Energiacáfolat.
Természetesen, nem azt szeretném vitatni, hogy van-e energia vagy nincsen, hanem csak az energiáról alkotott mai tudományos nézetre vonatkozik a cáfolatom. Természettudományos meghatározás szerint ugyanis, az energia, az a fizikai mennyiség, amellyel megadhatjuk azt, hogy mekkora egy anyagi test állapotváltoztató képessége. Jele, a nagy E. Mértékegysége pedig, a J-Joule.
Például, két golyó ütközése során, a két anyagi test közvetlen felületi érintkezésen alapuló kölcsönhatása valósul meg. Amelynek során, amennyivel növekszik az egyik test energiája, annyival csökken a másik testé. Ezen alapszik az energia megmaradási törvénye. Amelynek során, a helyzeti energia, mozgási energiává képes változni, a kölcsönhatás fizikai folyamatában és fordítva. Ilyen módon, a zárt rendszer energiáját, nem lehet sem teremteni sem pedig elpusztítani. Mivel az állandó. Mert a helyzeti és a mozgási energiaállapotok révén, állandóan módosul az energia, az anyagi testek eseményszerűségeinek a vonatkozásában.
Ez a folyamatos változékonyság, öt különböző megjelenési formát kölcsönöz, az energiahordozókként megismert anyagi minőségek számára. Így ismerünk mechanikai, vegyi, villamos, fény és atomenergiát. Ilyen értelemben véve, az energia önállóan, az anyagi minőségektől függetlenül, eleve nem is létezhet. Vagyis, mindig hozzátartozik az anyaghoz és fordítva. Az anyagoknak, mindig van energiája. Ezt állítja a ma még fizika. Ez voltaképpen nem bonyolult. Akár én is megérthetném.
A klasszikus fizika, Newton által meghatározott tételeiben, a nagy tudós, éppen vasgolyókkal igazolta a téziseit. Amit a tudomány, azóta sem cáfolt. Vagyis, a mai napig is hatályosak azok.
- axióma- Inerciális rendszerben, minden anyagi test megtartja nyugalmi állapotát vagy egyenes vonalú egyenletes mozgását mindaddig, amíg egy másik anyagi testtel történő közvetlen felületi kölcsönhatás, a fennálló mozgásállapotának a megváltoztatására nem kényszeríti.
- axióma- Egy anyagi test gyorsulása, egyenesen arányos, a reá ható erővel, és fordítottan arányos az anyagi test tömegével.
- axióma- Az állapotváltozás során az erők, mindig párosával lépnek fel. Így mind a két anyagi test vonatkozásában, a testek kölcsönhatása során, mindkét testre egyenlő nagyságú és ellentétes hatásvonalú, így egymással ellentétes irányú erő hat.
- axióma- Ha egy anyagi testre egyidejűleg többféle erő is hat, akkor ezek együttes hatása, megegyezik a vektori eredőjük fizikai hatóképességével. Ugyanilyen módon, egy anyagi testre ható erő, tetszőleges módon felbontható több olyan erőhatássá, amelyeknek a vektori összege, az eredeti erőhatás mértékét adja meg.
Mint látható, Newton axiómáiban, a testekre ható kölcsönhatások mértékét, az erő és az azt közvetíteni képes tömegek fizikai mérete határozza meg. Energiáról szó sincsen. Mert Newton jól tudta azt, hogy az anyagi testek tehetetlen minőségét, csak a reájuk ható fizikai erők képesek megváltoztatni. Ami mindig, az energia által biztosított egyenes vonalú egyenletes mozgásuk, vagy a nyugalmuk megváltoztatására irányul. Ennél fogva az erő hatását, objektív munkavégző képességként határozta meg. Mert a W=F*s képlet értelmében, a kölcsönhatásban résztvevő anyagi testek, éppen annyi állapotváltozást jelentő munkát végeznek, amennyi az általuk megtett s-útvonalon megjelenik a mozgásállapot változás során. Így a kölcsönhatás során munkát végző anyagi test, nyilván lassulni fog, miközben a másik anyagi test, annyira fog gyorsulni, amennyi erőt átvett a kölcsönhatása során. Ennél fogva arányosan, annyi s-utat is fog megtenni.
Newton és a korabeli tudósok számára nem volt fontos az, hogy ezeket a fizikai szintű közvetlen érintkezésen alapuló állapotváltozásokat, mint fizikai értékű munkákat, az energia közvetett hatásával értelmezzék. Számukra az erő objektív felületi hatása, tökéletesen megfelelt az axiomatikus szintű magyarázataikhoz. Amit a tudomány, a mai napig is tiszteletben tart és oktat.
