Pont egy oszthatatlan.
Az egzakt szó jelentése pontos, pontosan meghatározott, precíz méréseken alapuló. Az egzakt fogalmat gyakran használják olyan helyeken, ahol a precíz méréseken alapuló pontosság és precizitás elengedhetetlen. Például, a matematika tudományára vetítve. Vagy éppen, a matematikára alapozott fizika és kémia tudományában. Ahol az egyéni jellegű szubjektív vélemények és értékelések teljesen kizárhatók. Vagyis, a tudományos igényű objektív magyarázataikban, nyilván kizárják a pontatlanság és a szubjektív egyéni önkényesség elvi lehetőségét is.
Így a matematika, egzakt tudománynak van elfogadva. Ami számokkal, mennyiségekkel és terekkel foglalkozik. Ezért alkalmas az objektív anyagi világunk dolgainak és eseményeinek a precíz elemzésére és leírására. Fő részei a geometria és a számtan. Ahol a geometria jól dimenzionált méréseit, a számok segítségével fejezik ki, a matematika tudományosan elfogadott számtani nyelvezetére. Ilyen módon nyer értelmet minden objektív anyagi minőség a matematika tudományában.
Csakhogy, a geometria alapfogalmait, amit a pont, a vonal, a sík és a tér képvisel, úgynevezett alapfogalmakkal határozzák meg. Az alapfogalmakat, eleve általánosan ismertnek fogadják el. Mert nem lehet őket más konkrét fogalmakkal tökéletesen meghatározni, precízen definiálni. Így az alapfogalmak, legfeljebb szemléletes módon körülírható szubjektív vélemények csupán. Amit bárki úgy értelmezhet, ahogyan csak akar. Mert, még teljesen mellőznek minden tudományos szintű precíz objektív mérést. De, egy tudományos fogalmat, mégis úgy definiálnak, hogy más, már ismertnek tekintett alapfogalmakra vezetik vissza, azokkal magyarázzák. Az ilyen tudományos jellegű magyarázatot nevezik meghatározásnak, vagy más néven definíciónak. Ilyen alapfogalmakon nyugszik a pont, a vonal, a sík vagy éppen a tér jól definiált értelmezése is. Vagyis, így a matematikai szinten kifejezhető precíz geometriai mérések, konkrét objektív értelmüket veszítik, ha az általánosan elfogadható szubjektív alapfogalmakra visszavezetett módon vannak csak definiálva.
A pont, a geometria egyik legfontosabb alapfogalma. Lényegében véve a pont, egy olyan helyet jelöl a valós térben, amelyiknek kiterjedése nincsen, azaz nulla dimenziós és így a mérete is, minden lehetséges irányban nullának tekinthető. Ez azonban, csak alapfogalom szintű szubjektív értelmezés, önmagában véve nem képvisel konkrét definíciót. Ami számomra azt jelenti, hogy ez egy olyan általánosan elfogadott szubjektív gondolat csupán, ami konkrét objektív meghatározással nem rendelkezik. Ez persze, nem is olyan nagy csoda, hiszen a pont, olyan abszolút, végtelenül kicsi méretű, ami tovább már nem is osztható. Még elméletben sem.
Ha pedig, a vonalat a pontok egydimenziós, azaz egyirányú halmazaként fogadjuk el, azaz a pontok folytonosságaként értelmezzük, akkor mik azok a kiterjedés nélküli pontok, amelyek a vonalat alkotva, mégis egy irányú kiterjedést biztosítani képes módon folytonosak lehetnek? Ráadásul, miért kell sok kiterjedés nélküli pont ahhoz, hogy a folytonosságuk a végtelenbe nyúló vonalat alkothasson. Hiszen, ha egyik pontnak sincsen kiterjedése, akkor tulajdonképpen, akár egy pontról is beszélhetnénk. Ami vonalat alkotva, mégis folytonossá válhat. Ez egy olyan ördögi kör, amit nehezen lehet objektív módon konkrétan definiálni. Legfeljebb szubjektív alapfogalmak segítségével lehet általánosan elfogadtatni bárkivel. Így a matematikát tanult emberek, az alapfogalmak tekintetében, valójában műveletlenek maradnak. Mert olyan általánossá vált szubjektív igazságokat kell elfogadniuk az alapfogalmakkal, amelyek konkrét objektív igazolást nem nyertek. Vagyis, nem megértik a matematika alapjait, hanem csupán mentális tehetetlen módon elfogadják azokat.
A sík, a végtelenbe nyúló egydimenziós vonalak kétdimenziós kiterjedése, folytonossága. Ami szintén a végtelenbe nyúlik. De, ha az egydimenziós vonalakat, a kiterjedés nélküli pontok folytonossága alkotja, akkor azoknak nem is volna szabad létezniük. A folytonosságuk, mégis valós síkot eredményez. Így a pont szubjektív alapfogalma, ismét visszaköszön felénk, az objektív sík értelmezhetősége során.
