillanatokra tapasztalhatja meg a boldogságot. Amire Isten szeretne vezetni bennünket, a lelki vágyaink segítségével.
Ezért, keskeny az a lelki út, ami a boldogságra, a menyországba vezet minket. Viszont, nagyon széles az a szellemi út, ami a kárhozatra visz bennünket. Ha az egész életünkön keresztül tanult szellemi képességeinket, nem a lelki vágyaink értelmes kifejezésére használjuk. Mert a szellemi képességeinknek, akármilyen műveltek legyünk is ez a természetes, Istentől rendelt alapfeladata. Mert, ha tetszik, ha nem, Isten él rajtunk keresztül. Ezért éltet bennünket a lélek által. Tapasztal bennünk a lélek segítségével, amit szellemi szinten is megérthetünk. Majd a lelki vágyainkon keresztül, kijelöli számunkra a boldogság felé vezető utunkat.
Természetesen, vitatkozhat bárki azon, hogy van-e Isten valójában, vagy csak a tudomány létezik. De, amikor a tudomány, már nyíltan intelligens Univerzumról beszél, akkor burkoltan, már Istenről tárgyal. Mert Istent a tudománytól elválasztani, csak szellemi szinten lehet. Lelki értelemben véve nem. De minden egyéni ember lelki életet él. A tudósok is. Vagyis, a lelki érzéseiket fejezik ki szellemi szinten ahhoz, hogy értelmet sugározzanak. Mert a tudomány valójában, a tudós szakemberek kollektív hite. Mert a tudomány minden állítását, közös megegyezés alapján, kongresszusokon határozzák meg. Azaz, dogmatizálják. Így az elemi szintű oktatás során, az ő vallásuk nyer értelmet a tanulóikban. Mert a tudomány, a tudós szakemberek kollektív egyezségen alapuló vallása csupán.
Az elhalt lelkek szellemei, az angyalok és a démonok mind-mind, mint sajátságos mágneses hullámok léteznek, az Univerzum kozmikus szintű mágneses terében. Ez a mágneses tér, nem csak az Univerzum 90% feletti anyagtalan terét képviseli, hanem a bioszféránkban is teljesen kitölti az atomok belső tereit is. Az atomokból felépült rács és kristályrács szerkezeteket is. Vagyis, a bioszféránkat képviselő objektív anyagi valóságon belül is, 90% fölött van a mágneses tér jelenléte. Ami azt jelenti, hogy az elektromos anyagi világ objektív valóságától el tudunk ugyan szakadni, de a szubjektívnek értékelhető mágneses valóságtól sohasem.
Így a testen kívüliség élménye abszolút jelleggel, a halál pillanatában valósul meg. Relatív módon pedig, az elménk meditatív állapotában, mint médiumok érzékelhetjük a távoli eseményeket. Szubjektív módon. Még akkor is, ha azok egyidejűleg játszódnak le valahol a távolban, nélkülünk.
Matécz Zoltán
2023.06.18.
