Azzal, hogy a természettudomány a XIX. -században izolálta a vírust és kristályosítani tudta, végül is rátalált az egységnyi biológiai oszthatatlanra. Az által ugyanis, hogy kétféle alapállapotot képes produkálni, relatív helyzetet biztosít. Sejten kívül határtalanul hosszú vegetációs, kristályos állapot jellemzi, valamint igen aktív szaporodási, élő ciklus a sejtbe beépülve. A vírus képviseli tehát az átmenetet élő és élettelen anyagok között. Úgy is mondhatnánk, hogy a vírus a bioszféra kvantuma. Mint élettelen kristályos anyag természetesen tovább bontható fizikai alkotóelemeire, de akkor már nem létezhet, mint esetlegesen élő alapegység. A vírusnak jutott az élősködő életmód, mert olyan apró képviselője a biológiának, hogy testtömege nem képes az anyagcsere-folyamatainak fontos szerveket tárolni. Így szaporodás és táplálkozása érdekében kényszerhelyzet alakult ki.
Az élősködő fág vírus egysejtűbe, vagy más soksejtű élőlény sejtjébe kerülve, mintegy 20-25 perc alatt elszaporodik úgy, hogy sokszor teljesen feléli a gazdasejtet. A vírus relatív helyzete miatt ez látszólagos pusztítás. De a vírus szemszögéből tekintve ez a szaporodás és a táplálkozás biztosította élet egyetlen természetes lehetősége, tehát egészséges folyamat. Ez a sejtet felélő vírus a fág nevet kapta. Ha azonban a vírus és a sejt kapcsolata csupán így működhetne, akkor a vírusok már régen életképtelenné tették volna a Földet. A latin vírus szó mérget jelent, így nem csoda, ha a vírus ellenségként lett kezelve az idők során. Az új ismeretek függvényében azonban a vírus fogalmának módosítása válik szükségessé.
A vírus képezi minden lehetséges élet alapját, így az élő sejt alapját is. Szerintem minden sejtben sejtvírus van, a sejt DNS vagy RNS alapjaként. A DNS vagy RNS alappal bíró vírust a bakteriális élet ön-védelemből anyagi halmazzal vonja körül, izolálja, majd hangyaszorgalommal ellátja. Biztosítja sejtanyagon belüli elemi igényeit, ami a vírus anyagcseréjében és ellenőrzés alatti szaporodásában nyilvánul meg. Ezt a baktériumok által bezárt és izoláltan elkülönített, valamint ellenőrzött élő egységet, sejtnek nevezzük. A sok-sejtű életformákban a baktériumtársadalmak ilyen el-különített, izolált sejtrendszeren belül élnek biztonságosabban, mintha a soksejtű testén kívül élnének külön-külön. A sejtvírus szinte felismerhetetlenül egybeolvad az őt izoláló sejt anyagával. Amíg a baktériumok kiszolgálják és ellátják a sejtvírust, addig a sejtben sajátságos vírusszaporulat korlátozó interferon is termelődik. Az ilyen módón ellenőrzött és féken tartott sejtvírus csak olyan osztódási mértékkel szaporodhat, amellyel legfeljebb felezi a sejtet, majd a két fél sejtanyag tovább izolálja a kettévált sejtvírust és így két különálló, de azonos értékű egészséges sejtté fejlődnek. További önálló kettéosztódásos szaporodásra válnak alkalmassá. Ameddig a sejt bakteriális szintű anyagcsere ellátása tökéletes, addig csak olyan természetű osztódás jöhet létre, amely a sejtet éppen felezni képes. Ez az élő többsejtű szervezet sejthalmazának eddig megismert egészséges működését biztosítja.
Ha azonban, a szervezet által nem izolált, idegen vírus, azaz fág-vírus kerül a sejt belsejébe, akkor kevésnek bizonyul a sejtvírus szaporulatát korlátozó interferon anyagi mennyisége a sejtben, mert a két vírus igénye teljesen felemészti azt, majd a nászuk során olyan mérvű vírusszaporulat jön létre, amely a sejt osztódását is kettőnél jóval nagyobb számúra kényszeríti. A túl sokfelé osztódott sejtanyagok már nem képesek ellátni a hozzájuk tartozó sejtvírust és annak elszaporodott családját, így a sejt gyakorlatilag széthullik és a megszületett vírusok kénytelenek új, egészséges sejtet keresni önmaguk számára. A sok izolálatlan, sejtanyag nélküli vírus elszabadul a szervezeten belül és az azonnali "ivarérettségük" miatt szinte egyszerre kerülnek új gazdasejtbe, mint fág-vírusok. Ez a szervezet számára romboló hatás addig zajlik, ameddig az "immunrendszer" fel nem ismeri a problémát, és jóval több specifikus vírusszaporulat gátló ellenanyagot nem biztosít. Ennek hiányában a fág-vírusok előbb-utóbb teljesen elpusztítják az egész szervezetet. Majd a fág-vírus új sejt hiányában újra bekristályosodik és biológiailag passzívvá, tehát stabil fizikai egységgé válik.
