Erők.
Az erő fizikai jellegű fogalmi jelentését, Newton határozta meg, amikor az anyagi testek tehetetlenségét tanulmányozta. Miközben felfedezte és meghatározta azt, hogy minden anyagi test megmarad nyugalomban vagy egyenes vonalú egyenletes mozgásában mindaddig, amíg valamilyen erőhatás nem változtatja meg az állapotát. Az állapotváltozásra képes erőhatást azonban, mindig egy másik anyagi test közvetíti, egyetlen pillanat alatt létrejövő, közvetlen felületi érintkezésen alapuló impulzus kölcsönhatása által. Ahol a kölcsönhatás fogalma arra utal, hogy az erőt szállító anyagi test valamilyen lendülettel mozogva, egyetlen felületi érintkezés impulzusával adja át azt az erőhatást, ami őt a kölcsönhatásra alkalmas sebességnek a lendületébe hozta. Így az impulzus által végrehajtott kölcsönhatás után, az erőhatást közvetítő anyagi test éppen annyira fog lassulni, mint amilyen mozgásállapot lendületére kényszerítette az erőhatást átvevő anyagi testet.
Ez a megfogalmazás, nem csupán szakszerű és tudományos értéket képvisel, hanem egyszerűen briliáns. Amit azóta sem kérdőjelezett meg senki. Sőt, mi több, éppen a tökéletesen meghatározott nagyszerűsége miatt, minden fellelhető fizikai szintű kölcsönhatási formát, ezzel magyaráz a fizika tudománya. Így az erő hatása miatt kialakult állapotváltozások, nem csupán a mozgásokra jellemző, hanem a mozgás nélküli egyszerű alakváltozásokra is. Amelyekben az anyagi testek, bármilyen egyéb fizikai állapota módosulhat.
Csakhogy, ha Newton állítása szerint, minden anyagi test megmarad nyugalomban vagy egyenes vonalú egyenletes mozgásában, amíg valamilyen erőhatás nem változtat az állapotán, akkor honnan származik az állapot változtatásra képes erő. Mert, ha feltesszük azt, hogy valóban minden test nyugalmi állapotban van, ahogy az Newton olyan precízen meghatározta, akkor nem létezik olyan test, amelyik gyorsulással jellemezhető egyéb mozgásban van éppen és erőt képes közvetíteni egy esetleges kölcsönhatás alkalmával. Vagy másképpen fogalmazva, hol ébred a fizikai kölcsönhatásra képes erő, ami egy anyagi testet gyorsulással jellemezhető mozgásba képes hozni, ha minden test nyugalomban van. Továbbá, milyen hatás kényszeríti az anyagi testeket nyugalomra vagy egyenes vonalú egyenletes mozgásra, ami nyilván nem lehet fizikai szintű erőhatás.
Kicsit másképpen fogalmazva, az erő fizikai meghatározása során, csupán értelmezik az erőhatások működését, az anyagi testek állapot béli változásainak a függvényében. Vagyis elmagyarázzák nekünk az anyagi testek megfigyelése során, hogy mit csinálnak velük az erőhatások. De arra nem utalnak, hogy honnan származnak azok. Így az erő fogalmának meghatározása során, sok mindent megtudunk az erők működéséről, csak azt nem, hogy mi az erő.
Ahhoz, hogy ezt megértsük, szét kell szedni minden anyagi minőséget, egészen a tovább már valóban oszthatatlan alaptömegek szintjéig. Persze, nem valóságos módon, hanem csak elméletben. A reális képzelet segítségével. Amikor elméletben már mindent szétszedtünk, a tovább már oszthatatlan egységnyi méretű alaptömegek szintjéig, akkor egy olyan alapközeget kapunk, amelyiknek nincsen elektromos jellegű anyagi vonatkozása. Mert az elektromos megosztás képességével, csak összetett szerkezetű anyagi részecskék vagy testek bírhatnak. Ezért, ez az alapközeg nem más, mint az Univerzum mágneses alaphalmaza. Amelyik csak belső, szubjektív tulajdonságokkal jellemezhető. Mivel, rajta kívül nincsen semmi.