Az is igaz azonban, hogy az ő idejükben az energia fogalmát, egészen másképpen értelmezték a korabeli tudósok. Az energia ugyanis, már akkor is közvetett módon fejtette ki a hatását. Ennél fogva, a tudósok számára teljesen láthatatlan, megfelelő műszerek nélkül viszonyíthatatlan volt a jelenség. Ezért, bűvös cselekedetként, vagy más néven, Isteni hatásként határozták meg. Aminek az erőhatásokhoz hasonló, közvetlen felületi kölcsönhatásokhoz társítható vonzatát nem észlelték. Ami azt jelenti, hogy nem voltak ők ostobák, csak a megfelelő ismeretek hiányában, nem erőltették az energia más jellegű tudományosabb értelmezését.
Viszont az Ő idejükben, még élt a fizikai szintű éterelv. Ahol az étert, mint az elektromos anyagi minőségektől eltérő, mágneses alaphalmazt értelmezték. A villamosság és a mágnesesség induktív viszonyainak az ismerete nélkül. Ilyen módon az energiát, a kozmikus szintű mágneses hullámok hatásának tekintették. Vagyis, úgy értelmezték, hogy az energia, ezekben az éterikus jellegű mágneses hullámokban terjed. Azt azonban, hogy hogyan fejti ki az energia a közvetett jellegű hatását, az elektromos anyagi minőségekre, nem tudták még megfejteni. Az akkor még, hiányosnak bizonyuló fizikai ismereteik miatt.
Miközben a modern kori relatív tudósok, elvetették a mágneses alapú éter elvi lehetőségét is. Mert Maxwell óta, „elektromágnesesnek” tartanak miden anyagi jelenséget. Ilyen módon, máris az elektromos anyagi minőségekhez csatolták, a mágneses energia fogalmát is. Csakhogy, aki az indukció fizikai jelenségét ismeri, az nyilván tisztában van azzal is, hogy az induktív folyamatokban, a mágneses és az elektromos erőterek feszülnek egymásnak. Vagyis, minden elektromos anyagi jelenség, a mágneses erőtérnek van alárendelve. Mert az abszolút Létezés szerintem, eleve kétféle valóságra épül. Alapvetően a mágneses valóságra, amely éterként, teljesen kitölti az Univerzumban a helyet. Mozgási létezési teret biztosítva ez által, a benne és belőle megnyilvánult elektromos anyagi valóság részhalmazai számára. Amely az objektív anyagi valóságot képviseli számunkra. De ebben a bioszferikusnak ismert objektív anyagi valóságban, a mágneses hatások és az elektromos hatások, nyilván együtt mutatkoznak meg számunkra. Ezért lehettek azok „elektromágnesesek”.
Ha azonban, a légterünkben felfelé haladva, áthatolunk az egyre csak ritkuló légrétegeken, akkor a bioszféránkat elhagyva, átlépünk a bolygó és csillagközi térbe. Ahol az óriási vákuum miatt, nincsen számottevő elektromos anyagi vonatkozás. Ennél fogva, a bolygó és csillagközi tér, már az Univerzum tiszta mágneses alaphalmaza. Amit a régi tudósok, jobb híján, csak éternek neveztek.
Az Univerzum mágneses terében alakultak ki, a kozmikus szintű mágneses hullámok. Amelyeknek két alapvető tulajdonsága van. A hullámhossz és a frekvencia. A hullámhossznak szerintem, informatív értéke van. Mert az határozza meg a kozmikus szintű mágneses hullámok irányát és célját. Míg a hullámhossz mentén felépülő frekvencia által, az energia terjed. A mágneses hullámokat alkotó oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű részerő hatásai. Ezek a mágneses hullámok, éppen úgy működnek, mint Newton soros ingája. Mivel ezek a mágneses hullámok, szigorúan egy irányba terjednek, ezért mágneses torlónyomást gyakorolnak mindenre, amivel induktív viszonyba kerülhetnek. Aktív mágneses erőtérré alakítva ez által, az Univerzum teljes mágneses alaphalmazát.
Ez a kozmikus szintű mágneses alapnyomás biztosítja azt a gravitatív hatást, amelyik az Univerzumban megnyilvánult elektromos anyagi részhalmazokra fejti ki az alapvetően nyomó hatását. Tulajdonképpen az égitestekre. Mint az Univerzum „atomjaira”. Amely alapnyomás, nyilván tökéletesen arányos, azok kiterjedését képviselő tömegértékeivel. Ezért, ugyanaz a hatási iránya és az effektív nyomó hatása, mint a feltételezett „tömegvonzás” fiktív jelenségének.
