Az emberi kultúrák fejlődése során rengeteg féle vallás alakult ki. Csak a keresztény hitre több, mint négyezer féle vallás van a világon bejegyezve.
A lexikon szerint a vallás:
„A társadalmi tudat történelmileg kialakult és változó formája, amelyre a valóságot hamisan, tudományellenesen tükröző tudattartalmak ( eszmék, nézetek ) rendszere és a valóságnak nem megfelelő cselekvések ( szertartások ) jellemzők. …”
Minden vallás alapja a hit. Hit nélkül nincsen emberi gondolkodás, mert általános értelemben a hit cselekedetvezérlő gondolat. Hit nélkül ugyanis semmilyen szabad cselekedet nem jön létre. Az Istenhit csupán abban különbözik az általános hit relatív formáitól, hogy annak alapja Isten, mint a hitünk teremtője, így az Istenhívő minden relatív hitét tudatosan az Istenbe vetett abszolút hitének rendeli alá.
Véleményem szerint az emberek hite, elképzelése a valóságról, sajátságos formákat öltött a történelmileg kialakult emberi kultúrák során. Így, akik őszintén tudtak vallani, beszélgetni egymással a saját elképzelt hitükről, azok hittestvérekként egységbe tömörülve terjesztették a vallásukká vált hitűk vélt alapigazságait, tanait. Ezeknek az egységekbe tömörült hittestvéreknek kollektív hitegyezségre jutott megállapodása lett az ő közös vallásuk. Így egymással párhuzamosan alakult ki sok vallásfajta, fűszerezve, megszínezve ezzel a népek elképzelését a létről. Alapjában véve tehát a vallások tudományellenesek, mert az emberiség történelme során alakultak ki, a tudományosan képzetlen emberek hitvilágának meghatározásaiként. Viszont, az által, hogy az emberi érzések és tapasztalatok által jöttek létre, mégis a kultúra részét képezik, amely éppúgy az emberiség önkifejeződése, évezredek óta, mint a néhány száz éves tudomány. Akkor hát nézzük, mi is a tudomány?
A tudomány úgy alakult ki, hogy a tudós képzettségű emberek együtt nézték a természet jelenségeit, majd konzultáltak azon, hogy mit láttak és tapasztaltak, végül a konzultációik végeredményét tudományos tételként jegyezték le, és ez a tudomány. Vagyis közvetlen tapasztalatról az ő esetükben sem beszélhetünk, mert minden információhoz csak az érzékszerveiken keresztül jutottak ők is. A műszereik pedig nem mások, mint az érzékszerveik kiterjesztése, a pontosabb és így realisztikusabb részadatok megszerzésének érdekében. Ezért a tapasztalataik hit alapúak lehetnek csak. Éppen e miatt szükséges a tudós szakemberek konzultációja, mert az értekezésük érdeke éppen az, hogy a tudósok hit-egyezségre jussanak. Mivel pedig a tudomány minden lejegyzett tétele hit-egyezségen alapszik, ezért a tudósok által lejegyzett, azaz a megtanulható tudomány nem más, mint a tudósok kollektív hitén alapuló vallás. A tudományos szakemberek vallása.
A vallásszabadság minden értelmes állam természetes programja, hiszen általa a polgárok őszintén beszélgethetnek, vallhatnak a hitükről. Minden reális emberi fejlődés abból az értelmes emberi kapcsolatból táplálkozik, amelynek alapja a beszélgetés, társalgás vagy valamilyen konzultatív információcsere lehetősége. A hit ugyanis kizárólag csak ezen a mentális úton módosul. Aki ugyanis megismeri más ember, vagy emberek hitét és képes azzal, vagy annak egy adott részével azonosulni, annak a tudatában módosul a valóságról való, öntudatosan abszolutizált elképzelése. Éppen az elfogadott hitigazság függvényében változik, és így a további relatív hiteit, amelyekkel a valóság eseményeihez igazítja gondolatait, szavait és tetteit, ezen új, már módosult hite alapján hozza meg, mint tudatos cselekedetvezérlő gondolatait. Ezt azért teszi az ember, mert az új hittétel, amit tudatosan befogadott az elméjébe, realisztikusabb valóságképet biztosít számára, így szintén realisztikusabban fog az elfogadott valóságához igazodni, a mentális és gyakorlati cselekedetei által.
