Harmóniában Istennel.
Nagyon sok vallásos és még több hívő ember szeretne, Istennel harmóniában élni. Az Isteni oltalom és a kozmikus szintű gondviselés részese lenni. Amely mentális viszonyban a lelki vágyai, mindig teljesülhetnek és boldogságban élhetne. De a vallások papjai, nem árulják el azt, hogy valójában, hogyan lehet valaki partner az Isteni teremtés folyamatában. Pusztán a Biblia kiragadott szövegét értelmezgetik, az aktuális kor szellemiségében. De minden esetben, a vallásuk tematikus előírásai alapján. Így a papok valójában, nem Isten szolgái, hanem a vallásuk áldozatai. Mert a vallásuk sajátságos tanítására esküdtek fel.
Többezer vallásforma van bejegyezve a világon, erre az egy Istenre alapozott módon. De, ha a vallások képviseletét végző papok, mint tanult szakemberek, ennyiféleképpen értelmezik a Bibliát, akkor mit várhatunk a hívőktől? Mert az én eddigi meglátásom szerint, minden hívő ember, másképpen áll szellemben a hitbéli élethez. Még az azonos vallási felekezetekhez tartozó hívő emberek is.
Pedig Isten, mindig velünk van, amíg élünk. Mert a lélek által, éppen Ő éltet bennünket. Ha probléma elé állít bennünket az élet, mindig küld egy lelki vágyat. Ami a problémánk, már megoldott állapotára utal. Valamint a reális képzelet segítségével, tudatosan is részesei lehetünk, a reánk irányuló teremtés folyamatának. Így a mentális, szellemi szintű lehetőségünk megvan arra, hogy Istennel harmóniában élhessünk. Csupán meg kellene értenünk, a hozzá fűződő mentális viszonyunkat. Ami kizárólag a hitünkön alapszik. Mert Isten, a hitünk teremtője. De a hitünket, csak a reális képzeletünk által tudjuk, értelmes módon kifejezésre juttatni számára.
A dolog úgy működik, hogy amiben nem hiszünk, az szellemi szinten eleve elképzelhetetlen számunkra. Mert nincsenek róla olyan szellemi szintű információink, amelyek segítségével, valóságos képzeletet alkothatnánk. Ha ezt a logikát megfordítjuk, akkor pedig, csak olyan dolog vagy esemény valóságában hiszünk igazán, amit el is tudunk képzelni valóságos formában. Vagyis, a hitbéli élet arról szól, hogy a lelki vágyainkat képzeljük el valóságosnak a szellemi gondolataink segítségével, ha azt akarjuk, hogy megvalósuljanak azok az életünkben. Tervszerű módon.
A régen megszokott esti ima, ritkán segít ebben. Mert az előre betanult imáinkat, gyorsan eldaráljuk szellemi szinten, minden különösebb lelki érzés nélkül. Ennél fogva, csak arra jók igazán, hogy nyugodtan aludjunk. Azzal a biztos tudattal, hogy már imádkoztunk. De egy igazi imának, nem szabad sablonosnak lennie. Így pozitív lelki érzésekkel kifejezve vagy jobb esetben elképzelve szellemi szinten, további pozitív lelki érzéseket generál az imánk az elménkben. Mert amikor, mentális módon már látjuk a lelki vágyaink valóságos mivoltát, mint számunkra ideális tervet, akkor a boldogság örömérzései töltik fel az elménket.
Mert az elménk, az általa használt információkat, kétféle módon kezeli. A szellemiségünk számára, fogalmakat alkot a rendelkezésére álló információkból. Míg a lelkünk számára, mindig mentális képi formában jeleníti meg az információkat. Ideális formákban. A lélek ugyanis, az ideákat értelmezi vizuális formában, míg a szellemiségünk, az ideákról alkotott fogalmainkat. Ami azt jelenti, hogy a képzelet segítségével, megüzenjük a lelkünk számára azt, amit a szellemi szintű fogalmaink segítségével ki akarunk értelmes módon fejezni. Vagy másképpen fogalmazva a lelkünk, csak azt a szellemi szintű információt érti meg igazán, amiről ideális mentális képi formát készít az elménk. A reális képzelet segítségével. Illetve fordítva, a szellemiségünk, csak olyan mentális képi formát képes értelmezni, amelynek a mentális képi ideáiról az elménk, fogalmakat képes számára alkotni.
Így a fogalom és a képzelet, eleve kétféle módon jeleníti meg az információkat az elménkben. Mivel a lélek által Isten éltet bennünket, ezért Ő, az ideák mentális képi formáival kommunikál velünk. A reális képzeletünkön keresztül. Mi pedig, értelmes szellemi lényekként, az ideák mentális képi formáit, fogalmi szinten használjuk. Ennél fogva, amikor a valóságban nézelődünk, amikor képzelődünk vagy éppen álmodunk, akkor az elménkben kialakuló mentális képi formáinkból, csak olyan informatív értékeket tudunk szellemi szinten hasznosítani, amelyekről az elménk, fogalmakat képes alkotni számunkra.
Amikor pedig, mi szeretnénk közölni bármit a lelkünkön keresztül Istennek, akkor csak olyan fogalmak informatív értékei fognak megjelenni ideális képi formákban, amelyek alapján, valóságos elképzeléseket tudunk kialakítani az elménkben. Mert a szellemi szinten kifejezett hitünk, a reális képzelet által nyer Isten számára, ideális módon értékelhető, ideális információs értéket. Ami alapján formálja az anyagi dolgokban és eseményekben megvalósuló sorsunkat.
