Megbecsülés.
Ahhoz, hogy szeretni tudjuk valamit vagy valakit, nem elég megértenünk őt vagy megbocsátani neki, hanem meg is kell becsülnünk. Mert, ha nem értjük meg vagy eleve nem is tudunk neki megbocsátani, akkor nem is vagyunk képesek kellőképpen megbecsülni őt. A megbecsülési képességünk nélkül pedig, legfeljebb csak relatív módon tudjuk szeretni. Önös érdekből. Ezt jelzi vissza a viselkedésünkben a türelmetlenségünk. Mert a türelem, a szeretet legideálisabb fokmérője. Így teljesen mindegy az, hogy a viselkedésünk során a megértésünk, a megbocsátási képességünk vagy a megbecsülésünk hiányos, mindenképpen türelmetlenek leszünk. Mert így a szeretetünk legfeljebb, csak relatív módon nyilvánulhat meg.
A megbecsülésünk tulajdonképpen az értékeknek jár. Amit szellemi szinten értékelhetünk. Így mindent megbecsülünk, amit értékelni tudunk. Ezért vigyázunk az értékeinkre. Féltjük óvjuk, becsben tartjuk őket. Így tulajdonképpen, szeretjük az értékesnek tartott dolgainkat. Hasonló a helyzet az emberekkel is. Akit értékesnek tartunk, azokat szeretjük és megbecsüljük őket. Féltjük, óvjuk, becsben tartjuk a személyüket. Így például, a gyermekeinket, a szüleinket, a rokonainkat, a barátainkat, a kollégáinkat szoktuk a legjobban megbecsülni. Akikkel a társadalmi életvitelünk során, gyakrabban találkozunk. Így a feléjük irányuló személyes megbecsülési képességünk által, a szeretetünk nyilvánul meg. Mégpedig olyan formában, hogy mi magunk is törődünk a sorsukkal. Így olykor áldozatokat hozunk azért, hogy nekik jobb legyen. Mégpedig azért, hogy a személyes értékük ne csorbuljon.
De hasonló módon kell önmagunkat is megbecsülni. Az egészséges önbecsülés során, mindig vigyázunk a saját személyes tulajdonságainkat képviselő lelki értékeinkre. Így a saját lelki értékeink szerint kialakítható magatartásunk alapján becsüljük meg önmagunkat, szellemi szinten is. Amely szerint, a saját erkölcsi értékünket mérjük fel szellemi szinten ahhoz, hogy a saját emberi méltóságunkat felismerjük. Mert az emberi méltóság szellemi szintű felismerésében az értelmes ember, a saját lelki értékeinek is a tudatában van.
Így más emberek megbecsülése során, éppen az ő emberi méltóságukat tartjuk szem előtt. Ezért, mindig úgy viselkedünk velük szemben, hogy az emberi méltóságuk ne sértsük meg. Mert tulajdonképpen, ezt a nemes célt szolgálja bennünk a szeretet.
Úgy is mondhatnám egyszerűbben, hogy a szeretettel teljes viselkedésünk, mindig az emberi méltóság megóvása érdekében történik. Amely szerint mások személyes lelki értékeit becsüljük meg. Míg szellemben incselkedhetünk egymással, addig továbbra is vigyázunk a lelki értékeikre. Azért, hogy az emberi méltóságuk, legalább azonos szinten legyen, a mi saját emberi méltóságunkkal. Így az emberi méltóság megőrzése során, mindig a lelki érzéseink tisztaságára ügyelünk. Mert a lélek által, Isten élteti az értelmes embereket is. Így az emberi méltóság figyelembevételével, éppen Istent tiszteljük más emberekben is.
Vagyis a megbecsülésünk, nem más emberek különböző testi mivoltának szól vagy a folyton változó szellemi képességeiknek jár, hanem az ő Isteni eredetű lelküknek. Így, amikor a megbecsülésünk által szeretettel viszonyulunk egymáshoz, akkor tulajdonképpen, a bennünket értető Isteni mivoltunk kommunikál egymással. Úgy is mondhatnám, hogy a szeretet, Isten titkos, de univerzális nyelvezete bennünk. Mert, akik szeretettel viszonyulnak egymáshoz, azok mindig megértik egymást. Meg tudnak bocsátani egymásnak, hogy a megbecsülési képességük ne torzuljon. Éppen a lelki értékeinket képviselő emberi méltóságunk érdekében. Amit Isten képvisel bennünk, a lélek által.
A gyermek, Isten ajándéka számunkra. Mert Isteni eredetű lélek élteti. A kifejlődött szellemisége hiányában, kizárólag Isten tiszta jellemét vetítheti csak a szülei felé a viselkedésével. Azt a szeretettel teljes Isteni tisztaságot, amit még nem szennyezett be, semmiféle szellemi szintű relatív érdek. Ezért, amikor Isten ajándékot ad a szülőknek a gyermek által, akkor a lehető legtisztábbat adja nekik, önmagát. A lélek által éltetett apróságot. Amelyik léleknek, mindig jár az emberi méltóság. Amit, csak a szeretet biztosíthat számára.
