Tér és tárfogat.
Amikor egy rakétát vagy űrrepülőt a világűr felé irányítva elindítanak, akkor az, az egyre ritkuló légrétegeken áthaladva fogja elhagyni a bioszféránk anyagi szintű határát. Átlépve a bolygó és csillagközi űrbe. Ahol már nincsen összetett szerkezetű elektromos anyagi vonatkozás. Éppen az anyagi minőségek hiánya miatt nevezik azt az óriási erejű vákuumot képviselő űrnek. Ez az űr biztosít létezési, mozgási teret, a benne megnyilvánult, összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségeknek. Gyakorlatilag, az Univerzum „atomjai” számára. Amit a csillagok bolygók és holdak és egyéb égitestek képviselnek. Ami az elektromos tulajdonságú anyagi szintű világmindenséget alkotja, a mágneses alapú Univerzumon belül. Mint objektívnek megismert valóságot.
Ezt az objektív anyagi valóságot kívánja a fizika tudománya minél jobban megismerni. Csakhogy, az objektív anyagi világunkban, minden jelenség „elektromágneses” tulajdonságokkal jellemezhető. Vagyis, elektromos és mágneses egy időben. Ezért, ez azt jelenti, hogy az objektív valóság éppúgy elektromos, mint ahogyan mágneses. Vagyis, éppúgy objektív elektromos anyagi jellegű, mint ahogyan szubjektív mágneses tulajdonságú. Csakhogy, amikor az űrrakétánk vagy az űrrepülőnk elhagyja a bioszféránk anyagi határát, akkor az anyagoktól mentes vákuumba, az űrbe kerül. Ahol már nincsenek elektromos tulajdonságú anyagi tényezők. Az, már az Univerzum anyagi közegektől mentes, tisztán mágneses birodalma. Egy egészen más világ számunkra.
Összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségek hiányában, az már az Univerzum tovább már valóban oszthatatlan, egységnyi méretű alaptömegeinek az egységes halmaza. Olyan parányi alaptömegeké, amelyek a számunkra teljesen láthatatlan elektronoktól is jóval kisebbek. Ezek az oszthatatlan alaptömegek, egy egységes alapközeget alkotva képezik azt a mágneses teret, amelyikben az atomokból összetett szerkezetű anyagi minőségek megnyilvánulhattak, mozoghatnak, létezhetnek. Mivel az egységnyi kiterjedésű oszthatatlan alaptömegek nem összetett részecskék, ezért az elektromos megosztás képességével nem is rendelkezhetnek. Így biztosítják az Univerzum egységesnek mondható mágneses alaphalmazát.
A mágneses alaphalmaz egységes közegében az oszthatatlan alaptömegeknek, nincsen sem stabil felfüggesztése sem pedig, fix lerögzítése. Ennél fogva, egymáson támaszkodva, relatív viszonyban vannak. A nyugalmi helyzetüket folyamatosan keresve, állandóan csak rezegnek. A kényszerű együttes rezgéseik miatt pedig, kozmikus szintű mágneses hullámokat alakítanak ki a saját közegükben. Amelyik longitudinális felépítésű mágneses hullámoknak, két alapvető összetevője van. A hullámhossz és a frekvencia. A hullámhossznak szerintem, informatív értéke van, mert az határozza meg azt, hogy a frekvencia energiaértéke, milyen mértékű induktív munkát végezhet, az általa érintett elektromos anyagi részhalmazokban. A frekvencia által pedig, az energia terjed. Mint a kozmikus szintű mágneses hullámokban terjedni képes rezgési szintű részerő eredők folytonossága. Éppen úgy, mit Newton soros ingájában.
A mágneses tér tehát, esemény. Mégpedig, a kozmikus szintű mágneses hullámok rezgési szintű eseménye, amelyben az oszthatatlan alaptömegek csupán egyhelyben rezegnek. Miközben az egyensúlyi helyzetük számottevően nem változik. Csupán az energia szubjektív hatása terjed a rezgéseik által. A sok kozmikus szintű mágneses hullám pedig, mágneses erőtérré alakította a bolygó és csillagközi teret. Így az Univerzum mágneses erőtere, egy stabil, de mégis dinamikus alapközeg. Ebben az eseménydús mágneses erőtérben nyilvánult meg, minden összetett szerkezetű elektromos anyagi minőség.
