Megérzéseink.
Az érzéseink, az érzékszerveink felől érkező biológiai szintű információk. Az öt érzékszervünk szolgál bennünket azért, hogy a külvilág ingereit fel tudjuk fogni. A látás, a hallás, a szaglás, az ízlelés, és a tapintás képességeivel. Ezeket az érzékszervi információkat, az anyagi minőségű agyunk dolgozza fel, a benne funkcionáló elménk segítségével. Ami már biológiai szintű elektromos tulajdonságokkal bír. Majd elraktározza a memóriánkba. Ahol a szellemiségünk a mentális raktárkezelőnk.
Ugyanitt tudatosodnak a testi és emocionális érzeteink is. Az éhség, a szomjúság, a szeretet vagy például, a harag. De nem sorolom fel őket, mert már vagy 2-300 féle ilyen testi és emocionális érzetünk létezik. Amelyek belülről befolyásolják az életünk folyamatos eseményeit. A testünkön belül ébrednek és az elménkben tudatosodnak azok.
A testi érzeteinktől függetlenül azonban, az emocionális érzelmeink már pozitív és negatív skálán rangsorolható. Mert az emocionális, azaz érzelmi érzeteink, lelki eredetűek. Amit egyfajta érzelmi skálára lehet vetíteni, és meg lehet határozni általa egy ember mindenkori tudatossági szintjét. Tulajdonképpen azt, hogy az értelmes emberi fejlődésnek, milyen szintű mentális szakaszában él éppen. Ez egy ezres mentális skála, ahol az alacsony számú érzelmeink, negatív jelzőt nyertek. Minél magasabb besorolást kap valaki, annál pozitívabb tudatossági szinten él. Így a szellemi szintű intelligenciához hasonlóan, amit az IQ képvisel, meg lehet határozni az EQ mértékét is. Vagyis, az érzelmi intelligencia reális szintjét.
Van azonban, egy hatodiknak nevezett érzékelési képességünk is. Amivel olyan misztikusnak mondható információk birtokába juthatunk, amelyeket nem képes az öt érzékszervünk érzékelni. Ezt az érzékelést rövidítik ESP-nek. Mert ezek az információk, már nem a külvilág felől érkező anyagi jellegűek, hanem tulajdonképpen, a bennünket éltető lélek közvetlen üzenetei. Belső kép vagy hang formájában tudatosodik az elménkben. Ilyen például, a lelki vágy, az intuíció, a sejtés, az ihlet vagy éppen bármilyen más előérzet. Ezek olyan megérzéseink, amelyek nem a szellemi szinten irányított racionális elménk termékei. Éppen ellenkezőleg, a szellemi képességeinktől teljesen független olyan információk ezek, amelyek sok esetben, első megértésre irracionálisnak tűnnek. Vagyis, szellemi szinten, szinte teljesen értelmezhetetlenek. Mert olykor, teljesen ellentmondanak a józan észnek.
Pedig, szinte minden értelmes ember tapasztalt már ilyen megérzéseket. Amikor ugyanis, probléma elé állít bennünket az élet, akkor a lélek által mindig kapunk egy vágyat, ami a problémánk már megoldott lehetőségét vetíti elénk. Azt a legtökéletesebb megoldást, aminek a megvalósulása boldoggá tehetne bennünket. Így a lelki vágyaink, analóg jellegű mentális képi formát öltenek az elménkben. Amit az elménk fordít le digitális információk nyelvezetére, hogy a szellemiségünk is értelmezni tudja azt. Mert a szellemiségünk az információkat, digitális módon kezeli, míg a lelkünk analóg jelleggel. Az elménk feladata pedig éppen az, hogy mindig átkonvertálja, átalakítsa az információkat, a szellemiségünk és a lelkünk számára. Így, csak azokat az információkat tudjuk igazán megérteni, amelyek a szellemiségünk és a lelkünk számára is világossá váltak az elménkben.
Ilyen lelki információ például, az intuíció is. Amikor egy értelmes ember, nagyon sokat agyal egy adott probléma logikus megoldásán, de szellemi szintű reális megoldást mégsem talál rá. Majd, amikor már nem agyal annyira a megoldatlan problémáján, akkor egyszer csak, valahonnan bevillan egy mentális kép a keresett megoldásról. Így szellemi szinten, nem dolgozott meg valójában az oly annyira vágyott megoldásért, csupán megértette annak az intuitív jellegű lelki üzenetét. Vagyis, az intuíció is az elménben tudatosodik, mint analóg jellegű lelki üzenet. Szellemi szinten csak megértjük, mert az elménk azonnal átkonvertálja azt digitális formájú információkká a szellemiségünk számára.