Ebben az egységes alaphalmazban tehát, minden egységnyi méretű oszthatatlan alaptömeg azonos fizikai adottságokkal bír. Így egymást félre tolni vagy félre lökni önerőből képtelenek. Ezért, egy egységes mátrix alapú stabilis közeget alkotnak. Amelyben az oszthatatlan alaptömegeknek, nincsen sem stabil felfüggesztése, sem pedig, fixen lerögzített állapota. Ezért az egyensúlyi helyzetüket folyamatosan keresik a saját közegükben. Így állandóan csak rezegnek. A szervezettnek minősülő együttes rezgéseik miatt pedig, longitudinális felépítésű mágneses hullámok kialakítására kényszerülnek. Amit, éppen Newton soros ingája szemléltet számunkra a legideálisabb módon.
Így a kozmikus szintű mágneses hullámokban, nem a hullámot kialakítani képes egységnyi méretű oszthatatlan alaptömegek áramlanak, mivel azok, csak egyhelyben rezegnek. „Szervezett” módon együtt rezegnek. Így az egyensúlyi helyzetük, nemigen változik. Ezért a mágneses hullámokban az oszthatatlan alaptömegek rezgései által, csak az energia hatása képes „áramlani”. Az oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű részerő hatásainak a folytonossága. Ami csupán, relatív áramlásnak minősül. Mert nem jár a közeg saját, objektív formában megvalósult áramló mozgásával. Amit például a folyadékoknál, a locsoló tömlőből kiáramló vízsugár vagy éppen, a légtérben megvalósult szél közeges áramlása valósít meg.
Viszont, a mágneses hullámok szervezett együttes rezgései által, a rezgést végző közeg résztömegei között, a lendület nélküli impulzus periodikus jellegű átadási lehetősége valósul meg. Mert az egymást követő oszthatatlan részecskék, még mielőtt lendületbe jönnének, máris továbbítják a hozzájuk közel álló következő oszthatatlan résztömeg felé a rezgési szintű részerő hatásaikat. Így a hullám hatása nem csitul teljes hosszában sem, mert a mindenhol jelen lévő periodikus impulzusok miatt, minden lehetséges pontja, valójában kezdőpontnak minősül.
Ezeknek a kozmikus szintű mágneses hullámoknak két alapvető összetevője van. A hullámhossz és a frekvencia. A hullámhossznak informatív értéke van. Mert az határozza meg a frekvencia hatási irányát és célját. Míg a frekvencia által, az oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű részerő hatásai terjednek, a hullámhossz által meghatározott egyenes irányba. Periodikus jelleggel. Vagyis, egymást követő diszkrét erőimpulzus sorozatok formáját öltve. Ezt a kozmikus szintű mágneses hullámokban megvalósult és folyamatossá vált rezgési szintű erőhatás közvetítési módot nevezhetjük, az energia áramlásának. Így a kozmikus szintű mágneses hullámok, éppen úgy működnek, mint a hatáspumpák. Mindig egy irányba közvetítik az energia hatását. A hullámhossz szerint meghatározott egyenes irányba. Mágneses erőtérré alakítva ez által, az Univerzum tejes mágneses terét.
Majd, ahol konfrontálódtak ezek a kozmikus szintű mágneses hullámok, ott lokális jellegű centrális keringőmozgások valós áramlásai alakultak ki az oszthatatlan alaptömegek érintett halmazában, és megszülettek az Univerzum összetett szerkezetű és elektromos tulajdonságokkal rendelkező anyagi „atomjai”. Amelyeket mi csillagoknak, bolygóknak és holdaknak ismertünk meg. Ilyen égitest lett a mi Földünk is. Ami az óriási mértékű radioaktív folyamatoknak köszönhetően, máris elkezdett fizikai szinten elbomlani. Ami az ólomig tart. Majd, ahogy a Föld felszínét elkezdte beborítani a sok radioaktív bomlástermék, úgy alakultak ki a kémiai szintű anyag elbomlási folyamatok. A fizikai szinten kialakult elemek egymáshoz viszonyítható kémiai szintű vegyülési hajlama miatt. Amelynek hatására, a szerves vegyületek is kialakulhattak. Ami stabil alapot biztosított a Földön kialakult életformáknak. Majd végül, a biológiai szintű anyag elbomlási folyamat alakult ki, amit életnek nevezünk. Mert az élet során, a hidrogént égetik el tiszta vízzé a különböző életformák, hogy abból, mozgási erőt meríthessenek maguknak, a természet szükség szerinti átalakítása érdekében.