A baktériumok az anyagi elbomlásért felelős egysejtű élőlények, így mindenütt megtalálhatóak a bioszférában. Számukra a többsejtű életforma is bioszférának minősül, ahol az anyagcsere folyamatok miatt az emésztés, azaz az anyagelbontás igénye jelentkezik. Ők végzik a szervezetünkbe bevitt és tápértékkel bíró anyagok felbontását és közvetítését. Mivel ők maguk is sejtes élőlények, így az ő életalapjukat is sejtvírus képezi. Éppúgy veszélyeztetettek a fág vírusokkal szemben, mint a többsejtű életformák sejtjei, azzal a különbséggel, hogy bennük az esetleges első fág-vírus szaporulata, az azonnali sejtpusztuláskor, az egysejtű baktérium halálát is jelenti. Szervezetünk anyagelbontásért felelős baktériumai nem érintkeznek közvetlenül a tápcsatornán keresztül a szervezetünkbe került fág vírusokkal. A táplálékkal érkező fág vírust biokémiai meglepetés éri az emésztőnedvek részéről, amelyek már a baktériumokkal való találkozás előtt elbontják a táplálék fizikai kristályszerkezetét. Így ezen az úton az aktivitásuk csak ritkán sikeres. A fág-vírusok nagyobb aktivitást képesek mutatni, ha az életnedveken keresztül érkeznek, esetleges sérülések, vagy állatharapások és rovarcsípések alkalmával. Úgy az emésztés fázisfolyamatát kikerülve közvetlenül juthatnak a szervezet sejtjeihez, biológiai ellenőrzés nélkül.
A baktériumok szervezetet kiszolgáló tevékenysége nem szolgalélekre vall, hanem nyomós ok vezérli őket erre. Az élő szervezetek baktériumai csak a zárt és egészséges szervezeten belül vannak igazán biztonságban a fág vírusokkal szemben. Az ő biztonságos életükhöz az élő és egészséges szervezet harmonikus működése előfeltétel. Az élő egyed létének és szaporulatának szükségszerűsége azért áll fenn, mert ezt a sejtvírus és baktériumszaporulata eleve kikényszeríti. Így minden többsejtű életforma sejtvírus-telep, amely baktérium-társadalmat tart fenn, így az emberi élet is.
A vírusok és a baktériumok tehát, nem ellenségeink, hanem partnereink az életünk során. Óvatosan kell tehát bánnunk a vírus és baktériumölő szerekkel, mert azok nemcsak a fág típusú ártalmas vírust és az idegen, szintén ártalmas baktériumokat kényszerítik két vállra, hanem a sejtvírusainkat és a szervezetünk hasznos baktériumait is. A gyengébben öblített edények, evőeszközök és élelmiszerek vírus és baktériumölő szereket juttathatnak a szervezetünkbe, ahol a sejtek egy részének pusztulását okozhatják. Így a szervezet immunitása gyengül végül is, a szervezet védekező mechanizmusa. Mert az „immunrendszerünk” nem más, mint az egészséges bakteriális életünk reakcióképessége. Ilyen tünet például, a szénanátha is, mint immungyengeségre visszavezethető betegség.
A vírusok és a baktériumok ennél fogva tehát, a biológiai relativitás alapját képezik. Érdekkülönbözőségükkel, életük alapvető fontosságú számunkra is. Szaporulat-vezérlésüket, kordában tartásukat, izolálhatóságukat kell megtanulnunk, nem pedig az elpusztításukat. Minden élő sejtfajtában vírus van, ami más sejtbe kerülve esetleg fág-vírusként funkcionálhat. Továbbá minden fág-vírus ellen alkalmazható más fág-vírus, amely a szervezetre nézve biztosan ártalmatlan, de képes lekötni a szervezetet támadó fág-vírus figyelmét. Ha pedig, a fág-vírus nem a szervezetet gyengíti éppen, akkor azt a szervezet könnyen képes izolálni, majd kiüríteni, mint szervezetidegen kristályos anyagot.