Ez az Isteni eredetű lélek által éltetett gyermek növöget fel és szép lassan felnőtt emberré válik. Miközben megtanulja azt, hogy a szeretet segítségével vigyázhat más emberek emberi méltóságára. A szeretetüket biztosítani képes lelki értékeikre. Így szeretetben, minden más emberrel azonosulhat. Ezt jelenti a barátság. Mert a barátok, szeretik egymást. Amely szeretet alapján, megértik, megbecsülik egymást és mindig megbocsátanak egymásnak. Éppen azért, hogy mindig türelmesek maradjanak egymással szemben. De, amíg tudomásul vesszük azt, hogy a gyermek Isten ajándéka, addig szinte figyelembe sem vesszük azt, hogy a felnőtté vált gyermeket is, még mindig Isten élteti a lélek által.
A társas viszonyban élő emberek pedig, szerelmesek egymásba. Ami a szeretet még nemesebb formája. Mert a szerelem során az ember, az általa szeretett élettársát, még jobban óvja, még jobban megbecsüli, még jobban képes neki megbocsátani mert, még jobban megbecsüli őt. Így vele szemben a türelme, szinte végtelen. Mert az emberi méltóságát, a sajátjával egyenértékűnek tekinti. Akivel nem csupán testben és szellemben képes azonosulni, hanem lélekben is. Így a szerelem, az emberi méltóság tökéletes lelki harmóniáját valósíthatja meg, az egymást szeretni képes emberek között. Amit sem testi, sem pedig, szellemi változások nem befolyásolhatnak. Mert a testi és szellemi akcióik is, egymás lelki érdekeit szolgálják. Amelyben a közösen megtapasztalható emberi méltóság lelki érzése, közvetlenül Istent szolgálja az életükben.
Mivel a lélek által, Isten élteti az embert, ezért az emberi méltóság sérthetetlensége, mindig a léleknek jár. Az Isteni minőségünknek. Aki felé a szeretetünket irányítjuk más élőlényekben is. Mivel az értelmes ember nem csupán lelki szinten éltetett ösztönös lény, hanem Isten „képére” teremtve, szellemi képességekkel is bír, ezért felelősséggel tartozik a szellemi képességek nélküli, ösztönös előlényekkel szemben. Akik az ember alárendeltjeiként élnek itt a Földön. A növényekkel és az állatokkal szemben.
Számomra elképzelhető az is, hogy más távoli égitesteken, másmilyen értelmes életforma is kialakulhatott, Isten más jellegű kozmikus megnyilvánulásaként. Akik esetleg, velünk egy időben élhetnek a világegyetemben. Így azt is el tudom képzelni, hogy egyszer majd kommunikálhatunk velük vagy esetleg, még találkozhatunk is. De, ha az intelligenciát ők is hasonló módon hordozzák, mint mi emberek, akkor a mi logikánkhoz hasonlóan, ők is Isteni lélek által éltetett teremtményeknek tartják önmagukat. Ami számomra arra utal, hogy testvérként érkezhetnek csak hozzánk. Mert az, a számunkra idegen intelligencia, amelyik képes a világűr végtelen mágneses óceánjában közlekedve hozzánk eljutni, nálunk fejlettebb szellemi képességekkel rendelkezik. Így elképzelhetetlen számomra az, hogy ártó szándékkal közeledjenek hozzánk. Ártalmasak csak mi lehetünk velük szemben, akik nyilván jóval primitívebbek vagyunk. Hiszen, még egymást is írtjuk itt a Földön. Egoista jellegű anyagi érdekekből. Vagy politikai szinten eltorzult szellemi okok miatt.
Az emberi méltóság sérthetetlenségét célozza meg társadalmi szinten, az Alkotmány is. Amelyben az alapvető emberi jogok listája szerepel. Ennél fogva, mivel a társadalmi életünket jogrendszer alapján éljük, ezért az Alkotmányban, az alapvető emberi jogok is szerepet kaptak. Amelyben az emberi lélek alapvető érdekeit védik, a szellemi szinten megfogalmazott törvényeink. Hazánk sajnos, ebben is kivétel. Mert a sérthetetlen Alkotmányt eltörölve, most alaptörvény szerint működik a társadalmi szintű jogrendünk. Amit a politikusaink, kényük kedvük szerint módosítgathatnak, változtatgathatnak. Felülírva vagy teljesen el is törölve ez által, az emberi léleknek járó alapvető emberi jogokat. Amelyek az emberi méltóságot hivatottak fenntartani a társadalmi életünkben. Mindenki számára.
Az alapvető emberi jogok tehát, az emberi méltóság érdekében léteznek, amelyek a szeretet áramlását teszik lehetővé a társadalmi életünkben. Mert az alapvető emberi jogok gyakorlása közben, szeretettel viszonyulunk egymáshoz. Mert a jogrendszerbe építve ezt az alapelvet, nem csupán jogunk van másokat megbecsülni, de kötelességünk is az. Mélységesen tiszteletben tartva ez által mások önbecsülését. Így az Alkotmány, az alapvető emberi jogokkal, tulajdonképpen a lelkeink szeretetérdekeit tartja szem előtt. A lelkeinken keresztül pedig, közvetett módon ugyan, de Istent tiszteli az embertársainkban. Így a megbecsülésünk tulajdonképpen, az embertársainkon keresztül is, mindig Istennek szól.
Matécz Zoltán
2024.09. 22.