Így az anyag elbomlási folyamatok, különböző sűrűségű anyagi rétegeket alakítottak ki a bioszféránkban. Aminek az alapja, a stabilis földfelszín maradt. Majd a folyadékok és a légtér különböző sűrűségű közeges rétegei következnek. Ezek az eróziónak és termikus változásoknak köszönhető különböző sűrűségű anyagi rétegek, folyamatosan megpróbálnak egymáshoz képest tökéletesen kiegyenlítődni. Ilyen módon nyugalomba kerülni. Valamint a különböző halmazállapotú rétegek is befolyásolják egymás szerkezetét. Így a levegőben kialakult termikus hatások által előidézett szelek, a nyugodt vízfelszíneket felborzolva, a legkeményebb kősziklákat is lebontják szép lassan.
De a természet szándékos átalakításán fáradoznak, a különböző életformák is. A lélek által éltetett növények és állatok ösztönös módon, míg az szellemi szintű értelmes emberek, előre megtervezett tudatos jelleggel. Így, miközben a lélek, mint az életünk mágneses energiája éltet bennünket, fizikai erőt tudunk használni a természet igény szerint való átalakítása, formálása érdekében. Így a vulkanikus mozgásokkal, az erózióval és a termikus körforgásokkal párhuzamosan, az élet is formálja, alakítja a Föld felszínét. Mert, az ilyen természetes folyamatoknak, éppen az a célja, hogy a Földön kialakult különböző sűrűségű anyagi részközegek között, minél tökéletesebb fizikai egyensúly alakuljon ki.
Így a tökéletes egyensúly kialakításáig, ezek a kényszerű mozgásformák, olyan valóságos közegáramlási folyamatokat is végeznek, amelyekben a szubjektív energia, mint a közeg valóságos áramlásaiban megnyilvánult objektív erőhatásai jutnak érvényre. Gyorsulással jellemezhető sugárzási jelleget öltve. Éppen azért, hogy a valóságos kényszerű közegáramlások által érintett anyagi minőségek, megtalálják végre a nyugalmukat vagy az egyenes vonalú egyenletes mozgásukat. Vagyis, gyorsulási érték nélküli egyensúlyba kerüljenek.
Így az ilyen drasztikus közegáramlások, sok esetben, az érintett anyagi testek mozgásállapotait is megváltoztatják. Nem csupán az alakjukat befolyásolják. Így a kialakult közegáramlás pozitív közegellenállási hatásai, mozgásba hozzák az érintett anyagi testeket. Amelyek ez által lendületet szerezve, felületi szintű kölcsönhatásra képes erőhatást fognak közvetíteni. Minden olyan anyagi testen állapot szintű befolyást gyakorolva, amelyikkel közvetlen felületi érintkezésen alapuló objektív kölcsönhatásba képesek kerülni. De az objektív erő hatása, amit közvetítenek, a közeges formában fennálló szubjektív energia hatásából származtatható.
Úgy is mondhatjuk, hogy az áramlással járó sugárzó mozgásformák, objektív módon képesek csak kölcsönhatásba lépni akkor is, ha közeget alkotnak. Hullámjelenségeket, csak másodlagos módon okozhatnak abban a közegben, amelyikben a sugárzásuk áramlási jellege megvalósult. A közeggel való közvetlen, felületi érintkezésen alapuló kölcsönhatásaik révén. Míg a hullámok, mivel azok nem alakítanak ki valóságos közegáramlási folyamatokat, ezért szubjektív kölcsönhatási módot biztosítanak az által, hogy bennük, csak az energia hatása képes terjedni. Így az energia hullámokban való terjedése, relatív jellegű szubjektív áramlásnak minősül csupán. Amelyben kizárólag, csak az állapotváltoztatásra képes energia hatása terjedhet.
Az pedig, hogy miért nevezhetjük közvetett módon kölcsönhatásra képesnek az energia hatását, arra vezethető vissza, hogy az összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségek minden lehetséges formája, a mágneses alaphalmazban alakult ki, nyilvánult meg, abban alakult ki. Ami azt jelenti, hogy a mágneses alaphalmaz egységnyi méretű oszthatatlan alaptömegei töltik ki az atomok belsejét is. A legkisebb atomokét is. Mert az oszthatatlan alaptömegek, még a számunkra teljesen láthatatlan parányi elektronoktól is jóval kisebb méretűek. Ezért a mágneses jelenségek, szintén láthatatlanok számunkra.