Minden kihalt és kihalásra ítélt élőlényben vannak olyan speciálisan egyedi sejtek, amelyek más élőlényben nem találhatóak meg, ezért kipusztulásuk esetén a bennük rejlő sejtvírus is eltűnik, emiatt hiányozni fog, mint lehetséges ellenvírus. Jelenleg is tomboló és megfékezhetetlen vírusbetegségeink ellenvírusai éppen őbennük is lehetségesek. Ezért az élet minden megnyilvánulása fontos számunkra. A fajok lepusztulása nemcsak az adott faj hiányát jelenti, hanem egy esetleges gyógyulási lehetőség hiányát is. Hiszen a lepusztuló fajjal együtt az őt éltető specifikus sejtvírusok is eltűnnek. Éppen azt kellene feltérképezni, hogy a még élő lények sejtjeiben milyen sejtvírus képezi a sejtmagot, hiszen ezek a sejtmagok lehetnek az immunhiányos betegségeink természetes gyógyszerei. A másik természetes gyógymód pedig nem más, mint az a felismerés, hogy a beteg ember szervezetében melyik természetes életet élő baktérium létszáma gyengült le, vagy mutálódott. Mert a létszámgyengeség, vagy a mutáltság ténye miatt beteg az illető. Így a baktériumok tudatos pótlásával, vagy átalakításával, mutálásával megszüntethető az immunhiányos jelenség, mint betegség.
Kristályállapot
Megszokott tény már, hogy a szilárd halmazállapotú anyagok rácsszerkezetben fixálódott halmazok. A kristályos anyagok szilárd rácsszerkezete a kristályrács. Így a legtöbb anyagot kristályállapot jellemzi. A kristályos anyagok már folyékony halmazállapotban is hasznosultak, ez a folyadék kristály, amely elektronikus kijelzők működését oldja meg. Ideje végre „felfedezni” a gáz kristályt is, mert a szilárd kristály szublimál, a folyadékkristály pedig párolog és így a kristály a gáz-halmazállapotban is megtalálható. Kérdés, hogy mikortól lesz képes a tudomány és a technika aktívan használni és mire? A természet már régóta alkalmazza.
Szagláskor ugyanis a gázkristályok képezik az illatokat. Az ilyen illatkristályok segítségével tájékozódunk a gázhalmazok világában. Az ízeket a folyékony kristályok biztosítják számunkra a szilárd és a folyékony tápanyagainkból. Így halmazállapottól függetlenül minden anyagi halmazt jellemezhet kristályos jelleg, ami az adott halmazon belül, valamilyen adott kristály-információt képes rögzíteni és tárolni. Ilyen kristály-információ például az RNS és a DNS kód is, amely az élőlények sejtjeiben funkcionáló belső sejtvírusok kristályos alapegységei. A halmaz fizikai fázisátalakulása során a kristály új információt rögzít, amit a még újabb fázisátalakulásig képes megőrizni. A szilárd halmazállapotú vírus szilárd kristályrács szerkezetű és nem képez önálló élő egységet, mert fizikai értelemben véve nyílt rendszerű halmaz. Önálló energia és tömegállandóval csak fizikailag zárt rendszerek bírnak. Vízzel érintkezve elveszíti a vírus a kristályrácsban rögzített szilárd szerkezetét, és folyékony kristállyá válik, amely már alkalmas oltókristályként funkcionálni más, kristállyal telített halmaz oldatában. A sejtvírusoknak köszönhetően, ilyen kristállyal telített oldat az élő sejt is. A sejtet támadó fág-vírus, mint oltókristály, könnyedén behatol a vízalapú sejt zárt rendszerébe a sejtfal kapillárisait igénybe véve. Az ozmózis jelenségével behatol a sejtbe és ott, a sejtmagot alkotó sejtvírust, mint kristályosan telített oldatot, „támadja”, majd az átkristályosítását megkezdi. Ez a vírus szaporulata. A vírusok szexuális élete tehát a kristályosodási folyamatban valósul meg. A vírus szaporulata csak a sejten belül jöhet létre. A fág-vírus oltókristályként befolyásolja a sejtvírus interferonnal szabályozott életét. A sejtvírus természetes kristályosodását szabályozó interferon kevésnek bizonyul a fág oltó kristályvírus hatása után, ezért létrejön a kristályosodás folyamata a sejtben, ami végül is a zavartalan vírusszaporulatot jelenti. A sejt plazmaanyaga minden fág-vírus kristályt megpróbál izolálni úgy, mint magát a sejtvírust, majd igyekszik kivetni magából, mint sejt-idegent. Ennek eredményeként 20-25 perc múlva 250-300 új vírus "születik" meg a sejt anyagából úgy, hogy közben a sejt természetes életet él, majd látszólag hirtelen megszűnik és a fág oltóvírussal teljesen megegyező új fág oltóvírusokká alakul át. Mivel pedig mind az összes új vírus oltóképes kristályszerkezetet foglal magában, ezért biológiai szempontból véve ivarérettek, így új fág oltó-vírusként funkcionálva, a szervezetben az új oltókristály szerepét tölthetik be.