Az elektromos anyagi megnyilvánulások elektronjainak pedig, elektrosztatikus erőtereik vannak. Amelyek eredője biztosítja, az adott anyagi minőség teljes elektromos erőterét. Az oszthatatlan alaptömegekből álló mágneses erőtérrel szemben, az anyagi minőségek elektromos erőterei között az a különbség csak, hogy amíg a mágneses erőtér, mindig lineáris jellegű, azaz egyenes irányú, addig az elektromos erőtereket, bár ugyanazok az oszthatatlan alaptömegek építik fel, de bennük a hatási irány, mégis mindig centrális. Azaz, hűségesen követik az elektronjaik megszerzett forgó és keringő mozgásformáit. Ennél fogva a kétféle erőtér, mindenképpen egymás ellen fog munkálkodni. Ez a munka az indukció jelensége. Ami ennél fogva, térfogati jellegű kölcsönhatási formát jelent az anyagi minőségeken.
Ahhoz azonban, hogy az indukció kialakuljon a kétféle erőtér között, arra van szükség, hogy az elektromos anyagi minőségeket is, a mágneses alaphalmaz töltse ki belül. Atomi és az atomokból felépített rács és kristályrács alapú szinteken is. Vagyis az atomok, egyáltalán nem üresek belül, hanem a számunkra teljesen láthatatlan mágneses alaphalmaz tölti ki őket. Elektromos erőteret alkotva azokban. Mert az induktív viszony, csak így képes a kétféle erőtér között felépülni. Így a mágneses alapú energia hatása, induktív módon jön létre a kétféle erőtér között. Így az energia induktív hatása, az elektronok elektrosztatikus erőtereire fejti ki a közvetlen hatását, ami számunkra teljesen láthatatlan. A láthatatlansága miatt pedig, közvetve ugyan, de az elektronokra fejti ki áttételes módon a hatását. Megváltoztatva, illetve fenntartva ez által, az elektromos anyagi folyamatokat.
Ami azt jelenti, hogy a kozmikus szintű mágneses hullámok frekvenciája által közvetített energia, mindig annyi induktív munkát végezhet az elektromos anyagi részhalmazokon, amennyit a hullámhossz informatív értéke határoz meg.
A kétféle erőtér között fennálló induktív viszonyt, úgy lehet egyszerűen elképzelni, mint a gépjárműveikbe épített robbanómotorok működését. Ahol az egyenes irányú lineáris mozgást végző dugattyúk dinamikus hatása, centrális irányú forgómozgásként jelennek meg a főtengelyre vetítve. A lineáris jellegű mágneses torlónyomás tehát, közvetlen módon, az elektronok erőtereinek a mozgásformáit befolyásolja. Majd az elektronok elektrosztatikus erőtereinek a módosulásai, nyilván megváltoztatják a hozzájuk tartozó elektronok mozgási állapotait. Ilyen módon, az induktív folyamatokban, az elektromossá vált erőtereké lesz a közvetítő szerep.
Ezeket a kozmikus szintű mágneses hatásokat, kozmológiai állandóknak ismerte meg a tudomány. Már, vagy 20-30 féle ilyen kozmológiai állandót ismernek. De, ha komolyabban foglalkoznak az éter által biztosított kozmikus szintű mágneses erőtérrel, akkor még több ilyen kozmológiai állandó juthat érvényre a tudományos életünkben. Mert szerintem például, az emberi lélek is, ilyen kozmikus jellegű kozmológiai állandónak köszönhető. Ami az életünk energiáját közvetíti felénk, amíg élünk. Ez a folyamatosan felénk irányuló energia biztosít számunkra induktív módon lelki érzéseket. Amelyek már olyan lelki eredetű bioelektromos erőhatások, amelyeket már mentális módon, a szellemi gondolatainkkal irányíthatunk.
Az Univerzum kozmikus szintű mágneses erőtere tulajdonképpen, az a zárt inerciális rendszer, amelyben az energia megmaradási törvénye, anyagi feltételek nélkül érvényesülhet. Az energia megmaradási törvényére alapozott módon kijelenthető az, hogy az Univerzum mágneses erőtere, zárt rendszernek minősül, míg az elektromos anyagi részhalmazok benne, amit az égitestek jelentenek, mint az Univerzum „atomjai”, nyílt rendszereknek minősülnek. Természetesen, mágneses szempontból tekintve. Mert az őket kitöltő mágneses alaphalmaz, elektrosztatikus erőtérré alakulva, rugalmas fizikai kapcsolatot teremt a kétféle erőtér között. Ami nem más, mint az indukció jelensége.