Az elektronok pedig, a hozzájuk legközelebb álló oszthatatlan alaptömegekből építik fel az elektrosztatikus erőtereiket. Aminek az eredője, minden anyagi test vonatkozásában, azoknak a teljes elektromos erőterét biztosítja. Ezért, mivel az elektromos erőtereket is a mágneses alaphalmaz egységnyi méretű oszthatatlan alaptömegei építik fel, ezért azok is láthatatlanok számunkra. A kétféle erőtér között pedig, az a különbség, hogy a mágneses erőtér mindig lineáris, azaz egyenes irányú benne a hatásterjedés módja. Míg az elektromos erőterek, mindig centrális alakot öltenek. Mert hűségesen követik az elektronjaik kialakult keringő és forgó mozgásformáit. Ezért az elektromos erőterekben a hatásterjedés iránya, mindig szinuszos alakot formál.
Tehát, ezen alapszik, az induktív viszony. Hogy ugyanabban a mágneses alaphalmazban, kétféle erőtér feszül egymásnak. A mágneses erőtér és a sok elektromos erőtér. Így az induktív folyamatokban, a mágneses hullámokban terjedő energia és a hullámhossz által közvetített információ, elektromos erővé és stabilis strukturális alakzatot biztosítani képes formációvá alakul az anyagi részhalmazokban. Így az induktív viszony modulálja, alakítja át a mágneses hullám energiáját és informatív értékét, elektromos erővé és strukturális jellegű anyagi formációvá. Amit viszonyítható adatok által ismerhetünk meg.
Mert az atomoknak köszönhetően, minden anyagi minőség, közeg és tömeg egy időben. A közegtulajdonsága, az energia hatásával mutat közvetettnek értelmezett, térfogati jellegű tehetetlenséget. Míg a tömegtulajdonsága, az erőhatásokkal szemben tanúsít közvetlen, felületi szintű tehetetlen tulajdonságot. Így az anyagi testek vonatkozásában, a tömeg és közeg tulajdonságok, egymással teljesen egyenlő tehetetlenségi mértékek. Mert ugyanannak az anyagi mennyiségnek a megnyilvánulásai.
Így a mágneses alapú energiahatások, elektromos erővé alakulnak, az induktív viszonynak köszönhetően. Ezért az anyagokat jellemezni képes mozgásformák, már mind elektromos okokra vezethetők vissza. Úgy a közeges jellegű együttes áramlások, mint az egyedi anyagi testek saját, sugárzó jellegű és gyorsulással jellemezhető mozgásállapotai. Amelyek éppúgy haladó mozgást megvalósító sugárzási folyamatok.
Úgy is mondhatjuk, hogy az erő, a mágneses energia elektromos megjelenési formája az objektív anyagi világunkban. Mivel pedig, minden elektromos anyagi minőség, induktív viszonyban áll a mágneses erőtérrel, ami teljesen láthatatlan számunkra, ezért az energia számunkra, közvetettnek minősülő kölcsönhatási formát valósít meg. A különböző sűrűségű anyagi részközegek között felépülő egyéb hullámok segítségével. Amelyeknek alapjában véve, a mágneses erőtér biztosít, elektromos mozgási, létezési lehetőséget. A kozmológiai állandók segítségével. Már, vagy harminc féle ilyen, mágneses alapokra visszavezethető kozmológiai állandót ismer a tudomány. Amelyek segítségével precízen, tökéletesen van induktív módon behangolva, mindenféle elektromos anyagi rezgés természetes működése.
A mozgásállapot változásokat előidézni képes elektromos erők tehát, a mágneses alapú energiából származtathatóak. Míg az energia az Univerzumban, mindig a nyugalom eléréséért munkálkodik a hullámok által, addig az erők, mint sugárzási jelenségek, éppen a nyugalom felborítása érdekében végeznek fizikai munkát. Vagyis, az energia természetes hatása ellen. Ami arra utal, hogy az energia és az erők, egymás természetes ellenhatásai.