Ha pedig, arra gondolok, hogy a multimédeás csatornák és az internet segítségével még több információhoz juthat az emberi értelem, akkor ez azt is jelenti számomra azonnal, hogy ezen források által, még több hitbefolyásoló részigazság jut az egyéni ember tudatába, a világunk minden területéről. Vagyis számunkra az érdekesség és a különlegesség értékével hatnak más népek vagy más egyének tudatából származó hitigazságok, amelyek az ő sajátságos adottságaik alapján alakult ki bennük. Érték az számukra, amit ezen az úton közkinccsé tesznek. Én padig, mint az információkra mentálisan éhes ember, örömmel fogadom azokat, és amelyik realisztikus az én egyéni életemben, azt beépítem a tudatomba, szellemi táplálékként, és a lényemet, ezek az új ismeretek, már segítenek tovább éltetni. Így a hitem, a valóságról alkotott elképzeléseim, az új ismeretek által módosul, realisztikusabbá válik számomra.
Mivel pedig, nem csak én használom az ilyen hírcsatornákat, hanem szinte már minden ember a világunkban, ezért úgy is mondhatjuk, hogy globális jelenségről van szó. Ez a globalizáció folyamata, ami megállíthatatlan, mert az emberi elme tökéletességre, teljességre vágyik. Sokan a globalizációt ellenzik, mert az egyéni gazdasági érdekek terjedését vélik csupán felfedezni a folyamatban, ami persze igaz is, mert a tudás párosul mindig a hatalommal. Ha azonban a hatalom terjedését befolyásolva korlátozzuk a tudás terjedését, akkor a tudatlanság, a fejlődő kor ismereteinek hiánya fog bennünket súlytani, és az óhatatlanul lemaradást jelent az emberi fejlődés terén. Kérdésként merül fel tehát, hogy melyik érdek a fontosabb számunkra? Az fontosabb-e számunkra, hogy az idegen kultúrák meghonosodjanak a tudatunkban, még akkor is, ha magával hozzák szükségszerűen a gazdasági hátterüket, vagy az fontosabb számunkra, hogy ne hagyjuk, hogy a nekünk idegen gazdasági érdekek begyűrűzzenek a hazánkba, és így a hasznos információik hiányában lassabban tudjunk utánuk fejlődni?
Ahogyan én látom a helyzetet, az idegen gazdasági érdekek az információk nélkül is begyűrűznek, itt vannak a hazánkban és megállíthatatlanul fejlődnek általunk, mert a mi gazdasági érdekünk is ezt kívánja. Fejlődésük jó példa számunkra, ami követésre méltó, ezért éppen olyan információ értékkel bírnak, mint bármely más információ, amely a hitünk reformjára képes. Kicsit lassabb a folyamat, a fejlődésünk terén, de legalább folyamat, ami hasznos változással jár. Ebben a gazdasági alapú változásban ismeri meg egymást a két kultúra, és azonosulnak a pozitív részei, a közös gazdasági fejlődés érdekében. És ezt szolgálja, a reklámok által, minden multimédeás csatorna és az internet is.
Én is ezt a lehetőséget használom ki, az általam elképzelt valóság közzététele érdekében. Ezek is új ismeretek a világhálón, amelyek persze senkit sem köteleznek. Viszont akit érdekel a dolog, elolvashatja az én sajátos hitigazságaimat, és amelyik részével egyetért, azt tudatosan beépítheti az elméjébe, egy jobb, szintén sajátságos világkép szemlélésének az érdekében. Aki pedig teljesebbnek látja a való világunkat, mindenképpen ki akarja majd fejezni a mássága élményét, hogy az ő új és jobbnak vélt látásmódja közkincs legyen, mentális érték, más kulturáltságú emberek számára is. Mert az emberi fejlődés lelassítható olykor, de megállítani képtelenség.