Ezért, az igazi imáinknak arról kell szólnia, hogy minden este lefekvés után, szellemi szinten elképzelünk magunknak néhány olyan dolgot vagy eseményt, amit a lelki vágyaink szerint szeretnénk másnap megtapasztalni. Az ilyen ideális módon kifejezésre juttatott hiteink, a megvalósulásuk felé fognak törekedni. Mert Isten, tökéletesen megérti, az ideális képzeletünkbe kódolt szellemi szintű információinkat.
Amikor probléma elé állít bennünket az élet, akkor Isten, mindig küld számunkra egy lelki vágyat. Ami mentális képi formában tudatosodik az elménkben. Mint Isten, reánk irányuló kozmikus szándéka. A problémánk megoldott állapotára utalva. De ahhoz, hogy ezek a lelki vágyaink megtapasztalhatók legyenek az életünkben is, arra van szükség, hogy a szellemi gondolataink segítségével, olyan mentális képi formákat készítsünk róluk, amit Isten tökéletes módon képes észlelni az ideák világában. Ez által utalva arra, hogy tökéletesen egyetértünk, a lelki vágyban tudatosodott és reánk irányuló kozmikus szándékával. Azért képzeljük el a vágyainkat valóságosnak, hogy a teremtés részévé alakítsa számunkra azokat. Mert Isten a teremtő. A megtapasztalható sorsunk formálója.
A Genezis idejében megteremtette azt az anyagi valóságot, amibe az értelmes embert is belehelyezte. Azóta pedig, a hitünk teremtője. Ezért törekednek a kifejezésre juttatott hiteink, a megvalósulásuk felé. Isten által. Az élőlények közül, először megteremtette a fákat, a bokrokat és füveket. Majd a vízben élő lényeket. Azután pedig, a madarakat, és a földön csúszó mászó egyéb élőlényeket. Minden élőlényt, a saját fajának és nemének megfelelő módon. Amelyek azonnal táplálkoztak és szaporodtak. Amit azóta is folytatnak, lelkileg irányított ösztönös jelleggel.
Majd végül, a Föld porából, megalkotta az embert. Aki ott feküdt teljesen élettelenül. Majd a Biblia tanúsága szerint, az életnek a leheletét lehelte az orrába. Vagyis, az emberi testet, maga Isten vette birtokba. A lélek által. Azóta is Isten éltet minden embert. Így a saját „képére és hasonlatosságára”, értelmes szellemi lénynek teremtett bennünket. Ez a szellemi képességünk pedig, alkalmas arra, hogy megértsük a teremtőnkhöz fűződő mentális viszonyunkat. Valamint, megértsük azt, hogy milyen módon élhetünk, a reánk irányuló Isteni szándékokkal tökéletesen szinkronban. Amit a lelki vágyaink biztosítanak számunkra. Így Isten, emberré vált azért, hogy az értelmes ember, olyanná válhasson általunk, mint Isten.
Amikor, a reánk irányuló Isteni szándékok alapján éljük az életünket, akkor már Isten él rajtunk keresztül. Tulajdonképpen rajtunk keresztül szerez tapasztalatot arról az anyagi valóságról, amit Ő maga teremtett. Majd a mi tapasztalataink által formált elképzeléseink alapján alakítja számunkra, a megtapasztalható sorszerű életeseményeinket. A mindenkori tudatosságunk alapján kifejezésre juttatott hiteinkben kódolt helyi igényeinknek megfelelően. Így Isten, csak a mindenkori tudatosságunk által képes ragyogni, a mi anyagi világunkban. Az Istenre tudatos embereken keresztül. Ezért, a reális elképzeléseink vetítik vissza az árnyékaikat, a mi anyagi szintű árnyékvilágunkra. Ami nem más, mint a mi objektív anyagi valóságunk.
Amikor a lelki vágyainkat képzeljük el valóságosnak az elménkben, akkor valójában, megszentesítjük azokat Isten számára. Mert a lehető legkellemesebb szellemi gondolatainkkal fejezzük ki azokat értelmes módon. A szeretet jegyében. Ezért azok, csak pozitív lelki érzéseket generálhatnak, a lelki vágyaink elképzelései közben. Tulajdonképpen, teremtésre méltó pozitív lelki érzéseket. Amelyek megtapasztalása, mindig boldoggá tesz bennünket. Erre teremtette Isten, az értelemmel bíró embert.
Aki nem így használja a hitét, az pedig, a boldogsággal ellentétes valóság megtapasztalására kényszeríti önmagát. A szeretet nélküli élet könyörtelen megtapasztalására. Sajnos, így él ma az emberek 80 %-a. Míg a többi 15 %, csupán élősködik rajtuk. Az persze vicces, hogy az óriási erőt képviselő többség él elnyomott módon, a kis létszámú elittel szemben. Akiket a szeretet nélküli érdek fordít egymás ellen. Csak körülbelül 5 % azok száma, akik a lelki vágyaikat követve élnek boldog életet. Istennel tökéletes harmóniában élve. De a lehetőség, minden értelmes ember számára adott. Csak élni kell vele.
Matécz Zoltán
2023.09.05.