Newton pedig, a mágneses alapú energia láthatatlan természetes alaphatását nem ismerve kellőképpen, az erő hatását határozta meg. Mint olyan állapotváltoztató hatásét, amelyik az egyenes vonalú egyenletes mozgás és a nyugalom megbolygatásáért felelős. Azaz, gyorsulással jellemezhető mozgásállapot változásokat idéz elő. Vagy valamilyen deformációk egyéb fizikai állapotváltozásait okozza. Mivel az energia alaphatása, a számukra láthatatlan mágneses hullámokban terjedt, közvetett jelleggel a különböző sűrűségű anyagi részközegek hullámai között is induktív módon, ezért azt Isteni tettnek, bűvös cselekedetnek tartották. Így szerintük, Isten akarata közvetett, induktív formában vetült az elektromos anyagi világunkra.
Ma már, az indukció jelenségét többé-kevésbé megismerve a tudományban, feleslegessé vált Isten jelenléte. Ezért nagyon sok tudós szakember, eleve tagadja is Isten létezését. Megosztva ez által hitben, a tudomány által közművelt emberi társadalmat.
De, ha a maréknyi méretű elektromos agyunkban, a tudatos relatív elménk biomágneses tulajdonságként képes funkcionálni, akkor az Univerzum teljes mágneses alaphalmaza, az abszolút Elmét valósítja meg. Azt az abszolút Elmét, amelyikben a mágneses hullámhosszok révén, minden lehetséges információ megtalálható. Ezért, ennek az abszolút Elmének, sajátságos Tudatossága és Öntudata van. Ezt a kozmikus szintű Öntudatot és Tudatosságot nevezik Istennek. Aki abszolút Intelligens módon működteti az Univerzumban megnyilvánult anyagi szintű világmindenséget, a kozmológiai állandók segítségével. Még a Földön megnyilvánult életformákat is. Így az embert is. Vagyis, a bennünket éltetni képes lélek szerintem, nem más, mint egy újabb, reánk irányuló kozmológiai állandó. Amely Istennek, a mágneses alapú kozmikus akaratát juttatja érvényre, a mi elektromos tulajdonságú anyagi valóságunkat biztosítva.
A kozmikus szintű mágneses hullámok segítségével a mágneses erőtér, az abszolút Elmét és Memóriát valósítja meg. Azaz Istent. Aki az induktív viszonynak köszönhetően, minden elektromos anyagi változásról azonnal tud, és minden elektromos anyagi változást képes előidézni és befolyásolni. Az Ő abszolút mágneses alapú Létezéséből. Mint elektromos anyagi történést és eseményt. Így a mindenható és mindentudó személye, mágneses alapokon nyugszik az Univerzumban.
Az élőlényeket, a lélek által ösztönösen élteti Isten. Az embert azonban, a saját „képére”, tudatosnak is teremtette. Így a szellemi képességeinkkel, mi magunk dönthetünk tudatosan a felől szabad akarattal, hogy milyen minőségű és ösztönös jellegű lelki életet kívánunk élni. Vagyis, az értelmes embereknek, tökéletes összhangba kell hozniuk a szellemi gondolataikat a lelki érzéseikkel ahhoz, hogy boldogok legyenek. Az pedig, egyféleképpen valósítható meg csak. Ha a lelki vágyainkat, mindig elképzeljük valóságosnak. Mert a reális képzeletünkben, a szellemi gondolataink és a lelki érzéseink is integrálódnak. A mentális tervekként elkészített hiteinket képviselve. Ilyen módon a megvalósulásra váró hiteinket biztosítva számunkra.
Ezeket, a reális képzelet által kifejezésre juttatott hiteinket tudjuk előre projektálni, kivetíteni a mágneses valóságba. Ahol, mint sajátságos jellegű agyi mágneses hullámok, megkeresik a hullámhosszuknak megfelelő, de jóval nagyobb energiával rendelkező kozmikus szintű mágneses hullámokat, és az általunk vágyott valóság kialakítása érdekében aktivizálják azokat. Ez a tudatos teremtés lényege. Amelyre Isten biztosított nekünk mentális lehetőséget.
Mert Isten, mindig velünk van, amíg élünk. A lélek által folyamatosan éltet bennünket. A lelki vágyainkon keresztül, mindig megüzeni számunkra azt, hogy mi a reánk irányuló szándéka. Ami boldoggá tehetne bennünket. Valamint, a reális képzelet segítségével, tudatosan is részt vehetünk, a mágneses alapú kozmikus teremtés folyamatában. Amely szerint, az elektromos anyagi dolgok és események, induktív módon kialakulhatnak és működhetnek.