Ehhez hasonló, lelki jellegű információt közvetít a sejtés is. Amikor egy szellemi szinten jól átgondolt probléma ismeretében, mégis bevillan egy mentális kép, amelynek az informatív értéke egészen mást mutat, mint a szellemi szintű információnk. Olyankor tulajdonképpen, lelki szinten meglátjuk, megsejtjük azt, hogy egészen más az igazi valóság, mint amit szellemi szinten állítottunk róla. Vagyis, a sejtés képessége arról szól, hogy a lélek egészen másképpen értékeli a valóságot, mint a szellemiségünk. Teljesen eltérő módon.
Így juthatunk el logikai szinten az előérzethez. Ahol az előérzet tulajdonképpen, olyan lehetséges valóságot vetít elénk, ami az általunk megszokott és megtervezett valóságtól merőben eltér. Mert a lélek, a rendelkezésre álló feltételek alapján, tökéletesen látja azt, hogy mi fog történni. Míg a szellemiségünk számára, csak a remény marad. Az a racionális feltételezés, amely szerint mindennek az előre megtervezett módon kellene alakulnia. Az elménkben előre kialakított ésszerű terveink szerint. Így az előérzeteink, többnyire arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a várható valóság, sokkal veszélyesebben fog alakulni számunkra, mint ahogyan azt mi előre megterveztük. Ilyen módon, többnyire rossz előérzetről beszélhetünk. Mert a lélek, már előre tudja azt, hogy a várható esemény, hogy fog történni. Így, akár két-három nappal a megvalósuló esemény előtt, képes rossznak minősíthető előérzetet biztosítani számunkra. Így a lélek, már előre figyelmeztet bennünket arra, hogy szellemi szinten veszélyes utat választottunk.
Ahhoz, hogy ezeket az emocionális jellegű lelki érzéseket megértsük, előbb a lélek mivoltával kell megismerkednünk. Mert a lélek, még ma is rejtély a papok és a pszichológusok előtt is. Pedig, őket hívjuk lélekbúvároknak. Szerintem a lélek nem más, mint a reánk irányuló kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája. Amelyik, mint sajátságos jellegű kozmológiai állandó, működteti az elektromos tulajdonságokkal rendelkező anyagi testünket. Induktív módon. Ezt a bioinduktív folyamatot nevezhetjük az életnek.
A Földi légterében felfelé haladva, eljuthatunk az egyre csak ritkuló légtér anyagi határáig. Ott kezdődik a bolygó és csillagközi tér. Az űr. Amelyben az óriási mértékű vákuum miatt, már nincsen elektromos anyagi minőség. Az már, az Univerzum elektromos anyagi minőségektől üres, kizárólag mágneses tere. Ebben a mágneses térben alakultak ki a kozmikus szintű mágneses hullámok. Amelyek, mint kozmológiai állandók, induktív módon működtetik ez elektromos anyagi valóságot. Tökéletes precizitással behangolt módon.
Ezeknek a kozmikus szintű mágneses hullámoknak, két alapvető összetevőjük van. A hullámhossz és a frekvencia. Szerintem, a hullámhossznak informatív értéke van. Mert az határozza meg a kozmikus szintű mágneses hullámok irányát és célját. Míg a frekvencia által az energia terjed. Mint a hullámot kialakító oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű részerő hatásainak a folytonossága. Így a kozmikus szintű mágneses hullámok, mágneses erőtérré alakították az űrt. Ez a zárt mágneses erőtér, mivel minden lehetséges információ megtalálható benne, az Univerzum abszolút Elméjét valósítja meg. Amelynek sajátságos, szintén abszolút jellegű Tudatossága és Öntudata van. Ezt a kozmikus jellegű abszolút Öntudatot és Tudatosságot nevezi az idealista filozófia Istennek.
Isten tehát, a saját mágneses valóságából, induktív módon működteti a benne kialakult, megnyilvánult elektromos anyagi valóságot. Így a mi Földünket is. Mégpedig, a kozmológiai állandók révén. Ilyen kozmológiai állandónak minősül szerintem a lélek is. Ami a Földön kialakult életformákat élteti. Így a szellemi szintű értelemmel bíró intelligens embert is. Csakhogy, az ösztönösnek mondható többi lelki életformával szemben, akiknek nincsenek szellemi képességeik, az értelmes ember elméjében, tudatosodnak a lelki érzetei is. Mert az elménk, átalakítja az analóg lelki információkat olyan digitális információkká, amit szellemi szinten is képesek vagyunk értékelni.