Ha tehát, a mágneses és az elektromos erőterek között fennálló induktív viszonyra gondolunk, akkor olyan folyamatos kölcsönhatást kell feltételeznünk, amelyben csak a számunkra teljesen láthatatlan erőterek hatnak egymásra. Viszont közvetett jelleggel, mégis állandóan befolyásolják a hozzájuk tartozó elektronok mozgásformáit. Azzal együtt pedig, az induktív viszonyban érintett anyagi részhalmaz mozgási és egyéb állapotait. Így lett az induktív viszony, távolba ható képességként, a mágneses alapú energia közvetítője. Olyan bűvös cselekedet, amit Isteni tettként értelmeztek. Mert az erőterek között fennálló állandó induktív viszonyt, sajnos a régi tudósok még nem ismerhették.
A mágneses energia tehát, folyamatosan létezési állapotban tartja az elektromos anyagi testeket. Amelyeknek fenntartja az egyenes vonalú egyenletes mozgását, vagy a kialakult nyugalmát. Ha pedig, mozgásállapot béli változást szeretnénk azokon elvégezni, akkor az erő közvetlen felületi érintkezésen alapuló hatásával, objektív munkát kell végeznünk rajtuk. A munkánk eredménye, kibillenti az elektromos anyagi testet, az ő egyenes vonalú egyenletes mozgásából, vagy a nyugalmából. Vagyis, az erőnkkel elvégzett fizikai munkánkat, az energia folyamatos hatása ellen végezzük el. Így az anyagi testre ható energia, addig fog az anyagi testre induktív hatást gyakorolni, míg az, vissza nem nyeri az egyenes vonalú egyenletes mozgását vagy a nyugalmát.
Így Newton III.-axiómája, a hatás ellenhatás törvénye úgy módosul, hogy az anyagi testekre gyakorolt erőhatás, éppen annyi objektív fizikai munkát végez az elektromos anyagi testeken, mint amennyi induktív jellegű szubjektív munkával, az energia vissza nem rendezi, a kezdetiként meghatározható nyugalmi állapotot. Illetve az energia, mindig annyi szubjektív munkát fog végezni egy anyagi testen, amennyi objektív munka által kibillentettük azt, az ő nyugalmi helyzetéből.
Így az erő, objektív hatásként, munkavégző képességet jelent. Míg az energia, ugyanúgy munkavégző képességet jelent, csak az erőterek között fennálló közvetett, azaz szubjektív módon. Az erő és az energia viszonyát, más írásaimban már kifejtettem. Akit bővebben érdekel, nézzen nyugodtan utána. Mert itt most, főképpen az energia induktív hatását ecsetelem, amelynek a segítségével, általunk láthatatlan, közvetett kölcsönhatási módot valósít meg az anyagi világunkban. Amivel csak azt kívántam cáfolni, hogy az energia, az anyagi testek alapvető, elválaszthatatlan tulajdonsága lenne. Ahogy azt a mai modern tudósok tévesen állítják.
Az tehát, induktív tény, hogy minden elektromos anyagi részhalmaz, valamilyen kozmikus szintű mágneses hullám frekvenciájának az energikus hatása alatt áll. Amely induktív viszonyban, mindig a kozmikus szintű mágneses hullám hullámhosszának az informatív értéke határozza meg azt, hogy a frekvenciája révén közölhető energia hatására, milyen strukturális formációt vehet fel egy anyagi részhalmaz. Amely strukturális formációjának a nyugalmi helyzetét vagy egyenes vonalú egyenletes mozgását mindaddig megtartja, amíg arra valamilyen objektív erőhatás nem készteti. Közvetlen felületi érintkezésen alapuló közvetlen kölcsönhatás által. Ahogyan azt, Newton tanítja nekünk még ma is.
Ilyen értelemben véve az energia, egyáltalán nem az anyagi minőségek sajátságos tulajdonsága. Mert az induktív viszony miatt, csupán az energia hatása alatt állnak azok. Szigorúan megtartva azok nyugalmi helyzetét. Mert az egyenes vonalú egyenletes mozgás is nyugalomnak minősül, a gyorsulás hiánya miatt. Ez a nyugalom biztosítja az égitestek harmonikus keringési feltételeit, mint egyenes vonalú egyenletes mozgásokét. Amit csak az ő saját elektromos erőtereik befolyásolhatnak. Valamint, ez a nyugalom biztosítja a bioszféránkon belül a stabil viszonyíthatóságot. Amin, ha változtatni szeretnénk, objektív munkát kell végeznünk. Valamilyen erőhatás befektetésével. Amihez a klasszikus fizikát író tudósok, ragaszkodtak is. A mai modern tudósok pedig, figyelembe sem veszik. Pedig előttük, az indukció jelensége elvileg, mint távolba ható képesség, már nem titok.
Matécz Zoltán
2023.11.23.