Mivel az Univerzumban megnyilvánult, összetett szerkezetű elektromos anyagi minőségeket, stabilis atomi szerkezetek építik fel, ezért az atomok belül nem lehetnek üresek. Hanem éppen a mágneses alaphalmaz láthatatlan és oszthatatlan alaptömegei töltik ki azok üresnek vélt belső tereit is. Sajátságos térfogatot biztosítva ez által az anyagi minőségek számára. Ezek az atomokon belüli mágneses erőterek alakultak át elektrosztatikus erőterekké az elektronok közvetlen környezetében. Egységesnek mondható elektromos erőteret képezve, az anyagi részhalmazokon belül és azok közvetlen környezetében.
A kétféle erőtér között pedig, az a különbség, hogy a mágneses erőtér mindig lineáris módon közvetíti az energia hatását, míg az elektrosztatikus erőterek által biztosított elektromos erőterek, mindig centrálisak, így szinuszos alakot öltenek. Vagyis, szinuszos jelleggel közvetítik a mágneses energia induktív hatását az elektronok felé. Mert az atomokban elektrosztatikussá vált erőterek, hűségesen követik az elektronjaik megszerzett forgó és keringő jellegű mozgásformáit. Fenntartva ez által az induktív viszonyt a kétféle erőtér között.
Mivel az elektronok elektrosztatikus erőterei, az atomokon belüli mágneses erőtérből alakultak ki, ezért az általuk biztosított elektromos erőtér is teljesen láthatatlan számunkra. De a fizikai szinten jól kimutatható induktív viszony mégis arról tanúskodik, hogy a kétféle erőtér folyamatosan egymásnak feszül. Mert megpróbálják egymás mozgásformáit egymásra erőltetni, ugyanabban az alaphalmazban. Így a kétféle erőtér, mindig egymás ellenhatásait közvetíti.
A folyamatosan fennálló induktív viszony lényege pedig, éppen az, hogy a mágneses hullámokban terjedő energia és információ, folyamatosan átalakul elektromos erővé, és elektromos okokra visszavezethető formációvá, az induktív viszonyban érintett anyagi részhalmazokban. Így az induktív jelenség modulálja, alakítja át a mágneses információt, elektromos struktúrát biztosítani képes formációvá, valamint a mágneses hullámok által szállított energiát, az elektromos anyagi részhalmaz struktúráját biztosítani képes erőhatásokká.
Így, mindig a kozmikus szintű mágneses hullámok hullámhosszainak az informatív értékei határozzák meg azt, hogy a frekvenciájuk energiaértéke, milyen mértékű induktív munkát végezhet, az általuk érintett összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazokban.
Ami azt jelenti, hogy a tér maga alapvetően, mindig mágneses erőteret jelent. Míg az anyagi minőségek belső térfogata, a bennük lévő mágneses teret, az elektronok közvetítése által, elektromos erőtérré alakították. Azok elektronjainak az elektrosztatikus erőtereit biztosítva ez által. Így a tér és a térfogat is, folyamatosan valóságos induktív eseményeket tartanak fenn ahhoz, hogy az induktív viszonyban érintett elektromos anyagi részhalmazok, általunk jól viszonyítható módon létezhessenek. Ezeket a mágneses erőtér felől érkező és állandónak mondható induktív hatásokat, a kozmológia állandók biztosítják. Már, vagy harminc féle ilyen, mágneses okokra visszavezethető kozmológiai állandót ismer a tudomány. Ilyen például, a fény sebessége is. De szerintem, a különböző életformákat működtetni képes lélek is. Mert a lélek, a reánk irányuló kozmikus szintű mágneses hullámunk frekvenciája által közvetíti felénk, az életünk energiáját. Amelyből induktív módon, annyi bioelektromos jellegű életerőt meríthetünk, amennyire csak szükségünk lehet a mindennapi életvitelünkhöz.