Az információ ugyanis, mindig munkálkodik az elménkben és kihoz valamit az emberből. Az ő belső pillanatnyi hitvilágából. Van, aki örömmel fogadja az új információt és fejlődik általa, tanul belőle, hogy a gyakorlati életében kamatoztathassa azt. Az ilyen ember fejlődőképes, aki éppúgy tud tanulni, mint tanítva továbbadni a tudását. Hiszen aki tanul az ismerethalmazból őrül, ha valakinek továbbadhatja azt. Van olyan információ, amelyikkel szemben közömbösek vagyunk, mert érdektelenek vagyunk vele szemben vagy, mert nem értettük meg azt. Ez teszi ki az információk oroszlán részét, hiszen minden pillanatban más és más dologra vagyunk fogékonyak. Változik az érdeklődési körünk és a hozzá rendelt hangulatunk is. Így negatív hangulatban felpaprikázhatja az embert egy-egy információ. Az ilyen idegessé vált egyén dühös és belőle az ellenállni vágyó „vadállat jön ki”, aki a hirtelen cselekedeteit a pillanatnyi haragja szolgálatába állítja, és olyan tetteket hajt végre, ami miatt később már nem lesz büszke. Az ilyen ember többnyire vagy félreérti az információt, vagy pedig nem is érti meg teljes mértékben, mert valahol lemaradt a mentális fejlődésben. Így minden információ csak abban az emberben nyer pozitív értéket, aki mentálisan érett rá.
Az ilyen mentális hatásokkal szemben képviselnek engemet is az írásaim. Természetesen lesznek olyanok, akiket érdekelnek majd, és örömmel fogadják azokat, lesznek olyanok is, akik érdektelenek maradnak velük szemben, és sajnos lesznek ellenzői is. De bármit hozzak is ki az embertársaimból, azt mindenkinek tudnia kell az olvasás pillanatában, hogy minden írásom csupán információértékkel bír, ennél fogva senkit sem kötelez semmire, viszont lehetőséget biztosít a mentális fejlődésre.
Írásaim kétféle fejlődési lehetőséget biztosítanak az olvasóimnak. Az első az a mód, amit eddig tárgyaltam, amely közvetlenül befolyásolja az olvasóim hitvilágát azért, mert képes beépülni az olvasóim tudatába. A második lehetőség pedig az, amely által a kedves olvasó kifejezésre juttatja az ő saját régi, vagy a saját módosult hitét, elképzelését, egy általam felvetett témával kapcsolatban. Az persze lehet egy továbbfejlődött gondolat is. Én magam is így jutottam publikálásra érdemesnek látszó új információkhoz az által, hogy olyan elképzelésekre jutottam a valóság jelenségeit illetően, amelyek ellenkeztek azzal az információhalmazzal, amit valaha tanultam róluk az iskoláimban, és azokkal a tudományos állításokkal, amit ma tanítanak a gyermekeinknek és unokáinknak. Mivel pedig merőben más, ezért információértékkel bírhat más emberek tudatában, ezért „közkinccsé” teszem azokat. Ezek az írások a hitemet fejezik ki, azt az elképzelést, amellyel és a világot reálisnak látom, és ez úton vallást teszek róluk olyan emberek számára, akiket érdekel. Ezek az én újszerű dogmáim, sajátságos hitigazságaim, amelyekkel a valóságot elfogadja a tudatom. Aki pedig, egyetért velem, azzal közös lesz a valóságképünk és az által a vallásunk.
Az írásaimmal táplált „futótűz” tehát, valójában hitvita, kommunikáció a különböző tudományos és egyéb idealista vallású emberek tudata között. Leszögezhetjük tehát, hogy az ember vallása nem más, mint a szavai által kifejezésre juttatott hite.
Matécz Zoltán
matecz.zoltan@gmail.com