Majd a tér, olyan végtelen háromdimenziós kiterjedésnek minősül, amit a végtelenbe nyúló kétdimenziós síkok folytonossága épít fel. Azok a síkok, amelyeket a végtelen hosszú vonalak folytonossága biztosít. Olyan vonalak folytonossága, amelyek a kiterjedés nélküli pontok folytonosságára vezethetők vissza. Vagyis, végtelenül kicsik. Így a valós háromdimenziós tér értelmezése során, újra visszaköszön a pontokra visszavezethető alapprobléma. Történetesen az, hogy a pontnak nem értelmeznek objektív módon értelmezhető és jól dimenzionálható egységnyi méretű alapkiterjedést. Miközben a valóságos vonal, a sík és a tér, a pontok alapvető létezésére vezethető vissza.
Tulajdonképpen arról van szó, hogy a matematika tudománya, nem képes mit kezdeni a végtelennel. A nullával kezdődő relatív számegyenese, eleve végesnek minősül. Éppen a nullának köszönhetően. Ezért a relatív számegyenesek, mindig a végtelen velé irányulnak. Úgy pozitív, mint negatív irányban. De az abszolút végtelent sohasem érhetik el. Mert a relatív számegyenesen, nincsen olyan matematikai módon kifejezhető valós érték, amihez ne tudnánk még egyet hozzáadni. A hozzáadás művelete által pedig, már pontosan ki is fejeztük annak a konkrét mennyiségét. De maga a végtelen, objektív igénnyel kifejezhetetlen a matematika tudományában. Csak szubjektív alapfogalmakkal magyarázható. Tegyünk azonban mégis egy próbát arra, hogy tisztán megértsük végre azt, hogy miről is van szó.
Ha minden létező összetett szerkezetű elektromos anyagi minőséget, ami az Univerzumban található, elméletben szétszedünk, az egymással tökéletesen egyforma alapkiterjedésű, tovább már oszthatatlan alaptömegekig, akkor egy olyan végtelen alaphalmazt kapunk, aminek nem lehet elektromos tulajdonsága. Hiszen az elektromos megosztás képességével, csak összetett anyagi részecskék bírhatnak. Így ez az oszthatatlan alaptömegekből álló alaphalmaz, az elektromos tulajdonságok hiányában, kizárólag mágneses módon jellemezhető.
A mágneses alaphalmazban, az oszthatatlan alaptömegeknek, mint a végtelen tér különálló pontok alapkiterjedéseinek, nincsen sem stabil felfüggesztése, sem pedig, fix alátámasztása. Ezért az egyensúlyi helyzetüket folyamatosan keresve, állandóan csak rezegnek. Egy folyton rezgő egységes mátrix rendszert alkotva. A kényszerű együttes rezgéseik miatt pedig, longitudinális felépítésű, kozmikus szintű mágneses hullámok kialakítására képesek, az Univerzum mágneses terében.
Ezeknek az egyenes irányú kozmikus szintű mágneses hullámoknak, két alapvető összetevőjük van. A hullámhossz és a frekvencia. A hullámhossz határozza meg a hullám irányát és így a célját is. Ezért a hullámhossz, mágneses jellegű informatív értéket képvisel. Míg a frekvencia által, az oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű részerő hatásai terjednek periodikus jelleggel. A hullámhossz által meghatározott egyenes irányban. Ezt a mágneses frekvenciában terjedő periodikus jellegű folyamatos részerő közvetítési módot nevezhetjük, az energia áramlásának.
A mágneses térben kialakult kozmikus szintű mágneses hullámok, mágneses erőtérré alakították a mágneses alaphalmazt. Így az energia, a kozmikus szintű mágneses hullámokban terjed és kozmológiai állandóként, induktív hatást gyakorol minden általa érintett elektromos anyagi minőségre, ami az Univerzum mágneses terében megnyilvánult. Már, vagy harminc féle ilyen kozmológiai állandót ismer a tudomány. Ilyen például, a fény sebessége is.
A kozmikus szintű mágneses hullámokban tehát, mindig a hullámhossz informatív értéke határozza meg azt, hogy a frekvencia energiaértéke, milyen mértékű induktív munkát végezhet az elektromos anyagi részhalmazokon. Mágneses erőtérré formálva a mágneses alapú szubjektív alaphalmazt. Fenntartva ez által, az elektromos anyagi létezések rezgési szintű alapját. Ha tehát, az elektromos anyagi világot, véges kiterjedésű objektív valóságnak tekintjük, akkor a mágneses alaphalmaz nem más, mint a végtelennek minősülő szubjektív valóság. Maga az abszolút létezés. Amit az egységnyi kiterjedésű oszthatatlan alaptömegek teljesen egységes mátrix alapú közege épít fel.