Így a mágneses erőtér és az anyagi minőségek térfogatán belül aktív elektromos erőterek, folyamatosan induktív viszonyban állnak egymással. De ez, csak úgy lehetséges, hogyha az anyagi részhalmazokon belüli mágneses erőtér biztosítja, azok elektromos erőtereit is. Ami nyilván, az ő belső térfogatukat is biztosítja egyben. Így tér és térfogat tehát, csupán abban különbözik, hogy maga a tér mindig mágneses alapú, míg a térfogat, elektromossá vált mágneses teret jelent az anyagi testeken belül.
Amikor pedig, a képzeletbeli űrrakétánk vagy űrrepülőnk visszatér a bioszféránkba, akkor tulajdonképpen nem hagyja el a mágneses erőteret. Hanem a bioszféránk egyre sűrűsödő anyagi részhalmazain keresztül hatolva éri el a Föld felszínét. De minden atomokból álló anyagi réteg belül, olyan elektromos tulajdonságokat mutat, amit a térfogatukban lévő mágneses erőtér oszthatatlan alaptömegei biztosítanak. Mert minden elektromos tulajdonságú anyagi részhalmaz minősége, a mágneses alaphalmazban alakult ki, nyilvánult meg, ezért belül, mint térfogatot, továbbra is a mágneses alaphalmaz oszthatatlan alaptömegei töltik ki. Elektrosztatikus tulajdonságokat képviselve.
Így lett Maxwell óta, minden anyagi jelenség egységesen „elektromágneses” jellegű. Mivel elektromos és mágneses tulajdonságokat is hordoznak egy időben. Mert minden anyagi részhalmaz térfogatként, magában hordozza azt a mágneses teret, ami elektrosztatikus módon biztosít induktív lehetőséget számára ahhoz, hogy aktív módon vehessen részt, a kozmikus szintű induktív folyamatokban. Amit a kozmológiai állandók közvetítenek feléjük. A kozmikus szintű mágneses hullámok segítségével. Méghozzá, az Univerzum bolygó és csillagközi jellegű mágneses erőteréből.
A teret és a térfogatot tehát, az egységnyi méretű oszthatatlan alaptömegek építik fel. Amit az egyéb írásaimban, geometriai jelleggel pontként, míg matematikai szinten, az egyes szám szimbólumával határoztam meg. Ilyen módon, a tér és a térfogat könnyen dimenzionálható. Mert valóságos, egységnyi kiterjedésű oszthatatlan alaptömegek biztosítják a létezésüket. Úgy geometriai módon, mint matematikai szinten. Így, a pont lett nálam a geometria alapja, míg az egyes szám szimbóluma, a matematika fundamentumát biztosítja.
Így a valós módon létező pontok egymásutánisága, valós vonalat alkothat végre. A valós vonalak egymásutánisága pedig, valóságos síkot képezhet. Míg a valóságos síkok egymásutánisága, a teret és a térfogatot képes realizálni számunkra. Úgy elméletben, mint gyakorlatban. Mert az elmélet, éppen a gyakorlati szintű események leképezéséből adódik. A valóság megismeréséből. Ez a létező alapkiterjedések dimenzionálhatóságának az alapja. Ezek a valóságosan értelmezett pontok és ponthalmazok fejezhetők ki a matematika nyelvén az egyes számmal és annak egész számú többszöröseivel. Ahol minden egyes létező pontot, egy darab valós egyes szám képvisel.
De, ahogy a sík, csak egy térfogattal jellemezhető anyagi testen képzelhető el, úgy a vonal is csak a valóságosan létező síkra rajzolható fel. Így lehet a pont is, egy síkra felrajzolt vonal egységnyi része. Ezért a teret, elvileg fel lehet építeni képzeletben a valós pontok segítségével. De az anyagi szintű térfogatot éppen fordítva, teljesen le kell bontanunk elméletben ahhoz, hogy a valóságos pontig eljuthassunk. Így magának a valóságos egységnyi méretű oszthatatlan pontnak a létezése, nem vitatható. Mert annak az egységes közege biztosítja a valóságos teret, mint mágneses erőteret. Valamint a térfogatot, mint az összetett szerkezetű elektromos anyagi részhalmazok belső strukturális szerkezetein belüli elektromossá vált erőtereket. Amelyeknek a segítségével, állandó induktív viszonyt tart fenn minden anyagi részhalmaz, a kozmikus szintű mágneses erőtérrel.
Matécz Zoltán
2024.07.11.