Ha tehát, a lélek által Isten éltet bennünket, az Univerzum mágneses alapú abszolút Tudatossága és Öntudata, akkor rajtunk keresztül közvetett módon, tulajdonképpen Ő maga él. Úgy is mondhatnám, hogy az értelmes ember nem más, mint anyagi minőségben megnyilvánult relatív Isten. Ezért képes az elektromos tulajdonságú agyunk, EEG jellegű agyi mágneses hullámokat gyártani, amelyekben a hiteink nyernek értelmes módon kifejeződést. Mert a reális képzelet segítségével, a lelki vágyainkról, olyan analóg mentális képi formákat alkothatunk, amelyekbe a digitális jellegű szellemi információinkat beleintegráltuk. Így a hiteink, mint EEG agyi mágneses hullámaink jelennek meg a mágneses valóságban. Abban a mágneses valóságban, amelyikben Isten az egyetlen Úr.
A mi gyengécske agyi mágneses hullámaink, teljesen alkalmatlanok arra, hogy az elektromos anyagi valóságunkban, komoly induktív hatásokat váltsanak ki. De arra tökéletesen alkalmasak, hogy a hullámhosszuknak megfelelő, de jóval magasabb energiájú kozmikus szintű mágneses hullámokat, a vágyainkban meghatározott és elképzelt valóság kialakítására késztessék. Így Isten tulajdonképpen, kétféle módon hajtja végre az induktív alapokon nyugvó teremtés folyamatát. Abszolút jelleggel, a természet kialakításával és fenntartásával. Valamint relatív jelleggel, a hiteink megvalósításán keresztül. De azt is abszolút jelleggel végzi, minden értelmes ember számára sajátságos módon. Ilyen módon vonva bele az értelmes embereket a teremtés folyamatba.
Amikor az értelmes ember tudatosan kiiktatja a szellemi aktivitását, akkor az elméjével, meditatív állapotba kerül. Azaz, a lelki jelenlétére lesz fogékony. Így a meditáció, éppen azt jelenti, hogy a mágneses alapú lélek frekvenciájára válik tudatossá a relatív emberi elme. Azon keresztül pedig, arra a hullámhosszra, ami azt felénk irányítja a mágneses alapú abszolút Elméből. Így az abszolút Elméből, bármilyen információt letölthetünk, a meditatív állapotban lévő relatív emberi elménkbe. Szükség szerint.
De a relatív elménknek, nagyon sokféle szintű meditatív részállapota létezik. Amikor, képesek vagyunk a mentális képi jellegű lelki üzeneteket fogadni és szellemi szinten is megérteni. Mert, amikor az elménket, nem terheljük a szellemi gondolatainkkal, akkor automatikus módon kapcsol át meditatív állapotba. Így működik például, a művészek elméje is. Amikor csak bámulnak az alakuló művükre, különösebb szellemi aktivitás nélkül és a lelki szemeikkel, a képzelet lehetőségével, már egyre tisztábban látják a kész művet a munkadarabban. Ez az ihlet értelme. Ami minden embernél működik, de a művészek, sokkal gyakrabban használják ezt a mentális lehetőséget.
Amikor tehát, az ihlet megérkezik, akkor tulajdonképpen, a lélek üzenetét közvetíti az elménk. Tulajdonképpen Isten üzeneteit. Éppen olyan formában, mint a lelki vágy esetében. Ahol a lelki vágy nem más, mint Isten reánk irányuló szándéka. Amit, ha szellemi szinten követünk, és értelmes módon kifejezésre juttatunk a reális képzelet segítségével, akkor boldogok lehetünk. Isten akarata alapján. Mert Isten, boldogságra teremtette a saját szellemi hasonlatosságára alkotott értelmes embert.
A reális képzelet lehetősége, éppen arról szól, hogy a szellemi szintű digitális információink segítségével, olyan analóg jellegű mentális képi formákat alkotunk az elménkben, amelyek tökéletesen illeszkedhetnének a valóságba. Ezt a mentális képességet használja például, minden tervező mérnök. Akik a reális elképzeléseiket, a tanult műszaki feltételeknek és szabványoknak megfelelően, műszaki rajzokban és műszaki leírásokban határozzák meg, azok tervszerű legyártási lehetőségeit. De minden értelmes ember ezt teszi, aki a reális képzeletével előre eltervezi azt, hogy mit is szeretne megvalósítani.
Éppen ezen alapszik a hit mibenléte is. A hitünk ugyanis, olyan reális elképzelésünk, amit a digitális szellemi gondolataink informatív értékeivel alakítunk ki az elménkben, és analóg mentális képi formát nyer számunkra. Vagyis a teremtésre alkalmas valós hitünk, olyan reális elképzelésünk, amit tulajdonképpen belevetítünk a valóságba. Mint egy jó tervet. Az Ilyen módon realizált elképzeléseink, realizálódnak az elektromos anyagi valóságunkban. Más értelme nincs is, a reális képzelet lehetőségének az elménkben.