A mágneses alapú szubjektív valóság, éppen a tovább már oszthatatlan alapkiterjedésű egységnyi méretű alaptömegei miatt, amit a teljes tér különböző pontjai képviselnek, teljesen láthatatlan számunkra. Ezért a mágneses jelenségeket, csak mérni tudjuk. Az elektromos anyagi minőségekre kifejtett induktív hatásaikat megfigyelve. Ilyen módon a végtelen mágneses alaphalmaz létezéséről, csak közvetett módon tudunk információkat gyűjteni. Ahol a végtelen picike pontok végtelenül sok mennyisége, végtelen nagy teret képvisel. Nyilván külön értelmezhető geometriai vonalak és síkok nélkül.
Mert vonalat, csak valamilyen síkra tudunk húzni. Ami egy véges anyagi test határfelületét alkothatja a végtelen térben. Mert az elektromos anyagi testek, olyan stabilis atomokból épülnek fel, amelyek látszólag belül üresek. Holott belül is, a mágneses alaphalmaz, számunkra láthatatlan oszthatatlan alaptömegei töltik ki az atomokat maradéktalanul. Valós térfogatot biztosítva ez által, az elektromos anyagi minőségek számára. Így képesek a kozmikus szintű mágneses hullámok, elektromos rezgéseken alapuló változásokat előidézni és fenntartani az anyagi minőségekben. Az elektromos és a mágneses erőterek között fennálló folyamatos induktív viszony közvetettnek értékelt módján.
Lényegét tekintve, az induktív viszony azon alapszik, hogy a mágneses erőtér, centrális alakot ölt az elektronok közvetlen környezetében. Elektromos erőteret formálva, az elektronokhoz közel álló mágneses erőtérből. Így az elektromos anyagi minőségekben, és azok közvetlen környezetében mérhető elektromos hatások nem mások, mint az elektronok által forgó és keringő mozgásra kényszerített mágneses erőtér részeinek az együttese. Ami azt jelenti, hogy a mágneses erőtér mindig lineáris, azaz egyenes irányú benne a hatásterjedés módja. Míg az elektromossá vált erőterek, már olyan mágneses erőterecskék, amelyekben a hatásterjedés iránya centrális alakot öltött. Hűségesen követve, az elektronjaik megszerzett keringő és forgó mozgásformáit.
Mivel az anyagi minőségekben és azok környezetében az elektromos erőterek, az általunk teljesen láthatatlan mágneses erőtérből alakultak ki, ezért az elektromos erőterekre visszavezethető hatások is teljesen láthatatlanok maradtak számunkra. De, ahogy a mágneses hatásokat, a tovább már oszthatatlan alaptömegek közvetítik a mágneses erőtérben, úgy az elektromos hatásokat is, az oszthatatlan alaptömegek aktivitása biztosítja az elektromos erőterekben.
Vagyis, a fizikai összetételét tekintve, a kétféle erőtér teljesen megegyezik egymással. Csak a hatásközvetítés módjában különböznek azok. Míg a mágneses erőtér lineárisan közvetíti az energia hatását, azaz egyenes irányban, addig az elektromos erőterekben centrális, azaz szinuszos jellegű körfolyamatok alakultak ki.
A kétféle erőtér, ugyanazon a mágneses alaphalmazon belül, mindenképpen egymás ellen fog munkálkodni. Ez a fizikai jelenség, az induktív viszony alapja. Amelyben a lineáris felépítésű mágneses erőtér és a centrális alakot öltött elektromos erőterek feszülnek folyamatosan egymásnak. Az alaphalmazban elvileg kialakítható, tökéletes nyugalom és egyensúly kialakítása érdekében. Így az indukció jelensége tulajdonképpen modulálja, átalakítja a mágneses in-formációt és energiát, elektronos anyagi formációvá és erőhatásokká. Valamint de-modulálja, azaz visszaalakítja az elektromos anyagi formáció felől érkező adatokat és erőhatásokat, mágneses hullámokban kódolható in-formációkká és energiává.
Az információnak és az energiának ezt a rejtélyes, induktív átalakulási módját kutatja a kvantumfizika is. Csak egészen más fogalmakat használva. Ami nem is olyan nagy csoda, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a kvantumfizika, a fizika tudományos szintjén alakult ki. Mint önálló tudományos ágazat. Egészen más jellegű fogalmakat használva. De éppen ugyanúgy az abszolút tér és a relatív anyagi kiterjedések viszonyait kutatja.