Az a tény pedig, hogy az egyéb, szilárd vagy folyékony, anyagokkal közvetlenül nem találkozó anyagok felületén valamilyen kristályos bevonat képződik, arra utal, hogy azokat az anyagokat a levegő gázszerkezetében terjedő kristályos anyagok idézik elő. Ez persze azt is jelenti azonnal, hogy az ember is ki van téve az ilyen hatásoknak, ugyanis lélegzünk. Csakhogy a légzés nem ellenőrzött folyamat, biológiai és kémiai szempontból, ezért hatása is közvetlenül jön létre. Erre alapoztak a biológiai fegyverek kitalálása során is. Tehát a belélegzett fág-vírus közvetlenül a véráramba kerül a tüdőn keresztül, majd a számára kívánatos sejthez. Ezért a levegő tisztasága előfeltétel az egészséges élet számára.
Mivel a kristályosodás teljesen természetes folyamat a vírus és a sejt részéről, így azt használja a bioszféra a szaporodás céljára. A petesejtbe kerülő ivarsejtmag víruskristálya oltókristályként beindítja a kristályosodási folyamatot a petesejtmag kristályosan telített oldatában. Ezt a szervezet "immunrendszerének" interferon kristályosodást szabályzó anyaga kordában tartja, így a sejtmag csak ketté képes osztódni úgy, hogy a sejt sejtplazma anyagát is megfelezik testvériesen. A sejtplazma anyag gyakorlatilag azért feleződik meg, hogy továbbra is izolálja a kettévált új sejtmagokat. Ezt a mérsékelt osztódást a sejt természetesen "túléli" és két egészséges sejtté válik. Majd a sejtosztódás folytatódik mindaddig, ameddig az interferon kristályosodást befolyásoló hatása fennáll.
Az influenzavírus is fág vírusként kerülve a szervezetbe fejti ki a hatását. A sejtbe kerülve oltó-kristályként funkcionál. A szervezet felismeri, és szervezet-idegenként kezeli. Gennyes váladékkal izolálja, majd az orron át kiürül a szervezetből. Hasonlóan működik minden kristályos anyag, amit a szervezet nem fogad el. Gennyel izolálja a szervezet. A genny gyakorlatilag olyan mellékanyaga a szervezetnek, amely nem engedi, hogy az idegen kristályos szerkezetű anyag kifejtse káros oltókristály jellegű hatását a szervezeten belül.
Ahhoz tehát, hogy a biológiai sejtes élet természetes működését bárki is teljességgel megérthesse, elengedhetetlen előfeltétel az, hogy a vírust kristályként kezelje, a sejtmagot sejtvírusként értelmezze, mint a sejt kristályosan telített anyagát, és ismerje a kristályosodási folyamatok mibenlétét.
Antibakteriális
Tisztító és mosó szereink legmodernebb jelzője az, hogy antibakteriálisak. Ez értelemszerűen azt jelenti, hogy vírus és baktériumölő hatású vegyi koncentrátumok, amelyek minden vírust és baktériumot könyörtelenül megsemmisítenek, amelyikkel érintkezésbe lépnek. Így a vírusok és a baktériumok ellen fertőtlenítik evőeszközeinket, edényeinket és ruháinkat is. Testünk ápolása és tisztán tartása is az ilyen hatású szerekre van bízva, mert megszoktuk, hogy a higiénia a legfontosabb dolog az életünkben.
Testünk biológiai harmóniája anyagcserére épül, amit a belső, hasznos baktériumaink bontanak le a szervezetünkben. Továbbá minden egyes élő sejtünkben egy sejtbe zárt sejtvírus él és képezi a sejt magjában az élet alapját, szaporodási kontrollal. Továbbá a saját fajunk szaporodásához szükséges sejteket nevelünk, a férfiak ivarsejteket állandó jelleggel, míg a nők petesejteket havi ciklusban. Ezeknek a sejteknek a magja is immun-szerint ellenőrzött vírus a sejtben. Ezeknek az antibakteriális szereknek óhatatlanul a szervezetünkbe jutnak és közvetlen, biokémiai kölcsönhatásba kerülnek, a belső sejtes és bakteriális lényünkkel. Sejtjeink vírusmagját, és a számunkra nélkülözhetetlen, hasznos bakteriális életet pusztítva, megtizedelve funkciójuk szerint. Az ő létszámhiányuk lesz a mi immungyengeségünk. Allergiás, asztmatikus és egyéb immunproblémás betegségek okozója lehet. Az antibakteriális tisztítószerek tehát a vírusos élet, így a saját életünk ellen is negatívan hatnak. Mivel életünkre közvetetten hatnak, ezért csak az idő múlásával fejtik ki ártó hatásukat, de az akkor már visszafordíthatatlan, az orvostudomány mai állása alapján.