Mert ami emberi alkotásként megjelent a természetben, azt mind egy szálig elképzelte valaki valóságosnak, mielőtt megvalósult. Ezt a sémát érdemes követnie annak, aki hisz Istenben, a teremtőben. Minden lelki vágyát képzelje el valóságosnak, ha azt szeretné, hogy a megtapasztalható valósága részévé váljon. Aki ezt teszi, tudatosan elfogadja azt, hogy ő maga, egy relatív Istenség, aki a reális képzelete segítségével, előre megtervezheti azt a valóságot, amit a lelki vágyai szerint szeretne megtapasztalni. Azokat a valós dolgokat és eseményeket, amelyek boldoggá tehetik. Isten szándéka alapján.
Így a megérzéseink, olyan spirituális jellegű lelki lehetőségeink, amelyek egy-egy lehetséges módon bekövetkező eseményre hívják fel előre a figyelmünket. Meditatív módon működik és így, olyan analóg lelki jelenségek közé tartozik, amelyek az elménkben tudatosodnak. Mivel a lélek, mint kozmikus szintű mágneses hullám frekvenciája, a mágneses alapú örök jelenlétben működik, ezért az általa közölt analóg képi információk, nincsenek alárendelve a szellemiségünk által értelmezhető időnek. Amelyben a múltunkat, a megtapasztalt emlékeink képezik, míg a jövőnket, az előre vetített terveink. Így a lélek számára, nem létezik az idő.
Ezért van az, hogy aki gyakran meditál, az nem öregszik olyan tempóban, mint akik nem használják ezt a mentális lehetőséget. Mert a szellemi szinten élő emberek, az idő rabságában élnek. Míg a lelki életet élő spirituális emberek, a sok meditációs elmeállapotuk miatt, korlátozott mértékben vannak a szellemi szintű idő hatásának alárendelve.
Így a lelki vágyaink, az intuícióink, a sejtéseink, a megérzéseink, olyan spirituális adottságaink, amelyek az elménkben éppen úgy tudatosodnak, mint a szellemi gondolataink. Belső képek és belső hangok formáit öltve. Így, szinte mindenki beszélget önmagával. Egyfajta egyéni szintű dialógust formálva az elméjében. Amely dialógus közben, az emberi jellegű szellemi adottságunk társalog az Isteni eredetű lelki minőségünkkel. Így ez a belső hangunk, sok esetben, nagyon keményen helyreteszi a szellemi szintű elképzeléseinket. Mert a szellemi képességeink, a pillanatnyi érdekeinket tartja mindig szem előtt. Míg a lelki minőségünk, örök érvényű. Ezért, tökéletesebben látja azt, hogy mi jó nekünk igazán.
Ha egy olyan emberhez szólunk éppen, aki önmagával beszélget, belső dialógust folytatva, és megkérdezzük tőle azt, hogy mit csinál éppen, akkor automatikus módon azt válaszolja, hogy „Azon meditálok, hogy …”. Vagyis, a szellemi szintű racionális ész érveit, párhuzamba állítja a spirituális szintű lelki véleményével. Mivel azonban, a lélek érveire is hallgat, valójában részleges meditatív állapotban van közben az elméje.
Mivel ez a belső hang a lélek hangja, ezért Isten reánk irányuló szándékainak tekinthető. Vagyis olyan belső utasítások, amelyeket érdemes szellemi szinten is elfogadni. Még akkor is, ha pillanatnyilag irracionálisnak látszik is számunkra. Mert ezek a belső hangok is, a mi személyes megérzéseinket sugalmazzák számunkra. Mert Isten, mindig velünk van, amíg élünk. A lélek által folyamatosan éltet bennünket. A lelki vágyaink alapján, megüzeni számunkra azt, hogy mi lenne a legideálisabb nekünk ahhoz, hogy boldogok lehessünk. Míg a reális képzelet segítségével, tervszerű módon vehetünk részt a teremtés folyamatában. Mégpedig úgy, hogy értelmes módon kifejezésre juttatott hitté formáljuk a lelki vágyainkat. Amivel azt igazoljuk Isten számára, hogy szellemi szinten, tökéletesen egyetértettünk a lelki vágyainkban felénk irányított szándékaival. Mert Isten, a belső mentális hangokkal vagy képekkel, olyan spirituális jellegű megérzéseket biztosít számunkra, amelyeket szellemi szinten érdemes követnünk ahhoz, hogy boldogok lehessünk.
Matécz Zoltán
2024.04.17.
