Szántóvetők.
Isten az embert, az általa formált természet rendjébe teremtette. Minden más ösztönös, lelki élőlénnyel szemben az embert, tudatos szellemi lénynek alkotta meg. Így lett az ember Isten „hasonlatosságára”, tudatos lénynek teremtve. Erre a szellemi szintű tudatosságra alapozta azt, hogy az ember, ésszerű módon gazdálkodjon a neki szánt természet javaival. Amit a növény és az állatvilág együtt biztosít számunkra. Majd azt mondta, szaporodjatok és sokasodjatok, és népesítsétek be a Földet.
Ahhoz, hogy az értelmes emberek gazdálkodva, tökéletesen tudjanak igazodni a természet rendjéhez, meg kellett figyelni annak a természetes működését. Így alakult ki a mezőgazdaság, ahol a szántó vető emberek, szorgalmas munkával megsokszorozták azokat a növényeket, amelyeket szívesebben fogyasztottak. Mégpedig úgy, hogy kora tavasszal elvetették azok magvait, majd őszig Istenre bízták a fejlődésüket. Végül pedig, learatták a termést.
Amikor elvetették a magokat, akkor a lelki szemeikkel, már előre látták azok bőséges termését. Amíg nőtt és érett a termés, addig gyakran kijártak ellenőrizni a növények állapotát. Gondozták és öntözték. Majd az aratás időszakában, betakarították a munkájuk gyümölcsét. Végül csűrbe, padlásra, pincébe, verembe, góréba vagy egyéb tárolóhelyekre rakták, hogy a téli eleségüket biztosítsa az egész évi munkájuk.
Hasonló volt a helyzet az állattenyésztéssel is. A háziasított állatokat azért nevelgették és szaporították egész évben, hogy táplálékot biztosítsanak számukra. Így az egyre csak iparosodó világunkban, ezek a mezőgazdasági műveletek, már nagyüzemi jelleggel működnek. Éppen ezért, már nem él minden ember közvetlen módon a mezőgazdasági munkákból. Így a mezőgazdasági eszközöket előállító ipari munkásokat is, a mezőgazdasági munkások tartják el. Miközben, az ő áldozatos munkájukon könnyítenek az egyéb ipari termékek.
Az egyre hatékonyabb mezőgazdasági termelésnek köszönhetően, egyre jobban elszaporodtak az egyéb jellegű ipari tevékenységek. Mert a folyton fejlődő mezőgazdaság tevékenységével, egyre kevesebb embernek kell mezőgazdasági munkát végeznie a megélhetése érdekében. Így alakult ki a társadalmi rend a világunkban. De az alapvető lényeg, ma sem változott. Az emberiségnek ugyanis, ma is az Isteni természet tökéletes rendjéhez kell igazodnia ahhoz, hogy megélhessen itt a Földön.
A gazda szeme pedig, legyen az mezőgazdász vagy állattenyésztő, azóta is hizlalja a jószágot. Mert, ahogy a csírásodó növényt vagy az újszülött állatot, már kifejlett példányoknak látja a lelki szemeivel, úgy ez a reális elképzelése, erőt ad számára ahhoz, hogy a jószága nevelkedését figyelemmel kísérje. Közben biztosítsa számára mindazt, ami az egészséges növekedéséhez szükséges. Öntözze gyomlálja, vagy éppen etesse és itassa.
Reális elképzelésével minden gazda, a lelki szemeit használja. A képzeletét, amellyel előre vetíti azt a valóságot, amit meg szeretne tapasztalni. Amelynek segítségével, már csodálatosan fejlettnek látja a reális képzeletében a termését vagy a jószágait. Már apró korukban. Így a vetés vagy a pároztatás időszakában, reális módon elképzelt állapot fog számára kialakulni, realizálódni Isten segítségével. Mert, amíg nevelgeti a növényét vagy a jószágát, addig éppen arra vigyáz, hogy a természet Isteni rendjében történjen a növekedés, a gyarapodás természetes folyamata. Így a szántóvető ember, mindig együtt él az Isten által biztosított természettel és gondosan vigyáz, annak periodikus módon ismétlődő Isteni rendjére. Ami a természetes életvitelét biztosítja.