Immunrendszer
Immunrendszer, mint olyan, nem létezik. Minden élő biológiai rendszer ki van téve a környezete káros hatásainak. Ezek lehetnek objektíve káros tényezők, mint a mérgező anyagok, vagy szubjektív értelemben káros tényezők, mint a stressz. A káros tényezők elleni védekező képesség az immunitás. Az élőlényekben tehát nincsen külön immunrendszer, hanem amíg él és egészséges, addig immun-tevékenységekkel bír, amely tevékenységekben a káros hatásnak megfelelő hatásfelismerés és ellenanyag termelés alakul ki, a hatástalanítás érdekében. Így az immunválasz mindig a káros hatás izolálására és közömbösítésére szorítkozik, tehát az élő test szervezetének védelme érdekében alakul ki. Az egészséges immunitás abban nyilvánul meg, hogy az élő szervezet eleve különbséget tud tenni a szervezet saját és a számára idegen alkotóelemek között. Így a szervezet érdekképviseletét látja el. Az idegen anyagok felismerése során immunválasszal reagál, míg a sajátként elfogadott anyagokat hagyja érvényesülni a szervezeten belül, éppen a szervezet egészséges életvitele érdekében.
Egészen más a helyzet a szubjektív egészségromboló hatásokkal, a stressz-hatásokkal szemben. A stressz-hatások káros, romboló képessége úgy tud érvényre jutni a szervezeten belül, hogy a reális immunválasz csak az egészséges test szervezetében képes kialakulni maradéktalanul. A feszült, ideges, dühös, félelmekkel terhelt szervezet nem egészséges, éppen a feszült állapota miatt. Feszült, görcsös állapotban az immunválasz nem képes kialakulni, illetve arányosan torzul. Így a szervezetet folyamatosan támadó káros anyagok biológiai hatástalanítás nélkül, szinte akadálytalanul fejtik ki ártó hatásukat. Ezért a feszült idegi állapotban lévő, szubjektív értelemben mérges ember, az objektív állapotában is mérgessé válik, mert a szervezete alkalmatlan az aktuális immunválasz kialakítására, amely a méregtelenítésért is felelős. Ha pedig, állandó feszültségben, stresszben él valaki, akkor komoly betegségeknek teszi ki magát.
Betegségeinket ugyanis saját magunk okozzuk saját magunknak, a hibás mentális hozzáállásunkkal. Fekete mágiát gyakorolunk önmagunk ellen, mert a hibás, torz gondolkodásmódunkat a testünk mindig híven vissza fogja tükrözni. És éppen ugyanígy, az egészséges, szeretetteljes gondolatok egészséges testet, szervezetet testesítenek meg.
Tulajdonképpen, már minden felvilágosult ember tudja azt, hogy betegség esetén a természet gyógyít, az orvos csupán kezel. A gyógyulás folyamata is mágikus esemény, mert mentális indíttatás által jön létre. Csak az a beteg képes hamar meggyógyulni, aki eleve gyógyulni is akar. Aki mentálisan elzárkózik a gyógyulástól az csak nagyon lassan, vagy egyáltalán nem gyógyul. Sőt mi több, az élet iránti közöny, mentális érdektelenség ára éppen a lepusztulás. Gyakori jelenség az, amikor egy elhalt lény életének társa is elsorvad a magány terhétől. Egészséges létére hamar elhal, mert a halál utáni vágy mágikus erejével gyakorlatilag megvalósítja magának az elhalt társsal való remélt találkozás egyetlen észszerű lehetőségét. Ilyenkor totális immunzárlat alakul ki.
A biológiai relativitás alapja tehát, a vírus, az élet kvantuma. Ezért nem ellenség többé, hanem megértésre és megbecsülésre méltó társunk az életünk során, hiszen végül is minden életforma a vírusok valamilyen specifikus szimbiózisa, együttélési képessége. Ezért minden életforma védelme mellett a vírusok védelme is fontos feladat, mert ők az élet alapjai.
Matécz Zoltán
matecz.zoltan@gmail.com