Az elektromos anyagi világunkban kívánatos változásokat persze, mi magunk is végrehajthatjuk tudatosan. De azokhoz az eseményekhez is, Isten biztosít számunkra lelki erőt. Mert a szellemi gondolatainknak, csak informatív értékei vannak. Míg a mágneses alapú lelkünk, mint az életünk energiája, elektromos jellegű lelki érzések mentális erőhatásait biztosítja számunkra. Így a saját magunk által végrehajtott cselekedeteink sikerei után, miénk lesz az öröm lelki érzése is. Ahol az öröm nem más, mint a sikereink által bennünket értékelő Isten pozitív bioelektromos megnyilvánulása.
Pusztán mentális cselekedetekkel is, örömöt tudunk okozni magunknak. Méghozzá az imával megvalósítható meditáció segítségével. Ahol az elménkben, a szellemi aktivitásunkat elcsendesítve, a lelki jelenlétünkre lehetünk tudatosak. Így az általunk feltett kérdésekre, válaszokat kaphatunk. Vagyis, a bennünket éltető Isten válaszol nekünk. Mert a lelki frekvenciánkon keresztül, a kozmikus szintű abszolút Elmébe „pillanthatunk”. Az Istent képviselő abszolút Elmébe. Ahonnan bármilyen kérdésre, abszolút értékű válaszokat kaphatunk. Ezek a válaszok, szintén örömérzésekkel töltenek fel bennünket. Amelyben Isten örül annak, hogy a mentális igényeink szerint informálhatott bennünket. Ezek az örömélmények, olyan hatalmas életerőt biztosítanak az ember számára, amivel szinte minden akadályt képes legyőzni, a megvalósulás érdekében.
Vagyis, a hit és a meditáció segítségével, Isten éltet bennünket a lélek által. Olyan lelki erőkkel tölt fel minket, amit hitetlen átlagember elképzelni sem képes. Mert Isten kozmikus szintű mágneses energiájából, annyi elektromos jellegű lelki erőt meríthetünk, amennyire csak szükségünk lehet. Vagyis, egy értelmes ember, a hit és a meditáció lehetőségével, szinte minden akadályt le tud győzni. Mert az élőlények, az elektromos erőhatásaikat ösztönös módon, a mágneses energiából nyerik. Míg az értelmes ember a tudatos elméjével, szabályozni is képes azt. Mégpedig, a képzelet által kifejezésre juttatott hitei és az imáiban megvalósuló meditatív képessége segítségével.
Az energia tehát, mentális módon is befolyásolható. Az elménkben formálható képzeletünk által kifejezett hitünk lehetőségével. Illetve, meditatív módon. Így a mentális módon befolyásolt mágneses energia, elektromos erőhatásként jelenik meg az anyagi világunkban, és a vágyaink szerint kifejezett elképzeléseinket fogja megvalósítani, mint a hitünket képviselő mentális terveinket.
Az energia tehát, az oszthatatlan alaptömegek rezgési szintű részerő hatásainak az eredője, ami az áramló jellegű mozgás lehetőségének a hiányában, a kozmikus szintű mágneses hullámok által terjed. Ami az elektromos anyagi részközegek hullámaira is átterjed induktív módon. Ezzel szemben, amelyik anyagi jellegű részközegben, gyorsulással jellemezhető áramlást képes előidézni, akkor a hatása újra erőként nyilvánul meg. Mint sugárzási szintű jelenség. Amit a haladó mozgást végző részecskék vagy anyagi testek, gyorsulással jellemezhető lendülete képvisel. Amelyek ennél fogva, olyan közvetlen felületi kölcsönhatásra képesek, amelyek Newton törvényei szerint, egyetlen impulzus által képesek továbbadni azt az erőt, mint hatási értéket, ami mozgásba hozta őket.
Az objektív, felületi kölcsönhatásra képes erők tehát, a szubjektív, térfogati jellegű energia ellenhatásai. Annak ellenére, hogy valójában, az energia hatásából származtathatók. Mert, amíg az energia a hullámok által terjed, relatív áramlási módon, addig a belőle száraztatható erőhatások, valós áramlási folyamatokat hajtanak végre, valamilyen sugárzás vagy egyéb gyorsulással jellemezhető testmozgások által. Így a lendületet nyert anyagi testek, egyetlen impulzussal adják át, közvetlen felületi érintkezés által azt a hatási értéket, ami mozgásba hozta őket. Ahogyan azt Newton is tanította nekünk.
Matécz Zoltán
2024.07.08.