Ilyen szántóvető emberek vagyunk mi magunk is mindannyian. Akik a társadalmat alkotó természetben, lelki érzések mentális „magjait” vetjük el. Így minden lelki érzésünk, amit mások felé irányítottunk, olyan mentális vetésnek minősülnek, ami szárba szökik és kalászt növeszt a mi érdekünkben. Végül pedig, eljön a szükségszerű megtapasztalást jelentő aratás ideje. Amelynek értelmében, olyan lelki érzéseket kell megtapasztalnunk megsokszorozódott formában, amilyeneket elvetettünk a hiteket formálni képes elméinkben.
Így a szeretettel teljes pozitív lelki érzéseink, szeretettel teljes életesemények megtapasztalási lehetőségeit kínálják számunkra mások felől. Amit áldásosnak fogunk értékelni és nyilván, örömélményeket tapasztalhatunk meg általuk. Vagyis, ezekben az egymás felé irányuló örömélményekben munkálkodik Isten közöttünk. Mert, ahogy a szántóvető ember örül a jó termésnek, mert a biztonságos életvitele függ attól, éppen úgy tudunk mi is örülni, a szeretettel teljes pozitív élményeinknek. Mert a mi boldog életünk függ azoktól.
Ha azonban, szeretet nélküli negatív lelki érzéseket vetünk el, akkor visszahatásként, éppen olyan negatív lelki érzéseken alapuló életesemények megtapasztalási kényszerét váltjuk ki magunknak. Megsokszorozódott formában. Mert a megtapasztalást jelentő aratás is a mi egyéni feladatunk. Nem kerülhetjük el. Így a szeretet nélküli átkos lelki érzéseink vetése után, szeretet nélküli átkos megtapasztalások lesznek a sorsunk formálói. Ha akarjuk, ha nem. Mert a természetben Isten, mindig olyan lelki érzéseket biztosít számunkra, amilyeneket elvetettünk mások felé. Kivétel nélkül.
Persze tudom, hogy nehéz jót kívánni olyan embereknek, akik ártottak nekünk. Nagyon nehéz, egy felénk irányuló rossz cselekedettel szemben, jót tenni. Nehéz egy bántó szó ellen, jó szót szólni. De tudomásul kell vennünk azt, hogy minden ember, csak a saját tapasztalatai szerint fog cselekedni. Ami azt jelenti, hogy aki csak negatív élményeket tapasztalt meg, az sokkal nehezebben fog jót cselekedni. Még velünk szemben is, akik nyilván nem bántottuk őket. Mert a rossz tapasztalatok által megkeseredett emberekből, csak a keserűség áramlik mindenki más felé. Így nyilván, én magam sem vagyok kivétel az áldozatai között.
A régi magyar mondás szerint, „amilyen az adjon Isten, olyan lesz a fogadj Isten”. Vagyis többnyire, éppen úgy reagálunk másokkal szemben, mint ahogyan ők viselkednek velünk szemben. De sajnos, ha a rosszra rosszal válaszolunk, akkor olyan negatív lelki érzéseket vetünk el, amelyeket normális esetben nem szórtunk volna szét felelőtlenül. Így, éppen a mi felelősségünk az, hogy a rosszra is jóval válaszoljunk. Hogy szeretetté formáljuk azt, ami másokban eltorzult.
Így sohasem az a lényeg, hogy ki milyen módon irányul felénk. Hanem főképpen az, hogy mi magunk, milyen módon reagálunk arra. Ha valaki átkos szándékkal irányul felénk az, az ő saját mentális vetése. Neki kell majd learatnia a keserűsége gyümölcsét. Ahogyan pedig, mi reagálunk, az a mi saját mentális vetésünk. Annak a megtapasztalást jelentő aratását, mi magunk sem tudjuk kikerülni. Ezért, a felénk irányuló rossz dolgokra is, érdemes mindig jól reagálni. Példamutató módon.
Mert, könnyű szeretni azokat, akik bennünket is viszont szeretnek. Így szeretetben igazi kihívást, éppen az jelent, hogy azokat is szeretnünk kell, akik még nem szeretnek bennünket igazán. Mert, még nem tapasztalták meg bennünk a szeretnivaló Isteni lényt. Hiszen, ha minden értelmes embert, Isteni eredetű lélek éltet, akkor a szeretet képes csak lelki egységben tartani az emberiséget.