A geometria és a számtan pedig, úgy kapcsolódik egy közös matematikai rendszerré, hogy a geometriai méréseket a számok szimbolikus nyelvezetén fejezik ki. Ha ezt a logikát, a végtelen kicsike, tovább már valóban oszthatatlan alaptömegre vetítjük, akkor minden oszthatatlan alaptömeg geometriai módon, egy-egy valós pontként fejezhető ki. Mint valóban létező egységnyi alapkiterjedésként. Ami nyilván bárhol kijelölhető a valós térben. Így az egységnyi kiterjedéssel rendelkező pontok folytonossága, már vonalat képes biztosítani egy síkon, ami valamilyen térfogattal rendelkező anyagi test határfelületét alkotja. Vagyis, a valós relatív anyagi szintű testtérfogat, valóságos abszolút teret igényel a létezéséhez. Majd, ez az anyagi testérfogat osztható fel az elvileg lehetséges síkok folytonosságára, és azok pedig, a vonalak elvi folytonosságát alkotva értelmezhetők.
Ha ezeket az egységnyi méretű oszthatatlan alapkiterjedéseket, geometriai módon akarjuk kifejezni, akkor pontokként értelmezhetjük őket. Számtani módon pedig, az egyes szám szimbólumával jelölhetünk minden egyes oszthatatlan alapkiterjedésű pontot. Mint az abszolút létezés, valóságos alapkiterjedéssel rendelkező és különálló alaptömegeit. Így egy abszolút számegyenes, csupán egy végtelen hosszú, egyesekből álló számsort alkot. Amelyen minden létező oszthatatlan alaptömeget, mint egységnyi kiterjedésű pontot, egy darab egyes szám képvisel.
A relatív számsor pedig, úgy alakul ki, hogy az abszolút számsorból kiragadunk egy általunk belátható szakaszt. Annak a legközelebbi viszonyítási pontját nevezzük ki kezdőpontnak, azaz origónak. Amit a nulla szimbólumával határozunk meg. Majd ez a nullával jelzett viszonyítási pontunk határozza meg azt, hogy a hozzá legközelebb álló első egyesnek, mekkora matematikai módon kifejezhető mennyiség lesz a valóságos számértéke. Majd a további egyeseket, az általunk meghatározott természetes számok szimbólumai fogyják meghatározni. Mindig egy egésszel növekvő sorrendben a számegyenesen.
A relatív számsorunk másik vége azonban, továbbra is a végtelenbe fogy nyúlni. De valójában, sohasem éri el azt. Mert minden olyan számértékhez, amit a relatív számegyenesünkön értelmezni tudunk, még legalább egyet hozzá lehet adni. A hozzáadás műveletével azonban, további kiterjesztést nyer a végtelen felé irányuló relatív számsorunk.
Mivel az oszthatatlan alaptömegek a mágneses alapú szubjektív valóságot alkotják, ezért az objektív kiterjedésük mellékes számunkra. Szinte teljesen elhanyagolható. Mert mi, az objektív anyagi valóság részei vagyunk. Amely az atomok elektronjaira visszavezetett módon elektromos tulajdonságú. Ahol az elektronok már, óriási méretűek az egységnyi kiterjedésű oszthatatlan alaptömegekhez képest.
A végtelennek minősülő oszthatatlan tehát, olyan parányi méretű objektív alapkiterjedést képvisel, amit geometriai síkon a térben kijelölhető ponttal értelmezünk. Számtani szempontból azonban, az egyes szám képes kifejezni. Így a pont, egységnyi méretű valós kiterjedést jelent a geometriában. Csak így képes a teljes közege, egységesnek mondható valós teret alkotni. Amit az űr képvisel számunkra. A légterünkön kívüli űr éppen ugyanúgy, mint az atomokon belüli űr. Mert az objektívnek megismert elektromos anyagi valóság, az Univerzum mágneses alapú szubjektív valóságában nyilvánult meg és abban is működik rezgési szinten. Ezért, minden lehetséges anyagi létforma, valamilyen objektív, szekunder másodrezgésnek minősül csupán. Amit az Univerzum primer, mágneses erőtere tart működésben.
A mágneses erőtér tehát valóságos. Így a mágneses tér is létezik, ami alkotja. Azzal együtt pedig, az egységnyi kiterjedésű oszthatatlan alaptömegnek is léteznie kell, aminek az egységes közege felépíti azt. Amit a geometria nyelvezetén pontnak, míg a számtan nyelvezetén egyes számként tisztelhetünk. Kielégítve ez által, a valóságot leírni képes matematikai igényünket. Mert egy kiterjedés nélküli, azaz alapdimenzió nélküli pont, még csak nem is lehetne elképzelhető dolog. Mert a kiterjedés nélküliség, a semmit valósíthatná csak meg az abszolút létezésben. Az pedig, teljesen abszurd dolog lenne, hogy a valós háromdimenziós tér végtelen kiterjedését, kiterjedés nélküli pontok alkotják. Pedig, ma még ez a matematikában, a geometriai álláspont.
Matécz Zoltán
2024.05.19.