Ahhoz, hogy ez sokkal könnyebben valósuljon meg, arra van szükségünk, hogy az esti és a reggeli imáink alkalmával, minden embertársunkat áldjuk meg. A lelkünk által bennünk élő Isten áldását küldjük mások felé. Majd napközben, folyamatosan ügyeljünk arra, hogy akiket megáldottunk, azokkal szemben normálisan viselkedjünk. Ilyen módon, a velünk szemben „nehéznek” minősülő emberek is megreformálódnak, megszelídülnek. Ha nem is barátokká, de elviselhetőkké válnak számunkra. Szeretettel fordulva felénk.
Itt domborodik ki a szabad akarat kérdése. Hiszen, mindenki szabadon eldöntheti azt, hogy egy felé irányuló akcióra, milyen reakcióval válaszol. De csak akkor lehet Úr az elméjében bárki, ha uralni tudja benne az indulatait. Ha a felé irányuló rosszra is jól tud reagálni. Éppen azért, hogy szeretetté alakítsa azt is, ami nem abból származik. Mert a szeretet, a mentális rend természetes megnyilvánulása. Így, amikor pozitív módon reagálunk egy negatív hatásra, akkor tulajdonképpen rendbe rakjuk azt. Mert egy agresszív reakcióval, csak jóval nagyobb mentális rendetlenséget, káoszt csinálnánk.
A lélek által Isten élteti az embert. Nemcsak engem, hanem minden más élőlényt is. Így minden embert. Lélekben tehát, nem különbözünk egyetlen élőlénytől sem. Vagyis, lelki egységben élünk mi emberek. A szeretet pedig, amit egymás felé irányíthatunk, ezt a lelki egységünket képes erősíteni. Azt a mentális rendet, amelyben egységesek lehetünk. Vagyis, Istent. Éppen azért, hogy minél tökéletesebb lelki egyensúlyban élve, bárki megtapasztalhassa önmaga Isteni mivoltát. Egyfajta tisztán spirituális, azaz lelki utat járva be az élete során.
Mert, csak testi és szellemi szinten különbözünk. Így, csak a szellemi szinten formálható politikai ideák, eszmék és nézetek alkalmasak arra, hogy egymás ellen fordítsák a közös lélek által éltetett embereket. Akik a szellemi szintű politikai irányítás nélkül, nyilván képesek lennének szeretni egymást. Teljesen függetlenül a különböző testi és szellemi adottságaiktól. Mert a szeretet abszolút lelki egységében, a különböző relatív testi és szellemi adottságok, szinte teljesen mellékessé válnak.
Tulajdonképpen, a különböző szellemi adottságok is relatív tényezők. Amelyek az abszolút lélek szempontjából véve teljesen mellékesek. De a szellemi szinten formált politikai eszmék, ideák és eltorzult nézetek alkalmasak arra, hogy az értelmes emberek szabad akaratát befolyásolják és olyan hibás döntésekre sarkallják a népet, ami a szeretet ellen irányulhat. Más emberek ellen. Ezt a szellemi szintű hibát, már nagyon sokszor elkövette az emberiség. Erről szól a történelmünk. Hogy mit tettünk eddig a szeretet ellen. Illetve arról, hogy a józan ésszel irányított szeretet, hogyan tette mindig újra rendbe utána, a társadalmi egyensúlyt biztosítani képes békét. Amelyben a szeretettel teljes boldogság uralkodik.
Így, aki a békét szereti, folyamatosan képzelje el a világunk békés állapotát valóságosnak. Most például, nekünk Oroszország és Ukrajna háborús viszonyát érdemes békésre képzelni. Mert a békére fókuszált lelki érzéseink, a közös elképzeléseinkben integrálódnak, koncentrálódnak, teljesen összeadódnak és megvalósítják számunkra azt, amire irányulnak. A régen várt békét. Mert, amíg a béke és a szeretet lelki magvait ültetjük el a világunkban, addig azt is tapasztaljuk meg bőségesen. Mert, minél több ember akar békét a világunkban, annál kevesebb politikai erő képes a háborút fenntartani. Mert a békére vágyakozó többség, elzavarja a háború párti politikusokat a hatalomról.
Mert minden tisztességes demokratikus politikai törekvésnek, a népjólét nemes érdekeit kell szolgálnia. Amelyik nem ezt szolgálja, az nem tisztességes. Nem méltó az ország gazdasági vezetésére.
Matécz Zoltán
2024.06.12.
